Esztergom és Vidéke, 1994

1994-04-14 / 15. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE A közelmúltban jelent meg a dunaszerdahelyi Lilium Aurum kiadó gondozásában az Esztergomban is jól ismert Vaderna József verseskötete Éjféli ige címmel. Ebből válogattuk az alábbi két verset: Festőállvány Kollár Györgynek Műterem a padlástérben hazányi platánfák koronázzák az ablakot a barátság a cserépkályha zöld sóhajtása festőállvány: éppen üres bennem haldokló lányok arca látszik sorban mintha diavetítésen a falon szúette faszobor barokk torzó magyarok Nagyasszonya a másik oldalon járom ökrök gyönyörű ékszere igavonó barom ez a nép mint én vagyok körben a képeken szemmagasságig felrobbanó színek és forrnák mennyi feszültsége van a szétomló létnek? Komp A madár átrepül önmaga határán Párkányig és vissza agyammal vonszolom parttól partig a kompot balra félbetört híd megfordulok jobbra félbetört híd mindenhol félbetört híd a komp vagyok K Ö L T É S z E T N A P J A AZ ASZKETASAG SORSA Dr. Patócs Máriának Isten a megmondhatója, mit tervez még velem? Irgalmadnak is köszönhető; élni akar önsorsrontó életem. Utálnak a másságomért, utálom én is rosszaságom, de gonosz azért nem vagyok itt dől el, nem a túlvilágon. Mit nagyon akarok, elérem, bár gáncsol e fuser, csúf világ, menedékedben összerakódom, cselekszem a legnagyobb csodát. Papír kell hozzá meg íróeszköz s az én sziklákon edzett stílusom, szerzetesként dolgozok, élek, kifosztott koldus -, olyképp távozom. Sárándi József Nemrég került a könyvárusokhoz PETER EAST-nek - aki lapunknak is hírneves álneves szerzője újabb bűnügyi regénye HALALOS KERESZT címmel. Az IPM magazin március-áprilisi száma pedig két folytatásban KESERVES ÉJSZAKA című kriminovelláját adta közre. József Attila Napok A József Attila Általános Iskola játékos napok során az idén is megemlékezik névadójáról. A hagyományos helyesírási-, kerékpár- és egyéb versenyeken kívül az iskola neves helytörténeti szakköre is bemutatkozik Városunk történetét kutatjuk címmel. Az április 14-én sorra kerülő kiselőadás-sorozatban többek között szó lesz a Meszéna-házról, a Belvárosi temetőről, a város régi településszerkezetéről, a török kori Esztergomról, Balassi Bálintról és az 1594. évi várostromról. Az Esztergom Barátainak Egyesülete és a Hajós Egylet TÉRY szakosztálya április 17-én (vasárnap) 10 órakor a vaskapui menedékház alapkőletételének 80 éves évfordulójára emlékezik. Találkozás a menedékháznál. Minden érdeklődőt szeretettel várnak! Balassi-túra a Felvidékre Az esztergomi egyesületek és a GranTours utazási iroda a május végi Balassi-konferenciához kapcsolódva emléktúrát szervez a költő felvidéki emlékhelyeire. Az utazás időpontja: május 26. (csütörtök). Indulás: Esztergomból a 7.30-kor induló párkányi komppal. Útvonal: Zólyom - Besztercebánya - Brezno - Hibbe - Liptóújvár Liptószentmiklós (Rózsahegy) - Zólyom - Ipolyság - Vác - Esztergom. Érkezés a késő esti órákban. A csoportot a Balassi-emlékhelyeket jól ismerő tanárok, idegenvezetők kísérik. Részvéteti díj: 1890,-Ft/fő (Arészvételi díj tartalmazza az autóbusz, a kompátkelés, az elhelyezendő koszorúk és az idegenvezető költségeit.) Jelentkezés: Gran Tours utazási iroda, Esztergom, Széchenyi tér 25. Tel./fax: 313-756. Esztergomban született 1900. november 19-én, köztiszteletben álló 10 gyerekes család hetedik gyermekeként. Édesapja a Városházán volt tisztviselő. A hat osztályos elemi után a szatmári nővérek polgári iskolájába járt, majd kereskedelmibe, és mellette ügyvédi irodában volt gépíró. A tanítóképzőt Pesten végezte, épp úgy, mint a 3 éves hitoktatónőképzőt a Ward kollégiumban. Pedagógusi pályáját a kőbányai balett-iskolában kezdte. Közben kereste azt a legmegfelelőbb életmódot, ahol oktató-nevelő munkáját a legnagyobb eredménnyel végezheti. S megtalálta a Don Bosco (1815-88) által alapított szerzetesi közösségben, ahol a legkorszerűbb nevelési elvekkel, a megelőzés módszerével, a bizalom és a szeretet légkörében nevelik az ifjúságot. A rend férfi ága az I. világháború után már Esztergom-táborban is működött, a volt hadifogoly-laktanyákat alakították át nevelő otthonná, tanonc-műhelyekké, iparosképző iskolává. A Don Bosco nővérek azonban még nem jutottak el Magyarországra. Tóth Erzsébet hosszas gondolkodás után elhatározza, hogy 1925-ben barátnőjével, Kollárovits Margittal - Kollányi Ágoston, a neves filmrendező nővérével Torinóba mennek, a rend központjába, és felvételüket kérik. A jelöltévet itt Mária évtizedeken át volt Nápoly ünnepelt királynéja, s ahol dédunokája, Endre oly szomorú véget ért. 1937-ben végre elérkezett az idő, hogy hazatérhessen, másodmagával. A Szombathely melletti Óladon kap engedélyt, hogy óvodát és iskolát teBúcsú Tóth Erzsébettől, a Don Bosco nővérek rendjének magyarországi megalapítójától töltötték, majd a két évi képzési időt Monferratóban. Nem volt könnyű az olaszok ellenérzését elviselniük Észak-Olaszországban, az I. világháború után néhány évvel. Az olasz nyelv tökéletes elsajátításához is nagy akaraterő kellett. A fogadalomtétel után Tóth Erzsébetet Nápolyba küldte a rend. 10 évet töltött itt a nagy tengeri kikötő fölé emelkedő meredek hegycsúcsra épült iskola-rendház együttesben. Tanított az elemiben és a kápolna kántora volt. Második otthonává vált a via Albino 9. szemben a Vezúwal, az Anjou-vár fölött, ahol V. István királyunk lánya, remtsen. Itt nyilatkozik meg igazán nagy szervezőereje. Megszerzi az államsegélyt és az emberek rokonszenvét. Hamarosan már heten voltak nővérek. 1943-ban az ország keleti részébe költöztek, a Nyírségbe, Mándokra. Itt is nagy lelkesedéssel, határozottsággal, éles észjárással, hittel és energiával s nem kevesebb derűvel teremtette meg az új óvodát-iskolát. Az 1948. évi iskolai államosítás fiatal, zöldellő fát tört ketté. 1950 után Óbudán, a Kórház utcai plébánia fogadta be a nővéreket. Innen folytatták karitatív munkájukat csendben, észrevétlenül. Bözsi néni a nagylelkű családok egész hálózatát teremtette meg, akik több gyermekük mellé még négyöt gyermeket örökbe fogadtak. Ezeket, amíg csak tehette, messze 80. évén túl is, rendszeresen látogatta, segítette. Az 1970-es években jött vissza Esztergomba, 50 év után, hogy idősebb nővérét gondozza. Közben ő is mozgásképtelenné vált Nővére halála után, két évvel ezelőtt került a jászberényi szociális otthonba. Ott halt meg ez év nagypéntekén. Április 7-én temették, húsvét hetében. Az idő hideg, szeles, borús volt rövid napsütésekkel, de a menetet zöldellő fák és virágzó bokrok kísérték. Illett ez Tóth Erzsébet nővérhez: 94 nehéz év, rövid napsütésekkel, de ott vannak már az ő életművének fáján az új zsenge hajtások a fakadó virágokkal: az újra induló rend. Tevékenységének jelentőségét mutatja, hogy Vitéz János Tanítóképző Főiskolánk egyik végzős hallgatója szakdolgozati témaként kapta. Dr. Prokopp Mária