Esztergom és Vidéke, 1993

1993-10-07 / 40. szám

249 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE ® keresztény értékekre épül. „Ha összefogunk, akkor csodákra leszünk képesek!" Az ünnepély a Kolping-induló közös eléneklésével zárult, ám a jelenlévők még sokáig beszélgettek közös ügyeikről. A Kolping-ház és sporttelep sok felnőtt és ifjúsági rendezvénnyel, sporttalálkozóval várja tagságát. Az érdeklődők Ágfalvi Mihály háznagynál jelentkezhetnek - a házban. (Pálos) Felszentelték a Kolping-házat Október 2-án, szombaton délután 4 órakor közel kétszáz Kolping egyesületi tag és vendég jelenlétében ünnepélyesen szentelték fel a prímás-szigeti Kolping-házat és sporttelepet. Az ünnepély főszervezője Kulcsár Mártonné volt. Ott volt Dékány Vilmos püspök. Nagy László plébános Kolping-prezes, Horváth Kálmán Kolping-elnök, Erdős Mátyás kanonok; az elnökségi tagok: Török József, Sági József és Holop Géza titkár. A nagyterem szépen feldíszített homlokzatára a nemzeti, a városi és a Kolping zászló feszült. Az esztergomi Kolping Család zászlaját Szálkái Tóth Árpád tartotta. A belvárosi templom énekkara Hassler Ünnepre jöttünk című kórusművét szólaltatta meg, majd Horváth Kálmán mondott köszöntőt. Ö a volt Legényegylet jelmondatát is idézte: Isten áldja a tisztes ipart! Nagy László plébános az elérkezett szentelési ünnepről szólt, majd Dékány Vilmos püspök mondott könyörgést. Az evangéliumot Török József olvasta fel. Ezt a megjelent hívek könyörgése követte. Az énekkar francia egyházi művet adott elő, szólót Hajós László énekelt. Majd Dékány Vilmos püspök felszentelte a házat. Hajós Vilmos vezényletével Kodály 121. Genfi zsoltárát énekelte a vegyeskar, majd Fodróczy Gertrúd szavalt. Sági József a közösségi nevelés fontosságáról szólt, a másság elfogadásáról. Mint mondta, eljött az ideje, hogy a 150 fős család lelki tevékenységét is erősítse. A Kolping mozgalom élete Tisztelt Szerkesztőség! Mivel már 73 éves vagyok, nem szeretnék úgy meghalni, hogy sok derék embernek ne szerezzek egy kis örömet. Harmincegy éve lakom az Irinyi utcában és állandóan a Semmelweis utcán megyek végig, s ott szemem előtt születtek meg a házak előtti kiskertek -jórészt Szabó Arpádnénak és Móricz Istvánnénak köszönhetően. A kertek száma minden évben gyarapodott, és végül az egész utca tündéri kiskertté változott. Annyi rosszat hallunk a városról, vegyék már észre a jót is, ami saját erőből örömmel készült, nemcsak közérzetünket, hanem a levegőt is javítva. Aki kíváncsi rá, most még megnézheti, mielőtt az ősz el nem pusztítjaTekintsék meg Önök is ezt a bájos kis utcát, és dicsérjék meg az idős, kedves embereket! Nekem mindig az jut eszembe, milyen kár, hogy olyan rövid ez az utca. Csurgai Istvánné A Magyar Máltai Szeretetszolgálat tájékoztatja a lakosságot, hogy az OTP esztergomi fiókjánál csekkszámlát nyitott. A számlaszám: 741-4748-9. A jövőben kézpénzt kizárólag csekken lehet befizetni. Ezúttal köszönetet mondunk nagyszámú támogatónknak, akiktől használt ruha- és cipőadományokat kaptunk. Segítségükre továbbra is számítunk! A MAGYAR MÁLTAI SZERETETSZOLGÁLAT ESZTERGOMI CSOPORTJA * Családi hírek Október másodikán házasságot kötöttek: Pócsföldi Veronika és Bartl Zoltán; valamint Rózsár Erika és Mezősi Tamás. Sok boldogságot, bőséges gyermekáldást kívánunk! Elbúcsúztatták dr. Jónás Lászlót Dr. Jónás László nyugalmazott középiskolai tanárt, csillagászt sokan ismerték. Diákok nemzedékét tanította, természettudományi, csillagászati szakköröket vezetett, lapunknak rendszeres írója volt. Hírneve jóval túlnőtt a városon. Tudtuk, hogy beteg, hiszen gyakran találkoztunk vele. Kicseréltük gondolatainkat, s mindig őszinte véleményt mondott az Esztergom és Vidéke írásairól. Volt, mikor dicsérte a szerinte is fontos és tárgyilagos írásokat, máskor hiányolta lapunkból a kritikát, az esetleges elmarasztalást. Tőle mindig jó szívvel fogadtuk, hiszen „szerzőtársunk" is volt, és széleskörű tudását elismertük. Város szere te te pedig sokak számára volt példa. A nyár végén még terveket szőtt. Aztán váratlanul elhatalmasodott rajta a kór. A gondos orvosi kezek már nem tudtak rajta segíteni. Budapesten, a Korányi kórházban életének 68. évében, szeptember 21-én kedden elhunyt. Hivatására az Esztergomi Érseki Római Katolikus Tanítóképzőben készült fel. A gyerekek és az ifjúság nevelését kántortanítóként Dunaremetén kezdte. E feladat közvetlenül a háború után nagy terhet rótt rá. Közelebb szeretett volna jutni szeretett szülővárosához, így került Szomorra. Az iskolák államosítása után Csolnokra került, majd két éves felső tagozatos munkája után Nyergesújfalun folytatta pedagógusi munkáját. Itt kedvenc tantárgyait, a földrajzot és a biológiát oktatta. Érdeklődési körének megfelelően lehetőség kínálkozott a továbbtanulásra. A tanárképző főiskolán elvégezte a földrajz-biológia szakot. A természettudományok mellett a muzsika is érdekelte. Éveken keresztül nevelte a fiatalságot az éneklésre, a muzsika szeretetére. Esztergomba került és a bányagépészeti szakközépiskola kollégiumában lett nevelőtanár. Közben a szegedi tudományegyetemen elvégezte a biológia-földrajz szakot. Bányászati ismeretek után vágyódó diákjaival megszervezte a barlangkutató szakkört, amely jó hírnévre tett szert. Országosan nyilvántartott barlangászok lettek. Később a Dobó gimnáziumba került. Nagy szakértelemmel tanította a biológiát és a földrajzot. Diákjai közül többen tanulmányi versenyeken remekeltek. A muzsika szeretete okán éveken keresztül éneket is tanított. 1969-ben doktorált a József Attila Tudományegyetemen „A Pilis hegyvonulat karszt morfológiája" című disszertációjával. Városunkban megszervezte a csillagász szakkört. Felnőttek és fiatalok egyaránt nagy érdeklődéssel látogatták e foglalkozásokat. Éveken keresztül minden jelentős csillagászati eseményről tudósította lapunkat. 1986-ban egy Esztergomban tartott nemzetközi Regiomontanus-konferencia is az O szervező munkája révén valósulhatott meg. Nyugdíjba vonulása után is számíthattak szaktudására. Óraadó tanárként a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban tanított. A megtisztelő meghívásnak örömmel tett eleget. Súlyosbodó betegsége miatt az utóbbi időben már nem taníthatott. Ám érdeklődéssel figyelte a város életét. Sétái során mindenkihez volt egy kedves szava. Utolsó útján, szeptember 28-án, a szentgyörgymezei temetőben Nagy László plébános és Reisz Péter Pál atya, a Ferences gimnázium igazgatója búcsúztatta. Sírjánál a csillagászok nevében Mécs Miklós köszönt el Tőle. A koszorúkat a ferences diákok vitték. A sírjánál Szántó Lóránt volt osztálytársa mondta el versét, melynek egyik versszakát idézzük: Nagyon fogy a 46-os osztály, Még egy pár év és nem leszünk! Öreg prepák Kocsis tanár úrnál Egymás után jelentkezünk... Lelki üdvösségéért a Belvárosi templomban mondtak koncelebrált énekes gyászmisét. Felemelő élmény volt a világhírű operaénekes, Moldován Stefánia közreműködése, aki Guonod Ave Mariáját énekelte. Orgonán Kapisztrán atya kísérte. Dr. Jónás László búcsúztatása méltóságteljes volt, méltó emberi lényéhez. (Pálos)