Esztergom és Vidéke, 1993

1993-01-07 / 1. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE RAFAEL BALÁZS oldala HÍREK—ESEMÉNYEK^WDÓSfTÁ$Ök Háttér Örökmécses Horváth György kovácsmester, népi iparművész munkatársaival egy kovácsoltvas örökmécsesen dolgozik. Az emlékezésre szólító alkotást Dorogon, a Hősök terén állítják fel a közeljövőben. A néhány éve sikeresen végetért dorogi, városközponti rekonstrukció nemcsak épségben hagyta a város központi templomát, megnyitva előtte a korábban alacsony házakkal szegélyezett teret, hanem ki is emelte a szép, későbarokk épületet. Sikeresen illeszkedik az intim térbe a modern épületegyüttes, földszintjén apró üzletek sorával - színezése sem mindennapi: Balla András fotóművész arányérzékét dicséri. Ide, a templom előtti területre készítette tervét Mujdricza Ferenc és Mujdricza Péter építész, kikkel Horváth György régen dolgozik együtt: szeretettel és büszkén mutathatjuk meg látogatóinknak a Prímás Pince gyönyörű kapuzatát, közös munkájuk impozáns eredményét. Új alkotásuk Dorog képviselőtestületének megbízása alapján készül: a II. világháború áldozatainak emlékét örökmécsük lángja őrzi majd. A süttői márványoszlopot stilizált, kovácsoltvas szoboralakok ölelik körül, fenn, az oszlop tetején gyönyörű, nemesvonalú rézégőben világít az emlékezés lángja. - Öröm látni ezt a munkát, egyelőre még csak részleteiben a leendő emlékművet. De úgy látom, más is készül a műhelyben, a megszokott, hagyományosan szép kapuk, lám pák mellett! - Nem panaszkodom, rengeteg a megbízásom. Az a megtiszteltetés ért, hogy újra együtt dolgozhatom Meloccó Miklóssal. - Mit csináltok? - A Kodály köröndre készül egy Barcsay Jenő előtt tisztelgő közös munkánk; egyébként nemrég fejeztünk be egy leányfalui szökőkutat. - Meloccóról tudjuk, hogy meghatározó szobrásza korunknak, de eléggé harapós ember hírében áll... - Nem igaz! Szókimondó, karakán, egyenes jellem, belevaló szakember. Talán az ő mellé-nem-beszél és e ma nem annyira kedvelt - de nem is ez a lényeg. - Te magad is ilyen vagy... - Nézd, aki vassal, kővel dolgozik... meg aki olyan fehérvári Mátyás-emlékművet tud csinálni, mint ő, ahol az embert szívenüti a szépség, ne is legyen simulékony, igazodó! - Visszatérve Dorogra: mikor láthatjuk készen az alkotást? - Terveink szerint hamarosan felavatjuk - a márvány egy kicsit késett. Az a százezer forint, amit erre a munkára a Képző- és Iparművészeti Lektorátus biztosított, remélem, minőségbe „fordul át": veszteségeinkre, halottainkra méltón kell emlékeznünk. HÉT - azaz Helyi Érdekegyeztető Tanács December 16-án, szerda délután, az előző hét viharos eseményei után - felkavaró újságcikk, fórum - újra összegyűltek a Tanács tagjai a Városházán. Az ülés nagyon feszült légkörben zajlott. Ezt a feszültséget elsősorban az a hangvétel okozta, amely Endrédi József írásából árad (Fortuna Inform). Egyes vállalkozók úgy érzik, megtámadták őket, mondván: ők az okai Esztergom nagy munkanélküliségének. Pedig ez nem igaz. A helyi vállalkozók is saját korlátaik közt táncolhatnak, ha van még kedvük valamihez. Az, hogy egymás után mentek tönkre a város üzemei, tőlük független dolog, mint az is, hogy ki, hol, mennyit privatizált magának a csődeljárások során vagy jóval azok előtt. A két oldal - munkaadók és munkavállalók - kölcsönös vádaskodásaival nem lehet semmire jutni. Dr. Könözsy László polgármesternek is ez volt a véleménye, s az időnkénti fölöslegesen nagy hangoskodás után, szót kérve s kapva elmondta: a Suzuki valóban kész mintegy 600700 fiatalt foglalkoztam, taníttatni az autógyártás, -szerelés területein. Semmiképpen nem kívánnak alárendelt szerepet játszani a város iparának helyrehozatalában (megteremtésében?), annál inkább szeretnék megalapozni a város jövőjét, megadni a sanszot a felemelkedésre. A polgármester szavai megnyugtató hatást váltottak ki: addig, amíg 3-45 ember sorsáról veszekednek, nem éppen a legeurópaibb módon(!) a kisvállalkozók, a rutinos keleti cég ezért jöttek! - megoldja saját problémáit, közben nekünk is segíthet. Szóba került ennek kapcsán azoknak a botrányoknak a sora is, amelyek híre Japánból érkezett - s bizony, a HÉT résztvevői is megállapították, hogy akkor, ott a magyar fél volt a kevésbé felkészült, a kevésbé határozott, a kevésbé rutinos. Nem bűvszó persze a Suzuki fűzi hozzá a kommentátor. De azt azért mindenképpen elmondhatjuk: a jobbtól tanulni: nem szégyen... A fő gond továbbra is a már nem Suzuki-korú, mai és jövendő munkanélküliek sorsa. Hiszen nagyon sok szakma képviselői kerültek utcára, sokan nyugdíj előtti éveikben: az ő gondjailaa lesz-e megoldás? Ezen kell fáradozni, ennek érdekében kell minél előbb, kártyáikat kiteregetve összeülnie mindazoknak, akik tenni tudnak e helyzet megoldása érdekében. S nemcsak városi, hanem kisrégiós szinten: együtt gondolkozzanak és tegyenek a „tehetősek" Dömöstől Lábatlanig. (A HÉT ülése óta jó három hét telt el - itt az új év. Mit várhatunk?) Ünnepre Ünnep előtt című, december 17-i számunkban megjelent írásomat olvasva állít meg a testületi ülés szünetében Németh József képviselő: - Olyan nagy baj talán még nincs, nézd, mit mutatok! Kimutatás, prózainak tűnő számok arról, hogy 1992-ben is tudott segíteni az egyedülállókon a Egészségügyi é£ Szociális Bizottság: karácsony ünnepe alkalmából Esztergom, Kertváros, Pilisszentlélek idős, egyedülálló, nyugdíjas, beteg, vagy éppen nagycsaládos polgárai között vásárlási utalványokat oszthattak ki - több mint félmillió, hatszázezer forint értékben. - Ez nagyon szép dolog, nagyon megható - azzal együtt, hogy feladatunk segíteni. Hogyan tudtátok elérni, ebben a nehezen minősíthető, rossz gazdasági helyzetben, hogy erre is jusson ? - Van egy jól dolgozó védőnői hálózatunk. Itt, a Városházán mindent viszonylag pontosan tud a gyámügyesek csoportja: kik azok, akik igazán rászorulnak a segítségre. Aztán: a képviselők. Ok bizony nagyon sok szomorú eset hírével keresnek meg minket. - A szociális intézmények is segítettek? - Igen. Az ő jelzéseik is segítettek, így oszthattuk ki ezt a pénzt, illetve PRIMA-ajándékutalványokat. Legyen mindenkinek jó karácsonya! Szerény eszközeinkkel - mert tudjuk, ez azért nem a Kánaán - valamit mi is segítettünk. - Idős emberek kapták a segítséget? - Igen, ők is. Ezenkívül egy összegben tudtuk támogatni a pilisszentlélekieket, harmincezer forinttal, valamint a Szatmári Irgalmas Nővérek Názáret Szeretetszolgálatát - húszezerrel. Náluk ugyanis nagyon sokan fordulnak meg olyanok, akik a Városházára nem jönnek. - A szegénység, az elesettség nagyon nagy teher... - Nehéz is az ember szíve. De jutott pénz. Legyen mindenkinek boldog a Karácsony - ha egy mód van rá. Csak ezt akartuk! Képaukció Esztergomban december 16-án - lett volna..., ha eljönnek azok, akiket érdekelnek az esztergomi művészek képei, ha van pénzük - ha van „fizetőképes kereslet", ha ismét nem az következik be, hogy egy napra több, jelen esetben három rendezvény „torlódik", ha... lehetne folytatni. Senki nem jött. Nem döngött a kalapács, nem röpködtek a számok. Nem volt elég nagy a felhajtás? Kevésbé nemes a cél? Nem tudom. Ültem a fotós és a könyvtáros között, néztem a csalódottságát leplezni próbáló grafikust, Velencéről beszélgettem a festővel, s közben mindannyian az ajtót lestük - de csak gyerekek jöttek, senki azok közül, akiket érdekelhetett ez a ritka esemény. (A gyerekek pedig: még díjazták is a kiállító művészeket!) A Céh, az esztergomi képzőművészek egyesülete, amelynek kis galériája is van a Zöldházban, szeretett volna segíteni a város gyerekein, hogy legyen új játszóterük a szigeti Szandokán helyén, vagy: helyett. Képeik nem keltek el, érdektelenné vált az egész. Elkeserítő. Itt nemcsak pénztelenségről lehet szó. Meg kell tanulnunk jobban szervezni. Menedzselni. Programokat csoportosítani. Egymásra gondolni. S hogy ne legyenek „átfedésben" a különböző kulturális és egyéb események, felajánlom kapacitásomat: ha időben értesülök a város intézményeinek különböző rendezvényeiről, megpróbálom valamiképpen koordinálni őket, időpontjaikra javaslatokat adni, hogy az érdeklődők mindenhova eljuthassanak. Sikerül-e? Nem tudom. Ez is: csak tőlünk függ... Tisztelt Szerkesztőség! Szeretném, ha az „Esztergom és Vidékében" köszönetet mondhatnék Esztergom és környéke nevében a könyvesbolt dolgozóinak. Nagyon nagy áldozatot hoztak érlünk azzal, hogy nyár óta járták a felszámolásra ítélt könyvesbolto- önzetlenségét is, ne csak a hibákat, kat, s így 90 %-al olcsóbban jutha- ezért kérem, mondjanak nyilvánotunk nagyon sok értékes könyvhöz, san köszönetet! Ez nekik csak minimális haszon Tisztelettel: volt, de a kultúra érdekében ezt is Lengyel Károlyné vállalták. Vegyük észre az embere

k Esztergom, Vaskapui út 16J