Esztergom és Vidéke, 1993

1993-04-01 / 13. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE SZlovákok Magyarországon Köszönetnyilvánítás Szerkesztőségünk ezúton is köszöni, hogy képviselőnk jelen lehetett Ehingen és Esztergom testvérvárosi szerződésének aláírási aktusán. Megtisztelő, hogy eddigi munkánk elismeréseként mi is belefértünk a németek által kért „népes, az egész várost reprezentáló" küldöttségbe. Olvasóink e meghívásnak köszönhetik az alábbi, részletes beszámolót. Kérdésünk: Ki képviselte az esztergomi sajtót?... Ehingeni polgárőrség - díszben A tavalyi első önálló városi bemutatkozást követően március 18-a és 2l-e között Esztergom ismét képviseltette magát Közép-Európa legnagyobb turisztikai kiálltásán és vásárán. A BNV területén rendezett kiállításon közel 400 hazai és külföldi utazási iroda és idegenforgalmi hivataljelent meg, 29 ország képviseletében. A kiállítás négy napja alatt közel 140 ezer érdeklődő kereste fel a budapesti vásárvárost. Esztergomot a Gran Tours, Esztergom Város Utazási Irodája képviselte, amellyel - a testvárvárosi kapcsolatokjegyében- a Bambergi Idegenforgalmi Hivatal és Párkány Város Önkormányzata közösen mutatkozott be. A két „utcára" néző esztergomi sarokstandot több ezer látogató kereste fel, köztük az Országos Idegenforgalmi Hivatal, a Közép-Dunavidéki Intéző Bizottság, a sajtó, a rádió és a helyi televízió képviselői is. (A Magyar Televízió híradója felvételeket készített a testvérvárosi standról.) Jó volt tapasztalni, hogy a magyar idegenforgalom irányítói Esztergom iránt változatlanul kitüntető figyelmet tanúsítanak, akikkel a rövid látogatásokon szakmai és városi turisztikai problémákról is szót ejthettünk. Német testvérvárosunk nagy sikerrel szerepelt a kiállításon. A gyönyörű városhoz méltó, ízléses kiadványaikat a látogatók azért is fogadták kitörő örömmel, mert barátaink ez évben már magyar nyelvű kiadványokkal érkeztek Budapestre. Sokan „régi" ismerősként álltak meg információs pultjuknál, de sokan jelezték azt is, hogy ez évi programjukban Bamberg megtekintése is szerepelni fog. Párkány városa most első ízben lépett a magyar közönség elé. A kiállításra új, magyar nyelvű, színes fotókkal illusztrált szép kiadványt lönösen nagy volt az érdeklődés és sokan voltak kíváncsiak az ottani szállás- és programlehetőségekre is. A Mária Valéria híd sorsa ott él az emberek tudatában - szinte mindenki érdeklődött az újjáépítés legújabb fejleményeiről. Párkány „bemutatkozása" Budahogy a híd elkészültéig kellő ismeretségre tehessen szert. A közönség érdeklődése Esztergom iránt a régi! A város, mint turisztikai cél megítélésébe azonban már negatív elemek is keverednek. A „nem túl közel(Szentendreí) és nem túl távol (a fővárostól)" - adottság a vélemények alapján kitapintható volt. A hajójegy, az autóbuszjegy, a benzin drágulásáról ugyan nem tehetünk, de a vendégek kicsit drágának találják szállodai, éttermi árainkat. Talán azért, mert egy családi kirándulás, vagy hétvége költségeiben a vendég a közlekedési költségek növekedését a helyi szolgáltatások árában kívánja kompenzálni. Érdemes erre odafigyelni! Az új kínálati lehetőségek között a zöldövezeti családias üdülési programok aratták a legnagyobb sikert. A szakmai beszélgetések során többször elhangzott, hogy az üdülőturizmus irányába való elmozdulás Esztergomban csak egy új városi fürdőtelep megépítése után következhet be. A tapasztaltakat most úgysem lehet összegezni. E kiállítás viszont újból megerősítette, hogy a közönség és a szakma érdeklődése Esztergom iránt változatlanul élénk, de a város vonzerejének növelése komoly erőfeszítéseket kíván. Még a szinten tartáshoz is intenzívebb propagandamunkára, a kínálati oldal további bővítésére és - a gazdasági körülményekből adódóan - az eddigieknél körültekintőbb árpolitikára van szükség. -koUTAZÁS '93 (Esztergom is ott volt a tavaszi turisztikai világkiállításon!) hoztak. Párkány jónevű strandfürdőjén kívül a várost és környékének gazdag történelmi, turisztikai értékeit is bemutatták a nagyszámú érdeklődőnek. A strandfürdő iránt küpesten egyértelműen pozitív volt. Igazolódott a korábbi szakmai feltételezés, hogy Duna-túlparti testvérvárosunk „bevezetését a turisztikai piacra" már most meg kell kezdeni. Dr. Gyivicsán Anna, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének elnöke, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense március 17-én a Vitéz János Tanítóképző Főiskolán a szlovákság történetéről tartott előadást Szerzőnk az ott elhangzottakat ismerteti. A magyarországi szlovákok helyzetét már csak létszámuk miatt is leginkább a burgenlandi magyarokéval lehet összevetni. A szlovákiai magyarsággal való összehasonlítás nem helyes, ugyanis, ha e kisebbségek létrejöttét vizsgáljuk, nyilvánvaló, hogy amíg a magyarországi szlovákok kölönbözó okok miatt hagyták el szülőföldjüket és települtek át Magyarországra, addig a szlovákiai magyarság az első világháborút követő békeszerződés által meghúzott új határvonalak következtében vált kisebbséggé. A XVII. század végén Magyarország megszabadult a török uralomtól, de a 150 éves megszállás hatalmas, elnéptelenedett területeket, országnyi pusztaságokat hagyott maga után. E területek újranépesítése elsősorban a török uralomtól érintetlen felvidéki területekről volt lehetséges. A tény, hogy a szlovákok nagy számban hagyták el szülőföldjüket, két okra vezethető vissza: egyrészt a török elől északra menekülő lakosság a Felvidéken túlnépesedett és ez földhiányt és rossz életkörülményeket eredményezett. Másrészt a szlovák népesség jobbára evangélikus vallású volt, és az egyre fokozódó ellenreformánciós törekvések miatt üldözésben volt részük. Az evangélikus szlovákok főként Nógrád és Pest megyébe, illetve a Dél-Alföldre települtek, a katolikusok viszont a Dunántúlra. A szlovákság úgy szakadt ki az egységes nyelvterületből, hogy továbbra is egy államkereten belül maradt, így kapcsolatát anyanemzetével továbbra is fenn tudta tartani. Az egyes nyelvszigeteket a szlovák nemzeti mozgalom vezetői a szlovák nemzet részének tekintették. A XDC. század végén kialakult és köznyelvvé vált szlovák irodalmi nyelv azonban ezekbe a nyelvi szigetekbe nemigen jutott el, a szlovákok belső elszigeteltsége fokozódott, a megfelelő anyanyelvű oktatás hiányában csak a népi kultúra, a folklór, az egyházi szertartások, a faluközösségi kapcsolatok éltek tovább. Az első világháborút követően a magyarországi szlovákság államjogilag is elvált anyanemzetétől. A két világháború közötti stagnálást a második világháború után részleges lakosságcsere követte. A magukat szlovák nemzetiségűnek vallók száma a mai Magyarországon meglehetősen csekély. Mi lehet ennek az etnikumnak a jövője, kultúrája és nyelve megőrzésének biztosítéka? A legnagyobb gond az, hogy a kétnyelvűséggel már nem tudnak, nem is akarnak élni, szlovákul már csak az idősebb generáció beszél; elsősorban az egyházi szertartások őrzik a nyelvet. A megoldást az anyanyelvi oktatás vagy legalább a kétnyelvű oktatás erősítése, valamint egy gazdaságilag fejlett Szlovákia vonzereje jelentheti. Ez esetben ugyanis az anyaországgal való szorosabb kapcsolatteremtésben a szlovák kisebbség érdekeltté válna. Az újonnan megalkotandó nemzetiségi törvény is segítséget adhat, kérdés azonban, hogy ez az erősen asszimilálódott etnikum kíván-e még a lehetőségekkel élni?... Dr. Bodonyi Edit, a Vitéz János Tanítóképző Főiskola szlovák tanszékének docense