Esztergom és Vidéke, 1993

1993-01-21 / 3. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Harc a prímási szék megtartásáért, anno 1891 Beszédét így kezdte: „A magyar állam a közel jövőben betölti fennállásának első évezredét. Ha ezen alkalomból visszatekintünk Esztergomnak ezer évet meghaladó múltjára s azon szerepre, melyet különösen a magyar nemzeti dynastiákból származott királyok uralkodása idején elfoglalt, s e szerepet a jelen helyzettel összehasonlítjuk, azt fogjuk találni, hogy e város régi nagyságából nagyon aláhanyatlott. Ipara és kereskedelme pangásnak indult, hajdan virágzó szőlőművelése a phylloxéravész következtében majdnem teljesen elpusztult, egymás után megfosztatott törvényhatósági önállóságától, törvény székétől, adófelügyelöségétől s most már azon veszély is fenyegeti, hogy a dicső emlékezetű István király állal szülővárosában alapított érseki és primási széket is elveszítse. Nekünk, mint Esztergom város polgárainak, mindent, mi hatalmunkban áll, el kell követnünk a városunkat fenyegető veszély elhárítása érdekében." Ugyan e napon a Magyar Állam című budapesti napilap ezt írta: „Ha csak fővárosiak volnánk, nem larlhalnók vissza magunkat az örömtől a képviselőház legújabb eseménye fölött, de mert e nagyfontosságú aktusnál nem zárkózhatunk el a magyar katholicizmus politikai függetlenségének biztosítékaitól, nem állhatánk az örvendezők táborába." 0 0 A február 24-re kitűzött találkozóig újabb hírek borzolták a hangulatot. Kitudódott, Csáky miniszter sürgősen felkérte az egri érseki levéltárból az 1804-i egyházi megye-felosztási okiratokat. Ugyanakkor az Esztergom és Vidéke tudomására jutott: „az esztergomi érseki levéltárból is igen fontos iratcsomókat kéretett fel magának." 0 Természetesen megszólaltak a helyi lapok is. Az Esztergomi Közlöny február 22-i számában még csak rövid kommentárban foglalkozott a kérdéssel: „Budapestiprímásság eszméjével foglalkoznak a magasabb kormánykörökben. Ily kép városunk egyetlen, országra szóló nimbuszától fosztanának meg. Hazafias szempontból ugyan erős érvek szólhatnak az új eszme mellett, de az a majd ezer éves tradiczió, mely Magyarország herczegprímásait Esztergomhoz fűzi, bizonyára van oly súlyos argumentum, mely főleg a hagyományokhoz oly hűen ragaszkodó kaiholikus főpapság által városunk részére fogja eldönteni a nagyfontosságú ügyet. Meg aztán nem kevésbé áll hazafias alapon az az elv sem, mely szent István szülővárosa, s az első főváros dicső hagyományaiért harczol. Hiszen Budapest nagygyá, hal almossá lesz prímásság nélkül is, mert milliók vágya az; de Esztergom prímás nélkül úgyszólván semmivé lesz, mert annak az egy pár hü polgárnak törekvése, ki szegény, sokat sújtott városunkból is akarna csinálni valamit, bizony hajótörést fog szenvedni annyi zátonyon, a mennyi csak az utóbbi időben is gátolta fejlődését." Ez a kommentár is sejteni engedi, hogy a város által kiküldött bizottságnak sikerül megnyernie Majer István püspököt, illetve Csernoch, Rosszival és Rajner kanonokat, akik közismerten Esztergom-pártiak voltak. A február 24-én délben kezdődött tárgyalás részleteiről levéltárunkban nem találtunk feljegyzést, de az Esztergom és Vidéke hírei között megtaláltuk azt, amely szűkszavúan bár, de közli: „Esztergom a primási szék megtartásáért megkezdte a küzdelmet. Kedden délben tisztelgett a város által kiküldött bizottság a polgármester vezetése alatt Majer István püspöknél és érseki helyettesnél, ki igen biztató nyilatkozatokat tett a főkáplalan magatartására nézve." A tudósítás visszafogott hangneméből, valamint abból, hogy a tárgyalások megszakadtak, arra következtethetünk: Majer püspöknek további egyeztetésekre volt szüksége. A tárgyalásokat szerdán folytatták. Erről azonban, a tényen kívül, semmit nem tudunk, illetve csak azt: Majer püspök megígérte: „A főkáptalan a nagy rekviem (a Simor Jánoséról van szó - B.Cs.A.) után következő konzisztóriumban fog az érseki székváros érdekeinek megóvásáért lépéseket tenni." 10. Milyen feltételekkel lehetne felállítani a budapesti prímásságot? Ezt próbálták kitudakolózni az esztergomi vezetők. Ebben egy „előkelő állású egyházi férfiú" segítette őket. íme mit mondott: „ - kell hozzá a korona jóváhagyása, mert a király jogelődjei alapították és gyarapították az ország főpapjának jogait és javadalmait; - kell hozzá XIII. Leo pápa beleegyezése, mert ez a kérdés nem csak Budapest, de Magyarország összes katolikusait érinti; - kell hozzá az esztergomi, pozsonyi és nagyszombati káptalanok hozzájárulása; - végül az esztergomi érseki tartományokhoz tartozó nyolc római és kél görögkatolikus püspök szavazata. " (Az esztergomi főkáptalannak azidőtájt 22, a pozsonyi társaskáptalannak 12, a nagyszombati társas káptalannak hat kanonokja volt, tehát a szavazatok kimenetelében mindez csak növelte a bizonytalansági tényezőket.) 11. Simor rekviemét követően, élve az alkalommal, hogy a gyászszertartásra Esztergomba sereglettek az egyház elöljárói, Majer István püspök vezetése alatt az esztergomi főkáptalan konzistóriumot tartott. A tanácskozás a primási szék tervezett áthelyezésével is foglalkozott. Egyhangú határozat született: a káptalan küldöttséget meneszt a királyhoz azzal a kérelemmel, hogy az érseki és primási székhely a jövőben is Esztergomban maradjon. Aküldöttség tagja lett Boltizár püspök, nagyszombati érseki vikárius, Márkus Gyula címzetes püspök, a budapesti központi papnevelő kormányzója és Rosszival István országgyűlési képviselő, esztergomi kanonok. A király március 5-én, csütörtökön fogadta őket. Boltizár püspök a primási szék kérdésében memorandumot adott át. Ugyanezt a memorandumot kapta meg valamennyi miniszter. A Rajner Lajos apátkanonok által szerkesztett dokumentum leszögezi: a primási székhelynek Esztergomból egy más helyre való áthelyezése csakis a történeti jogok és kiváltságok teljes feláldozásával lenne eszközölhető: „Mert mind ama jogok és kiváltságok az »esztergomi érseki szék«-hez vannak kötve, s amint az érseki szék Esztergomból egy más helyre tétetnék át, megszűnnék a történeti jogok és kiváltságok jogi alanya, »azon ideális érseki szék, mely az esztergomi főszékesegyházban van felállítva.« Különben is nem a bazilika, nem a primási palota az mi megnehezíti; sőt lehetleniti a primási székhelynek áthelyezését; de azon fontos körülmény, hogy az adományozások, kiváltságok, történeti jogok szorosan az esztergomi érseki székhez vannak kötve, s az új primási székre való átruházásuk csak is a régi történeti alapnak megsemmisítése s új adományozások által történhetnének. És ekként a budapesti új székesegyházban felállítandó új érseki szék nem lenne többé a történeti nevezetességű, történeti jogokkal és kiváltságokkal díszített »esztergomi érseki szék«, de lenne az esztergomi érseki egyházmegye főpapjának budapesti érseki széke s kiváltságai, jogai nem nyúlnának vissza századokra; hanem az új alapítás idejétől datálódnának." Az Esztergomi Közlöny március 15-i számában - a memorandumhoz kapcsoltan - cáfolni igyekezett azon nézeteket is, amelyek szerint a primási székhelynek az ország fővárosában a helye: „Ezek a jó urak nagyon tévednek, mert például Franciaországban ős idők óta a reimsi érsek volt Franciaország érseke, s midőn Párisban érsekséget alapítottak, nem a reimsi érsekséget tették át, azt hagyták minden történeti jogai s kiváltságai élvezetében s alapítottak Párisban újat, új jogokkal és kiváltságokkal. Spanyolországban a toledói érsek volt a prímás, s midőn Madridnak is adtak prímásságot, nem a toledóit tették át; de alapítottak egészen újat Madridban. Ausztriának a salczburgi érsek volt prímása, s a bécsi érsekség is a salczburgi után alapíttatott." I. Ferenc József e szavakkal vette át a magyar papság memorandumát: „A tárgy nagyfontosságú s mielőtt e tárgyban intézkedném, az összes erre hivatott tényezőket meg fogom hallgatni." 12. Nem tudni biztosan, hogy e kihallgatás eredményeként-e, vagy a hatalmi tényezők álláspont-változtatás ának köszönhetően, de március vége felé maga Andrássy Manó gróf, az interpelláló, jelentette ki: „A primási szék Esztergomban fog hagyatni!" E kijelentéséről táviratilag értesítették Esztergom polgármesterét. Aztán július közepén még egy biztató jelzés érkezett, amelyről az Esztergomi Közlöny július 19-i száma tudósított: „Teljes hitelt érdemlő forrásból vett értesítés alapján tudatjuk olvasóinkkal, hogy a primási szék megmarad Esztergomban; de köteles lesz a prímás 0 Felségének Budapesten léte alatt, állandóul ott tartózkodni." A város azonban érezte: az ügy végére csak az új prímás kinevezése tehet pontot. Minden attól függ, a majdani Hercegprímás milyen álláspontra helyezkedik?! 13. Október 31-én érkezett meg a hír, amelynél örömtelibbet nem is várhatott a város: Esztergom érsekévé Vaszary Kolos pannonhalmi főapátot a korábbi esztergomi bencés paptanárt - nevezte ki a király! A város közönségének távirata az „Isteni gondviselés intézkedése" -kén\. üdvözölte a kinevezést: „Kebleinken boldogító bizalommal telve érezzük a múltnak rokonszenves emlékeit biztató jövő dús reményeivé alakulni." Az új érsek jól ismerte a kor „virágnyelvét" is. Hasonlóan válaszolt: „Leendő székhelyem (sic!) egyszersmind legkedvesebb emlékeimnek, Esztergom városa iránt mindenkor megőrzött szeretetemnek központja. Úgy érzem, hogy hosszú távollét után Esztergomban haza érkezem." A vármegye és a város — küldöttsége által — november 17-én személyesen is tisztelgett Esztergom új érseke előtt, a bécsi nuncius házában. Vaszary Kolos így köszöntötte a megjelenteket: „Más kincset nem viszek érsekirezidenciámba, minta békét!"A vármegye üdvözletére pedig így válaszolt: „A történelem határozta meg a viszonyt Magyarország herezegprimása és Esztergom vármegye között s kijelölte az irányt, melyben haladnom kell A küldöttség fellélegzett: a harc végetért. Esztergom győzött! 14. Mindörökké? Bencze Cs. Attila Megyei Levéltár