Esztergom és Vidéke, 1993

1993-08-05 / 30-31. szám

235 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE VÁRSZÍNHÁZ BURGTHEATE ÁRSZÍNHÁZ BURGTHEATER ESZTERGOM . 1993. JUNTUS19.—AUGUSZTUS 27. AUGUSZTUS 14. AZ ESZTERGOMI f~ ' D.£. 20 ÓRAKÖR MICIMACKÓ, HÓFEHÉRKE ÉS A TÖBBIEK HALÁSZ JUDIT és az ALBATROSS együttes gyermekműsora FATHELIN PÉTER PRÓKÁTOR A BÉNYI BÚZAVIRAG vendégművészei AUGUSZTUS. 19. 20,30 ÓRA (Esőnap: AUG21.) (AUG. 20-AN DÖMÖSÖN, az Árpádkori prépostság romjainál). Székflv János: VAK BEJiA KIRÁLY A MAROSVÁSÁRHELYI NEMZETI SZÍNHÁZ magyar társulatának vendégjátéka Könyves Kálmán király Almos herceg, az öccse Béla, Álmos fia, később IL (Vak) Béla király Ilona királynő, Béla felesége Bélos bán, Ilona öccse Gellért, fiatal szerzetes, Márkus, Syma fia Achilles, Jákó fia Pál püspök Othmár, barsi ispán Larnpért ispán Miklós, Lampert fia órségparancsnok, Lampért öccse, valamint Salamon szerepében Testőr Egy Főúr A gyermek Béla CSERGŐFFY LÁSZLÓ HUNYADI LÁSZLÓ NAGY ISTVÁN GÁSPÁR IMOLA GÁSPÁRIK ATTILA KOZSEK JÓZSEF TATAI SÁNDOR KÁRP GYÖRGY KILYÉN LÁSZLÓ MA GYÁRI GERGELY NAGY JÓZSEF SZÉLYES FERENC MÁTYÁS ZSOLT fii. VARGA CSABA SZÉKELY FERENC KOZSDC SZABOLCS m.< RENDEZŐ: KOVÁCS LEVENTE m.v. Díszlet- és jelmeztervező: Dobre Kothay Judit Ügyelő: Berekméri Anikó Súgó: Súgó Erzsébet AZ ELŐADÁS UTÁN ÜNNEPI TŰZIJÁTÉK}. AUGUSZTUS 20., 2030 ÓRA Sík Sándor ISTVÁN KIRÁLY Az esztergomi Hell-diákszínpad előadása A MAROSVÁSÁRHELYI NEMZETI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA ELÉ -Rendben. -Ahogy megbeszéltük. Ne hívja­nak. Majd és jelentkezem. Marc időben elindult. Gondolko­dott, melyik úton menjen. A százhe­tes mellett döntött, mert az, bár né­mileg hosszabb, kevéssé forgalmas. Szép idő volt, a tavasz már megle­gyintette a földeket. Marc letekerte az ablakot, mert melege lett az üve­gen át betűző napsugaraktól. Töké­letesen nyugodtnak érezte magát, mióta elhatározása megszületett, az előző esti fájdalom-rohamok el­hagyták. Hideg volt és kemény, mint egy pattanásig feszült acélrugó. Nem hajtott túl gyorsan, mégis beért egy kék Chevyt, amelynek va­lami reklám-felirat éktelenkedett az oldalain. Marc a maga részéről be nem ült volna ilyen bohóc-kocsiba. Egy ideig mögötte ballagott, de az­tán a Chevy, mintha nem örült volna, hogy ráragadt, még jobban lelassí­tott ás Marc belekezdett az előzésbe. Akkor viszont az az őrült Chevys, ki tudja miért, ismét gyorsított és Marc kénytelen volt visszasorolni mögé. Akkor már dühös volt, és elhatároz­ta, hogy hirtelen előz, index nélkül, nagy sebességgel - elege volt ebből a szerencsétlen fazonból, az idétlen kocsijával. Előrefigyelt ugyan, de a szeme­sarkából látta, hogy egy hatalmas hűtőkocsi áll az elágazásban, ami felé közeledtek. Úgy gondolta, arra vár, hogy elhaladjanak, ő és a Chevy. Nekik volt elsőbbségük. A Chevy csaknem az elágazáshoz ért, amikor ő kilőtt. Balra tekintett, hogy megnézze magának azt a ha­bókos palit ott a kipingált kocsiban. Az utolsó, amit látott, a férfi döb­bent, rémült pillantása volt, mert ő, visszanézve Marcra, láthatta, amit Marc nem. Ahogy a hűtőkocsi búgva, zörög­ve egyenesen nekizúdul és úgy gyű­ri maga alá a kis VW-t, mint valami sztaniolpapírt. Marc egy pillanatra még hallotta az iszonyú recsegést-ropogást, látta, ahogy hirtelen sötét lesz, és amikor a rettenetes fájdalom beléhasított, meglátta Pálmát. Akkor egyszerre csönd lett és világos, olyan világos, hogy bántotta a szemét. Palma mo­solygott, felé intett és Marc egyszer­re rájött, hogy soha, soha nem lenne képes bántani őt. Csodálatos felis­merés volt, kellemes, bizsergető ér­zést keltett és azt sem bánta, hogy Palma eltűnik, ő maga pedig egy különös, sötét alagútban találta ma­gát. Rátört a rettenetes elhagyatott­ság, a magány érzése - ám hirtelen meglátta az alagút végtelenül távoli végében a fényt és lassan megnyu­godott. Tudta, hogy oda fog érni, és ha odaér, minden rendben lesz. Min­den. Egyszer s mindenkorra. Újsághírek: „Lapzárta után érte­sültii'/ifc: a mai napon szenzációs le­leplezés helyszíne volt a városi rend­őrkapitányság. A John Mclntry had­nagy személyes kezdeményezésére összehívott sajtótájékoztató részve­vői előtt megjelent Nelson Tran­wick, a gyilkossági csoport koren­gedménnyel nyugdíjba küldött fel­ügyelője. Tranwick felügyelő cáfol­hatatlan bizonyíték birtokába jutott a városunkat ellepő kábítószerban­da ténykedését és szervezeti felépíté­sét illetően. Tájékoztatója szerint a kábítószerszervezet hátterében nem más áll, mint H. Connor képviselő, a gazdasági és fejlesztési bizottság elnöke, városunk díszpolgára... To­vábbi részletek a holnapi számunk­ban." „A százhetes műúton, a négyes leágazásnál cserbenhagyásos gázo­lás történt. A Denver állami rend­számmal ellátott hűtőkamion egy VW-t gázolt, melynek utasát - aki minden bizonnyal azonnal szörnyet­halt - még nem sikerült kiszabadíta­ni a hűtőkocsi alá szorult roncsból. A hűtőkamion lopottnak bizonyult, sofőrje és annak társa a gázolás után elmenekültek a helyszínről. A százhetes műút hírünk megjelenése időpontjában még járhatatlan." Ha reklámot akarnék csapni Vak Béla király történetének, így kezde­ném: HORROR! HORROR! HOR­ROR! A gyilkosság diadala! Hatvanhét, Almos herceget is be­leszámítva hatvannyolc halott! Két embernek, egy kisfiúnak meg az apjának, nyílt színen kiszúrják a szemét, két másikat nyílt színen agyonütnek (a többit csak a színfal mögött!). HORROR! HORROR! Az erkölcsi világ kudarca! A bosszú, a mészárlás, a szentség­törés története: csődüljetek, fiúk, csődüljetek; itt bőséges táplálékot és igazolást kap minden borzalomigé­nyetek, minden agresszív hajlamo­tok! Szóval HORROR. Nem akarok reklámot csapni, ezért csak annyit mondok: ez bizony maga a valóság, maga a megtörtént történelem. Vak Béla király című drámai munkám cselekményét (sztoriját) szóról szóra a történelemből másol­tam át. Megformáltam, kiegészítet­tem, persze, tőlem telhetőleg egysé­ges egésszé kerekítettem, de nem hinném, hogy fontos kifogást lehet­ne felhozni „történelmi hűsége" el­len. Valódi szándékom mégsem a hajdani események rekontsrukciója vagy éppen aktualizálása, még nem is a borzalomkeltés volt. Hanem a lódni fogunk ezután is. Úgy mondják, reménység nélkül nem lehet élni. Én pontosan az ellen­kezőjét mondom: reménykedve nem lehet élni. Nem emberhez mél­tó, nem érdemes. Az teszi a legna­gyobb jót sorstársaival, embertársa­ival, aki megfosztja őket reménysé­güktől. Mert ezzel az örökös csaló­dásoktól, kétségbeeséstől menti meg őket. (A gulagokat, koncentrá­ciós táborokat, úgy olvasom, inkább az illúziótlanok élték túl, a remény­kedők inkább odavesztek. Ezt csak mellékesen.) Munkámban egyetlen karikatu­risztikus figurát (az őrségparancs­nokot) leszámítva nincsenek jók és gonoszok; ez bizony nem jellemek harca; itt szinte semmi sem múlik személyeken. Mindenki jót akar a maga módján, így lesz mindenki ál­dozat vagy gonosztevő - esetleg egyszerre áldozat és gonosztevő. Más szóval: semmiféle katartikus hatáskeltésre, érzelemkeltésre, szín­padi sikerlehetőségre nem töreked­tem. Mindössze az emberi társada­lom mélyszerkezetét, hatalmi struk­túráját, mondhatni valódi arcát igye­keztem felmutatni Vak Béla király történetében. Ezt ismerheti fel ben­ne - már aki hajlandó szembe nézni a medúzafővel. Marosvásárhely, 1991. V. 10. SZÉKELY JÁNOS Aj á nI ás politika természetének, mechaniz­musának, törvényeinek kiderítése, cselekményes felmutatása. Azt sze­rettem volna megosztani olvasóim­mal (vagy közönségemmel), amit a politikáról tudok. Más szóval a köz­életet, a hatalmi szférát próbáltam ebben a munkámban modellálni. Az emberi társadalom valódi szerkeze­tét. Akkoriban, 1981-ben, amikor munkám elkészült, megjelent az Igaz Szóban, sőt játszották is (Buda­pesten), gondolom, sokan remény­kedtek még, hogy talán megváltoz­hat, jobbra fordulhat ez a cudar vi­lág. Visszapillantva a történelembe, én már régóta tudtam: nem változik meg. Most tehát megkérdezhetem kedves közönségemtől vagy olvasó­imtól: tapasztaltak-e változást ben­ne? Közben olyasmi történt, amit sokan forradalomnak neveztek. Más lett talán a közélet (a politika) mi­volta, természete a forradalom után, mint azelőtt volt? A világ olyan, amilyen, természeti törvények határozzák meg - nem lehet segíteni rajta. De az talán még­is valamiféle segítség, ha tudatosít­juk valódi szerkezetét. Ha leszo­kunk és másokat is leszoktatunk a boldog jövendő illúziójáról, amely­ben eddig mindig csalódtunk, s csa-

Next

/
Thumbnails
Contents