Esztergom és Vidéke, 1992

1992-03-20 / 10. szám

6 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Egy életút kövei AZ UTOLSÓ HAJDÚ ELSŐSÉGE Március 15-e alkalmából a mű­velődésügyi miniszter Balogh Ru­dolf-díjjal tüntette ki Balla And­rás Esztergomban élő fotómű­vészt. A díj a fotóművészek legma­gasabb hazai elismerése. Március 15-e alkalmából Tata­bányán, a megyeháza dísztermé­ben Göncz Árpád köztársasági el­nök nevében dr. Horváth József köztársasági megbízott számos 56-os szabadságharcosnak ado­mányozott emlékérmet, emlékla­pot. Először a posztomusz érmek át­adására került sor. Esztergomból posztom usz érmet Nemesi Béla és Törőcsik László kapott. 56-os emlékérmet Belánszky László, Borsodi Árpád, Fazekas Ferenc és Szekér István kapott. Emléklapot Bányai Mátyás, Farkas Sándor, Nagy József és Te­rek Károly kaptak. Felhívás Olvasóinkhoz! Örömmel vesszük, ha Olvasó­ink leveleikkel, gondolataikkal keresik meg szerkesztőségünket. Munkánk könnyítése érdekében azonban arra kérjük leendő szer­zőinket, hogy írásaikat gépelve, kettes sortávolsággal, egy oldalon 25 sorral küldjék hozzánk. Meg­értésüket köszönjük. Meghívó A Szent István Gimnázium és Híradástechnikai Szakközépiskola Diákszínpada szeretettel meghív minden érdeklődőt 1992. március 29-én 16 órakor az iskola Dísztermében tartandó előadására, melynek során bemutatja Porter: Az élet játéka című regényének színpadi változatát ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉS Köbölkúton Az Esztergomi Kulturális Egye­sület szervezésében a Szent István Gimnázium és Szakközépiskola diákjaiból és tanáraiból álló 16 fős küldöttség március 14-én a Felvidé­ken, Köbölkúton járt. A diákok kedves műsorral járul­tak hozzá az Együttélés Mozgalom ülésének ünnepélyeségéhez. Szép sikerrel adták elő korabeli feljegy­zésekből álló '48-as műsorukat. A kiránduláson a környék ma­gyarlakta falvainak nevezetességeit is megtekintettük, Béla, Bény és Szögyén községekben. CIrób Lajos EKE-titkár szedte anyagokból forrázok. Ezeknek köszönhetem, hogy még így bírom, s annak, hogy nem ha­gyom el magam. Gyógynövény­ismereteimet hasznosítom is: a kertbarát körben én vagyok a gyógynövény-előadó. A városi té­vében is volt már ismeretterjesztő előadásom. - Kívánok Önnek még sokáig hasonló erőt, egészséget, megbe­csülést, hitet - sok-sok szere­tetet! - Természetesen én!... Főzök, takarítok. A fiam és a többi gyer­mekem, unokáim segítenek. - Gondolom, a szőlő - már termelői eredményei alapján is ­fontos része az életének. - 887 négyszögöles földem van a Kerek-tónál. Ennek 3/4 része szőlő. Elég rossz a talaj: egy ré­szén csak az otelló és a nova terem meg. A gyömölcsfák is kiszárad­nak. Beoltom, kihajt - de amikor virágzik, tönkremegy. Van cseme­ge- és török szőlőm is. - Ez hatalmas terület, sok munkát kíván. Van segítség? - Nem akarok panaszkodni, mert szeretem csinálni - de a ta­valy nyáron összesen, ha egy hetet tudtak segíteni a gyerekek, uno­kák. Örömet lelek ebben a munká­ban. - Honnét ez a sok energia? - De ez még nem minden! Na­ponta kétszer hét km-t is kereke­zek. Ahogy Önt hallgatom, szavai­ból a föld, a gazdálkodás, a nö­vények szeretete sugárzik. Mi­kor alakult ki e vonzalom? - Megmondom őszintén: ebbe születtem. Kilencen voltunk test­vérek, hamar elkezdtem dolgozni - kellett. Iskolába este jártam. Öt évig dolgoztam a papi szeminári­um kertészetében is. Ott sokat el­sajátítottam. Ketten voltunk a ker­tésszel, ő a dugványozást, az oltá­sokat akkor végezte, amikor és nem voltam ott. Volt annyi eszem, mikor ő elment, „kibontottam" o növényeket s megnéztem, hogyan csinálja. Idehaza készítettem egy kis üvegházat, s ott gyakoroltam. Borverseny volt Esztergomban. A szentgyörgymezői kertbarátok évtizedes hagyomány alapján mu­latók be finom italaikat a zsűrinek és egymásnak. Siller kategóriában - mint 15 éve majdnem mindig ­Erős Sándor lett az első. Ősz haj; fehér, kackiás bajusz ­de huncut, csillogó szemek; fiata­los lendület. Tényleg, Sanyi bá­csi: hány éves Ön? - Hetvennyolc! Nem látszik, ugye?! Azt gondolnánk, hogy ebben a korban már pihen az ember. El­képzelhető ez Önről? - Nem hiszem! A kertbarát kör alapító tagja, elnökhelyettese, kor­elnök vagyok. Mindig tevékeny ember voltam: a párkányi kertba­rátokkal is én tartom a kapcsolatot. Szőlővel, földdel is foglalkozom. Munkámat sok serleg, oklevél di­cséri. Legbüszkébb a „Kiváló Kis­termelő" minisztéri dicséretre va­gyok. S nem utolsósorban társa­dalmi elfoglaltságaim vannak; mint az utolsó hajdút, sok helyre hívnak. Most is itt van a kezemben a polgármester úr levele: felkér a március 15-i ünnepségre való rcsztvetelre - természetesen hajdú egyenruhában. - Ez valóban sok és szép tevé­kenység. Milyen a családi hát­tér? - 1988-ban megözvegyültem. Két fiam és két lányom van. Hár­man családosak, itt élnek Eszter­gomban. A legény „nagyfiam" la­kik velem. - Ki vezeti a háztartást? így tanultam - és szerettem - meg a kertészkedést. Esztergomban a krizantén házi termelését én kezd­tem el. Kicsiben ma is kertészke­dem: paprikáim már négylevelű­ek. - Sanyi bácsi! Milyen az egész­sége? - Ezelőtt négy évvel kétszer vitt be a mentő a kórházba: magas vér­nyomás, keringési zavar. Utána rá­tértem a gyógyteákra. Minden reggel kortyolgatom a készítmé­nyeimet, melyeket a saját magam

Next

/
Thumbnails
Contents