Esztergom és Vidéke, 1992

1992-03-20 / 10. szám

ALAPÍTTATOTT 1879-BEN ESZTERGOM ÉS VIDÉKE TÁRSADALOM * POLITIKA * MŰVELŐDÉS * HELYISMERET * IDEGENFORGALOM 1992. MÁRCIUS 20. 10. szám ARA: 19,50 Ft Igen Tisztelt Vendégeink! „Tekintetes Képviselőtestület!" Ne lepődjenek meg ez utóbbi megszólítás régies jelzőjén: a múltat volt szándékom idézni vele. Egész pontosan egy elődömet, aki 94 évvel ezelőtt, 1898-ban ugyanezen a helyen, a város székházának tanácstermében, ugyanezen alkalommal az előbbi köszöntéssel üdvözölte az akkori képviselőtestület tagjait. Hagyományt követtem tehát, nyelvi hagyományt, hogy jelezzem a történetimét: azt a szokásrendet, amelyhez, idén először, visszatér a nemzeti ünnep alkalmából tartott helyi megemlékezés. Testületünk Kulturális és Idegenforgalmi Bizottságának kezdeményezésére a hagyományteremtés szándékával emlékezünk meg 1956 októberének esztergomi áldozatairól. Március 15-ének méltó esztergomi megünnepléséhez nem kell hagyományt teremteni, csak feltámasztani azt a szép ünneprendet, amely 1898ra, az 50 éves évfordulóra formálódott teljessé. 1898-ban és azután fél évszázadon át, úgy, ahogy most is, térzene hangjainál gyülekezett Esztergom polgársága a Városháza előtt, hogy az ünnepi szónokot meghallgatva a másik történelmi helyszínre, a szentgyörgymezei Honvédtemetőbe vonuljon. A Széchenyi tér - 1848-ban még „Nagypiacz" - és az ősi Városháza volt a helyszíne a példaértékű határozatnak, amelyet 1848. március 18-án hozott Esztergom „ősgyűlése" a helyi nemzetőrség megalakításáról (még a kormány intézkedése előtt, így az országban alighanem a legelsők egyikeként). Mintegy 10 nap alatt 1278-ban jelenkeztek a négy - jogilag még különálló - városból, amelyek együttesen nem egészen 15 ezer lelket számláltak akkoriban. Esztergom város elöljárói a polgári város közérdekével is számoltak, szemben a nemesi vármegyével. A négy város egyesítéséért, azaz a 12 ezernél nagyobb lélekszámú városért s ezzel az országgyűlési szavazati jogért nem sokkal előbb indított küzdeT mek első sikere, hogy a négy település Osztrák Köztársaság Nagykövetségének képviseletében Ferdinánd Trauttmansdorf követ úr. Vendégünket Esztergom város nevében tisztelettel köszöntöm. A Honvédtemető felé induló menet résztvevői közül az 1898-as tudósítás külön is kiemeli a párkányi „aggharcosokat" és a hivatásos uniformisban vonuló párkányi tűzoltókat Párkány város önkormányzata tavalyi ünnepségünkön vett részt először hivatalos küldöttséggel. Ma pedig immár testEsztergom Város Képviselő-testületének 1992; március 154 ünnepi ülése - Balogh Péter alpolgármester szónoklata ~ nemzetőrsége már együttesen alakul- vérvárosunk képviselőiként köszönthatott meg. A városegyesítö akarat jegyében bontakozó esztergomi tavasz - több mint 10 éves tél után - a megbékélés példaértékű, és az országban alighanem ismét legelső gesztusával teljesedett ki. Az 1861. február 18-án tartott megyei közgyűlésen elfogadták Palkovics Károly első alispán indítványát: állítsanak közös emlékoszlopot 604 honvéd és 175 osztrák katona egykori ellenségek - tömegsírjai fölébe. Az esztergomi ünneprend e másik történelmi helyszínén 1989 óta a budapesti osztrák követség képviselőjével együtt adjuk meg a tiszteletet a katonai helytállásnak. Koszorúink a történelmi sírok felett -József Attila szavaival élve - békévé oldják a harcot, melyet őseink vívtak. Hogy ez alkalommal is így történjék, meghívásunkra eljött közénk az hetem őket, élükön Batta Attila alpolgármester úrral. Hagyományainkat felélesztő ünnepünknek mindkét helyszínen új eleme az a katonai tiszteletadás lesz, amelyet felkérésünkre a Magyar Honvédség únyi alakulatának díszegysége teljesít. Engedjék meg, hogy a Város közönsége és képviselői nevében átadjam a köszönetünket tanúsító emléklapokat Kovács János főhadnagy úrnak, az egység parancsnokának. Elődöm 94 évvel ezelőtt szintén a hagyományokra hivatkozott, mondván: ,.Esztergom szabad királyi város közönségének, elődeinknek mindenkori hazafiságáról a történelem és évkönyveink tanúskodnak, őseink példája vezérel tehát bennünket, midőn öröklött hazafiúi érzelemmel a mai napon magyar hazánk örömében részt veszünk." A megnyitó beszéd végeztével Frey Ferenc országgyűlési és városi képviselő „kérte a díszközgyűlés abbéli engedélyét, hogy a közgyűlést folytatólag a történelem ezen dicső emlékezetes napjára vonatkozó beszédét a nagyközönség előtt a tanácsterem erkélyéről mondhassa el." Tisztelettel köszöntöm most közöttünk Esztergom ünnepi vendégeként Raffay Ernő Urat, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkárát és az ő számára a fenti engedély megadását én kérem a képviselőtestülettől, közfelkiáltás formájában. Megállapítva, hogy a testület ahogy 1898-as elődje - kérésemnek „teljes készséggel helyt adott", minden tisztelt vendégünket, az ünnepi ülés minden résztvevőjét felkérem, hogy együttesen csatlakozzunk a Széchenyi téren összegyűlt közönséghez; majd az itteni műsor végén felcsendülő Kossuth-nóta hangjainál az emlékmenethez, amely a Honvédtemetőbe indul. 1898-ban a város zászlaja vezette ezt a menetet, utána a lovas bandérium haladt, amelyből - az egykori tudósítás szerint - „különösen kiváltak a Szentgyörgymezeiek". Nemrégiben alakult meg Esztergomban a Szent György Lovasklub, egyesítve tagságában az egyik legősibb és az egyik legfiatalabb településrész - Szentgyörgymező és Kertváros - lovasait. Megköszönve, hogy vállalkoztak a régi hagyomány feltámasztásába?, kérem itt megjelent képviselőiket, vegyék át tőlem az emlékmenet zászlóit. Igen tisztelt Vendégeink, „Tekintetes Képviselőtestület!" Március 15-i ünnepségünket megnyitom; kövessük a város zászlóvivőit!