Esztergom és Vidéke, 1993
1993-08-19 / 32-33. szám
Párkány és Vidéke • Stúrovo a okolie Pat(h)ó Pál úr Palho Pálnak címzett levét - Kuhicza Ferenc muzslai rokona által. <7 '^.ní, i V.'i-rri-Z r<~ Jp'sTt/r L -fu £ /*.. . _/, W , ^ , r-/s (J ' 1 c/ J o j/ A 7. --fcií V A magyar iskolát végzett olvasónak a fenti név hallatán Petőfi Sándor verse jut eszébe, s akaratlanul is kezdi magában, hogy „ Mint elátkozott királyfi Túl az Óperencián, El magában falujában Pató Pál úr mogorván..." Dehát élt-e Pató Pál úr? Élt. Kettő is. Méghozzá az Óperencián jóval innen. A verstől eltérően egy „h" betű is szerepelt a nevükben. Az egyik a Szatmár megyei Patóházán lakott akkoron, a másik a barsi hegyek déli nyúlványaira épült Szőgyénben, vagy ahogy akkortájt nevezték: Magyarszölgyénben. Az elsővel kapcsolatban csupán egyetlen támpont áll ezidáig rendelkezésünkre: Köpeczi Botz Gyula rövidke írása a Magyar Nemzet 1970. február 22-i számában. Szatmár megye monográfiájában a patóházi adatok között azonban nem akadtam nyomára, holott rengeteg Pefőfivel kapcsolatos emlékről tesz említést. Sőt, még a Pathók között sincs szó Pálról. Jóval többet tudunk a másikról. Többek között azt is, hogy 1793-ban született Muzslán, onnan 1831-ben került Szőgyénbe, s lett a két község Magyar - és Németszölgyén jegyzője. Tíz évig töltötte be ezt a jól jövedelmező tisztséget. Ezután aránylag gyorsan emelkedett a ranglétrán. Előbb vármegyei esküdt lett. 1843-ban megnősült. Felesége, Wargha Örzsébet a németszölgyéni nemes Warghák leszármazottja. Pál úr 1848-ban már a vármegye második alszolgabírója. „Ráérünk" természete ellenére megfelelő szolgalelkű hivatalnoknak bizonyult, aki különféle megbízásokat kap a felsőbb hivataloktól. így többek között őt bízzák meg 1848-ban a nemzetőrsereg szervezésével a párkányi járásban. így lett lakhelyén a nemzetőrsereg tisztikarának legmagasabb rangú tisztje - kapitánya. 1849-ben azonban már a másik oldal, a császári megbízott utasítását próbálja végrehajtani Kisújfalun és a két Szőgyénben -sikertelenül. Erről 1849. január22-én írt jelentésében számol be az alispánnak (Párkány és Vidéke, 1993/3). Ismeretes még egy 1849. október 19-én, tehát a szabadságharc leverése után keltezett levél, amelyben a magyar katonatisztek általi meghurcoltatásáról tesz panaszt, s elmaradt fizetésének kiutalását kéri. Tudjuk még, hogy a Bécs és Pest-Buda között épülő vasútnál megyei biztos volt. 1855-ben, 62 éves korában hunyt el, s a magyarszölgyéni temetőben alussza örök álmát. Petőfi és Pat/h/ó Pál Ismerhette-e a költő személyesen is a tunya uraságot? Könnyen lehetséges. Hiszen 1846-ban Jókaival együtt járt Esztergomban, méghozzá lagziban. Várady Antal barátjük nősült, s ők voltak a tanúk. Vidám poharazgatás közben bizonyára szóba kerültek a megyei állapotok is, amiről barátjuk - ügyvéd lévén - tájékozott lehetett. De meg is ismertethette barátjait a megyei élet híres, vagy inkább hírhedt figurájával. A két jóbarát itt-tartózkodása azonban rövid ideig tartott, úgyhogy - véleményem szerint - inkább a vele kapcsolatos anekdoták szolgálhattak alapul. Milyen lehetett hát Pat/h/ó Pál úr? Lényegében olyan, amilyennek Petőfi két év múltán leírta: rest, nemtörődöm, tunya, mogorva, kényelmes fajta. Bizonyítja ezt az is, hogy ötvenesztendős korában kötötte be fejét nemes Wargha Örzsébetnek, holott az ő korában a nemesi ifjak még alig pelyhedző állal siettek házasságot kötni, illetve jól házasodni. További bizonyíték az a - már említett - levél, amelyben elmaradt fizetésének kiutalását kéri. Ugyanis a levél hátlapján három nappal később keltezett rövid válasz olvasható: „Minthogy szokásba soha sem volt, hogy a tisztviselők fizetését hajdúik nyugtassák, ki nem fizetem." Eszerint arra nem volt rest, hogy hosszú levélben kérje fizetését, de arra már igen, hogy el is menjen érte. Nyomós érvként jöhet számításba az a tény is, hogy a költő az 1847-ben írt verset nem jelentette meg. Kettős oka is lehetett rá. Az egyik, hogy Pató Pál élt, a másik meg hogy olyan volt lényegében, amilyennek versében leírta. Jellemző adatként vehetjük számításba azt is, hogy negyedszázados szőgyéni tartózkodás után sírján kívül semmi nyom nem maradt utána, holott felesége sírfeliratából tudjuk, hogy öt gyermekük siratta őket: Géza, Iza, Ila, Jóska és Rozina. S hová lett a porta? Elúszott, fölélték, ebek harmincadjára került?. S az utódokkal mi lett? Ezek még megválaszolatlan kérdések. — • — A fenti adatok s a mellékletek sokmindent elárulnak. Most csupán azt szeretném bizonyítani velük, hogy a Petőfi versében szereplő Pató Pál úr nem kitalált személy, hanem valós, hús-vér alakja korának. Vércse Miklós Levele fizetése ügyében. Aíuíírottlolyamodom avégett: én folyó év március hónap 12-én 0 Méltósága Andrási József akkori %iráli rBiztos úr által Párkányi Járásba %oller 9(erületében szolgabírónak, kineveztettem; folytatván ezen hivatalomat, mind az ideig még felséges urunké %irálunk kormányzását a magyar hadsereg meg nem zavarta, s én Hétszer hurtzoltattam a magyar katonatiszte-k^által gyalázatosan, amiért urunké %iráumk. (formán ua alatt hivatalos kodtam... Azon időre minden fizetésem benne vagyon a megye cassájába, bár hányszor kértem járandó fizetésemet, a cassában pénz soha nem volt, amit adószedő ural(_ megbizonyíthatna hogy semmit fizetésemből ki nem kaptam: mmél fogva nagy alázattal kérem méltóságát, méltóztassék, erántam kegyességgel zHseltetni, a járandó tiszti fizetésemet a megye cassájából kiadatni Továbbá esedezem nagy alázattal, méltóságodnak, édesatyai színe előtt: ha a bejövendő új rendszer szerint talán némi új hivatalok, ú állítatnának^ méltóztasson erántam kegyes pártfogással lenni, s tellyes hatalma szerint engem megvigasztalni; nem kivettem én el nagy hibát; és soha az elienfellel nem tartottam; pártütő nem voltam: mindenkor a felsőbbségnek, hódolván híven szolgáltam, Alázatos kpnyörgásám után magamat kegyes pártfogásába ajánlott tiuly tisztelettel vagyok, méltóságodnak, alázatos szolgája íVatfió Tát mp. Sző gyén.
