Esztergom és Vidéke, 1993

1993-09-23 / 38. szám

249 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE A Híd két íve lassan összeér. Képzeletünkben már végig is megyünk rajta, s mintha soha nem csonkult volna meg, olyan magától értetődően jutunk át egyik városból, egyik országból a másikba. Egy alkalommal filmet és fotókat csináltunk a Városháza számára. A Duna fölött repülve, nem megszokott helyzetben látva a hidat Mária Valériánk hiányai szembeszökőbbek voltak, mint bármikor. Akkor újra elénk tornyosult az érthetetlen kérdés: ez a szépség miért nem épülhet újjá? Miért áll reinkarnációja útjába annyi akadály? Számítógépes modellezéssel az egyik fotót kiegészítettük, s előttünk állt a teljes híd - ahogyan visszaköszönt szeptember 18-án a párkányi termálstrand parkolójából: rockzenekarok Híd-ünnepének a színpadán. A háttérben, hatalmas vásznon: a teljes öt ív. A szándékokban már újjáépülve. Bőgő Kawasakik, BMW-k, Hondák, Isuzu, Suzuki terepjárók, dobokkal, gitárokkal teli milaobuszok: ritka felvonulása a fiatalok közlekedési eszközeinek Párkányban. Bridge Fest, Híd-ünnep, hirdetik mindenfelé a plakátok szlovákul és magyarul. Híd-ünnep, félnapos jótékonysági koncert a kilencvennyolc éve épített és 39 éve lerombolt, a két város közötti Mária Valéria hídért. Blues-fesztivált készítettek elő a helybéliek, elsősorban a fő szervező, a kőhídgyarmati StonebridA híd két íve Balla András fotója: a TŰZKERÉK REVIVAL BAND ge (magyarul Kőhíd) együttes. - A nevetek csak a faluhoz kapcsolódik? - Nem! - mondja vezetőjük, Csiga, Vojtek Zoltán. - Egy nyári rocktáborban vetődött fel: itt ez a csonkán maradt híd. Itt is, ott is jó csapatok. Miért ne foghatnánk öszsze? De hát mikor zenél, mikor bulizik az ember? Este, éjjel. És akkor? Hogy megyünk át? Hogy jönnek át? Megkerestem Tamást Esztergomban, csináljunk mi is egy koncertet - a hídért! - Nem véletlen, hogy ez a mai buli, ez a szimbolikus kézfogás a progresszív zenéből nőtt ki mondja Tóth Tamás az esztergomi Tűzkerékből. - Nagyon jól érezzük magunkat. Mi csak éjfél előtt jövünk, de eddig is: szuper! Jó a színpad, a bérelt technika, a díszlet! És mindenki segített! A helyi Városi Hivatal, az esztergomi Városháza, a két polgármester. Mindenki ingyen játszik, több jusson a hídnak. Tavasszal odaát folytatjuk!!! Hagyomány lesz, a hídért is és a jó zenéért is! Tudod, tényleg, a híd... mint Sebestyén László verse az egyik nótából: ...olyan ez, mint a félúton megállt kézfogás... Fiatalosan jön a színpadra dr. Könözsy László, Esztergom, fán Oravec, Párkány polgármestere. Pár szavukban csak arról beszélnek, ami itt szükséges (az ügy politikai-gazdasági fontosságát a szlovák tévé magyar adása riporterének már közben részletezték): - Érezzétek jól magatokat! Ha lemegy a nap, sokan lesztek - hiszen mi magunk is olyankor lendültünk bele, legfeljebb nem diszkónak, rockkoncertnek nevezték... Köszönjük, hogy ingyen, gesztusból vagytok itt! így lesz híd, ha összefogunk! Folytatódik a zene. Gyűlnek a fiatalok mindkét oldalról a parkolóban. Kőkemény rock - s közben nagyon finom, Carlos Santanát idéző gitározás. Gyönyörű párbeszéd két szólógitár között - aztán ismét alig halljuk egymást. Ez a zene ilyen^ Hangos és lágy, lírai és kemény. És változatos, ahogyan most is bizonyított a fellépő tizenhárom szlovákiai és magyarországi együttes. De ugyanúgy érték, mint a Fesztiválzenekar Budapesten, a Haydn-együttes Pozsonyban. Mert most ez a zene építi újjá a hidat. Könnyű, olcsó fogás lenne azt mondani, hogy innen már minden egyszerűbb. Nem. De a sokat emlegetett civil szféra ismét bizonyított: komolyan vesszük az összefogást! Hazafelé, a hatos komppal utazva (el ne felejtsem: dr. Könözsy László polgármester segítségével sikerült elérni, hogy legyen egy éjféli különjárat az esztergomiaknak), a lassan lemenő naptól, a talán utolsó meleg délutántól búcsúzva elgyönyörködünk a Várdomb épületegyüttesének látványában. Vakítóan csillan a fény a Párkány felé kitárulkozó rózsaablakon. A duruzsoló motorzajban arról beszélgetünk, hogy a híd centenáriumára újra láthatják az ezeréves falak a közös jövő felé vezető, összekapcsolódott íveket. - erbé Megjelent a Párkányi Szemle Himmler György szerkesztésében a napokban jelent meg testvérvárosunk Csemadok alapszervezetének első évkönyve. Bélák Ádám beköszöntője után a Csemadok alapszervezet 44 éves történetéről olvashatunk, (Boócz Mária tollából) a párkányi műkedvelő színjátszás történetét Paulovics János, a Balassi Klub tíz évét Himmler György, a párkányi csata 310. évfordulóját Vércse Miklós, a város nevének változásait Bartusz Gyula, az oktatásügy helyzetét Csicsay Alajos írta meg. Továbbá néhány gondolatot is olvashatunk a Balassi klub emlékkönyvéből, dokumentumot a város kétnyelvűségéről és a magyar tanítási nyelvű oktatás továbbfejlesztéséről. Hasonló kötet Esztergomban is elkelne!