Esztergom és Vidéke, 1993

1993-06-24 / 25. szám

205 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Diplomaosztó a főiskolán Június 19-én a Vitéz János Ta­nítóképző Főiskola végzős hall­gatói a főiskola dísztermében ün­nepi tanácsülés során vehették át diplomájukat. Elsőként Hunyadi Zoltán, főis­kolai tanár a Himnusz közös elé­neklésére kérte a jelenlévőket, majd Homor Lajos főigazgató-he­lyettes köszöntötte a vendégeket és a hallgatókat. A 148 végzős hallgatót - közü­lök 43-an általános tanítói szakon, 15-en tanító-szociálpedagógus szakon, 21-en óvodapedagógus­ként, 27-en tanító-művelődés­szervező szakon; 28-an levelező tagozaton, 14-en posztgraduláris képzés keretében szociálpedagó­gus szakon - Gárdái Zoltán fő­igazgató búcsúztatta. Beszédében fölemlítette, hogy az idén végzett az első szociálpedagógus csoport, melyre a társadalomban felgyü­lemlett szociális gondok miatt óri­ási feladatok várnak. A művelő­désszervező (-menedzser) szakon végzők úgyszintén nagy fába vág­ták a fejszéjüket, hiszen a kulturá­lódásnak sem igazán jók a feltéte­lei. Az idei tanév eredményei közül kiemelte, hogy a Felsőoktatási Fejlesztési Alap révén a főiskola egy rendkívül nagyteljesítményű számítógép-parkot kapott, amely a város művelődési intézményei­nek számítógépeivel összekap­csolva Esztergomot informatikai „nagyhatalommá" teszi-teheti. Az idegennyelvi tanszék munkáját egyre több angol és német anya­nyelvű lektor is segíti. A Tempus program révén a fő­iskola a mönchengladbachi, a bambergi, az ehingeni, a vilniusi és a nyitrai egyetemekkel-főisko­lákkal épített ki szorosabb kap­csolatokat. Az amerikaiak által tá­mogatott természetvédő Körlánc­program esztergomi megvalósítá­sa úgyszintén szép eredmények­kel járt. Az ünnepi beszéd után végzett hallgatók - társaik tapsától kísér­ve - Gárdái Zoltán főigazgatótól vették át diplomájukat. Közülük Maráz Erzsébet óvodapedagógus szakos hallgató a budapesti Rózsa Borica alapítvány díját is elnyerte, melyet Rózsa Gábor adott át. A diplomaosztó ünnepség a Szózat közös eléneklésével ért véget Ezt követően a frissen dip­lomázott hallgatók szép számmal megjelent hozzátartozóik gyűrű­jébe vegyültek. (s.j.) Gálaest Megnyílt a várszínházi évad Hol volt, hol nem volt a hatvanas években egy esztergomi színészki­rály, alias Nagyfalusi Tibor, aki idő­közben kiöregedvén a mesterségből ­nyudíj aztatott Időközben a színész­unokák is szépen megszaporodtak, s Esztergomból ismét a komédiások vá­rosa lett. A színész-unokák nyári évadnyitó ünnepére az idén június 19-én, szom­baton került sor. Délután 14 órakor a József Attila iskola és a Dobó gimnázium előtti té­ren Bakay Ferenc hírvivő által „Esz­tergom polgárainak és látogatóinak szíves pártfogásába ajánlva" közhírré tétetett, hogy megkezdődött a színes nyári vándor-műsor. Ott a József Attila iskola színpado­sai előbb Illyés Gyula Három vándo­rát, majd Shakespeare Szentivánéji álom című örökifjú művéből a Meste­remberek című részt adták elő, melyet Pifkóné Zachar Anna alkalmazott di­ákszínpadra. Ezt követően a színész­palántákból álló sereg lovasfogatokon - az Esztergomi Lovas Sportegyesület tagjai által kísérten - végigvonult a városon, s a kompkikötőnél, valamint a strandon is fölhívta a nagyérdemű figyelmét az esti vigasságra. A főtéri nyitógálára 17 órakor, a Széchenyi téren került sor. A jelet a Városi Zenede diákfúvósaiból álló együttes adta meg a Városháza erké­lyéről. Ezután dr, Könözsy László pol­gármester ünnepélyesen megnyitotta az idegenforgalmi és várszínházi éva­dot. Majd Magyarország ez idő szerint egyetlen koronázó polgármestere Pir­tyák Eszter és Kátay Gábor idei szí­nészkirály és -királynő fejére tette a koronát. Ok felkenetvén el is indultak a várba - néző-jobbágyaik hódolatát várni. Ezután Nagyfalusi Tibor, az öreg színészkirály kihirdette a Vár a színhely diákszínjátszó-sorozat cso­portos díjait. Az átadási ceremóniában öbbek között Pusztaszeri Kornél és Vincze Péter, a magyar színművészet elesei - volt dobósok - működtek cözre. A nagyérdeműt ezután a zsámbéki Hajnalkötöző együttes szórakoztatta, najd a zalaegerszegi Hevesi Sándor színház stúdiósai a Lónak vélt meny­asszony című népi komédiával szerez­ek derűs perceket a Széchenyi tér he­lyet foglaló és jövő-menő közönségé­nek. Záróakkordként dr. Könözsy Lász­ló polgármester a város zászlaját, N.T. pedig a várszínház lobogóját adta át az Esztergomi Lovas Sportegyesület sgy-egy éllovasának, akik azokat a so­kadalom élén haladva a Várhegyre vit­ték. Itt, az ünnepélyes zászlófelvonás után 18.30-kor vette kezdetét az igazi gálaműsor. A közönség ekkora már így megszaporodott - főként a diákok jóvoltából hogy még a vár sokat látott falain is fürtökben lógtak a szín­házszerető fiatalok. Itt először Hámos László, a nagydí­jasok egyike, helles diák mondta el Ady A Sion-hegy alatt című versét. A Vár a színhely '93 bemutatósoro­zat legfőbb díját, Székely Gábor kera­mikus dísztálját a várszínház meg­szentelt deszkáin dr. Könözsy László polgármester adta át a Dobó-színpad vezetőjének, Meggyes Miklósnénak. S miután a nyugalmazott színészkirály, aki - Pusztaszeri Kornél és Vincze Péter segédletével - ifjúkori elevenjét idéző parádés konferansziénak bizo­nyult, Horváth Béla, a Vármúzeum igazgatója, a Várszínház alapítvány soros elnöke újfent megnyitotta az évadot. S ezután már valóban az idény legjobb (állítom: Magyarország-szer­te legjobb) diákszínészei Ionesco A kopasz énekesnő című abszurd darab­ját - fergeteges humorban feloldva ­tálalták az esztergomi közönségnek. Nevük, csupán a halhatatlanság okán: Csurgay Márta, Fancsal Barnabás, Haselmayer Gertrúd, Kátay Gábor, Koloszár Szilárd és Pirtyák Eszter. S a rövidesen szentté avatandó Meggyes Miklósné rendezőtanár, aki nemcsak a sokadik színészpalánta-generációt ne­velte fel, hanem Esztergom helytörté­nész utánpótlás-válogatottját is. ó egy hatalmas virágkosarat volt kénytelen fölnyalábolni. A szünet után, este tízkor az eszter­gomi rivaldafényben a Musica Histo­rica együttes Balassi Bálint rene­szánsz dallamokra szerzett verseivel tette emlékezetessé a múzsák 1993. évi látogatását. A nyáresti vigasság megszervezésé­ért nemcsak a fentnevezett öregkirályt és színész-jobbágyait, hanem az ön­kormányzat Kulturális és Idegenfor­galmi Bizottságát, a Várszínház ala­pítványt és a Gran Tours utazási irodát is királyi dicséret illeti. Sebő József Mirci Murci és a várszínház Szombat reggel kandúrunk megitta két deci tejét, inasa, Tibor kikefélte bundáját, s ezután megelégedetten gondolt a napra, hiszen este ünnepé­lyesen megnyílik a várszínház. Macskánk jeles színházrajongó volt. A múlt évben még Muszorgszkij Hovanscsina című operájának előadá­sán is részt vett - Bécsben. Este kellő időben felvonult a Vár­hegyre, ahol Könözsy polgármester úrral is találkozott. Köszöntötték egy­mást, és elfoglalták helyüket a nézőté­ren. Meglátván a konferáló Nagy falusi Tibort, elismerően bólogatott Vissza­emlékezett a régi szép időkre, amikor Tibor a hatvanas évek végén Mrozeket rendezett Akkor még nem volt élő klasszikus, „csak" fiatal tehetség. Kandúrunk az abszurd drámát nagyra értékelte, mivel véleménye szerint korunk is teljesen abszurd, te­hát ez az igazi, adekvát művészi tük­rözés. A színen közben a Dobó gimnázium diákjainak előadásában elkezdődött Ionesco Kopasz énekesnő című drá­mája. Mirci Murci nagy élvezettel fi­gyelte a játékot hiszen a gyerekek profi módon oldották meg a szerepfor­málást. Mirci Murci boldogan nézett körül: a nézőtér tömve volt gombostűt is nehéz lett volna elejteni. Ha minden előadáson ennyien lennének! - sóhaj­tott kandúrunk. A második rész is maradéktalanul tetszett neki, hiszen macskakölyök kora óta a régi zene híve volt. Az előadásról nagy megelégedéssel távozott. Elhatározta, hogy kimegy a szigetre, és részt vesz a végzős közmű­ves tékások szalonnasütésén, ahol egy-két fröccsöt is felhörpint. Barcsai Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents