Esztergom és Vidéke, 1992

1992-03-20 / 10. szám

6 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Önkormányzó levélváltás A Városfejlesztési és Műszaki Iroda (Városháza) válasza: Tisztelt Önkormányzat! Addig üsd a vasat, amíg meleg! ­ezzel a gondolattal ragadok újból tollat. A február 28-i számban ugyanis Rafael Balázs és Brassai György is foglalkozott a témával, mániámmal; a köztisztasággal. Ed­dig nekem is úgy tűnt, minden sza­vam pusztába kiáltó szó, akár köz­vetlenül a hivatalhoz intéztem, akár közvetve a sajtóban jelent meg. A városi meghallgatáson is sokakat foglalkoztatott a kérdés, de én tür­tőztettem magam, úgy éreztem, fö­lösleges ragozni a témát, és nem só­haj tozásra van szükség. Most mégis úgy gondolom, két dolgot meg kell említenem: a pápa­látogatáskor 14 vagy 15, csinos, léc­ből készült szemétgyűjtőt helyeztek el az Erzsébet-parkban, a termé­szetellenes csak az volt, hogy a hé­zagos fenekű és oldalú készítmé­nyekből hiányzott a műanyagbetét. Ezt szóvá is tettem a hivatalnak. Az eredmény nem az volt, ami elvárha­tó, hogy tudniillik a hiányt néhány nap alatt pótolják. Az eredmény az volt, hogy január elsejére a szemét­gyűjtők egytől-egyig szét voltak verve. A másik: a télen egyáltalán nem volt hótakarítás, azon a közte­rületen, ahol az „átkos"-ban elhány­ták a havat, karácsony másnapján úgy elcsúsztam a jegesre fagyott jár­dán, hogy még mai napig is fáj a karom. Ez a múlté, a többi már nem sirán­kozás, hanem gondolat a jövőért. Nem tudom, a hat pályázó közül melyik nyeri el (vagy már nyerte el?) a köztisztasági megbízatást. A takarítás nem nyereséges termelő­munka, hogy várható el, hogy a vál­lalkozó a lehető legjobb teljesít­ményt nyújtsa? Először is: konkré­tan meg kell állapodni, hogy mit várunk el tőle. Pl. a parkok tisztán­tartása az övé-e vagy a parkosítóké? (A jövendőben, így olvastam, a Ga­mesz-é.) Ugyanis nincs annál undo­rítóbb, mint mikor a díszcserjék alja tele van szeméttel. Utcáról utcára, parkról parkra meg kell határozni, szinte feltérképezni a várost: mely területek tisztántartása a vállalko­zóé, s melyik az, amely esetleg más­ra tartozik. (Pl. lakóterületek parkja. Minden talpalatnyi helynek legyen gazdája, természetesen a magánsze­mélyeket is bevonva. Hasonlókép­pen a szemétgyűjtők ürítése-gondo­zása-javítása is. Uj gyűjtőket átgon­doltan, a kihasználtságot számba vé­ve kell felállítani. Amíg nagy a van­dalizmus, inkább olcsóbbakat-egy­szerűbbeket. A hiányosokat egészít­sük ki, ne mindig újakra dobjuk ki a pénzt. Pl. a Kossuth utca sarkán mintegy 40 cm-re van egymástól egy új tároló és egy régi állvány.) S ha a vállalkozó nem teljesíti a feladatát, a megbízatást vissza kell vonni s átadni másnak. így azon lesz, hogy becsületes, tisztaság- és munkaszerető embereket foglalkoz­tasson, s a hanyagokat ő is elbocsás­sa. Persze a munkásokat is tisztesé­gesen kell megfizetni, s ugyanakkor felszámolni azt a balítéletet, hogy az utcaseprés utolsó munka. Semmi­lyen szükséges és hasznos munka nem utolsó dolog. Sőt! S ha a közterületek tiiztán vannak tartva, a városnak megvan az erköl­csi alapja, hogy a magánterületek koszosságát bírsággal sújtsa. Ha Melbourne-ben a házak előtti gye­pet nem nyírja a tulajdonos, megte­szi a hivatal, s aztán benyújtja a számlát: munkadíjért. Nem lehetne­e pl. a Kossuth utcai előkertek ese­tében hasonlóképpen eljárni? Kérem, ne gondolja az Önkor­mányzat és a Hivatal, hogy hülyé­nek nézem őket, de engem a tapasz­talat tanított meg arra, hogy szükség van a jó tanácsra, t.i. korúáét rekla­mációim esetén többször illetékes­ségi tologatás meg munkaerőhiány­panasz volt a válasz (esetleg csúsz­tatás vagy mellébeszélés). Hát most már, sajnos, nem lehet szó munka­erőhiányról. És meggondolandó az is, hogy közmunkaszervezéssel mi­ként lehetne előrelendíteni a dolgot.­És ez már szociális kérdés. Külön téma, sőt még fontosabb. Köztiszta­ság és idegenforgalom, megint összefügg. És egyáltalán, a tiszta, gondozott város az emberek közér­zetét, a városlakók optimizmusát is növeli, ami igazán nem utolsó szem­pont, ha a jövőnkre gondolunk. összefoglalva: részleteiben is konkrétan látni a feladatot, a legcél­szerűbben választani módszert, s együtthatásukban oldani meg: fele energia és pénz és - dupla siker. Kérem az önkormányzatot, ne várjon tőlem külön beadványt, gon­dolataimat vegye nyílt levélnek. Munkájukhoz sok örömet kívá­nok. Szabó Mária VERT KERNEK! Az esztergomi és a dorogi városi Vöröskereszt arra kéri a környék lakosságát, hogy a szükséges vérmennyiség biztosítása érdekében ­vércsoporttól függetlenül ­soron kívüli véradáson vegyen részt a Véradó Állomáson. A véradás ideje minden kedden 8-12 óra között. A mai napon, március 13-án dől el, hogy a benyújtott pályázatok ér­tékelése alapján mely vállalkozó nyeri el a köztisztasági tevékenység ellátását. Az esélyes pályázónak ga­rantálni kell e tevékenység magas színvonalú ellátását. Egy korábbi pályázat alapján a város parkjait hat vállalkozó között osztottuk szét. E szerződésekben azt is rögzítettük, hogy nem megfelelő színvonalú munka esetén a szerző­dést felbontjuk. A közterületek fokozottabb elle­nőrzése érdekében - szervezett for­mában - a lakosságot is be kívánjuk vonni e munkába. Új hulladékgyűjtők elhelyezésére csak a köztisztasági tevékenységet végző vállalkozóval megkötött szer­ződés után kerül sor, mivel ez is a feladatköréhez fog tartozni. A bírságolás, illetve a szabálysér­tési eljárás lehetőségével a közterü­let-felügyelők jelenleg is élnek. A közterületeken való összes te­vékenység átfogó szabályozása he­lyi rendeletalkotást kíván. A terve­zetet rövid időn belül a képviselő­testület elé terjesztjük. 1992. március 13. Tisztelettel: Szenczi Zoltán irodavezető Küldöttértekezlet - véradókat köszöntöttek ÚJRA FÉNYES A VÖRÖS KERESZT Március tizenegyedikén Eszter­gom vöröskeresztesei a Technika Házában tartották küldött­értekezletüket. Az esemény rapg­ját emelte Szódáné Mazalln Éva megyei vöröskeresztes titkár, Ba­logh Péter alpolgármester és dr. Nemes Tamás városi tiszti főorvos résztvétele. Dr. Mersány Géza ny. kórház­igazgató főorvos elnökletével negy­ven küldött hallgatta Brassai Györgyné összefoglalóját a VII. kongresszus óta eltelt időszakról. Mivel ő csak ez év elejétől titkár, a beszámolót Farkasné Darányi Er­zsébettel - a régi titkárral -, valamint Koppányi Máriával - a dorogi, de Esztergomban helyettesítő titkárral közösen készítették. Megtudtuk, hogy a személyi gon­dok ellenére él a mozgalom. Jelen­tős sikeri voltak a családvédelem­ben és szociális munkában, az egészségvédelemben, az elsőse­gélynyújtás népszerűsítésében, a véradómozgalomban, a nemzetközi szolidaritásban. A szervezeti összeomlás elkerülé­se Koppányi Máriának, a fellendü­lés beindulása pedig az új titkárnak és dr. Pistyur Márta főorvosasz­szonynak köszönhető. Balogh Péter alpolgármester segí­tőkész hozzáállása is a lendületet növelte. A küldöttek szerint a szolidaritás jelenti a kohéziós erőt, de csak em­berközeli célok kitűzésével lehet eredményeket elérni. A véradómozgalom megújítására, a donorok megbecsülésére is el­hangzott egy-egy javaslat: kötelező njunkaidŐ-kedvezmény, soron kí­vüli orvosi ellátás. A honvédségnél pedig a polgári alkalmazottakra is ki kellene terjeszteni a véradás utáni egészségügyi szabadságot A küldöttek tapssal köszönték meg Farkasné Darányi Erzsébet tit­kári munkáját, de ugyanez a taps Brassainénak is szólt, jelezve a bi­zalmat A küldöttértekezlet dr, Sin­ka Gábornak - gyógyulást kívánva! - határozatban köszönte meg eddigi áldozatkész munkáját. Holtsuk Ti­bornénak, Farkasné Darányi Erzsé­betnek és Koppányi Máriának ugyancsak köszönetet szavaztak. Mivel a jelenlévők nem kapták meg időben az Alapszabályzat ter­vezetét („lenyelte" a Posta?), azt nem tudták megvitatni. A megvállasztott küldöttek - dr. Pistyur Márta, Holtsuk Tibomé, Ga­lambosi Lajosné, Sátori Béláné, dr. Nemes Tamás, Brassai Györgyné ­vállalták, hogy a hozzájuk eljuttatott véleményeket a március 25-i me­gyei küldöttértekezleten képviselni fogják. A városi küldöttértekezlet meg­köszönte a többszörös véradók és az aktívák áldozatvállalásait Negy­venszeres véradásért Kiss Csaba, harmincszoros véradásért Sebes­tyén István, Bíró József, Fridrich Elemérné, Kubovics Mihályné és Nagy Tibor kaptak kitüntetést. Hat fő hússzor, két fő tizenötször, négy fő tízszer nyújtotta a karját, amiért az érintettek szintén elismerést kap­tak. A szerény ajándékkal elismert ak­tívák a következők: ódor Józsefné, Trexler Jánosné, Sátori Béláné, Benke Zoltánné, Galonics Jánosné, Barics Lászlóné, Szabó Béláné, Ga­ál Józsefné, Schmidt Józsefné és Farkasné Darányi Erzsébet Jó hangulatú, alkoholmentes ál­lásfoglalással ért véget a vöröske­resztes munkát fellendíteni hivatott küldöttértekezlet. - kácsé•

Next

/
Thumbnails
Contents