Esztergom és Vidéke, 1993

1993-08-05 / 30-31. szám

234 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Aztán, körülbelül a hetedik konyaknál a hullámzó indulatokat végre egyértelműen fölváltotta a hideg, elszánt düh. A düh és az undor, amely legalább annyira intenzív volt, mint néhány órával korábban Palma iránt érzett, megingathatatlannak vélt szerelme. Palma visszaélt ezzel a szerel emme], tönkretette, hülyét csinált belőle. Ő, Marc semmi másra nem kellett neki, csak egy hímnek, akivel kedvét töltheti, és akinek kiadhatja az útját, ha neki úgy tetszik. És magához láncolhat egy másik, gyanútlan férfit, akinek ugyanazokat a szerelmes szavakat suttogja, akit ugyanúgy ölel, akinek ugyanúgy odaadja magát, mint neki, Marcnak. Marc a fogát csikorgatta. Az ilyen átkozott, számító, lelketlen némber nem érdemli meg, hogy éljen! Kitántorgott a szabadba és a falnak támaszkodva mélyeket lélegzett. Fázott. Nem csak kívül. A hideg gyűlölet dermesztette belül is. Meg fogja ölni Pálmát. Marc, miután fejét a hideg vízsugár alá tartotta, kissé jobban lett Tudta, hogy össze kell szednie magát, ha kocsiba akar ülni. Ahhoz pedig, hogy odamenjen, a városba, Palma munkahelye elé, kocsiba kell ülnie. És oda fog menni. Valamivel, bármivel, ha kell erőszakkal, de ráveszi a lányt, hogy üljön be mellé. Aztán elviszi a... Marc megállt a hűtő előtt és hidegvérrel töprengett. Hol lenne a legalkalmasabb? Talán a régi néger temető környékén, ott nincs forgalom Még utoljára, igen, még egyszer magáévá teszi őt. És csak utána végez vele. Megivott három bögre tejet Aztán alaposan be akart reggelizni és különböző ínycsiklandó ételeket készített ki magának, s csak amikor leült melléjük, jött rá, hogy képtelen lenyelni akár egy falatot is. Eszébe jutott, fel kell hívnia a munkahelyét, hogy beteget jelentsen Ezt gyorsan lebonyolította - nem esett nehezére elhaló, gyenge hangon beszélni. A telefon után hanyattdőlt az ágyon, lábát keresztbe vetette, két kezét összefonta tarkója mögött és újra végiggondolt mindent Palma ma rövidnapos, fél négyig dolgozik. Ö mindenesetre ott lesz hamarabb. Csak feküdt és elképzelte az egészet, Palma testét a magáé alatt, aztán a lány halálos rémületté fokozódó ijedtségét, amikor rájön, mit is fog tenni vele. Amikor rájön, hogy meg kell halnia. Erre mindenképpen hagy egy kis időt. Túlságosan kiméletes dolog lenne azonnal megölni. Marc csak feküdt, és nem volt benne semmi, semmi többé, mint eltökélt, elengesztelhetetlen gyűlölet. -Itt John Mclntry... Te vagy az...? - Igen. Nos, John... Minden készen áll? -Persze, minden elő van készítve. Majd a fejemet vették, de nem árultam el semmit, csak összetrombitáltam őket... Még nem vagy úton?! - Mindjárt indulok. Lehet, hogy egy kicsit kések. - Vigyázz, Nelson. Nagyon vigyázz magadra. - Oké John. Ne aggódj. Ez már a finis. Nem lesz semmi baj. - Figyelem. Indulhatnak a várakozási pontra a kamionnal. - Igen. ldőelőrejelzés pontos? - Némi késés várható. Úgy húsz perc múlva, tizennégy negyvenöt és tizennégy ötven között ér a Chevy a mondott elágazáshoz. Három perc plusz, mínusz. -Mi a fene történt? Háromra ott vagyok, mi van még...? - Idefigyelj, Nelson Tranwick. Verd ki a fejedből ezt a magányos hős-szerepet! Connor veszélyes ellenfél! Mégis küldök érted valakit, rendben? - Megmondtam, hogy nem kell! Már megbocsáss, John, de a te embereid... Nem óhajtok egy fél kilométerről szabad szemmel is kiszúrható gorilla társaságában flangálni... Egyébként meg honnan a francból beszélsz? Megmondtam, hogy ne hívj, ha nem feltétlenül muszáj! - Nyugi, utcai fülkében vagyok, nem a kapitányságon. De komolyan féltelek. Rossz érzéseim vannak... Nem menjek oda magam? - Pokolba a rossz érzéseiddel, John! Te csak csináld a magad dolgát és csődítsd össze a város valamennyi tévését és firkászát, ahogy megegyeztünk, rólam meg szállj le! Még van egy kis dolgom, világos? Háromkor ott leszek! - Hát... oké, Nelson. Remélem, élve... A kocsit se vagy hajlandó lecserélni? Azt az istenverte, randa kék színű Chevydet? A hóbortos feliratokkal, amiktől még feltűnőbb? - Az a jó, hadnagy, az a jó. Ki gondolná, milyen komoly dolgot szállítok ilyen csiricsáré dobozban! Rendes, hogy aggódsz, John, de most viszlát. Jelentkezem, amikor indulok. - Viszlát, Nelson. Sok szerencsét... lányszállást, ahol Palma élt. Csak azt tudta, hogy gondolkodnia kell, ezért beült a kis bárba, nem messze a háztól, ahol bútorozott szobát bérelt Lakhatott volna jobb helyen, kényelmesebben is; de minden fillért félretett. A kis házra. Álmai házára. Álmaik házára. Az asztalra könyökölve elszántan döntötte le egyik konyakot a másik után és megpróbálta beindítani béna, Palma gyilkos mondatait visszhangzó agyát Aztán, ahogy teljes jelentőségükben megértette végre, mit is jelentenek azok a szavak; hogy rombadöntötték egész életét, hogy értelmét vették minden tevékenységének, - kezdve a legmindennapibb cselekedetektől, mint a reggeli felkelés - egyszerre elfásult és hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát, mint aki végtelenül öreg és tehetetlen. Palma elhagyta. Ő, Marc nem volt elég jó neki. „Jobb ajánlatot kaptam." Mintha csak egy titkárnői állásról lenne szó és nem egy életreszóló, házassággal megpecsételt szerelemről! Marc keze ökölbe szorult. Olyan hirtelen öntötte el a méreg, felváltva az előző apatikus állapotot, hogy beleszédült. Az a ribanc. Vele hát csak szórakozásból töltötte az idejét, szórakozásból szállt be a tervezgetésekbe közös jövőjükről, miközben tudta az a kis szuka, pontosan tudta, hogy esze ágában sincs vele, éppen vele leélni egész életét. Istenem! Marc szemébe könnyeket csalt a tehetetlen harag. Peter East:Százhetes műút, négyes leágazás (Álneves esztergomi szerzőnk kriminovellája) - ... százhetes út, négyes leágazás... tizennégy és tizennégy harminc között. A feltűnés előtt még jelentkezem... Kék Chevy, Textarfelirattal mindkét oldalán és elöl, a motorháztetőn. Tévedés kizárva. Világos? - Igen. Elismétlem... -Rendben. Tehát ügyesen azzal a hűtőkocsival... Tiszta, biztos munkát kérek, mindannyiuk érdekében. Halálbiztosat. Marc úgy kóválygott ébredés után, mint aki egész éjszaka alkoholt vedelt. Pedig csak fél éjszaka tette. Tovább nem bírta. Kész lett. Kiborult. Érdekes módon az agya tökéletesen tiszta maradt. Csak a teste, az érzékszervei hagyták cserben. Nem volt hozzászokva az italhoz, de muszáj volt bemenekülnie abba a csellóba, muszáj volt megkísérelni csillapítani a fájdalmat, amely úgy égette, mint az izzó vas. Akaratán kívül újra és újra lepergett előtte a jelenet, amit legszívesebben kitörölt, elfelejtett volna, de tudta: nem lehet elég hosszú élete ahhoz, hogy ezen valaha is túl legyen. - Te hülye - mondta gyűlölködve Palma a zuhany alatt, mikor Marc megpróbálta magához ölelni síkos, tökéletes testét - te istencsapása, hát nem vagy képes fölfogni, hogy vége?! - olyan erővel lökte el a férfit, hogy az elesett és felsértette homlokát a törölközőtartóval. Marc ülve maradt a barna padlócsempén, wécépapírral itatta az arcán végigcsorgó vért és csak bámulta Palmat, aki ügyet sem vetve rá, egy macska alaposságával és bájával mosta formás tagjait. - Dehát... - kísérelte meg Marc újra a párbeszédet - dehát a ház... Már lefizettük a foglalót... - olyan sután hangzott. Ő tulajdonképpen azt akarta kérdezni, mi lesz velük, mert egyszerűen elképzelhetetlennek tartotta, hogy ezután egymás nélkül éljenek. Fölfoghatatlan volt, mint maga a halál. Palma azonban szemlátomást egész más véleményen volt. - Az az ócska ház - olyan megvetéssel ejtette a szavakat, hogy Marc szinte megsemmisült. - Te meg a hülye házad, meg az elképzeléseid a boldog családi életről a porontyokkal és a lábasokat vakargató, folyton porszívóval koslató kis feleséggel! Hát ebből nem kérek! Marc elbűvölten nézte, ahogy a fehér testápoló krémet óvatosan, szinte nárcisztikus gyönyörűséggel viszi sima, feszes bőrére. Hitetlenkedve hallgatott. - Tűnj el! - rivallt rá Palma - Ne bámulj így rám! Marc nehézkesen föltápászkodott és nekidőlt a hideg csempének. - Dehát mért... - próbált mégis megérteni valamit ebből az érthetetlen változásból, ebből a nőből, akiről azt hitte: ismeri, sőt szereti. - Istenem! - Palma az égnek emelte két kezét, amitől a hónalja alatt összecsomózott törülköző parányit lejjebb csúszott. - Megmondtam már! Egy órája ezt magyarázom! Elegem van belőled! Ejtettelek! - És... nem jössz hozzám feleségül? - Marc képtelen volt fölfogni a dolgot. Palma végképp dühbe gurult. Abbahagyta a testápoló szertartást, gyönyörű, érzéketlen szemeit Marcra szegezve indulatosan sziszegte felé: - Hát nem értesz a szép szóból, tessék az igazság! Eszemben sincs hozzád menni, te kis senki! Sokkal jobb ajánlatot kaptam! Senki cselédje nem leszek: nekem lesznek cselédeim! - az utolsó szavakat diadalmasan kiáltotta, aztán drámaian az ajtóra mutatott: - Most pedig kifelé! És nem akarlak többé látni! Marc nem tudta, hogy hagyta el a