Esztergom és Vidéke, 1993

1993-10-07 / 40. szám

249 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE ® keresztény értékekre épül. „Ha össze­fogunk, akkor csodákra leszünk képe­sek!" Az ünnepély a Kolping-induló kö­zös eléneklésével zárult, ám a jelenlé­vők még sokáig beszélgettek közös ügyeikről. A Kolping-ház és sporttelep sok fel­nőtt és ifjúsági rendezvénnyel, sport­találkozóval várja tagságát. Az érdek­lődők Ágfalvi Mihály háznagynál je­lentkezhetnek - a házban. (Pálos) Felszentelték a Kolping-házat Október 2-án, szombaton délután 4 órakor közel kétszáz Kolping egyesü­leti tag és vendég jelenlétében ünnepé­lyesen szentelték fel a prímás-szigeti Kolping-házat és sporttelepet. Az ünnepély főszervezője Kulcsár Mártonné volt. Ott volt Dékány Vil­mos püspök. Nagy László plébános Kolping-prezes, Horváth Kálmán Kolping-elnök, Erdős Mátyás kano­nok; az elnökségi tagok: Török József, Sági József és Holop Géza titkár. A nagyterem szépen feldíszített homlok­zatára a nemzeti, a városi és a Kolping zászló feszült. Az esztergomi Kolping Család zászlaját Szálkái Tóth Árpád tartotta. A belvárosi templom énekkara Hassler Ünnepre jöttünk című kórus­művét szólaltatta meg, majd Horváth Kálmán mondott köszöntőt. Ö a volt Legényegylet jelmondatát is idézte: Isten áldja a tisztes ipart! Nagy László plébános az elérkezett szentelési ünnepről szólt, majd Dé­kány Vilmos püspök mondott könyör­gést. Az evangéliumot Török József olvasta fel. Ezt a megjelent hívek kö­nyörgése követte. Az énekkar francia egyházi művet adott elő, szólót Hajós László énekelt. Majd Dékány Vilmos püspök felszentelte a házat. Hajós Vilmos vezényletével Kodály 121. Genfi zsoltárát énekelte a vegyes­kar, majd Fodróczy Gertrúd szavalt. Sági József a közösségi nevelés fon­tosságáról szólt, a másság elfogadásá­ról. Mint mondta, eljött az ideje, hogy a 150 fős család lelki tevékenységét is erősítse. A Kolping mozgalom élete Tisztelt Szerkesztőség! Mivel már 73 éves vagyok, nem szeretnék úgy meghalni, hogy sok de­rék embernek ne szerezzek egy kis örömet. Harmincegy éve lakom az Irinyi ut­cában és állandóan a Semmelweis ut­cán megyek végig, s ott szemem előtt születtek meg a házak előtti kiskertek -jórészt Szabó Arpádnénak és Móricz Istvánnénak köszönhetően. A kertek száma minden évben gyarapodott, és végül az egész utca tündéri kiskertté változott. Annyi rosszat hallunk a városról, vegyék már észre a jót is, ami saját erőből örömmel készült, nemcsak közérzetünket, hanem a levegőt is ja­vítva. Aki kíváncsi rá, most még meg­nézheti, mielőtt az ősz el nem pusztít­ja­Tekintsék meg Önök is ezt a bájos kis utcát, és dicsérjék meg az idős, kedves embereket! Nekem mindig az jut eszembe, mi­lyen kár, hogy olyan rövid ez az utca. Csurgai Istvánné A Magyar Máltai Szeretetszolgálat tájékoztatja a lakosságot, hogy az OTP esztergomi fiókjánál csekkszám­lát nyitott. A számlaszám: 741-4748-9. A jövő­ben kézpénzt kizárólag csekken lehet befizetni. Ezúttal köszönetet mondunk nagy­számú támogatónknak, akiktől hasz­nált ruha- és cipőadományokat kap­tunk. Segítségükre továbbra is számí­tunk! A MAGYAR MÁLTAI SZERE­TETSZOLGÁLAT ESZTERGOMI CSOPORTJA * Családi hírek Október másodikán házasságot kötöttek: Pócsföldi Veronika és Bartl Zoltán; valamint Rózsár Erika és Mezősi Tamás. Sok boldogságot, bőséges gyermekáldást kívánunk! Elbúcsúztatták dr. Jónás Lászlót Dr. Jónás László nyugalmazott kö­zépiskolai tanárt, csillagászt sokan is­merték. Diákok nemzedékét tanította, természettudományi, csillagászati szak­köröket vezetett, lapunknak rend­szeres írója volt. Hírneve jóval túlnőtt a városon. Tudtuk, hogy beteg, hiszen gyakran találkoztunk vele. Kicseréltük gondo­latainkat, s mindig őszinte véleményt mondott az Esztergom és Vidéke írá­sairól. Volt, mikor dicsérte a szerinte is fontos és tárgyilagos írásokat, más­kor hiányolta lapunkból a kritikát, az esetleges elmarasztalást. Tőle mindig jó szívvel fogadtuk, hiszen „szerzőtár­sunk" is volt, és széleskörű tudását elismertük. Város szere te te pedig so­kak számára volt példa. A nyár végén még terveket szőtt. Aztán váratlanul elhatalmasodott rajta a kór. A gondos orvosi kezek már nem tudtak rajta segíteni. Budapesten, a Korányi kórházban életének 68. évé­ben, szeptember 21-én kedden el­hunyt. Hivatására az Esztergomi Érseki Római Katolikus Tanítóképzőben ké­szült fel. A gyerekek és az ifjúság ne­velését kántortanítóként Dunaremetén kezdte. E feladat közvetlenül a háború után nagy terhet rótt rá. Közelebb sze­retett volna jutni szeretett szülőváro­sához, így került Szomorra. Az iskolák államosítása után Csolnokra került, majd két éves felső tagozatos munkája után Nyergesújfalun folytatta pedagó­gusi munkáját. Itt kedvenc tantárgyait, a földrajzot és a biológiát oktatta. Érdeklődési körének megfelelően lehetőség kínálkozott a továbbtanu­lásra. A tanárképző főiskolán elvégez­te a földrajz-biológia szakot. A természettudományok mellett a muzsika is érdekelte. Éveken keresz­tül nevelte a fiatalságot az éneklésre, a muzsika szeretetére. Esztergomba került és a bányagépé­szeti szakközépiskola kollégiumában lett nevelőtanár. Közben a szegedi tu­dományegyetemen elvégezte a bioló­gia-földrajz szakot. Bányászati ismeretek után vágyódó diákjaival megszervezte a barlangku­tató szakkört, amely jó hírnévre tett szert. Országosan nyilvántartott bar­langászok lettek. Később a Dobó gimnáziumba ke­rült. Nagy szakértelemmel tanította a biológiát és a földrajzot. Diákjai közül többen tanulmányi versenyeken reme­keltek. A muzsika szeretete okán éve­ken keresztül éneket is tanított. 1969-ben doktorált a József Attila Tudományegyetemen „A Pilis hegy­vonulat karszt morfológiája" című disszertációjával. Városunkban megszervezte a csil­lagász szakkört. Felnőttek és fiatalok egyaránt nagy érdeklődéssel látogat­ták e foglalkozásokat. Éveken keresz­tül minden jelentős csillagászati ese­ményről tudósította lapunkat. 1986-ban egy Esztergomban tartott nemzetközi Regiomontanus-konfe­rencia is az O szervező munkája révén valósulhatott meg. Nyugdíjba vonulása után is számít­hattak szaktudására. Óraadó tanárként a Temesvári Pelbárt Ferences Gimná­ziumban tanított. A megtisztelő meg­hívásnak örömmel tett eleget. Súlyosbodó betegsége miatt az utóbbi időben már nem taníthatott. Ám érdeklődéssel figyelte a város éle­tét. Sétái során mindenkihez volt egy kedves szava. Utolsó útján, szeptember 28-án, a szentgyörgymezei temetőben Nagy László plébános és Reisz Péter Pál atya, a Ferences gimnázium igazgató­ja búcsúztatta. Sírjánál a csillagászok nevében Mécs Miklós köszönt el Tőle. A koszorúkat a ferences diákok vitték. A sírjánál Szántó Lóránt volt osz­tálytársa mondta el versét, melynek egyik versszakát idézzük: Nagyon fogy a 46-os osztály, Még egy pár év és nem leszünk! Öreg prepák Kocsis tanár úrnál Egymás után jelentkezünk... Lelki üdvösségéért a Belvárosi templomban mondtak koncelebrált énekes gyászmisét. Felemelő élmény volt a világhírű operaénekes, Moldován Stefánia köz­reműködése, aki Guonod Ave Mariá­ját énekelte. Orgonán Kapisztrán atya kísérte. Dr. Jónás László búcsúztatása mél­tóságteljes volt, méltó emberi lényé­hez. (Pálos)

Next

/
Thumbnails
Contents