Esztergom és Vidéke, 1994

1994-05-05 / 18. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Az Esztergom polgármestere és pedagógusai közötti levélváltás kapcsán szeretném megvallani reflexióimat, melyeket ez az eszmecsere bennem felszínre hozott. Előrebocsátom, abból indulok ki, hogy a polgármesteri hivatali nyílt levél adatai, okfejtései és indoklásai a tényeket tükrözik, és nem - mint a német mondja - faule Ausrede (kifogás) céljából íródtak. Magam is afelé hajlok, hogy a polgármesteri nyílt levél talán nem a legszerencsésebb és legmegfelelőbb módja és formája volt a közös gondolkodás, az együttes fellépés, más szóval a problémák megoldását elősegítendő párbeszéd megindításának és a pedagógusok 1994. március 10-én kelt nem nyílt levelére adható válasznak. Jogos a pedagógusoknak az a kérdése is, miért szól a nyílt levél csak róluk és nem általában a közalkalmazottakról. Lehet, hogy erre van megfelelő válasz. Például az, hogy - lévén Esztergom iskolaváros - a pedagógia különböző szintjein (óvodák, általános, közép- és felső iskolák, kollégiumok) dolgozó pedagógusok nagy létszáma az egyéb közalkalmazotti kategóriákat messze felülmúló terhet ró az önkormányzatra. Ettől eltekintve azonban többszöri elolvasás után sem találtam a polgármesteri levelet mélységesen felháborítónak. Nem az önkormányzat az oka, hanem a szóban forgó törvény, hogy az önkormányzat és a pedagógusok és esetleg a város lakosságának különböző csoportjai és rétegei között feszültség jött létre. A pedagógusok levelének néhány passzusát viszont vitathatónak tartom. Itt van mindjárt az, hogy „a törvény megszületett - nem mi alkottuk! - azt végre kell hajtani". Ezért az egész ügy „nem a pedagógusok problémája". No de az önkormányzat és személyesen a polgármester is elmondhatja, hogy az ő problémájuk sem, hiszen ők sem alkották a törvényt. Azt, mely a maga nemében páratlan. A polgármesteri levélben világosan megíratott, „hogy a közalkalmazottak csak papíron maradtak állami alkalmazottak, a valóságban a szükséges pénz előteremtését az állam az önkormányzatokra hárította át". Hát, itt van a kutya elásva, és ilyet még nem látott a világ. Hogy az állam törvénnyel írja elő, hogy az Önkormányzatoknak mennyit kell fizetniök saját alkalmazottaiknak. Pénzt viszont nem ad hozzá. Ez olyan, mintha ugyancsak az állam akarná előírni, hogy például a Suzuki Esztergomban, az Opel Szentgotthárdon, az Audi Győrben mennyit fizessen dolgozóinak. Mi lenne ebből? Az említett vállalatok szednék sátorfáikat. De ha már ilyen törvény született, akkor az államnak kutya kötelessége a pénzügyi fedezettről gondoskodni. Különben olyan az egész, mint amikor valaki a más zsebére mulat. A vitatott törvényt, ha törvény, nyilván az Országgyűlés hozta. Anélkül, hogy fogalma lett volna a következményekről? Hát igen, így van az, amikor dilettáns amatőrök játszadoznak valamivel, jelenleg éppen egy ország és egy nép sorsával. Pont egy esztergomi barátom (nem Szállási Árpád!) írta húsvét előtt levelében, hogy múltkor a parlament két teljes napot töltött azzal a kérdéssel, hogy a boltok mennyiért váltsák vissza az üres üvegeket, mintha más fontosabb ügyek nem is lennének. Régen, még 1945 előtt, alapszabály volt nemcsak a honvédségnél, hanem a levente- és csekészmozgalomban is, hogy olyan parancsot nem szabad kiadni, melyet nem lehet végrehajtani. Azt könnyű mondani, hogy a törvény megszületett, végre kell hajtani. De mi van, ha nem lehet? Mert lehetetlen. Hiszen naponta látjuk a világban, hogy vannak megoldhatatlan problémák. A polgármester világosan megírta, hogy a város, elismerve az igények jogosságát, nem volt képes teljesítésükre. Feltételezem, hogy ezt nem az ujjából szopta. Az az érv sem meggyőző, hogy több önkormányzat már emelte a béreket. Nem minden önkormányzat lehetőségei egyformák. Ez más országokban is így van. Nem lehet pl. zet, és más lehetőség valóban nincsen! Feltételezem, hogy ezt az alternatívát sem az ujjából szopta ki az önkormányzat, hanem tényekre támaszkodva alapos mérlegelés után állította fel. Elhiszem, hogy ez a helyzet. Nemcsak jóhiszeműségből, hanem azért is, mert tájékozott vagyok a város állapotáról. A bérrendezés kapcsán ugyanis nem valami borravaló jellegű bagatell összegről van szó. Olvasom, hogy évi 37 millió többletkiadást jelentene. Amikor a gázprogram végrehajtása - gondolom, egyszeri - 17 milliót, az úthálózat pedig 35 milliót. A fő kérdés: Mármost mi legyen? Bérrendezés és adóemelés vagy a gázprogram és az útfejlesztés leállítása? Tehát igenis vagy-vagy! This is the question! Hacsak nincs harmadik megoldás. Vagyis ha nem jön nagyobb kormányzati támogatás vagy ha az önkormányzat nem talál aranybányát Szamárhegyen vagy a Fárikútnál. Ennek eldöntéséhez kellene demokrácia és nem partitokrácia. Ez alatt azt értem, hogy meg kellene szavaztatni a város lakosságát, hogy mit akar. Mert bármelyik megoldás esetén Csernohorszky Vilmos levele Németországból Egy levélváltás ürügyén összehasonlítani Németország egyik szegényházában, a Bajor Erdőben a cseh határ mellett fekvő valamelyik helyiséget Sindelfingennel, ahol a Daimlar-Benz üzemeiben a Mercedes gépkocsikat gyártják. Esztergom különösen hátrányos helyzetével mindenkinek tisztában kell(ene) lennie. A város a két világháború között sem tudta rendesen eltartani intézményeit. Az akkori kórházigazgató emiatt nem egyszer tépte nemlétező haját. A városi gimnáziumot pedig, a Szent Imrét, az államnak kellett segélyeznie. Ezért is hívták államsegélyes községi Szent Imre gimnáziumnak. Különben be kellett volna zárni. Babits Mihály ugye szent és gyámoltalan városnak nevezte Esztergomot. Ezt idézte most a kiváló szociológus szakember Esztergommal foglalkozó könyvében. Lehet, hogy tényleg gyámoltalan a város, jobban mondva lakossága. De ha ez így is volna, akkor sem lehet figyelmen kívül hagyni a külső okokat és körülményeket. Emlékszem, hogy fellendült és felpezsdült Esztergom élete, gazdaságilag is, amikor az I. világháború után elrabolt hátország, ahogy akkor mondták, a túlsó fél, 1938-ban visszakerült. A pedagógusokat levelük szerint mélységesen felháborította a polgármester végső következtetése. Vagyis az alternatíva: bérrendezés és adóemelés vagy a városi fejlesztések visszafogása. Felháborodni persze lehet, bár nem tudom, mi van ezen felháborodni való, ha egyszer így áll a helyzet, és a felháborodás segít-e. Amennyiben ténylegesen ez a helyigenis a várospolgároknak kell azt megfizetniök vagy megnélkülözniük. Ebben persze benne vannak a közalkalmazottak. De nem hiszem, hogy többségben. Nem gondolom, hogy Esztergomban 30.000 közalkalmazott, vagy pláne pedagógus van. Többen már az elején figyelmeztettünk arra, hogy nem lesz jó átvenni a Nyugaton is csődöt mondott partitokrácia modelljét. Elmondtuk, meg is írtuk azt is, mit kellene helyette csinálni. Persze hiába, mert nem érdekelt senkit. Sőt megkaptuk még azt is, hogy ne beszéljünk bele az ország dolgaiba. Nem beszéltünk. Most itt az eredmény. Egy déldunántúli városban élő barátom ma jött levelében azt olvastam, hogy a választások két fordulója között Magyarországon még polgárháború is kitörhet. Mint Burundiban, a 12 éves gyerekek szellemi színvonalán álló feketék országában. Visszatérve az alapkérdésre, ki látott olyat, hogy egy demokratikus piacgazdaságban kormányrendelet vagy törvény szabja meg a béreket. Mint a benzin árát 1990-ben, aminek következménye a taxisblokád lett. A béreket és a fizetéseket a tarifa-partnereknek, vagyis a munkáltatóknak és az illetékes szakszervezeteknek, ha azok nincsenek, akkor a munkástanácsoknak kell kitárgyalniok és kialkudniok. Jelen esetben arra is gondolni kell, hogy az I. világháború után a közalkalmazottak éveken keresztül 20 %-kal kevesebb fizetést kaptak, tekintettel az ország nehéz helyzetére. Ennek akkor sem örült senki, de mindenki tudomásul vette. A jelen esetben nyilvánvalónak látszik, hogy a közös gondolkodás, az együttes fellépés érdekében nem a leghelyesebb stratégia érvényesült. Levelezés helyett össze kellett volna ülniök az érdekelteknek, és okos gyülekezetként meghányni-vetni a dolgokat. A hivatkozott törvény a) pontja eléggé semmitmondó. Ha a megfelelő szintű szakszervezetek véleményezik is a költségvetést, attól az nem lesz nagyobb, nem lesz több a pénz. A jelentősebb intézkedések véleményeztetése és megvitatása helyes, a tapasztalatok szerint azonban nem sok jó szokott kijönni belőle. A felek általában saját álláspontjukat ismételgetik a kompromisszumra való készség nélkül. Ilyenkor egyetlen megoldás a nép közvetlen megkérdezése. Ha demokraták vagyunk. Mert ha nem, akkor persze más megoldás is elképzelhető. Mindenesetre: a demokrácia - mint Lincoln mondotta - a nép kormánya a nepert es a NÉPPEL. Nem nélküle. Nem lehet bezárkózni az országba vagy a városháza épületébe, és onnan igazgatni. Illetve lehet, de erre a kommunisták is ráfizettek. Fohászkodunk, hogy május 8-án ne fizessen rá a demokrácia is. Másrészt: a közügyekben való részvétel és a részesedés belőlük, amit Charles de Gaulle participációnak nevezett, nemcsak abból áll, hogy jogokat követelünk, a problémák megodásában való részvétel kötelezettségét viszont elhárítjuk azzal, hogy nem a mi asztalunk. Mindszenty bíboros utolsó európai szentbeszédében, 1974. október 5-én Regensburgban azt mondotta, hogy nincsenek jogok kötelességek nélkül, mert a jogokkal kötelességek vannak egybekötve - a teremtő Isten által. A jelen konkrét eset kellő megoldása érdekében együttesen fellépve az államhoz kellene fordulni, hogy az általa hozott törvény pénzügyi következményeiért is álljon helyt. Különben is, akiknek illetményét az állam szabja meg, azok értelemszerűen állami alkalmazottak, tehát az állam kell hogy fizesse őket. Elfogadhatatlan, hogy - mint jelen esetben is - a következményeket az állam kiadja albérletbe az önkormányzatoknak. Nem tudom mással, jobban befejezni, mint amit 1993. október 26-án délután mondtam az esztergomi kórház udvarán. Vagyis Kennedy elnök szavaival. Ne azt kérdezzétek, mit tehet a haza értetek, hanem hogy mit tehettek ti a hazáért. Higgyétek el. Barátaim, más út és megoldás nincs, és nem is lesz. Illetve lehet, de arra gondolni sem jó, mert az ország végét jelentheti. A közgazdaság törvényszerűségeiről nem tudomást venni, vagy azokat lábbal tiporni - súlyos következmények nélkül - nem lehet. Ezt a kommunizmus már bebizonyította. dr. Csernohorszky Vilmos (A szerző Esztergom díszpolgára)