Esztergom és Vidéke, 1993

1993-12-09 / 49. szám

4 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Esztergom, a környezefpedagógusok Mekkája Mint már többször írtunk róla, vá­rosunk a Körlánc amerikai környe­zetvédelemi program egyik magyar­országi bázisa. Ugyanakkor az oszt­rák Rumpold cég is Esztergomban telepedett meg először. S korántsem csak szemétszállítással foglalkozik. A szellektív hulladékgyűjtés beve­zetése érdekében például külön ok­tatási programot akar honosítani. A Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskolán pedig a kö­zelmúltban - a Pedagógiai Szakma Megújítása projekt anyagi támoga­tásával-indult egy 120 órás környe­zetvédelmi program, amely a gazda­sági életet, a természet és benne az ember világát igyekszik átfogni. Mindezt pedagógiai megközelítés­ben - sok-sok gyakorlattal kiegé­szítve. E tanfolyamon hasznosítják illetve adják tovább a Körlánc-prog­ram során kipróbált módszereket. A 27 résztvevő az ország legkülönbö­zőbb részeiből - Mosonmagyaró­várról, Miskolcról, Leányvárról ­érkezett. A tanfolyam záródolgozattal vég­ződik, amit meg is kell védeni. Ha a minisztérium e programot posztgra­duális képzéssé nyilvánítja, akkor elvégzése a közalkalmazotti törvény szerint még a fizetésben is megnyil­vánul. Mint Horváth Piroskától, a prog­ram szervezőjétől megtudtuk, a szombatonként sorra kerülő tanfo­lyamokon előbb elméleti ismerete­ket adnak, majd az óvónők és taní­tók gyakorlatokat végeznek. Ezek szakmai hátterét a főiskola termé­szettudományi tanszékének oktatói teremtették meg. Szentendrei Géza, a Pilis Parker­dőgazdaság igazgatója a Pilis kínál­ta lehetőségekről, a visegrádi erdei művelődési ház programjairól tar­tott tájékoztatót, Viola Gábor akadé­mikus az ökológiai egyensúlyról, a Körlánc-programban résztvevő gya­korló tanítók pedig - akik két éve foglalkoznak környezeti neveléssel - azt mutatták be, hogyan lehet és kell a vízzel bánni, hogy a javunkat szolgálja, ők már elvitték a gyere­keket az esztergomi vízműhöz, s ott megnézték, hogyan „keletkezik" a csapból folyó víz. A szennyvíztisztítót úgyszintén megnézték már. A családi vízdíjszámlát pedig szé­pen áttanulmányozták a gyerekek. S közben megbeszélték, odahaza ho­gyan tudnának takarékoskodni a vízzel. Például nem kell csurig en­gedni a kádat. S egy-egy szennyvíz­tisztítási kísérletet is elvégeztek, ho­gyan kell és lehet mechanikailag el­távolítani a vizben található szeny­nyeződéseket. A tanfolyam legutóbbi foglalkozá­sán egy szőke és mosolygós hölgy, Sava Cullen, az amerikai Békeszol­gálat önkéntese is részt vett. Mint elmondta, az USA Kansas államá­ból érkezett Jelenleg Tatán egy fel­készítő tanfolyam hallgatója, ahol magyarul is tanul. December 11-től két évig Esztergomban, a tanítókép­ző főiskolán fog dolgozni. Odahaza is a környezetvédelem hogyanját ta­nulta, művelte és érdekli, hogy a Föld más tájain mit lehetne tenni. S kíváncsi, hogy nálunk a rendszer­változás után hogyan ültethetők át az amerikai módszerek. Nekünk akarja adni az idejét! - foglalta össze jövetele célját - és ígérete szerint az Esztergom és Vidéke számára is írni fog. A magas részvételi díj (8.000 fo­rint) ellenére a tanfolyamnak híre ment, és többen a folytatást is kér­ték. A részvételi költségek jelentős há­nyadát átvállalta a Rumpold-Hun­garia Kft.; az esztergomi pedagógu­sok részvételi díját pedig a Polgár­mesteri Hivatal teremtette elő. Legközelebb, december 11-én dé­lelőtt 9 órakor dr. Gombocz János, a testnevelési egyetem docense és dr. Havas Péter, az ELTE adjunktusa a könyezeti nevelés átfogó értelmezé­séről tart előadást Helyszín: tanító­képző főiskola, 408-as szeminári­um. Minden érdeklődőt szívesen lát­nak. - Mi, régi esztergomiak, nem tűrjük tovább a vandalizmust! 7 Pajor &goőt llép^ömübé^ kör A Bajor Ágost Képzőművész kör kiállításának megnyitására 1993. december 2-án, 17 órakor a Szabadidőközpont aulájában került sor. A kiállítást Csernus Ferenc, a Szabadidőközpont igaz­gatója ajánlotta a közönség figyelmébe. AZ* j^AÍCASZTOTTAíC L AÍZIÁÖÁS A. Kö^poiítoídsoéíktííi félrmxeíŐ egy esztergomi któUításrót Ha én polgárosodó gazdag volnék vagy gazdagasszony úton a polgáro­sodás paradicsoma felé és egy isme­rősöm kedvéért utamat megszakítva bemennék a zöldház előcsarnokába hol az esztergomi bajor ágost képző­művészeti kör tagjainak alkotásai vannak paravánokra aggatva meg­hökkennék az „akasztottak" látvá­nyától mért öltik rám a nyelvük gú­nyolnak jó jó a vizuális ismereteim hézagosak hol tanultam volna ízlést a vályogvetőgödör mellett az ebiha­lak fickándozásában gyönyörködve az ebihalak zodiákus képe bezzeg hiányzik a falról pedig azok jegyé­ben láttam meg a holdvilágot ott van helyette az „azték naptár" semmi bajom vele csak érthetetlen ponto­sabban nincs mit érteni rajta kísérlet volt mondja a politikus mikor (le)választjuk a „szögre akasztott ecset" is tetszik az ecset könnyez mert a festmény abbahagyta a mes­tert „festői gondolat" több egy szál se „eszmei mondanivaló" viszont hajjaj már az óvodában is de utáltam nézem az ultrahangtalan csend­életeket a meg nem tévesztésig ha­sonlítanak a valósághoz diszkrét a bájuk körte szőlő krizantém árva­csalán eztet nem zabájjuk füllenti fejedelmi többesben a fülembe tett darázs hagyd a baromságokat szó­lok magamra de rögtön szemembe ötlenek csaknem kitolva kukucská­mat a vízfestményeknek álcázott nyalka keretlegények és szépséges keretlányok hímnem nőnem hol a semlegesnem itt van az ebihal az eb mellé elhantolva hiányzik a das az adidas dasszátok meg és hiányzik a neoobjektivitás a semlegeseket is röhögtető humor csupa hagyatlás­kezdet-végzet a tájkékepen lankad­tak a kultúrrekvizitumok vájdling­bőek a rekvizitimák (sic!) szabad a képzettársítás jönnétek még a nim­famániával és a szatíriázissal de ak­kor már késő mert nem minden mo­dern ami elavult vagy annak látszik ez itt egy fogalmi visszajátszás tud­tok követni csak GiGi macskakör­mök közé tett nagy öi vigyorognak rám a spanyolfalról „ördögpille" és „bányarém" ha továbbra is csúfon­dáros múzsájára hallgat GiGiből még (karika)túrista válhatik „bánya­rémet" ami boldogult anyósom leg­jobb formájára emlékeztet szívesen függeszteném kedvesem lakásának duplanullás ajtajára belül hogy ihle­tet kapjon aki ott leül nem rímelek senki érzékeny lelkébe de a csarnok végén belebotlottam az egyetlen do­logba (bölcső) melynek „földig ért a lába" azután kisjézus ami spirituális értékű az még ré­szemről is megfizethetetlen aki pe­dig polgárosodó gazdag gazda­gasszony nem vagyok sem egyúíon velük a polgárosodás „paradicsomá­ba" feltételes módban és fosztókép­zőkkel határoztam meg mivoltomat távozás előtt mégis bejegyezném a vendégkönyvbe szép volt jó volt mindenkinek granulálok majd feltű­nés nélkül kioldalognék a néptelen „művészbejáraton" írnék az albumba mondom csak az írásom ne lenne ilyen csúnya járándi sózsef

Next

/
Thumbnails
Contents