Esztergom és Vidéke, 1993

1993-08-05 / 30-31. szám

236 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Kolping Egyesület ÖRÖM ES CSALÓDÁS Az esztergomi Kolping egyesület második éve hangyaszorgalommal szervezi közösségi életét. Tagjainak száma már jóval meghaladta a százat. A július 30-i közgyűlésen a Prímás-szigeti ifjúsági ház nagytermét zsúfolásig megtöltötték. Örömmel számoltak be az ez évi rendezvényekről, az ifjúsági ház körül végzett nagy értékű munkákról, a lindaui testvérszervezet fogadásáról, a Legényegylet megalakulásának 130. évfordulóján rendezett programokról, s a további terveikről: az összejövetelekről, színházlátogatásokról, a bálokról és a november végi disznótorról is. Örömükbe üröm és keserűség is vegyült. Egy éve hitegetik őket, hogy végre kezelésbe vehetik hajdani legényegyleti székházukat (régi művelődési ház), amely legutóbb a Petőfi iskoláé volt. Pénteken megtörtént az átadás: Ott volt: dr. Takács Márta jegyző, Bacsa György né, a v agyoniroda vezetője, Hatwágner Ferenc, a Gamesz igazgatója, Horváth Kálmán, a Kolping egyesület elnöke, Bertalan Tamás, a budapesti Kolping szövetség főtitkára és többen az egyesület tagjai közül. Jól felkészültek, hiszen volt már szomorú tapasztalatuk a szigeti ház átvételekor, éppen ezért meghívták Nikodém Antal hivatásos videofilmkészítőt is. Volt mit videóra venni. Az épület kívülről olyan, mintha a boszniai harcmezőn lenne. Ablakok, ajtók betörve, kiszakítva. Belülről az elektromos elosztószekrény minden doboza szétszedve, az elektromos szerelvények kitépve, a központi fűtés szerelvényei lefűrészelve és sorolhatnánk tovább. Egyszóval „háborús" állapotú házat kaptak vissza. Az önkormányzat is leszűrhetné a tapasztalatokat, hiszen ilyen állapotban adták át a Kossuth iskola Kiss János úti épületét is. Nem lehetne megkeresni a károk okozóit? Kötelesek vagyunk elviselni a szándékos rongálást? A közgyűlésen szó volt az épület felújításáról. E célra hatszázezer német márkát kapott a Kolping Szövetség. Ennyi pénzből kellene újjávarázsolni a volt Legényegyletet, hogy itt október 15-én megindulhasson az oktatás. Bertalan Tamás ígéretet tett arra, hogy egy budapesti kivitelező kellő szakértelemmel fogja elvégezni a munkát. Ám az esztergomiakat ez nem nyugtatja meg. Arra készülnek, hogy saját körükből műszaki ellenőrt fogadnak, aki a munka minden fázisánál jelen lesz. Azt is kérték a főtitkártól, hogy a leendő Kolping iskola vezetője és tanári kara megválasztásában a helyieknek is legyen beleszólása. Szorgalmas emberekből áll az esztergomi Kolping család. Ám igyekezetük ellenére több figyelmet érdemelnek az önkormányzattól és a szövetségtől is! (Pálos) ELŐSZÓ EGY HÁZIMUZSIKÁLÁSHOZ („Kaland" a pszichiátrián) Tisztelt Antaethyl-Band! Tisztelt Sorstársaim! Nehezen szántam rá magam találkozónk megnyitására. Talán mert nekem sem könnyű áttörnöm a mellébeszélés, a hazugság és az igazmondás között húzódó lelki vasfüggönyt, érzelmi közegellenállást. Nevezetesen arról van szó, hogy noha nem először vagyok itt, s valószínűleg nem is utoljára, az Istennek sem akartam tudomásul venni a tényt: hozzátok hasonlóan beteg vagyok. „Turistának", átmeneti vendégnek képzeltem magam, aki nem nagyon törődött a környezetében szenvedő emberek gondjaival. Úgy véltem, ha hagyom rólam lecsurogni a rám fröccsenő bánatvallomásokat, könnyebben szabadulhatok a saját bajomtól. Nem úgy történt: nem lehet egyszerre közösülni is meg szűzen is maradni - mondom közönségesen. Nem akartan is megérintett a magatokkal idehozott kis magyar pokol. Az ijesztő kép, mely bennetek a kinti társadalomról, ha olykor tagolatlan mondatokban is, de fölrajzolódott. Elsősorban a munkahelyükről eltávolítottak kétségbeesésére gondolok, és azokra, akiket a veszélye fenyeget. Szinte lehetetlen együttélni a gondolattal, a ledolgozott évek, évtizedek után felesleges emberré váltam, a segélyből s annak leteltét követően hogyan tudok felszínen maradni, hogyan segítem családomat? A létbizonytalanság a személyiség legádázabb ellensége. Kikezdi önbecsülésünket, megingatja tartásunkat, akadályoz legelemibb feladataink megoldásában, olyannyira állandósítja szorongásainkat, hogy végül már az emberek közé sem kívánkozunk. A szégyen kényszerzubbonyában feszengünk az úgynevezett egészséges emberek között. Halálos veszélyben forgó személyiségünkre végül rácsukjuk a fagypont alatti, a dideregtető magány „biztonsági zárás" ajtaját. „ím itt a szenvedés belül, ám ott kívül a magyarázat" - írta József Attila. Egy beteglelkű ország beteglelkű megalázottjai és megszomorítottjai vagyunk ebben a lélekvesztő, idegbajos nyárban, őszben, télben, tavaszban, az évszakok elmezavarában, amikor még a madarak udvarló énekét is vészjelző szirénabúgásnak halljuk, s a ligetünkbe tévedt angyalszelíd őzeket is vérebektől féltjük. És akkor még nem beszéltem a szétesett családok egyedül tengődő szerencsétlenjeiről, a magukramaradt öregek tetszhalott állapotáról, szerelmi csalódottságukban öngyilkosággal kísérletező fiatal lányokfiúk beteljesületlen vágyairól, a „hivatásos önpusztítók"-ról, és nem utolsó sorban mindannyiunk szeretetéhségéről. „Hanyadik nyár, hanyadik szerelem, hanyadik elhagyatás" - idézem egyik pályatársamat. Nem vagyok pap, mondókámat nem prédikációnak szántam, csak a szíveteket akartam megcsokólni, ha már az Isten ennyire sorsotokra hagyott titeket. „Az Élet él és szent okokból élni akar" - írta Ady Endre, élni ebben a köszörűkő-kegyetlenségű világban is, próbáljatok hát kikapcsolódni, legalább arra a néhány órára, amíg vendégeink vendégeiként részesei lehetünk e szépnek ígérkező házimuzsikálásnak. Köszönöm, hogy meghallgattatok. Sárándi József (S. J. Irodalommeteorológia című írásával, melyet júniusban közöltünk, az Élet és Irodalom félperces novellapályázatán díjat nyert. Szerkesztőségünk gratulál a díjhoz.) LEVELESLÁDÁNKBÓL Városunk szépítéséért Olvasom az Esztergom és Vidéke 28-29. számában a Szenttamás őreiről szóló tudósítást. Nagyon örölük, hogy ilyen lelkes kis csapatot sikerült kialakítani Meggyesi Miklósné és Németh Mária tanárnőknek. Jó, hogy legalább egy-egy alkalommal rendbe szedik a város egyik legszembetűnőbb pontján lévő lépcsősort, melyet a turisták szívesen megmásznak, hiszen gyönyörű kilátás nyílik innen az egész városra. Mivel a fotón is láttam, hogy van olyan hely, ahová fát lehetne ültetni, szeretnék erre a célra adni 500 forintot, hogy legalább egy facsemete elültetésével is hozzájáruljak Esztergom szépítéséhez. Köszönet jár a kis városvédőknek, és mi felnőttek is tegyünk meg mindent, hogy városunk minél szebb és tisztább legyen! Kérem a Szerkesztőséget, hogy a mellékelt pénzt továbbítsák a városvédőknek. (Továbbítottuk!-a szerk.) Pappné Muzslai Zsitva Ágnes