Esztergom és Vidéke, 1993

1993-05-20 / 20. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Részletek dr. Paskai László bíboros, érsek, esztergomi prímás beszédéből Esztergom városa nem első alkalommal gyűjti egybe a magyar egyháztörténelem művelőit. Négy évtizeden keresztül csak az éppen érvényben lévő marxista ideológiához és történetszemlélethez igazodva szólhattak az egyháztörténelemről; ilyen módon tanították a felnövekvő ifjúságot. A szabadság elnyerése óta tárgyilagosan lehet szólni az egyháztörténetről, ami lehetőséget nyújt az egyháztörténelem művelőinek a múlt tárgyilagos feldolgozására. A történelmi konferencia ugyanakkor arra is alkalom, hogy kiemelkedő évfordulókról emlékezzünk. Kötelességemnek érzem, hogy bevezető szavaimban Esztergom városának és az esztergomi érsekek történetének kiemelkedő évfordulóját említsem. Az egyik évforduló szomorú eseményt idéz: 450 évvel ezelőtt, 1543-ban, mielőtt a török a várost elfoglalta, Várday Pál esztergomi érsek a káptalannal együtt kénytelen volt Esztergomból Nagyszombatra menekülni. Nehéz korszak következett. A város elpusztult, lerombolták a székesegyházat. Csak a Bakócz-kápolna maradt meg, mert török mecsetnek használták. Közel három évszázadon keresztül az esztergomi érsekek nem Esztergomban, hanem Nagyszombaton éltek, amíg 1820-ban Rudnay Sándor prímás a káptalannal és az érseki hivatallal együtt visszatért az ősi székhelyre, és a város visszanyerte régi jelentőségét. A másik esemény örvendetes: Oláh Miklós prímás születésének 500. évfordulója. Az idei esztendőben több helyen is megemlékeznek róla, így szülővárosában, Nagyszebenben is. Személyében a nagy műveltségű humanistát, a katolikus megújulás energikus vezérét, a jó diplomáciai érzékkel rendelkező főpapot tiszteljük. Nagyon összetett korban kellett érseki feladatait ellátnia. Elődje, Várday Pál 10 évvel előbb kénytelen volt Nagyszombatra menekülni. A török hódítás az ország területén mind jobban előrenyomult. A megmaradt országrészen rendezetlen volt a nagybirtok tulajdonjoga és használata. A reformáció terjedése megosztotta a híveket, a papokat, s különböző vallási viszályokat eredményezett. A reformáció miatt 1545-ben összehívott Tridenti Zsinat a különböző villongások és háborúk miatt vontatottan haladt előre és utolsó szakasza 1563-ban, éppen érseki kinevezésének évében fejeződött be. Sokféle feladat hárult rá, amelyeket lelkiismeretesen és energikusan igyekezett ellátni. Egyik fő feladatának tekintette, hogy az eltulajdonított vagy jogtalanul használatba vett egyházi javadalmakat visszaszerezze. Maga elé rendelte az egyház minden rendű és rangú javadalmasát, hogy adjanak számot, kitől nyerték el a javadalmukat, részesültek-e papszentelésben, vallják-e és hirdetik-e a katolikus egyház tanítását. Viszont nagyon sokan nem tettek eleget a prímási rendelkezésnek. Jól tudta, hogy ez az intézkedés önmagában nem hoz megfelelő eredményt a katolicizmus megújulásában. ATridenti Zsinat határozatainak a végrehajtására törekedett, bár azokat Magyarországon formálisan nem hirdették ki. Egyik legfontosabb feladatának a Zsinatnak azt a rendelkezését tartotta, hogy a püspök papjaival évenként egyházmegyei zsinaton találkozzék. Érseksége alatt öt zsinatot tartott, 1560-ban, 1561-ben, 1562-ben, 1564-ben és 1566-ban, amelyek lelkipásztori eligazítást adtak, bár a papok a megkívánt létszámban nem jelentek meg, és ezért csak átmeneti eredmények születtek. Tartós eredményt csak a papságra készülők rendszeres nevelésével lehetett elérni. ATridenti Zsinat elrendelte az egyházmegyei szemináriumok felállítását. Oláh Miklós már 1566-ban 10 papnövendék számára szemináriumot alapított Nagyszombaton, amelyet az 1561-ben Magyarországra hívott és Nagyszombaton letelepített jezsuiták vezetésére bízott. Igyekezett külföldre is magyar papjelölteket küldeni. Ezzel a szerény kezdeményezéssel a zsinati határozatok végrehajtásának élvonalába került. 1558-ban papjai részére saját költségen Bécsben breviáriumot nyomatott. Az 1560-ban Nagyszombaton megtartott egyházmegyei zsinaton a Tridenti Zsinat előírásainak megfelelően elrendelte, hogy a papok nagy figyelmet szenteljenek a hitelemzésre és ebbe a munkába vonják be a tanítókat is. Azonban keserűen kellett tapasztalnia, hogy a katolicizmus megújításában munkássága ellenére sem sikerült egyházmegyéjében megfelelő eredményt elérnie. 75 éves volt, amikor 1568. január 15-én Pozsonyban meghalt, és később Nagyszombaton temették el. Benne a magyar egyháztörténelem egyik legnagyobb alakját tiszteljük. História est magistra vitae - a történelem az élet tanítómestere. A régi latin közmondás igazsága ma is érvényes. Megismerteti a múlt eredményeit és küzdelmeit. Rámutat arra is, hogy egyházunknak a múltban is sok nehézséggel kellett megküzdenie és a hullámvölgyeket hullámhegyek követték. Megerősít abban, hogy mindig szükség van újrakezdésre, és az erőfeszítések összefogással meghozzák a szükséges eredményt. De arra is rámutat, hogy az egyháztörténelem igazi irányítója az egyház Ura, Jézus Krisztus, aki áldásával kíséri a jószándékú emberi erőfeszítéseket. Ő ad biztatást a kezdéshez és az újrakezdéshez, amelynek néhány jelentős eseményét állítja elénk a mai tudományos konferencia. Szívből kívánom, hogy a mai esztergomi konferencia múltba tekintése eredményesen szolgálja a jelen újrakezdését. - emlékezz a halottakra - mégpedig a megbékélés szellemében. Ezekkel a gondolatokkal gyűltek össze a közelmútban az Esztergom II. világháborús áldozataiért állítandó emlékmű-alapítvány kuratóriumának tagjai. Dr. Könözsy László polgármester, kuratóriumi elnök köszöntötte a megjelenteket, s kérte őket, tekintsék meg azokat a vázlatokat, melyeket Kocsis József építész készített. Elmondta, hogy elképzelése szerint a Hősök terén, a volt Kossuth iskola előtt álló I. világháborús emlékművel együtt az új építmény méltó módon fog emlékeztetni a város eszázadi tragikus emberi veszteségeire. A jelenlévők tájékoztatást kaptak arról is, hogy az emlékmű várható költségei 2-2,5 millió forintra tehetők. A már létező alapítványi számlára eddig 391 ezer forint érkézéit különböző szervezetektől, magánszemélyektől. A kuratórium elfogadta Kocsis József koncepcióját, a tervekkel egyetértettek. Abban is megállapodtak összejövetelük során, hogy a végleges tervek elkészítéséhez szükséges egy közös helyszínszemle, fényképek, magasságmérések. A kuratórium tagjai felhatalmazták dr. Könözsy Lászlót, hogy minden gond rendeződése után kösse meg a megbízási szerződést Kocsis Józseffel. A tervek ekészítésének határideje július közepe. A kuratórium tagjai kérik Esztergom polgárait, további összegekkeljáruljanak hozzá az emlékmű létrehozásához. (r) Mementó mori