Esztergom és Vidéke, 1993

1993-08-26 / 34. szám

249 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Húsz éve a „kisvárosi Miskin her­ceg" nem éppen eredeti fogalmi me­taforájával illettem Barcsai Tibor személyét, s ha időközben nem utál­tam volna meg a gondolattolvajok és műveltségfitogtatók „epitheton ornansait", irodalmias díszítő jelző­it, most ezredvégi, magyar Don Qui­jote de La Manchának titulálnám őt, aki gyalogszerrel, Sancho Pansa nélkül poroszkál balkánizálódó or­szágunk elaknásított szellemi tere­pein. Olyan fickó, aki mellett csak lé­lekgyógyász Dulcineája tart ki, már­már „számítóan gyanús" türelem­mel. Kétszer se mondom, képírónk és macskajellem bölcselőnk nélküle rég alulról szagolná a sírján burján­zó gaz és vadvirágok illatát. Pedig kísértik a nők. A fáma sze­rint a piac utcában leszólította egy mutatós cigánylány, barátunk azon­ban kihagyta az alkalmat, pénzt adott a hölgynek, vegyen rajta élel­met magának és gyerekének. Nem a férfiasság hiányzott belőle, a kettős megbélyegzettségében préda nő szánandó helyzetével nem akart él­ni, és visszaélni. Mi ez, ha nem az illető személy részéről történt mél­tósághelyreállítási kísérlete? Arról is tudok, hogy plátói vonza­lom fűzte egy nála jóval fiatalabb főiskolás lányhoz, akivel néhány hónapig zenét hallgattak (a Carmina Buránától Johann Sebastian Bachon át Jimmy Hendrixig), és zenehallga­tás közben prepalinájával megis­mertette a fél világirodalmat. (Zárójelben jegyzem meg, a ket­tőnk közötti különbség érzékelteté­se végett, hogy jómagam szíveseb­ben lennék - fontos a feltételes mód kiemelése - a költő Demiurgosz kö­vetője, akit akkor vettek „kezelés­be", midőn már nemcsak a nőkhöz, de a hímvesszőjéhez is szonetteket kezdett írni.) Romantika és August Strindberg­re licitáló nőgyűlölet, a kutya-macs­ka egyiptomi istenéhez, Anubius­hoz való transzcendens kötődés és az antik-latin műveltségbeni ottho­dásszomját és a „Jankók"-ról, a bun­kóságukkal hivalkodókról alkotott, gyilkosan ironikus véleményét is. Már pedig a „Jankók"-ból az ő „szakmájában" is bőven akad, ám ezek sem hagyják kíméletlen élcek nélkül a kocsmák között sietősen és magányosan megtett, „boros, bolon­dos", „hosszú lépéseit". Talán mert önmaguk előtt sem bevallottan ér­zik, klasszisokkal különb náluk. És itt van a feneség: ebben a kul­turálisan is lerobbant, de magasan hordott orrú „városállamocskában" (Esztergomban) csaknem „hiány­cikk" (vagy jól álcázza magát) a LOVAGf Az ellenLOVAGKORBAN (Ceruzavonások Barcsai Tibor arcképéhez) nosság, a zsidó-keresztény kultúr­kör áladozatkész keresztes lovag mivolta és a polihisztor reneszánsz­ember nyitott nagyvonalúsága, a még történelmi közelmúltunkban is eretnekségnek számító chardini új­katolicizmus és az Önpusztító, po­gány világidegenség végletes ellen­tétei működnek személyiségében. Felét sem soroltam elő az ellent­mondásoknak, melyeket Barcsai „bőrkötésben", kétlábon hordoz. Aki poharazott vele, tapasz­talhatta kisfiús kedvességét, az örök perregrinus, a Csokonaiszerű ván­dordiák jelzősíthetetlen dolgok irán­ti kíváncsiságát, olthatatlan tu­hozzá mérhető, eredetiségében is je­lentős művészegyéniség. Ahogy ismerem, bizonyára ő til­takozna először ellene, ha valaki Mesternek, szólítaná, noha szerény megítélésem szerint AZ, még pedig a javából. A helybeli pályatársak zö­me outsidernek, esélytelennek gon­dolja, akiben még vetélytársat sem kell félnie. Úgy vélik, csupán egyike a több tucatra tehető, rajzolgató, fes­tegető, fiktív „esztergomi festőisko­la" koravén és az erőlködésbe idő­közben valóban belevénült „nebuló­inak". Különcként, nyelveket beszé­lő „idegenvezetőként" emlegetik, ha emlegetik. Sem szeretett városá­ban, sem a vármegyehatáron tói nem tartják igazán számon. Akortársvak­ság következménye az is, hogy nincs „udvara", és tanítványai sin­csenek. Ha nem lesz elég ereje, becsvágya a mindig „modern" helyiérdekű pik­túra hagyományai ellenében éivé­nyesítenie merőben „korszerűtlen" világlátása, szemlélete barcsaitibo­rista „ábráit", és nem mozgósítja rej­tett-tartalék energiáit látomásainak folyamatos „tárgyiasítása", termé­keinek széleskörű menedzselése, forgalmazása érdekében, vele is megeshet, hogy elveszíti elemi hatá­sú értékteremtő, értékrendújító, „íz­lésgyarmatosító" képességét, s mint az annyi szépreményű kortársával történt, történik -, még életében el­felejtik. Eleve a halhatatlanságra nem ér­demes hagyatkozni, mert az nem több és nem kevesebb puskalövedé­kek között kóricáló, „finggal töltött" luftballonnál. A „suttyomban" átváltozó, üzlet­emberek és uzsorások képében megjelenő koriélek sátáni csapdáit kellene felderíteni, mielőtt a perma­nensen vedlő hatalom „percember­kéi" (?) megint eladnák talpunk alól a meddősödő anyaföldet, s elzálogo­sítanák fejünk fölül az egy másik mindenségben „szabadságát töltő Isten" istentelenül üres azúrkék egét. Sárándi József ESZTERGOM VÁROSÁÉRT EGYESÜLET Mint köztudott, Esztergom sem kivétel az egyre terjedő bűnözési hullám alól. Az idegenforgalom, a mind több magánvállalkozás és a nyugati gépkocsi szinte vonzzák Esztergomba a zsákmányra éhes be­törőket, tolvajokat. Mint az egész országban, a város rendőrsége nálunk is létszámhi­ánnyal küzd, és így a a város közbiz­tonságát legjobb akarata ellenére sem tudja teljes mértékben garantál­ni. Ezen indokok alapján - mint annyi más városban - Esztergom­ban is megalakult a Polgárőrség, melynek hivatalos neve: Esztergom Városáért Egyesület Az egyesület lelkes, tenni akaró alapítói azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy városunkban részt vállal­janak a bűnmegelőzésből, a Fiatal­korúak, a lakók és a turisták nyugal­mának megőrzéséért s nem kevésbé a műemlékek védelméből. Az egyesület tagja, többek között, városunk polgármestere, rendőrka­pitánya, tűzoltóparancsnoka, a Vár­múzeum igazgatója, a Hotel Eszter­gom igazgatója és rajtuk kívül még sokan mások. Az egyesület működése: A polgárőrség teljesen önkéntes párt- és politikamentes állampolgári egyesülés. A polgárőr nem vehető igénybe rendőri, karhatalmi, közbiztonsági akciókban, valamint politikai ren­dezvények biztosításában. Kivétel az elemi csapás vagy katasztrófa. A polgárőrök feladatai: Mindenki a saját lakóhelye sze­rinti körzetben teljesít - önként vál­lalt időben - szolgálatot, gyalo­gosan vagy személygépkocsival. Bűncselekmény gyanúja esetén szolgálati rádión keresztül értesíti a rendőrséget. A további intézkedés már a hatóság feladata. így megfelelő létszám esetén éjje­lente akár három-négy autó is cirkál­hatna a városban - főleg a hétvége­ken - és őrizhetné a lakosság nyu­galmát. Az egyesület gazdálkodása: Önálló gazdálkodó szervként mű­ködik. Bevételi forrásai: 1. a Polgármesteri Hivataltól ka­pott egyszeri támogatás; 2. tagdíjak; 3. támogatások. Tagdíjak: magánszemélyeknél havi 20 Ft, jogi személyek esetében minimum 2.000 Ft/év. Látható, hogy anyagi lehetősége­ink igencsak korlátozottak, így ez­úton is kérünk minden Esztergo­mért tenni akaró intézményt, válla­latot, vállalkozót, kiskereskedőt, magánszemélyt, hogy akár munká­jával, akár anyagilag vagy bármi­lyen eszközzel segítse e nemes célt. Minél többen vagyunk, annál töb­bet tudunk tenni szeretett városun­kért! Az egyesület székhelye: 2500 Esztergom Kis-Duna sétány 11. (Platán Pan­zió) Tel/fax: 33-311-355 Egyszámlaszámunk: 366-12042 Budapest Bank Rt. Adószámunk: 18601077-1-11 Mindennemű segítséget köszön­ve várjuk a jelentkezőket! Horváth Béla elnök, Ondok László titkár RÖVIDEN A Vagyonátadó Bizottság határo­zata alapján a volt egyházi ingat­lanok a Kincstári Vagyonkezelő Szervezethez kerülnek. A bérlők és az intézmények jogait nem érinti a határozat A józan ész esélyei A városlakó jár az utcán, de nem ám úgy, ahogy például a Kőrösy Kollégium előtt az út kanyarog, ha­nem szereti racionálisan - múlt szá­zadi nagy íróink által is használt, reformkori hangulatú szóval: „eszé­lyesen" - lerövidíteni útjait Eköz­ben még önkényességre is vetemed­het. így történt, hogy a polgárok egy bizonyos érdekelt csoportja évek so­rán átlós utat taposott a Béke téri parknak azon a sarkán, amely a né­hai Medicor felé esik. - S egy napon mit lát a polgár? Ezt az utat kövezik. Méghozzá nem Bergengóciából ho­zott kövekkel. Hanem? A kitaposott útra merőleges, célszerűtlen, ezért begyöpösödött út köveiből. Ez a dupla eszélyesség? Sőt a demokrá­cia győzelme! - 0, bár csak ezekből az apró eszélyességekből felépülne az eljövendő nagy országos eszé­lyesség!!! Gyalogjáró

Next

/
Thumbnails
Contents