Esztergom és Vidéke, 1993

1993-08-26 / 34. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 5 Erdélyi vendégtársulatok Esztergomban és Dpmösöri Nagyváradról JÚLIUS 30., 31. A Várszínház „padlásán" „Mert kell egy hely" - énekelték a Nagyváradi Színház tagjai a Várszínházban. Kell egy hely - kívánták azok a nézők, akik a helyszínen szerettek volna jegyet kapni az előadásra. Kívánságuk, ha nehezen is, de teljesült: tele lett - velük, nézőkkel - a padlás. De hogyan is kezdődött? Barátságos szellemek érkeztek a padlásra, ahol a Rádiós - egy fiatal számítógép-programozó - és Mamóka - egy kedves, unoka nélküli nagymama lakik, valamint idejár Süni - egy fiatal lány - is, aki szerelmes a Rádiósba. A bonyodalom ott kezdődik, amikor egy Barabás nevű bűnöző a padlásra menekül üldözői elől. Végül is Barabást lelövik és lezuhan a tetőről, mégsem érkezik meg holtan az utcára, mert a révész - egy kezdő szellem - beleköltözik. Természetesen később - ahogy illik egy mesében - minden jóra fordul: a Rádiós és Süni egymásba szeretnek, a detektív megszereti a padlást, a szellemek a szilvásgombócot. Ebben a világban nekünk nézőknek sincs más választásunk: ezt az előadást csak szeretni lehet. A játék elején ugyan kisebb pontatlanságok adódtak. A reflektor kezelője nem mindig azt a színészt világította meg, amelyik éppen énekelt, a nagyon ötletes kötélcsúszdáról csak nehezen tudták „leakasztani" magukat a szereplők. Szegény Süni, az első felvonást szinte végigácsorogta szereptelenül, dologtalanul. Kár, mert amikor a második részben elkezd énekelni, mi nézők csak ámulunk csodálatosan tiszta énekhangján, és„repülünk, utána repülünk". Repülünk a társulattal együtt egy idegen csillagra, bárhová, velük sodor minket a szívünkhöz oly közeli Presser-muzsika, együtt énekeljük, hogy „Ég s Föld között itt áll a padlás". Egy sor kiemelkedő színészi alakítást láthattunk: a „Mamóka" ahogy megjelenik a színen, derűt és életörömet sugároz. A marcona „Üteg" pedig bájos öregemberként mindannyi unkjóismerősévé válik- A másik negatív figura, „Témüller" kedves bumfordiságával barátságossá szelídül. Barabás-Révész kettős szerepében is bravúros jellemszínészi alakítást láthattunk. Megkapóan fiatal és tehetséges a Rádióst játszó színész is. Akkor adódnak az előadás legszebb pillanatai, amikor a szereplők kiszabadulnak a dalok előadásának operai mozdulatlanságából és - ez a jó rendezést, Horányi László munkáját dicséri - játszanak. Remekbe szabott helyzetkomikai elemeket láthattunk; sok-sok ötlet, improvizáció színesíti a produkciót A varázskönyv közös hajtogatása és a szilvásgombóc-dobálás ötlete telitalálat így válik ez a játék varázslattá, olyan csodává, ami csak az igazán jó színházi előadásokon jön létre. A zenés színjátékok ideális helyszíne a Várszínház: véglegesen bebizonyosodott ez mindnyájunk számára, akik ott voltunk az előadásokon. Nekünk immár erről is szólni fog a Padlás híres dala, bármikor halljuk: kell egy hely, hol minden szellem látható, kell egy hely, hol minden szólam hallható, kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok, kell egy hely, hol emlékünk majd élni fog. Sinkó Gyula Marosvásárhelyről AUGUSZTUS 19., 20. A vak hatalom drámája A marosvásárhelyi szerző, Székely János kristálytiszta éleslátással hámozza le a történelemről a felszín cicomáit, s mutatja be a lényeget: a kegyetlen, erkölcsöt szétromboló harcot a hatalomért, amely a politika mindenkori lényegét jelenti. Vak Béla király című drámájában kétségbeesett kísérletet mutat be, az ember erkölcsi értékeinek megőrzésére tett kísérletet, amely azonban a hatalom megőrzésével nem párosulhat. Az előadás ezt a Székely János-i alapgondolatot próbálja körüljárni a maga sajátos módján. Aktuális gondokra keres választ, anélkül, hogy aktualizálni próbálna a sokszor látott-ismert módon: kiszólásokkal, anakronizmusokkal, áthallások expresszív aláhúzásával. A dráma úgy aktuális, hogy szinte minden mozzanatában hűséges az „eredeti forgatókönyvhöz", a dokumentumokból megismerhető történelemhez. A színi ábrázolás központjában az ember áll, akivel megtörténik a történelem, s aki sorozatosan szembesül az idők folyamán szinte kísérteties azonossággal felvetődő dilemmákkal: hogyan tovább? A politika mely eszközeivel, a hatalomgyakorlás milyen ösvényein lehet a megmaradás útján maradni a történelem sodrában. Diktatúra, önkényuralom vagy pluralizmus, sokszínűség? Erkölcsös, embertisztelő hit vagy cinikus, mindenen átgázoló célratörés? Minden lehetőséget, szempontot mérlegelő bölcsesség vagy egy útra koncentráló határozottság? Kompromisszum, radikalizmus, vagy egységpolitika? Pártatlanság vagy ártatlanság? Ismerős kérdések, dilemmák, közöttük botladozva-botorkálva múlik a történelem - történelmünk. Az előadás nem tud egyik kérdésre sem megnyugtató választ. A szerző, a rendező nyilván nem is ezt tekinti feladatának. Talán csak azt szerették volna felmutatni, hogyan történnek meg, merülnek fel ezek a dilemmák a történelem sodrába vetett emberrel - emberben. Megdöbbenve éltük meg azt a felismerést, hogy ebből a szempontból nincs különbség a XII. század és a XX. század embere közt. Vajon miért? - gondolkodhatott el a néző. Béla király (Nagy István remek alakításában) a dráma végén mondja ki: „A hatalom vak. Mindig is az marad most már. Sötétebb, mélyebb, hidegebb éjszaka jön..." Az 1981. év Romániájában írta le, jövendölte meg ezt Székely János... ( —) Drámai pillanat a dömösi romok között Tévés bravúr: Helyszíni élő adás A televíziózás történetében számottevő lépés, mikor egy helyszínről „élőben" tudnak közvetíteni. Pálfy G, István, az MTV főszerkesztője esztergomi látogatása során mondta el, hogy milyen izgalmak közepette közvetítették a taxis blokád egyeztető tárgyalásait, mert nem volt közvetítő kocsijuk. Nos, az Esztergomi Helyi Televíziós Egyesület is végrehajtotta a bravúrt: 1993 augusztus 19-én este hat és hét óra között helyszíni élő adást adott a Prímás-szigetről, az Országzászlónál lezajlott ünnepségekről. A gondolat az adás élőtt jó tíz nappal vetődött fel. Vavrovics Károly felkereste a kábelrendszer karbantartóit és kimódolták a megoldást. Nagy Ferenc, Horváth György, továbbá Herbály László villanyszerelő koax kábelt vezetett ki a vízivárosi rendháztól az Országzászlóig. (Mint mondták, közelebbi hely is lett volna, de a megkért intézmény ehhez nem járult hozzá.) Az elektromos jel ezen a kábelrendszeren jutott be a stúdióba, ahonnét aztán minden ment a maga megszokott módján. Az élő adás előtti hétfőn már „élt" a kábelvonal, majd szerdán már a képernyőn láthattuk - színesben - a helyszínt. Az Esztergomi Rádiós Egyesület a kapcsolattartáshoz járult hozzá. Rádiókapcsolat volt a külső helyszín és a stúdió között. Kozák Attila és Turi Béla építette ki a rádiós kapcsolatot, és tartotta azt működésben. A főpróba sikerült, ám az előadás időpontjában mégis indokolt izgalom VQII a tévések, rádiósok körében. Tudjuk, hogy műszaki hiba közbeszólhat. Most utólag nagyot lélegezve mondhatjuk, hogy hiba nem volt. Kisebb „hibácskának" tekinthető, hogy a helyszíni hang kissé halkabb volt a kelleténél, de ezt csak a „vájtfülűek" vették észre. A technikusok mellett a tévés stáb is jelesre vizsgázott. Oláh Gábor operatőr, Sinkó Gyula, dr. Etter Ödön riporterek, Farkas Ferenc hangosító, Vavrovics Károly, Németh Árpád adásvezető, Sárik Andrea bemondó, SzéherMihály főszerkesztő és a többiek, akik izgatottan segédkeztek. Bravó, esztergomi tévések! Jöhet a következő mérföldkő! (Pálos) y-