Esztergom és Vidéke, 1993

1993-05-06 / 18. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Varsói tudósítás Aki összeköt - Szent Adalbert ünnepségek Gnieznoban JozefGlemp, Lengyelország prímá­sa meghívására szombaton Rómából Varsóba érkezett Paskai László, Ma­gyarország prímása, esztergomi éjsek. A repülőtéren Engelmayer Akos, hazánk nagykövete fogadta, majd együtt utaztak Gnieznoba az április 24-én kezdődött Szent Adalbert ün­nepségekre. Engelmayer Ákos nagykövet a kö­vetkezőket mondta tudósítónknak a megemlékezésről: „Szent Adalbert a magyar és a lengyel nép ezer és ezer szálon összefonódó történelmének ki­magasló egyénisége. Ó bérmálta első királyunkat és ő volt Szent István ne­velője is. Magyarországról ment át Lengyelországba, ahol a pogány poro­szok térítő útja során megölték. Esztergomban, a Várban ma is lát­hatók a róla elnevezett kápolna marad­ványai, és a főegyházmegye védő­szentjéül is Szent Adalbertet válasz­tották. Gnieznoban komoly hagyomá­nyai vannak tiszteletének. Az ünnep­ségek előtt körmenetben átviszik erek­lyéjét a főszékesegyházból egy másik templomba. Ezzel emlékeznek a po­gány poroszok között vértanúhalált halt később szentté avatott püspök szenvedéseire. Most fordul telő először, hogy a ma­gyar egyházfő is jelen volt az ünnep­ségeken. A körmenetet ezúttal Paskai László prímás-érsek vezette. Az ünne­pi szentmise végén németül elmondott beszédében emlékeztetett Szent Adal­bert magyarországi tevékenységére, amelyről a lengyel közvélemény csak keveset tud. A magyar egyházfő reményét fejez­te ki, hogy a közös emlékezés hagyo­mánnyá válik, és magyar egyházi ve­zetők a jövőben rendszeresen részt vesznek az ünnepségeken." E látogatás azonban túlmutat a meg­emlékezésen. Esztergom és Gniezno testvérvárosi kapcsolatok kialakításá­ra törekszik, melynek létrejöttéért so­kat tett Csombor Erzsébet, a Komá­rom-Esztergom Megyei Levéltár igaz­gatóhelyettese, dr. Dürr Sándor ma­gyar és dr. Leszek Hensel lengyel kon­zulok. Tavaly szeptember l-jén a gni­eznoi katedrálisban, szeptember 27-én pedig az esztergomi Bazilikában ma­gyar és lengyel nyelvű emléktáblát lepleztek le. Ezek a második világhá­ború alatt a lengyel menekülteknek nyújtott magyar segítségre emlékez­tetnek. A hivatalos kapcsolatfelvételre akár már ebben az évben is sor kerülhet. Fülöp Géza 1993. április 29-én Regionális együttműködésről döntött Komárom-Esztergom megye Önkormányzata A Duna két oldalán kialakult régiók múltbeli összetartozásuk, jelenlegi gazdasági-kulturális kapcsolataik alapján természetesen közeledtek egy­máshoz. 1993. március 30-án környé­künk régióinak képviselői együttmű­ködési megállapodást kötöttek, amely szerint: „... a felek egymásnak segítsé­get nyújtanak a régiók kialakuló szak­mai munkájában, társadalmi szerve­ződésekben: egyesületek, intézmé­nyek munkájának összehangolásá­ban." A szerződő felek: a Csallóközi váro­sok és falvak régiója, elnök: Pásztor Ist­ván, Újvár, Párkány, Surány régió, elnök: Csanda Ondrej; Déli régió, elnök: Ora­vec János, Hont és Ipolymente régió, elnök: Zsolnay ErnS; Győr-Moson-Sop­ron megye önkormányzatának elnöke: Botos Gábor-, Pest megye önkormányza­tának elnöke: Inczédy János; Komárom­Esztergom megye önkormányzatának elnöke: Kovács György Zoltán. Komá­rom-Esztergom Megye önkormányza­tának döntésével a szerződés megyénk részéről életbe lépett. Esztergom városá­nak és a megyének is nagy lehetőséget és nagy felelősséget jelent az új helyzet A térség városai, falvai évszázadokon ke­resztül együtt éltek, s jövőjük is csak közösen gondolkodva, közösen csele­kedve lehet eredményes. y­Az Árpád-korra és Esztergomra, valamint Oláh Miklós születésének 500-ik évfordulójára emlékezve konferenciát rendez az Esztergomi Érsekség, Esztergom városa és Komá­rom-Esztergom megye önkormányzata. Ideje: 1993. május 13. Helye::Szabadidöközpont (Esztergom, Bajcsy-Zs. u.4.) A konferencia támogatói: A Magyar Köztársaság Alkotmány­bírósága, Kultsár István Alapítvány Kezdés:9 óra: Elnököl és beköszöntőt mond: Paskai László bíboros, prímás, érsek Előadások 1. Beke Margit: Oláh Miklós, eszter­gomi érsek (1553-1568 ) 2. Adriányi Gábor: A magyar egyház nyugati kapcsolatai, európai integrációja az Árpád-korban 3. Erdő Péter: A nagyobb pátriárkák, a kisebb pátriárkák és az esztergomi érsek jogállása 4. László Gyula: A pogány vallás to­vábbélése az Árpád-korban 5. Takács Imre: Az esztergomi Szent Adalbert székesegyház építése és újjá­építése 6. Györffy György: Jób érsek kiválasz­tása az esztergomi érseki székbe és követ­kezményei Szünet után elnököl: Kovács György Zoltán, Komárom-Esztergom Megye Közgyűlésének Elnöke 7. Bogyay Tamás: Jób érsek és Bizánc 8. Bertényi Iván: Címerek és zászlók az Árpád-korba n 9. Horváth István: Esztergom városa a XII. század végén Ebédidő (12-14) után elnököl: Könözsy László, Esztergom Város polgármestere 10. Ladányi Erzsébet: Esztergom, a kiváltságlevél nélküli város 11. Solymosi László: Az esztergomi érseki oklevélkiadás kezdetei • 12. Török József: Egyházi szertartások a középkori Magyarországon, különös te­kintettel Esztergomra 13. Ladocsi Gáspár: Teológiai képzés Esztergomban 14. Mészáros István: Egy Árpád-kori iskoláskönyv Esztergomban 15. Gerics József: A nemesi birtoklás és jogállás törvénybe foglalása III. András korában Szentjánosáldás életvidám emberre, a melegszívű ba­rátra emlékezünk. Gyuri ismét közöt­tünk van. Azonnal tüsténkedni kezd, s öntudatlan mozdulataink instrukcióit követik. Talán kicsit mosolyog buz­golkodásunkon, hiszen régen túl van már minden földi hívságon. Jelenség őmár... égi jelenség... mint égi jelen­ség a horizonton végigszáguldó üstö­kös, amelynek csóvájára mindenki felkapja a fejét hirtelen jött és hirtelen májával jól szolgálja azt a rusztikussá­got természetességet amit az egész emlékoszlop sugall. Nemes László - aki többször bizo­nyította már tehetségét otthonosságát e sajátos anyag megmunkálásában - a közeli ismeretség ellenére vagy éppen hatására nagy belső vívódásokkal, ké­telyekkel és visszatérő inspirációkkal készítette művét: vajon képes lesz-e Gyuri emlékének megfelelni, vajon In memóriám,.. Szent György napján - gondolatok egy emlékoszlop előtt ­Alig múlt néhány hete, hogy Kollár György művészetére emlékeztünk, ha­lála évfordulóján az élet jelképeire, a színekből és formákból megálmodott műalkotásaira. És most György-napkor ismét em­lékeznünk kell, hiszen ez az ő napja.A kis csapat talán ünnepélyesebb és megilletődöttebb, mint máskor ilyen­kor szokott lenni.Régi György-napok emlékeit idézgetjük, az örökmozgó, tűnik el, és becsapódásának mély krá­teréről majd csak az utókor mondja ki a végső igazságot. A mai napon a család és néhány barát emlékoszlopot állít sírhantjára, ósi hagyományra emlékezve, kézben viszik le a temetőbe a hatalmas (270x30x20 cm), egyetlen hasábból kifaragott tölgyfaoszlopot. Két alkotó tisztelgett művészien szép ajándéká­val Kollár György emléke előtt. Ne­mes László fafaragó oszlopát Horváth György kovácsművész kovácsoltvas foglalata tartja. Egyszerű, tiszta for­megfelelő színvonalon tudja-e kife­jezni megálmodott gondolatait? Az alkotás önmagáért beszél: a mindvégig tiszteletben tartott anyag, a megmunkálás tartalma és formája egyszerre sugallják a Gyurira oly jel­lemző egyszerűséget és lelki gazdag­ságot. A homlokzat kiképzése, a rusz­tikus felület úgy őrzi a véső nyomait mint a Kollár-képek szaggatott világa az ecsetvonásokat. Szimbolikája köz­érthetően és az alkalomhoz illően visszafogott tiszta és mégis - vagy talán éppen ezért - művészien szép. Az életrózsa és a kereszt a kezdet és a vég motívumai közé zárt tényadat: egy név és egy évszám, mely tragikusan rövid intervallumról beszél. A geometrikus elemek határozott ritmusát finoman oldja a félköríves le­zárás háromszorosan visszacsengő motívuma. Az alkotó a két oldalfalon a szimmetrikus elrendezés elvét köve­ti, a félbevágott életrózsából kisarja­dó, nagyon szépen, míves gondosság­gal kifaragott viráginda szimbolikus tulipánjaival egy sokat ígérő, félbe tört élet egy félbemaradt életmű jelképe. Az emlékoszlop natúr tömbjét - se lakk, sem egyéb festékanyag - gondo­latébresztő művésziséggel zárja le a kalotaszegi templomokat idéző fa­zsindely. Egy jó óra múlva az emlékfa már egyedül áll a temetőben. Esteledik. Az eltűnő fény, a lábánál imbolygó gyer­tyalángok sajátos árnyékhatásokat produkálnak az oszlop megmunkált és természetes felületein a visszanéző te­kintet számára. Mintha egy vívódó, belső feszültséget tükröző Kollár-ké­pet látnánk. In memóriám ... Szent György nap­ján ... este a temetőben... Simon Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents