Esztergom és Vidéke, 1993

1993-01-14 / 2. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Ki törődik akkor az 50-es évek elején egy osztályellenségnek nyilvánított volt járásbíró siralmaival? Éljen, ahogy tud. Ha meg nem tud, úgy is jó. Fizikai munka csak akad a képzettjogász számára. Másutt minduntalan utánanyúl a „gondoskodó néphatalom", hogy szegény jogtanácsosi állásából kiakolbólintsa a megbújó ellenséget. így lesz 1953-ig napszámos, majd révész, sőt, felviszi a figuráns igazán megtisztelő rangjáig, míg a szigeten 1953 augusztusában kezdődő ásatásoknál, ahol egy XI. századi bencés kolostor maradványai kerülnek feltárásra, napszámos munkát vállal. Itt ismerkedik meg az ásatásokat vezető dr. Zolnay Lászlóval, a Balassi Múzeum új igazgatójával. Az ismeretségből barátság és szoros munkatársi kapcsolat lesz. Teremőri státusban és 250 forint fizetéssel levéltári és helytörténeti kutatómunkát végez. Zolnayval együtt adja ki első tudományos dolgozatát, Bél Mátyás „Esztergom" címú, latinul írt művének fordítását. Az elsőt követi a második, harmadik, sokadik tudományos igényű és alaposságú hely-történeti dolgozat. 1957-ben átkerül a Prímási Levéltárba és négy órás munkaidőben levéltáros, majd dr. Rozsdi Pál igazgató úr távozása után 1978-ban a levéltár vezetője lesz. Fizetése havi 500, azaz ötszáz pengő forintok (!). Ekkor már kiterjedt kutatással és sok tudományos dolgozattal a háta mögött. Csak később, Lékai bíboros érsek úrnak tűnik fel a nevetséges fizetés és emeli fel azt havi egyezer forintra. Fáradhatatlanul dolgozik, sok terve van, sok az elvégzendő feladat. Az anyagiak? Persze, hogy fájdalmas és megalázó alulértékelés. De a fájdalmat vissza kell fojtani, rejtvetartaniatriumfálóosztályharcos gőg elől. Bele kell törődni és tenni, amit kell. El kell végezni a maga elé tűzöttfeladatot.Rendezi az Ipolyi Arnold gyűjteményt, sajtó alá rendezi a tudósfőpapkiterjedtlevelezését.Közben budapesti felkérésre megírja a nagyapa, Prokopp János mérnöki munkásságának történetét. Ez egyike 83 nagyjelentőségű tanulmányának. így, munkában telik el az élet és válnak felnőttekké a gyerekek, akiknek már a középiskolai továbbtanulása is, a kitűnő eredmény ellenére, nem kevés leleményt kíván meg a családtól és jóbarátoktól. A család súlyos anyagi helyzete mégsem nehezedik nyomasztóan az otthoni légkörre. A belső harmóniát képzettebb teremőre. Mint múzeumi dolgozó,természetesenszakmaimunkát lát el, tudományos munkatársként levelez külföldi múzeumokkal- a németet második anyanyelvkéntbeszéli -, tudományos szakkönyvtárat szervez, megteremti a helyi tudományos kutatás könyvtári hátterét. Elsőként doldozza fel a múzeum gyűjtésének történetét,mely 1960-ban, majdl975ben, a múzeum 100 éves jubileuma alkalmából külön kiadványként is megjelenik. 1979évinyugdíjbavonulásáig 6000 kötetre gyarapodik fel az előtte nem létező szakkönyvtár. A múzeológus-művészettörténészből kibújik a pedagógus. A múzeum látogatói, elsősorban az iskolai csoportok tagjai gyakran értetleEsztergomi arcétek Dr. Prokopp Gyuláné dr.Stengl Marianna (II.) erősíti a szülők szilárd jelleme, az a tudat, hogy mindig tisztalelkiismerettel tudnaksaját, egymás és másokszemébe nézni. Megőrizték integritásukat, nem kötöttek elvtelen kompromisszumot a kissé jobb anyagi körülményekelérése érdekében. „Szegénynek lenni szabad, de elvtelennek lenni nem szabad." Ez lehetne a Prokopp család mottója. A szegénység enyhítésére szolgál a sok lelemény és persze a sok-sok munka. Az édesanya maga varrja a gyerekek ruháit, állatokat tart, kertjében megterem szinte minden, ami a gyerekek egészséges fejlődéséhez szükséges. Maga is munkába áll 1954-ben, amikor a gyerekek már elég nagyok. A Keresztény Múzeumban lesz teremőr. Három diplomával a világ leg/ <2H kéU nül és tanácstalanul állnak a képek előtt, nézikamúzeumközépkorianyagát, a mártírokat ábrázoló képeket. Meghonosítja számukra a rendszeres tárlatvezetést, magyaráz, láttat, élménnyé alakítjaaz ifjú látogatókban a gazdag képzőművészeti anyaggal való megismerkedést. Átéli nyugalmasabb időbenrendszeresenképziateremőröket, akik egyre magasabb szakmai színvonalon látják el azután a tárlatvezetésfeladataitis.Ahelyiidegenforgalmi iroda felkérésére idegenvezetőket képez a hazai és a lassan beinduló külföldi turizmus számára. Magam is résztvevője voltam egy ilyen tanfolyamnak és őrzöm az ott szerzett benyomásaim-sajnos, márhalványuló-emlékeit. Alapos helyi, helytörténti ismereteire és írói tehetségére ma is szüksége van szeretett városának. Jól emlékszünk az Esztergom és Vidékében megjelent sorozatára: „Szólaljatok meg régi esztergomi házak!" Ha így beszélnek ezek a mindannyiunk által szeretett házak, hát szívesen hallgatjuk őket. Nagyon várjuk a remélhetőleg mielőbb megjelenő belvárosi útikalauzt is! Az aktívnak nevezett, vagyis munkaviszonyban töltött évek múltán másfajta aktivitás korszaka köszönt be. Tizenkét unoka várja egy éven át, hogy az iskolai év végeztével a nagyinál tölthesse a vakáció egy részét. Azarany hegy ikertpompázó virágai, sok-sok gyümölcsfája és szőlőtőkéi is várják tán a boldog látogatókat.Itt,távolabudapestilármától, a nagy város veszélyeitől egy kis paradicsom fogadja a legújabb Prokopp generációt, hogy feltöltekezzenek a kert illatával, ízeivel, a porhanyó föld tapintásának, a növényekbenkeringő nedvek fizikai érzékelésének élményévelés elsősorban nagyigondosságának, néha szigorúnak tűnő jóságánakmeglegségével. Miközben eléggé csapongva árad a szó beszélgetőpartneremből, azon tűnődöm, honnan volt az erő mindezek elviselésére. Ő maga adja meg a választ, mintegy olvasva gondolataimban. - A családi béke, az egymás iránti felelősség és szeretet segített abban, hogy minden nehézségen átjussunk. A szeretet. Igen, ez lehet a kulcsszó ennek a léleknek a történetében. Ez sugárzik a nyolcvanadik évén túl is irigylésre méltó szellemi frissességet eláruló Marianne néni arcáról. Különös módon alig látszik az idő ezen az arcon. Hófehér ápolt haj keretezi a szelíd, békességet tükröző homlokot. Hiányoznak a súlyos gondok vájta mély barázdák, a tiszta szemek nyugodtan tekintenek ki szinte sima, gyűretlen arcából. A szépen, tartalmasan, emberi méltósággal végigélt élet jutalma lehet ez csak: a lélek békéje. Beszélgetés közben nevek merülnek fel, közös ismerősök, kikkel élete során kapcsolatba került. Mindegyikükről szeretettel nyilatkozik, vagy együttérzéssel említi az Óket ért fájdalmat. Szinte egyetlen nevet sem említ, hogy azonnal hozzá ne tegye: „Őt nagyon szerettem." vagy „Igen kedves barátom volt." A szeretet, a szenvedések enyhítésének vágya viszi ma is, szinte naponta, beteg ismerősei ágyához, hogy vigaszt, emberi szót, együttérzést osszon szét az arra rászorulók között. Szeretetből nagy tartalékai vannak, kifogyhatatlanok. Horváth Zsolt Megemlékezés a doni csata 50. évfordulójáról A 2. magyar hadsereg 1943. évi tragédiája óta 50 év telt el. Az önhibájukon kívül elpusztultakról és az akkori eseményekről az esztergomi Babits Klub január 26-án délután 5 órakor a Zöld Házban emlékezik meg. Városunkban is még több élő résztvevője van e szomorú tragédiának, olyanok is, akik alakulatukkal majd 100 %-os hadképességgel érkeztek haza. Parancsnokaik, dr. Gaál Károly és Szederkényi Imre t. hadnagyok mondják el véleményeiket és emlékeznek elhunyt bajtársaikra. A megemlékezők Besey László t. hadnagytól fogolytábori élményeiről is érdekes élménybeszámolót hallhatnak. Minden érdeklődőt szeretettel várunk, de különösen várjuk a fiatalokat és a nyugdíjasokat. Fiatalokat azért, hogy az eseményekből tanuljanak, az idősebbeket azért, hogy emlékezzenek. A nyugdíjasokat máskor is szívesen látjuk rendezvényeinken, és kérjük, minél többen jöjjenek el, hogy a mindenkit érdeklő programokat is megbeszélhessük. Babits Klub