Esztergom és Vidéke, 1993

1993-01-27 / 4. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE A múlt évben volt Kossuth Lajos születésének 190, évfordulója. A megemlékezések elmaradtak a tervezett országos szinttói - nem ennek okait keressük. Viszont érdemesnek tartjuk felvetni a kérdést: Kossuth Lajos Esztergom díszpolgára volt-e? Esztergom szabad királyi város Tanácsa és Közönsége 1848 előtt, többek között, díszpolgárságot adományozott Szemere Bertalannak; ennek nyomát meg is találhatjuk a városi levéltárban' őrzött eredeti városi jegyzőkönyvekben. Pest Vármegye Nemesi Közgyűlésének 1845. évi március 12-én tartott közgyűléséről 1065-ös sorszám alatt a következő bejegyzést olvashatjuk: Tekintetes Karok és Rendek! Azon nagylelkű, és a negyedik Országos Rend alkotmányos jogai öregbittésén buzgón működő honfiak közé, kiket leg tisztább hálánk jeléül városunk diszpolgárságával meg tisztelni közös egyetértés mellett határozónk Tekintetes Kossuth Lajos Táblabíró úr is sorolva lévén, mi után köztapasztalatunk szerént a jelenkor Is elöhaladás eszközlésében szinte köz dicséretet érdemlő pályát végezvén, mindnyájunk hálás köszönetét méltányolva magára következteté, őt is, mint nem csak az alkotmányos jogok kellő ki terjesztése mellett, a közállomány lehelő szilárdítását, s a nemzet szellemi, és anyagi kifejlődéséi leginkább pedig az Országos negyedik Rendnek, sőt az összes nép jogainak öregbittését kiemelő nemzeti közvélemény hűséges tolmácsát, hanem egyszersmind minden nép, és nagyszerű hazai eszmének, kübe ajánlottak, meg különböztetett tisztelettel maradunk A Tekintetes Karoknak, és Rendeknek. Kelt Esztergom Szabad Kir. Városunk 1944-ik december 23-án tartott Közgyülésébül, alázatos szolgái Esztergom Szabad Királyi Városának Tanácsa és Közönsége. Pest Vármegye - a vezérmegye, ahogy a reformkorban nevezték, a díszpolgári oklevelet továbbította Kossuth Lajos esztergomi díszpolgársága lönösen pedig a Szabad Királyi Városok alkotmányos előléptetésük, és polgárijogok lelkes, örök védnökét őszinte tiszteletünk jeléül közös egyetértés, és akarattal városunk díszpolgárává mai ülésünkben kineveztük, remélvén, hogy ezen egyszerű polgári meg tiszteltetést, mint szíves hálánk, és buzgó érzelmeink hűséges örök zálogát szinte oly szívesen veendi, a mely tiszta vala az indulat, mely ebbéli határozatunkat eredményezé. - Melyről midőn a fen tisztelt urat az ./. alatti hiteles Okiratunk kézbesítése mellett értékesíteni könyörgünk, tapasztalt kegyeikKossuth Lajosnak. A probléma számunkra akkor kezdődik, amikor felütjük a városi jegyzőkönyvet. 1844-ben a szabad királyi város Tanácsa utolsó közgyűlését valóban december 23-án tartotta, de napirendjei közt nem szerepelt Kossuth Lajos díszpolgárságának kérdése, s az év iratairól készített mutatóban sem található Kossuth neve. A későbbi monográfiákban sem szerepel ez a tény, amit természetesen magyarázhat az, hogy kiinduló alapjuk a városi levéltár volt. De nem találjuk a díszpolgárság említését a még kortársak által szerkesztett 1848 márciusi követutasításban sem, ahol pedig Kossuthttól a város követének_a városi ügyek támogatását kérte. Tudomásunk szerint a még kortársi emlékezetre támaszkodó helyi sajtó sem említette a XIX. század utolsó harmadában ezt az ügyet. Mi húzódhat meg a díszpolgári ügy városi jegyzőkönyvben való nem szereplése mögött: a város vezetőinek óvatossága? Egy Kossuth párti csoport (Besze, Takács) vakmerő akciója, amely nem akart elmaradni a Kossuth Lajost támogató más városoktól? Lehet, hogy a kérdést soha nem fogjuk tudni megválaszolni, de az is elképzelhető, hogy felbukkan egy adat, ami magyarázatot ad a problémánkra. Egyelőre avval kell beérnünk: van adatunk arra, hogy Esztergom szabad királyi város 1844-ben díszpolgárává választotta Kossuth Lajost (ez részben magyarázhatja Kossuth 1845-ös Esztergom vármegyéhez írt levelét), de ennek nincs nyoma a város hivatalos adminisztrációjában! O.A. Támogatás és kritika érte Esztergom mai elképzeléseit, ragaszkodását a kiegyensúlyozó megyei központ szerepkörére, amelynek szerves része a római katolikus egyház központjánakjelenléte is. Esztergom múltbeli és jelenlegi szerepének jobb bemutatását most egy területen tudjuk áttekinteni, az elmúlt időszak néhány Esztergommal foglalkozó történelmi írásának bemutatásával. A Magyar Tudományos Akadémia veszprémi és pécsi bizottságának IX. konferenciáján 1990. november 8-9-én elhangzott előadásokat most jelentették meg kötetbe foglalva: A Dunántúl településtörténete IX. Város - mezőváros - városiasodás címmel. A dunántúli megyék és a főváros Dunántúllal foglalkozó 34 régészének, történészének ötöde esztergomi kutató, még kettő megyei, akik Dorog történetével foglalkoztak, több előadás érintette még Esztergomot. Az esztergomi előadók és az előadások címe a következő: H. Kelemen Márta: A Brigetio-Aquincum közötti római út Süttő-Piliscsév közötti szakasza; Ortutay András: Az esztergom-szenttamási zsidó közösség a szabad királyi város és a primácia árnyékában; Beke Margit: A budai Erzsébet-apácák megtelepedése és élete 1785-től; Csombor Erzsébet: Lengyel menekültek Esztergomban és Esztergomtáborban a második világháború idején; Pifkó Péter. Egyesületi élet Esztergomban a dualizmus korában; Kövecses-Varga Etelka: Az esztergomi kismesterségek kutatásának története és forrásai és Bárdos István: A MOVE tevékenysége Esztergomban (1919-1944). * 1922-ben 65. kötetével újra indult a TURUL, a nagymúltú Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye. A Társaság 1883-ban alakult meg, s utolsó összevont száma 19471950-es írásokat tartalmazott. ARákorendszerével. Rövid életrajzot szentel futaki Hadik András lovasági tábornoknak is. Az újrainduló folyóirat a későbbiekben is sok fontos eredményét fogja közölni a történelmi segédtudományok legkülönbözőbb ágainak. * A Dunakanyar 1992/2. számában olvasható Hrenkó Pál: Pilisszentlászló és a pálosok című írása, s különös figyelmet érdemel Szita Szabolcs: Esztergom a múltban si-rendszer szüntette be a társaságot és szorította vissza évtizedekre nemcsak a heraldika és genealógia művelését, de a többi történelmi segédtudományokét is. A most megjelent 19511992 közti kötet a korábbi éves megjelentetést készíti elő. A Turulból ismert halálozási megemlékezések két a magyar történelmi segédtudományokban az elmúlt évtizedekben kiemelkedő eredményt elért tudóst búcsúztatnak: Fügedi Eriket és Kumorovitz Lajos Bernátot, akik 1992-ben hunytak el, s még az 1945 előtti Turul munkatársai is voltak. Kállay István: A vezető-elit családi kapcsolatai Mária Terézia korában című tanulmányában foglalkozik Batthyány József és Esterházy Imre, valamint Barkóczy Ferenc esztergomi érsekek családi kapcsolatEsztergomi páncélosok című megemlékezése, amely Koszorús Ferenc vezérkari ezredes, 1942. november 1-jétől az 1. páncélos hadtest vezérkari főnökeként, majd 1944. júliusától az 1. páncélos hadosztály parancsnoka volt, megjelent emlékiratai alapján az esztergomi páncélos hadosztály 1994es szerepét mutatja be. A korábbi szakirodalom is (Vigh Károly: Ugrás a sötétben) döntő szerepet tulajdonított a Baky-féle csendőrpuccs elfolytásában az esztergomi páncélosoknak. Szita Szabolcs idézi Koszorús visszaemlékezését, aki 1944. július 3-án tájékoztatta Esztergom tisztjeit: „...a Honvéd Esküben 'feltétlen engedelmességet' fogadtunk, hogy Magyarország halárait, függetlenségét és alkotmányát megvédjük minden ellenség ellen, ' bárki is legyen az'. Ki hajlandó követni engem a becsület útján? A tisztikar minden fontolgatás nélkül azonnal, egyhangúlag hajlandónak jelentette magát." Július 6-án az esztergomi páncélosok lőszerrel feltöltve ott álltak Óbudán. Horthy Miklósnak sikerült a szélsőjobboldali hatalomátvételt megakadályozni, de 1944 október 15én már nem számíthatott az esztergomi páncélosokra, mert a német hadvezetés nyomására a páncélos hadosztályt augusztusban a frontra küldték. * A Levéltári Szemle 1992/4. számában Gergely Jenő adja közre a Magyar Püspöki Kar 1945. május 24-i ülésének jegyzőkönyvét, amelynek eredeti példányát az Esztergomi Primási Levéltár őrzi. A nagy világégés után a magyar püspöki kar most találkozott első alkalommal és fogalmazta meg az egyház és a papság teendőit az új körülmények között. Mindszenty Józsefnek még veszprémi püspökként ez volt az első szereplése a püspökkari konferenciákon. A jegyzőkönyvből a magyar katolikus püspöki kar reális, a helyzetet jól ismerő álláspontja bontakozik ki: tenni és a hit erejével segíteni a háborús katasztrófa után az országot. A püspökkari konferencia előkészítésében jelentős szerepet játszott dr. Drahos János esztergomi káptalani helynök, aki az érseki szék üresedése miatt az esztergomi főegyházmegyét képviselte. (ortutay)