Esztergom és Vidéke, 1993

1993-05-13 / 19. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE A Prímás-szigeten, a Kolpingházban, a sportcsarnokban, valamint a két épület környékén elkezdődtek a felújítási munkálatok. Három héttel az Ipartestület és a Kereskedelmi és Iparkamara által kezdeményezett Pünkösdi kiállítás és vásár megnyitása előtt a feladatok sokasodnak. Sok-sok éves elmaradást kell - időre! - pótolnia azoknak, akik ebben a munkában vesznek részt Kiállítás és vásár megrendezése - ráadásul rövid határidővel - a mai időkben, pénzzel igencsak szűkösen rendelkező látogatók, kiállítók és potenciális vásárlók esetében nagy kihívás. De ezt is figyelembe vette a jövőt megcélzók köre. Ennek érdekében hozták létre a HÍD Alapítványt. Az alapítvány a címben jelzett cél megvalósítására szerveződött. A munkát már most, ebben az évben elkezdve, a kiállítássorozatot ebben az évben megindítva az elkövetkezendő éveket, elsősorban a három év múlva megrendezésre kerülő világkiállítást célozták meg. Hiszen lesznek vidéki, s így lesznek - nagyon jelentős! - esztergomi rendezvények. Három év alatt összegyűlhet annyi tapasztalat, amelyek ismeretében az 1996. évi vásár már hagyományokkal rendelkezik. Akkor már egyértelmű lesz azoknak a kiállítóknak, árusoknak, műsort adóknak a köre, akikre az alapítvány kuratóriuma gondolhat. Akkor már nem csak terv, hanem valóság is lehet azoknak a kiállításoknak és vásároknak a sora, melyek bekerülnek az alapítvány Vásárnaptárába. Már talán hidunk is lesz, és a két testvérváros közös rendezvényévé alakulhat az októberi, párkányi Simon Júda-búcsú - s a tavaszi, esztergomi Pünkösdi kiállítás és vásár. A szervezés most mintegy húsz, Május 28 - 31: Pünkösdi kiállítás és vásár a csarnokban kiállító kézművesiparossal számol, akik mellé a szabadtéren igényes termékekkel megjelenő vásározók társulnak. Nem marad távol a két magyar autógyár sem. Valószínű, hogy nem a Suzuki és az Opel fogja a legnagyobb forgalmat lebonyolítani - de jelenlétük hatalmas vonzerő. Ha pedig valaki itt szánja rá magát a gépkocsivásárlásra, nagy lépésének emléke párosulni fog a Pünkösdi kiállítás és vásár nem mindennapi forgatagával. Lesz forgatag, lennie kell - ehhez bizonyára hozzájárulnak azok a mutatványosok, akik nélkül nincs jó hangulat akik vonzzák az embereket. Bizonyára azok a műsorok, sportrendezvények is színvonalasak lesznek, melyeket a szervezők a május 28-a és 31-e közötti időpontban megrendezésre kerülő szigeti eseményre biztosítanak. A helyszín hatalmas. Bőven van még terület A szervezők biztosítják a színvonalas megrendezéshez szükséges hátteret Az Ipartestület székházában (Simor János utca 17.) továbbra is, folyamatosan jelentkezhetnek azok, akik magas színvonalú, a helyi és környékbeli iparosság tehetségét bizonyító termékeikkel meg kívánnak jelenni, be akarnak mutatkozni. Kölcsönös érdek: rangot szerez magának a kiállító, s Esztergom körzetének lakossága is gazdagabb lesz egy nem mindennapi eseménnyel. Újra bekapcsolódhat a város vérkeringésébe a Prímássziget. Természetesen vannak finanszírozási gondok, mint majd minden ilyen nagy horderejű rendezvény esetében. De megoldhatók közös összefogással, s azzal a tudattal, hogy a Pünkösdi kiállítás és vásár hagyományt alapoz meg! R. B. A minap meghívót kézbesített a posta, amely a dorogi „Környezetvédő Napok" rendezvénysorozatára invitált. Ezen látható volt a dorogi Dózsa iskola természetkutató szakkörének szépen összeállított kiállítása, ugyanakkor a meghívottak Dorog város környezeti állapotáról is előadásokat hallhattak. Itt hangzott el A Palatinusz-tó vízhigiénés helyzete és közegészségügyi jelentősége című, alaposan előkészített előadás is. Látva a Palatinusz-tóról és környékéről készült színes felvételeket, a szeméttelep még „ színesebb" növényvilágát, a Strázsa-hegyen lévő „Kilátó" lepusztult állapotát, a zagy temető fehér habos felszínét, eszembe jutott a hetekkel ezelőtt kezembe került levél, melyet a dorogi Bányászok Hrrgász Egyesületének elnöke küld a Esztergom-Kertváros polgármesterének címezve. Ennek lényege, hogy az Egyesület „igen rossz gazdasági helyzete miatt" az esztergomi polgármeteri hivatalt szponzorálásra kérik fel. Akkor úgy gondoltam, hogy nem tisztem a levél tartalmának és írójának minősítése, és valójában ma is így gondolom, csupán egy mindössze háromszor ismétlődő kifejezést emelnék ki belőle. A „tavunkat" , illetve a „tavunkon". Régi és újabb térképeket tanulmányozva tulajdonjogilag aligha érthetőek e kifejezések, mert a Tó Esztergom (Kertváros) belterületén helyezkedik el, és mint a nemzet természeti kincse, állami tulajdon. Legfeljebb a körülötte lévő part lehet önkormányzati vagy egyéb tulajdon. Mint ahogy van is, mégpedig egy része a DO-SZÉN Rt. tulajdona, egy része pedig a Kőbányai Gyógyszerárugyáré. Továbbá egy része a horgászstéggel rendelkezők „tulajdona", és még ki tudja hány igaz, vagy vélt tulajdonigény létezik? Mire észbe kapunk, az önkormányzatnak csupán egy stégnyi hely marad, vagy még az sem. (így történt a Schmidt-villa kertjével is.) Az írás szerint 40 évvel ezelőtt a horgászegyesület a Tó közelsége okán alakult. Értelemszerűen, az Egyesület csupán használja a tavat, de nem tulajdonosa annak. A másik értelmezés szerint: igazán szép, hogy magukénak érzik a tavat, de sajnos a tények mást mutatnak. Előre bocsájtom, nem va„Tisztátalan" Palatinusz gyok irigy természetű, és nem vágyom arra, hogy valaha is stégtulajdonos legyek, mert rendkívül elszomorító látvány tavasszal és ősszel (főleg haltelepítést követően) a stégeken felállított sok-sok horgászbot, a zsinórjaikat szitkozódva bogozó horgászok hangoskodása, a víz tetején úszkáló műanyagzacskók látványa. A horgászatban a csendet, nyugalmat, kapáskor a gyomor táján megjelenő enyhe bizsergést, az izgalmat kedvelem A közel 700 tagot számláló egyesületi tag egy része horgászstég-tulajdonos (kb. 160 fő), míg a többi szabad vándorhorgász. Velem együtt sokan ismerik a tó utolsó 30 évének történetét, ezért nem ezzel foglalkozom, de talán alapozású téglaépületek angolvécével, szaunával, teljes komforttal, csatornázás nélkül. A partoldalon felnőtt fáknak ezekben az években fejeződött be hosszú életük, mert kellett a terület, a hely a víkendházak előtt vagy mögött sorakozó autóknak, az itt-ott díszelgő népi illemhelyeknek, melyek ajtói sosem nyílnak meg az idegen előtt. Újabban megjelentek a sétányokon keresztbe ásott „lassító" árkok, veszélyeztetve ezzel a kerékpárosok és gyalogosok testi épségét, sőt pár hónappal ezelőtt egy igazi sorompó is, a tisztes horgászok bosszantására. (Még szerencse, hogy józanabb horgásztársaink időben elbontották.) Elképzelni is rossz, mi történnem árt, ha az utolsó 3 év történetéről írok egy keveset. Miután a tópart dorogi oldalán minden hatodik méter után következő hat méteren megjelentek a fabódék, faházak, mígnem egyszer elfogyott az így kiosztható terület. A bennfentesek rokonsága, barátai, ismerősei viszont csak szaporodtak, így beépítették a még meglévő köztes területeket is. (Az Országos Horgászrendelettel ellentétben.) Ezután felütötte a fejét az „Én házam, az Én váram" elve, csinos kis kerítésekkel körülvéve a mindenki horgászhelyét. Hamarosan megjelentek a betűnhetett volna, ha az leengedve ott marad. Az újabb „közbeszéd" szerint az Egyesület „adót szed" a stégtulajdonosoktól (mégpedig 600 Ft/év). Ezek a gondolatok foglalkoztattak, míg hallgattam dr. Nagy Istvánnak, a Komárom-Esztergom megyei ANTISZ munkatársának érdekes, de lehangoló előadását a Palatinusztó vízhigiénés helyzetéről, melyből kiderült: ma a Palatinusz-tó legfőbb szennyezője a parton elhelyezkedő stégsor és azok tulajdonosai. Ezek után már meg sem merem kérdezni, hogy vajon hogyan viselik szívükön a Palatinusz-tó sorsát? Gyenge vigasz, hogy ma még a Palatinusz-tó Komárom-Esztergom megye legtisztább, fürdésre, üdülésre alkalmas tava. Egyelőre! Azt hiszem, hogy ezt az elsőséget minden áron meg kellene őrizni, és ehhez a környező települések összefogására volna szükség. Ne csak az Egyesület érezze „magáénak" a tavat, hanem a környék településeinek önkormányzatai, vezetői is, hisz minden településről érkeznek az emberek pihenni, felüdülni. Alakuljon meg a „Palatinusz Védő Társaság", mely magába foglalná, egyesítené a környék önkormányzatait, egyesületeit, és mindenkit, akit aggaszt a Tó jelenlegi állapota, és meg akarja őrizni azt a jövő nemzedéke számára. eSZTé (Név és cím a szerkesztőségben)