Esztergom és Vidéke, 1993

1993-01-21 / 3. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Harc a prímási szék megtartásáért, anno 1891 _. rtjni-alum nveiwrrw. |)t» |>wij< 0Ptmiuu i5ttj>l\<wu.) 0 (-) „István a negyedik évben atyja halála után az isteni kegyelem intelméből az említett Astric főpapot, kit más néven Anastasiusnak neveztek, elküldte az apostolok küszöbéhez, hogy az apostolok fejedelmének, Szent Péternek utódjától bő áldását kérje a pannóniai részeken újonnan támadt kereszténység számára; hogy az esztergomi egyházat aláírásának tekintélyével szentesítse érsekséggé, és a többi püspökséget is erősítse meg áldásával. Egyúttal őt is méltóztassék megszilárdítani királyi diadéma küldése által, hogy e méltósággal ékesítve azt, mit megkezdett, Isten kegyelméből annál biztosabban megállapítsa." Hartvik püspök legendaszerkesztvényében állnak a fenti mondatok. Az eredeti latin szöveget az elmúlt századokban többen is lefordították, de bármelyiket is nézzük, Esztergom neve és Szent István szülővárosának szánt egyházközponti szerepe valamennyiben egyértelmű. Az esztergomi érsekség majd ezeréves történelmében csak elvétve találkozunk olyan kezdeményezéssel, amely ezt az ősi jussot elvitatná. Akik ezt mégis megkockáztatták, főképp arra hivatkoztak, hogy 277 esztendeig (1543 és 1820 között) tizenkilenc érsek nem Esztergomban székelt, hanem Nagyszombatban, illetve Pozsonyban. Csakhogy azt a történelem kényszerítette ki! 0 tátott törvényszékétől, adófelügyelőségétől, sőt felröppent egy olyan hír is, hogy a kormány egy új megyét szándékozik alkotni, s ehhez Esztergom vármegye testéből is kiszakítanának egy darabot. Ilyen, meglehetősen borús hangulatban találta a várost a budapesti sajtó által felvetett újabb „ötlet": Esztergomból a Székesfővárosba kell költöztetni Magyarország hercegprímását. Még csak ez hiányzott...! Simor János azonban egyértelművé tette: az Egyház nem enged a kormány nyomásának, Esztergom érsekségének a helye ott van, ahová az állam- és egyházalapító Szent István rendelte. A határozott kiállásnak megvolt az eredménye: a pesti szócsövek már „megelégedtek" egy püspöki szék felállításával. Ezt úgy képzelték el, hogy Budapesten olyan primási helynökség, vikariátusság állíttatnék fel mint Nagyszombatban, hol a püspök egy esztergomi kanonok, s mint, ilyen, ennek jövedelméből is részesül. Érveik - a magyar katolikusok jelentékeny része él Budapesten, a kormánynak napi munkájában is szüksége van egyházi állásfoglalásra, a király Budán tartózkodása alatt illik, hogy az egyház is a lehető legmagasabb szinten ott legyen - meg is győzték Simort; megígérte, a vikariátus kérdését megoldja. érzülete átérezte, mennyire megfelel a magyar katholikus egyház érdekének és szükségletének, hogy fejének, az ország prímásának független állása a hatalmi tényezők és napi politikai áramlatainak elmorzsoló, nivelláló hatásától lehetőleg megóvassék, s e célra szükségesnek tartotta és mint meggyőződését nyiltan vallotta, Esztergom érseki székének alapítása helyén kell meghagyatni és megtartani. Ezen cél érdekében létesítette nagy alkotásai egész sorát, építette fel az érseki palotát, helyezte sugárzó fénybe főszékesegyházát, gyűjtötte és az érsekségnek adományozta nagy értékű könyvtárát és muzeumát, megmásíthatlan feltételül szabván meg, hogy azok innen soha el nem vihetők. Mindezen alkotásaival, mint eltéphetlen kapcsolatokkal igyekezett az érseki széket ősi városunkkal összefűzni." Honnan is gondolhatta volna Esztergom polgármestere, hogy a minden addiginál nagyobb veszély épp Simor János halála után következik majd?! 4. 0 Aligha merném állítani, hogy Esztergom mai köztudatában még él az a trauma, amelyet az érseki székhely elvesztésének reális lehetősége okozott. Pedig nem is oly rég történt... Esztergom érseki székében még Simor János ült. Az ország politikai életét az új közigazgatási reformok körüli viták tették zajossá. A városok ősi jussukat követelték, egyesek többet is kapván, míg mások a veszteségekért „instancziáztak". Esztergom egymás után veszítette el törvényhatósági önállóságát, megfoszMár nem volt ideje rá: 1891. január 23-án reggel fél nyolckor elhúnyt. Esztergom őszintén gyászolt, mintha érezte volna, kit veszített el. A várost és a vármegyét ért veszteség okozta fájdalmat enyhítette a tudat, hogy a székhely kérdésében túl vannak a veszélyen, hisz Budapest is megkapja saját püspökségét. Január 27-re összehívták a város képviselőtestületét, hogy rendkívüli közgyűlésen emlékezzenek meg az elhúnyt főpapról. Dr. Helcz Antal polgármester mondotta az emlékbeszédet. Simor érdemeit felsorolván, természetesen nem kerülhette meg a székhely kérdését, de ezt már úgy hozván elő, mint egy volt, de elmúlt veszélyt: „... De Esztergom érdekében és javára mindezeknél jelentékenyebb, mélyebb és messzebbre ható volt azon állandó törekvése, hogy a magyar nemzet apostola, Szent István király által Esztergomban alapított érsekprímási széket az áthelyezésére irányuló áramlatok ellenében ősi helyén megtartsa, megvédje, és úgy meggyökereztesse, hogy annak itt maradása a jövő századokra is biztosítva legyen. Éles szeme felismerte, történeti érzéke és lelke mélyen egyházias és vallásos gát, hogy igényeit - fokozottan - újra elővehesse! A miniszter válaszát kommentáló vidéki cikkek szinte egybehangzóan kérdeztek rá: mit értett Csáky gróf „úgy az állam, mint a katholikus egyház jól felfogott érdeke" alatt, illetve milyen vallásügyi miniszter az, aki nem ismeri azt az egyházjogi elvet: „Sede vacante nihil innovertur?" A már említett lap tudósítója nem is állta meg, hogy oda ne mondjon: „úgy látszik, a miniszter úr ezt is csak úgy brevi manu (ma azt írná: kézivezérléssel B.Cs.A.), olyan februáriusi rendelettel akarja elintézni; de amint darázsfészekbe nyúlt ama szerencsétlen rendeletével, épp úgy nagyfába vágta fejszéjét ezen kérdésnél is. De valljon a fa fog-e megdűlni vagy a fejsze beletörni, majd elválik!" 0 A politikai kuliszák mögött „újraosztották a lapokat", legalábbis a Komárommegyei Közlöny parlamenti tudósítója szerint. Február 18-án még úgy ültek be a képviselők, hogy az éppen terítéken lévő téma vitáját folytatják. Andrássy Manó gróf azonban másként gondolta. Interpellációt jelentett be Csáky Albin grófhoz, vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a primási székhely kérdésében. Csáky azonnal válaszolt, s a kormány nevében a következő nyilatkozatot tette: „Először is kijelentem, hogy már régen azon meggyőződésben vagyok, hogy az esztergomi érsek székhelyének Budapestere való áthelyezése úgy az állam, mint a katholikus egyháznak jól felfogott érdekében áll. Másodszor kijelentem, hogy ezen székhely áthelyezésének ügye, szerintem, a legczélszerűbben éppen akkor oldható meg, midőn az érseki szék nincsen betöltve. És harmadszor elrendeltem a kérdés tanulmányozását, hogy meg lehessen állapítani, micsoda eljárás lesz követendő, hogy az általam kitűzött cél minél előbb és minél biztonságosabban elérhető legyen." — idézi a Komárommegyei Közlöny március 4-i száma. A parlamenti jelenet lejátszódása, a miniszter azonnali kész válasza csak arra engedhette következtetni a parlamenti tudósítót, hogy itt bizony a kormány meginterpelláliatta maA közoktatásügyi miniszter válasza a primási székhely kérdésében megrázta Esztergomot. A közvélemény felháborítónak tartotta, hogy a hatalom még azt se várta meg, legalább a gyász napjai kiteljenek. A városvezetés érezte, azonnal lépnie kell. Dr. Helcz Antal már 20-ára értekezletet hívott össze, megtanácskozandó a tennivalókat, illetve ahogy a meghívó szólt - „hogy a czélbavett sérelemmel szemben a város követendő magatartása megbeszélés tárgyává tétessék." Február 20-án zsúfolásig megtelt a tanácsterem. Először a polgármester szólt az országgyűlésben „kitervelt" veszélyről, majd dr. Fehér Gyula plébános fejtette ki azokat az egyházpolitikai okokat, amelyek a tervezett változtatás ellen szólnak. Hosszas vita után az értekezlet abban állapodott meg, hogy a város kikéri mind a főkáptalan, mind „a primási szék legilletékesebb őrének" - Majer István püspök, érseki helyettesnek véleményét, s ennek alapján határozzák meg a további lépéseket. A tárgyalások vitelére négy tagú — dr. Helcz Antal, dr. Feichtinger Sándor, dr. Földváry István és dr. Fehér Gyula összetételű — bizottságot választottak. 0 Esztergom polgárainak várospártoló összefogására már korábban érlelődött egy Városi Kör nevet viselő egyesület megteremtésének gondolata. Amikor február 21-ére Magos Sándor, a szervezőbizottság elnöke összehívta az alakuló közgyűlést, még nem sejthette, már az első napon Esztergom védelméért kell szót emelniük. »>