Esztergom és Vidéke, 1994

1994-01-13 / 2. szám

6 KAJLA OLDAL ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Ha én városatya lennék A minap rettenetes, lázas álomból ébredtem: városatya voltam - Esztergomban. Ott ültem Bottyán János megszentelt palotájában, s képviselőtársaimmal ,/eltámasztottuk" a várost. Pénzmagot honnét-honnét nem, de kerítettünk. És városunk megindult a hőn óhajtott polgárosodás útján. Első fegyvertényünk a városban lakók városlakókká formálása volt. A dolog roppant egyszerűen ment: megnyertük a médiákokat, a tévét és a sajtót. Etter doktort (akit saját beleegyezésével beszédművelő tanfolyamra küldtünk), Pálos úrat (akinek a szolgálati kerékpáron kívül egy, a város összes rendezvényeire szóló ingyenjegyet is adományoztunk), Rafael úrat (akire nem sütöttük rá a „menthetetlen liberális" jelzőt). S a tévé meg az újság szép summákat is kapott, már nem kellett szerelemből dolgozniuk. No meg egy-egy főállású státusszal is meglepték őket, hogy fölrázzák az alvó Esztergomot. Azaz a Városháza médiaháborút üzent a lakosságnak, mely begubózott létéből kénytelenkelletlen, de muszáj volt a közélet legalább félárnyékos oldalára kiállni. S a legfőbb csoda is bekövetkezett: városatyáink fölöttébb népszerűvé váltak, s fényár övezte őket. S többé senki sem tekintette szenátorainkat balekoknak legkevésbé ők magukat. S miután a városatyák már nem pulpitusról próbálgatták a makacs és aluszékonyságra hajlamos esztergomiakat jobb(létre) munkára serkenteni, kitört a harmónia és egyre-másra születtek a városfelvirágoztató intézkedések: - A lakáskérdés végleges megoldása érdekében minden volt kiszest (ki nem volt az?) kivezényeltek társadalmi munkára, és semmi perc alatt (secko jedno) megástuk a kertvárosi volt „baráti laktanyák" környékén a hiányzó csatornákat. - S mivel a város fölvirágoztatását csak a vendégforgalomtól lehet várni, mindenféle kemping- és bungallóvárosokat építettünk, körbe-körbe a városfalak mentén. S no persze termálfürdőt is a Szigeten. Hiszen köztudott, hogy vendéget műemlék-nézegetéssel sokáig nem lehet itt tartani, csak pancsolóval meg lábáztatóval. S mindezek közben a munkanélküli létszám is jócskán leapadt. S ha a fekete munkát is figyelembe vettük, aüg akadt igazán az. S a pezsgést látva még az újonnan átadott AMP-gyár is legott bővítésbe fogott. A gázvezeték-építés szintúgy felpezsdítette a várost még közmű-alagutakat is építettek - a jövő század igényeinek megfelelően. A nagyszeminárium is megszűnt egér-szállónak lenni. Szorgos kezek munkája nyomán - bármi hihetetlen tényleg beléköltözött a katolikus egyetem. E mindenféle át-meg felépítések után már csak néhány naplopó maradt munka nélkül, ám ók is vígan megéltek a vendégforgalom morzsáiból. Álomképeim szépen sorjáztak.... mígnem újra erre az aluszékony esztergomi világra nem ébredtem... s.j. Mirci-Murci az Esztergomi Atlétikai Club évzáró gyűlésén Mirci-Murci kikeféltette bundáját, kipödörte bajszát és nyakkendőt kötött. Vajon miért csipte így ki magát barátunk? Tudni kell, hogy ő a Club tiszteletbeli tagja, régi érdemeire való tekintettel, mivel fiatal korában jó szikla-, bocsánat fáramászó volt és jelenleg is edzésekre jár. Tehát kellő időben megjelent, s leült a Club vezetői közé. Jelen volt még Mitter úr is, aki nagyvonalúan szponzorálta a társaságot. Élénk társalgás alakult ki, s természetesen a politikára terelődött a szó, megvitatták Magyarország Európától való leszakadásának okait. Egyértelműen leszögezték, hogy ebben az elmúlt félszázad a ludas, hiszen azelőtt hazánk Ausztriától is csak minimálisan maradt le, most viszont... Közben nagy ováció közepette megérkeztek a kick bockosok, Zrínyi Miklóssal az élen. A gyűlést Nagy István, a Club elnöke nyitotta meg, utána átadta a szót Pálmai Zoltán vezető edzőnek, aki beszámolt az év eredményeiről. Volt miről, hiszen egy kisváros egyesülete - a nagyon szerény körülmények ellenére - önmagát múlta felül! Ezután a díjak átadására került sor, melyeket nagy taps kíséretében vették át a szakosztály legjobbjai: Újlaki Agi, Simon Zoltán, Mihalovits Gábor, mind magyar bajnokok, középtávon. A Club szerencsére fiatal tehetségekkel is büszkélkedhet, mint Jombik Zoltán, Pándi Anita és még sokan mások. A hangulat tetőfokára hágott, mikor Mirci-Murci saját grafikáit adta át az egyesület csillagainak, Bády Gabriellának, aki világbajnok lett, valamint Kocsis Tündének, a harmadik helyezettnek. A kandúr e pillanatban nehezen leplezte megindultságát. Ezután a társaság kellemes és fesztelen társalgást folytatott, némi sör és bor fogyasztása közben. Táncolásra is sor került. Ekkor macskánk igencsak sajnálta, hogy fiatalkorában nem tanult meg táncot ropni. Viszont kellemesen elbeszélgetett Bády Gabival. Kandúrunk némi szorongással kérdezte meg, hogy kedveli-e a macskákat, de Gabi biztosította, hogy semmi kifogása eme állatok ellen. Rövid ideig még Tündével is társalgott. A nagyon kellemes és tartalmas öszszejövetel végén Mirci-Murci elégedetten távozott, s megfogadta, hogy ezután ő is keményen és rendszeresen fog edzeni, és részt vesz - mint a múltban - a veterán macskák országos bajnokságán, ahol már második helyezett is volt. - Milyen szép is lenne bajnokságot nyerni! - sóhajtotta kandúrunk. Barcsai Tibor Szónokiasan Ó, te magyar városoknak eleje! Zarándokoknak lenyűgöző célpontja, látásodra a magyar szív nagyokat zörömből. Szépség-imádóknak kútfeje, művészetpártolóknak múzsa-helye, vízre-szállóknak elsüllyedő helye, légy a benne lakóknak is kedvet szottyantó helye! Csasztuskásan, majd biblikusán Hej, te fekete reakció városa, megszámláltattak a te napjaid! - mondá Esztergom nevére lánglelkű pártitkárunk, Anderla elvtárs. És a Bazilikából ateista múzeum lészen, még ha a pokolnak kénköves ördögei jönnének is elő. - És eljőve az idő, méghozzá hamarjást, amikor Anderla elvtárs az éj leple alatt elbújdokolván a városból lett vala álleluja. És az Bazilikának napjai feljövének... Szociologikusán Halmazottan hátrányos helyzetű város, TBZ-s (Társadalmi Beilleszkedési Zavarok) tünetekkel, átlag-fél-fizetésű fél-polgárokkal és más effélékkel. Járatilag, köldökzsinór gyanánt egy komppal, egy buszjárattal és egy vicinálissal van a világhoz kötve, de ez utóbbi csak néhány nosztalgia-utast visz. Jellemzők: a városközpontban fatüzelés előnyben; a centrumban a régi és az új tökéletes harmóniája; magatartás: a passzív ellenállás még Deáktól örökölt módja, némi Városház-ellenességgel színezve. s.j. Erzsébet királyné és Besze János tánca Az 1867. évi kiegyezés után a bécsi udvar kedvezett a magyaroknak. Az udvari bálra bevezették a magyar képviselőt, a magyar cigányt és a csárdást Erzsébet királyné asszony, aki sokszor gyönyörködött magyar legények és leányok csárdás táncaiban, kijelentette, hogy ő is táncolni fogja ezt a táncot és pedig úgy, amint ő falun látta. De kivel? A kérdést Deák Ferenc oldotta meg, aki a daliás Besze János ügyvédet, esztergomi paraszt-képviselőt ajánlotta. Besze János nemcsak ruházatában, hanem modorában is a magyar paraszt karakterét tartotta meg, nagyon híres volt gyönyörű csárdás-táncáról. A fényes udvari bálon sok-sok magyar és osztrák előkelőség jelent meg és az érdeklődésnek fénypontja az volt, hogyan fogja járni a csárdást a gyönyörű Erzsébet királyné asszonyunk az esztergomi parasztfiúval? De sok gondot okozott ez a tánc a főudvarmesteri hivatalnak! Már mindenki táncolt, amidőn Besze János a királynénál táncra jelentkezett. Ha nem is nyiltan, de félszemmel az egész környezet a királynéra figyelt, mert tudva volt, hogy Besze János úgy fog táncolni a királynéval, mint a magyar legény a lánnyal. Úgy is történt. A daliás férfi jobb kezével valósággal kiemelte karosszékéből a gyönyörű karcsú királynét és Rácz Laci nagyszerű muzsikájára lebilincselő bájjal járta a szemérmetesen lépkedő királynéval az andalgó csárdást. Mikor azután a cigány muzsikája elevenebb lett s a tánc is megélénkült, minden szem a királynéra figyelt. Besze János gyönyörűen táncolt, de még nemesebben táncoltatta a királynét. Az osztrák udvari körök egész lelkükben megrendülve látták, amikor a daliás Besze János a ropogós csárdásban a nádszál termetű királynét egyik kaijáról a másik kaijára vetette, ringatta. A cigány úgy muzsikált mint soha és Besze János érezte, hogy most ki kell tennie a magyar népért, mert ó magyar paraszt gyermeke. És amikor a csárdás már a végsőkig felfokozódott s amikor a királyné a sebes forgatásban elszédült és egészen táncosára hagyta magát, - Besze János csak úgy, mintha odahaza lenne, - játszi könnyűséggel véget vetett a táncnak és remek karosszékébe valósággal visszaejtette a királynét, mint egy gyönyörű rózsát A királyné kicsit elszédülve, kipirulva, szemét lesütve legyezte magát - miközben mindenki reá figyelt és Deák Ferenc feléje közeledett. Ilyen volt az udvarnál Besze János esztergomi parasztképviseló. Aki kimaradt Szilveszteri képviselő-portréink sorából kimaradt Edrrioruió Etterió (már nagyapját is így nevezte egy olasz lap). O a haza atyja, pátoszos és élces hangjából legalábbis erre lehet következtetni. Kár, hogy mindezt csekélyke beszédhibával adgya elő. Hétvégenként szabadkőműves. O már látni véli az Alkotmánybíróság egyre magasodó eszteigomi palotáját. A megyei bíróság visszatérése érdekében pedig Tatabánya-Esztergom gyalogtúrát szervez. Ha nem vigyáz inagára, akár még polgármester is lehet. És akkor a városvégre megintlen régi-új tábla kerül: Ettergom!(s.j.)