Esztergom és Vidéke, 1993

1993-03-04 / 9. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Megkérdeztük Balogh Péteralpolgármestert: Igaz-e^hogy az önkormányzat egyetlen fillért sem ad a városi szimfonikusoknak? Mint előző számunkban megírtuk, Reményi Károly, a Városi Szimfonikus Zenekar karnagya február 21-én, a Kolping-házban (régi művelődési ház) tartott koncerten a nyilvánosság előtt azzal vádolta az önkormányzatot, név szerint Balogh Péter alpolgármestert, hogy hónapok óta egyetlen fülért sem ad a zenekarnak, s ezért a meghívott szólistákat is kénytelenek zsebből fizetni. - Természetesen nem igaz - válaszolt Balogh Péter. De jobban szerettem volna, ha Reményi Károly véleményével együtt az enyém is megjelenhetett volna. - Reményi Károly részéről e hatásvadász pózt felháborítónak tartom. Még akkor is, ha egy kis igaza lenne, de e kérdésben semmiféle igaza nincs. A város természetesen nem hagyta cserben a zenekart. A Városi Szimfonikus Zenekar számára ötszázezer forintot! különített el. Természetesen tudom, hogy ez a zenekar valamennyi működési költségére nem elegendő. Ezt Reményi Károllyal is megtárgyaltuk. A nagy véleménykülönbséget az jelenti, hogy a mi meglátásunk szerint - szervezeti, működési, pénzügyi és gazdálkodási vonatkozásban - a zeneiskola és a zenekar működését szét kell választani. Erre több indokunk is volt, hogy megtegyük. Az első egy jogi megfontolás, ugyanis a város alapvetően egy zeneiskolát működtet. A támogatás elsősorban a zeneiskolai oktatást célozza, és nem szerencsés, ha az iskolának szánt pénzekhez a zenekarnak adottat is hozzátesszük. így a két szervezet működése összemosódik. De van egy más természetű indok is: ez a zeneiskolai tanárok ominózus panaszügye. (A zeneiskolai tanárok egy része ,föllázadt" Reményi Károly ellen - Szerk.) Az oktatási és egy ad hoc bizottság hónapokig vizsgálta a nyolc zenetanár panaszát. Ezek jelentős része arra vezethető vissza, hogy a zenekar működése során keletkezett feszültségek - például más művészeti elképzelések - visszahatottak a főállásban folytatott tevékenységre. A vizsgálat eredménye azt is sugallta, hogy válasszuk ketté az iskola és a zenekar tevékenységét. Két megoldási forma kínálkozott: vagy egyesületként, vagy alapítványi formában működni tovább. A zenekar az alapítványi formát választotta és a kuratórium is fölállt, amely saját szabályzata szerint fog gondoskodni a működtetésről. Alapítványi formában sokkal jobban lehet gazdálkodni, mintha azt a zeneiskola tenné. Ha a tanárok bérét bérként számolják el, 44 % társadalombiztosítási járulék, 5 % munkavállalási hozzájárulás és 10 % nyugdíjjárulék is terheli. Ha ezeket a pénzeket alapítványi tiszteletdíjként fizetik ki, csupán személyi jövedelemadóról kell gondoskodni. Reményi űrnak az a kérése, hogy iskolai bérként hadd fizesse ki a tiszteletdíjakat - teljesíthetetlen. így még annyira sem lenne elég az elmített 500.000 Ft, mint most. Egyedül Reményi Károlynak ének- és zenekarvezetés címén 120.000 Ft-ot fizettek ki túlóraként. Ez tb-járulékkal együtt 175.000 Ft. A zeneiskola bérkerete pedig éppen annyira van kimérve, hogy az elegendő legyen az oktatási tevékenység fedezésére. - Igaz-e, hogy Reményi Károly levelére nem is válaszolt? - Nem igaz. Egy levélre csak írásos válasz adható. Elemző közgazdászunk, Varga András né, továbbá Nemesi Erzsébet és én is többször tárgyaltunk a megfelelő működési formáról. Reményi Károly november 6-án kelt levelében arról tájékoztatott, hogy az alapítványi formát választották. A karnagy úrnak azt javasoltam, hogy a zenekar ügyét ne a tájékozatlan közvélemény előtt menedzselje, arra neki minden más forma rendelkezésére áll, mint képviselőnek, mint igazgatónak és mint karnagynak is! s.j. Esztergom dinoszaurusza a Bástya! - hangzott el az amerikai-magyar Körlánc-mozgalom szervezte környezetvédelmi napon, melyet február 27-én rendeztek a Vitéz János Tanítóképző Főiskola gyakorlóiskolájában. Az immár harmadik alkalommal Esztergomban sorra kerülő tapasztalatcsere - melyre Debrecentől Szombathelyig számos településről érkeztt 85 résztvevő - mostani témája a városi, tehát a közvetlen környezet megismerése - védelme volt. Mint a résztvevők vallják, a környezeti nevelés a társadalom fenntarthatóságának alapja, ez pedig csak a helyi közösségek bevonása által lehetséges. A különböző színjelzésű csoportok élménybeszámoltak a városban tett környezetvédelmi sétájukról. Volt, aki megszámolta, hogy a Gran Tours sarkánál (Rochlitz-sarok) szemlélődésének rövidke ideje alatt 54 gyalogos és 60 autós haladt el. Volt, aki észrevette, hogy a Városháza sarkánál valaki körbevágta egy legalább százötven éves fa szállító szöveteit. (Nem mi hívtuk fel rá a figyelmet!) Mások azt vették észre, hogy a városban járva-kelve sok kóbor kutyával lehet találkozni. -És azt is megtudták, hogy nálunk egyetlen állatmenhely sincs. A virágosládák számát is kevésnek találták - nem úgy a régi, ottfelejtett plakátokét. Egy tanárnő javaslata szerint Esztergomnak nem hét, hanem száz csodáját kellene érték gyanánt számbavenni. Ezek sorában első hely illeti meg a Prímás-szigetet, mint városunk Margit-szigetét. A kiosztott feladatlapok között „A fák örömei és bánatai a városban" című is volt, tehát könnyű lenKörlánc-nap a ne az említett listát összeállítani. Marcin Herbst, a varsói Környezetvédelmi Nemzeti Alapítvány igazgatója szerint - aki amerikai meghívásra jött Esztergomba - e rendezvény Lengyelországban is megvalósítandó. Mielőtt idejött, nem sokat tudott az esztergomi Körlánc-programról, de a látottak igen megnyerték tetszését. Nagyon megnyerő az itteni tanárok lelkesedése mondja. Remélem, otthon is így lesz! Úgy látom, Esztergomnak csak kis felújításra volna szüksége, hogy igazán életre keljen. Biztos vagyok abban, hogy évek múltán itt, e városban konkrét eredményeket láthatunk - a tanárok környezetvédelmi oktató munkájának köszönhetően. Mike Pohnl, amerikai környezetvédő, aki már hosszabb ideje él városunkban, így értékelte a látottakat: - A tanárok és a diákok munkáját a mai nap egészen szép színekben látom. Az amarikaiak hajlamosak arra, hogy csak a dolgok rossz oldalát lássák. Most mást tapasztaltam. Az esztergomiak is egyre inkább ráébrednek, ez az a hely, ahol élnünk kell - nincs más választásunk, tenni kell Gyakorlóban érte! Dr. Havas Péter, a Körlánc-projekt szakmai vezetője szerint e tapasztalatcsere nemzetközi színűvé is vált. Fő eredménye, hogy a különböző résztvevők - óvónők, tanárok, főiskolai és egyeteni hallgatók - sok újat hallhattak egymástól és a létrejött emberi kapcsolatok is ígéretesek. Köszönöm a városnak! - tette hozzá. Szendi Gábor, a Körlánc helyi munkacsoportjának vezetője elismeréssel szólt a gyakorló iskolai kollégák helyszínt előkészítő pontos és lelkiismeretes munkájáról. s.j. A városbíráló csoport egyike, a „zöldek" indulót is költöttek Esztergomról. íme: Esztergomba leruccantunk Hollári, lári hó! Hogy egy kicsit szétkukkantsunk! Hollári, lári hó! Esztergom egy régi város Hollári, lári hó! Ütött-kopott, no és sáros ! Hollári, lári hó! Műemlékből látni sokat Hollári, lári hó! Kár, hogy hullik a vakolat! Hollári, lári hó! Épület, fa, növény, állat Hollári, lári hó! Egy hé n szólva bíz' gazdátlan... Hollári, lári hó! Túl sok itt a kóbor kutya Hollári, lári hó! Benzingőztől fáj a fejem! Hollári, lári hó! Felnézek a magas égre Hollári, lári hó! Hogy madarat lássak végre! Hollári, lári hó! Fejem fölött száll egy veréb Hollári, lári hó! Bírálatból ennyi elég... ' Hollári, lári hó!!!