Esztergom és Vidéke, 1993

1993-08-05 / 30-31. szám

235 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE VÁRSZÍNHÁZ BURGTHEATE ÁRSZÍNHÁZ BURGTHEATER ESZTERGOM . 1993. JUNTUS19.—AUGUSZTUS 27. AUGUSZTUS 14. AZ ESZTERGOMI f~ ' D.£. 20 ÓRAKÖR MICIMACKÓ, HÓFEHÉRKE ÉS A TÖBBIEK HALÁSZ JUDIT és az ALBATROSS együttes gyermekműsora FATHELIN PÉTER PRÓKÁTOR A BÉNYI BÚZAVIRAG vendégművészei AUGUSZTUS. 19. 20,30 ÓRA (Esőnap: AUG21.) (AUG. 20-AN DÖMÖSÖN, az Árpádkori prépostság romjainál). Székflv János: VAK BEJiA KIRÁLY A MAROSVÁSÁRHELYI NEMZETI SZÍNHÁZ magyar társulatának vendégjátéka Könyves Kálmán király Almos herceg, az öccse Béla, Álmos fia, később IL (Vak) Béla király Ilona királynő, Béla felesége Bélos bán, Ilona öccse Gellért, fiatal szerzetes, Márkus, Syma fia Achilles, Jákó fia Pál püspök Othmár, barsi ispán Larnpért ispán Miklós, Lampert fia órségparancsnok, Lampért öccse, valamint Salamon szerepében Testőr Egy Főúr A gyermek Béla CSERGŐFFY LÁSZLÓ HUNYADI LÁSZLÓ NAGY ISTVÁN GÁSPÁR IMOLA GÁSPÁRIK ATTILA KOZSEK JÓZSEF TATAI SÁNDOR KÁRP GYÖRGY KILYÉN LÁSZLÓ MA GYÁRI GERGELY NAGY JÓZSEF SZÉLYES FERENC MÁTYÁS ZSOLT fii. VARGA CSABA SZÉKELY FERENC KOZSDC SZABOLCS m.< RENDEZŐ: KOVÁCS LEVENTE m.v. Díszlet- és jelmeztervező: Dobre Kothay Judit Ügyelő: Berekméri Anikó Súgó: Súgó Erzsébet AZ ELŐADÁS UTÁN ÜNNEPI TŰZIJÁTÉK}. AUGUSZTUS 20., 2030 ÓRA Sík Sándor ISTVÁN KIRÁLY Az esztergomi Hell-diákszínpad előadása A MAROSVÁSÁRHELYI NEMZETI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA ELÉ -Rendben. -Ahogy megbeszéltük. Ne hívjanak. Majd és jelentkezem. Marc időben elindult. Gondolkodott, melyik úton menjen. A százhetes mellett döntött, mert az, bár némileg hosszabb, kevéssé forgalmas. Szép idő volt, a tavasz már meglegyintette a földeket. Marc letekerte az ablakot, mert melege lett az üvegen át betűző napsugaraktól. Tökéletesen nyugodtnak érezte magát, mióta elhatározása megszületett, az előző esti fájdalom-rohamok elhagyták. Hideg volt és kemény, mint egy pattanásig feszült acélrugó. Nem hajtott túl gyorsan, mégis beért egy kék Chevyt, amelynek valami reklám-felirat éktelenkedett az oldalain. Marc a maga részéről be nem ült volna ilyen bohóc-kocsiba. Egy ideig mögötte ballagott, de aztán a Chevy, mintha nem örült volna, hogy ráragadt, még jobban lelassított ás Marc belekezdett az előzésbe. Akkor viszont az az őrült Chevys, ki tudja miért, ismét gyorsított és Marc kénytelen volt visszasorolni mögé. Akkor már dühös volt, és elhatározta, hogy hirtelen előz, index nélkül, nagy sebességgel - elege volt ebből a szerencsétlen fazonból, az idétlen kocsijával. Előrefigyelt ugyan, de a szemesarkából látta, hogy egy hatalmas hűtőkocsi áll az elágazásban, ami felé közeledtek. Úgy gondolta, arra vár, hogy elhaladjanak, ő és a Chevy. Nekik volt elsőbbségük. A Chevy csaknem az elágazáshoz ért, amikor ő kilőtt. Balra tekintett, hogy megnézze magának azt a habókos palit ott a kipingált kocsiban. Az utolsó, amit látott, a férfi döbbent, rémült pillantása volt, mert ő, visszanézve Marcra, láthatta, amit Marc nem. Ahogy a hűtőkocsi búgva, zörögve egyenesen nekizúdul és úgy gyűri maga alá a kis VW-t, mint valami sztaniolpapírt. Marc egy pillanatra még hallotta az iszonyú recsegést-ropogást, látta, ahogy hirtelen sötét lesz, és amikor a rettenetes fájdalom beléhasított, meglátta Pálmát. Akkor egyszerre csönd lett és világos, olyan világos, hogy bántotta a szemét. Palma mosolygott, felé intett és Marc egyszerre rájött, hogy soha, soha nem lenne képes bántani őt. Csodálatos felismerés volt, kellemes, bizsergető érzést keltett és azt sem bánta, hogy Palma eltűnik, ő maga pedig egy különös, sötét alagútban találta magát. Rátört a rettenetes elhagyatottság, a magány érzése - ám hirtelen meglátta az alagút végtelenül távoli végében a fényt és lassan megnyugodott. Tudta, hogy oda fog érni, és ha odaér, minden rendben lesz. Minden. Egyszer s mindenkorra. Újsághírek: „Lapzárta után értesültii'/ifc: a mai napon szenzációs leleplezés helyszíne volt a városi rendőrkapitányság. A John Mclntry hadnagy személyes kezdeményezésére összehívott sajtótájékoztató részvevői előtt megjelent Nelson Tranwick, a gyilkossági csoport korengedménnyel nyugdíjba küldött felügyelője. Tranwick felügyelő cáfolhatatlan bizonyíték birtokába jutott a városunkat ellepő kábítószerbanda ténykedését és szervezeti felépítését illetően. Tájékoztatója szerint a kábítószerszervezet hátterében nem más áll, mint H. Connor képviselő, a gazdasági és fejlesztési bizottság elnöke, városunk díszpolgára... További részletek a holnapi számunkban." „A százhetes műúton, a négyes leágazásnál cserbenhagyásos gázolás történt. A Denver állami rendszámmal ellátott hűtőkamion egy VW-t gázolt, melynek utasát - aki minden bizonnyal azonnal szörnyethalt - még nem sikerült kiszabadítani a hűtőkocsi alá szorult roncsból. A hűtőkamion lopottnak bizonyult, sofőrje és annak társa a gázolás után elmenekültek a helyszínről. A százhetes műút hírünk megjelenése időpontjában még járhatatlan." Ha reklámot akarnék csapni Vak Béla király történetének, így kezdeném: HORROR! HORROR! HORROR! A gyilkosság diadala! Hatvanhét, Almos herceget is beleszámítva hatvannyolc halott! Két embernek, egy kisfiúnak meg az apjának, nyílt színen kiszúrják a szemét, két másikat nyílt színen agyonütnek (a többit csak a színfal mögött!). HORROR! HORROR! Az erkölcsi világ kudarca! A bosszú, a mészárlás, a szentségtörés története: csődüljetek, fiúk, csődüljetek; itt bőséges táplálékot és igazolást kap minden borzalomigényetek, minden agresszív hajlamotok! Szóval HORROR. Nem akarok reklámot csapni, ezért csak annyit mondok: ez bizony maga a valóság, maga a megtörtént történelem. Vak Béla király című drámai munkám cselekményét (sztoriját) szóról szóra a történelemből másoltam át. Megformáltam, kiegészítettem, persze, tőlem telhetőleg egységes egésszé kerekítettem, de nem hinném, hogy fontos kifogást lehetne felhozni „történelmi hűsége" ellen. Valódi szándékom mégsem a hajdani események rekontsrukciója vagy éppen aktualizálása, még nem is a borzalomkeltés volt. Hanem a lódni fogunk ezután is. Úgy mondják, reménység nélkül nem lehet élni. Én pontosan az ellenkezőjét mondom: reménykedve nem lehet élni. Nem emberhez méltó, nem érdemes. Az teszi a legnagyobb jót sorstársaival, embertársaival, aki megfosztja őket reménységüktől. Mert ezzel az örökös csalódásoktól, kétségbeeséstől menti meg őket. (A gulagokat, koncentrációs táborokat, úgy olvasom, inkább az illúziótlanok élték túl, a reménykedők inkább odavesztek. Ezt csak mellékesen.) Munkámban egyetlen karikaturisztikus figurát (az őrségparancsnokot) leszámítva nincsenek jók és gonoszok; ez bizony nem jellemek harca; itt szinte semmi sem múlik személyeken. Mindenki jót akar a maga módján, így lesz mindenki áldozat vagy gonosztevő - esetleg egyszerre áldozat és gonosztevő. Más szóval: semmiféle katartikus hatáskeltésre, érzelemkeltésre, színpadi sikerlehetőségre nem törekedtem. Mindössze az emberi társadalom mélyszerkezetét, hatalmi struktúráját, mondhatni valódi arcát igyekeztem felmutatni Vak Béla király történetében. Ezt ismerheti fel benne - már aki hajlandó szembe nézni a medúzafővel. Marosvásárhely, 1991. V. 10. SZÉKELY JÁNOS Aj á nI ás politika természetének, mechanizmusának, törvényeinek kiderítése, cselekményes felmutatása. Azt szerettem volna megosztani olvasóimmal (vagy közönségemmel), amit a politikáról tudok. Más szóval a közéletet, a hatalmi szférát próbáltam ebben a munkámban modellálni. Az emberi társadalom valódi szerkezetét. Akkoriban, 1981-ben, amikor munkám elkészült, megjelent az Igaz Szóban, sőt játszották is (Budapesten), gondolom, sokan reménykedtek még, hogy talán megváltozhat, jobbra fordulhat ez a cudar világ. Visszapillantva a történelembe, én már régóta tudtam: nem változik meg. Most tehát megkérdezhetem kedves közönségemtől vagy olvasóimtól: tapasztaltak-e változást benne? Közben olyasmi történt, amit sokan forradalomnak neveztek. Más lett talán a közélet (a politika) mivolta, természete a forradalom után, mint azelőtt volt? A világ olyan, amilyen, természeti törvények határozzák meg - nem lehet segíteni rajta. De az talán mégis valamiféle segítség, ha tudatosítjuk valódi szerkezetét. Ha leszokunk és másokat is leszoktatunk a boldog jövendő illúziójáról, amelyben eddig mindig csalódtunk, s csa-