Esztergom és Vidéke, 1992

1992-03-20 / 10. szám

6 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Horváth György kovácsmestert, népi iparművészt korábban is városszerte ismerték. Még többet találkoztunk nevével, mióta önkormányzati képviselő lett. Most, jóval mandátuma lejárta előtt távozni készül a testületből. - Hogyan értékeli másfél éves képviselőségét? - Soha nem szerettem a múltat feszegetni. Most megteszem, azért, hogy mindenből, ami arra érdemes, okuljunk is. Legyer ez olyan képviselői hozzászólásom, amivel még tartozom a testületnek. Két évvel ezelőtt még gondolatomban sem volt, hogy képviselő legyek. A KDNP delegátusa keresett meg javaslatával. Két-három napot gondolkodtam. Vállaltam, hogy a párt színeiben megmérettessem magam a választáson. Körzetemben öten indultak. Képviselő lettem úgy, hogy az egész városból elsőnek futottam be. Igyekeztem meghálálni a bizalmat, amivel körzetem elhalmozott. Sokat vártak tőlem. Nem ígértem különösebbet. Csak annyit, hogy míg segíteni tudok, addig a helyemen maradok. Képviselői eredményeim - tömören: a Belvárosi temető újbóli megnyitása, a telekkönyvi hivatal megmaradása Esztergomban, a városi ivóvíz védelme a Duna-meder tisztításával, a városi gázprogram elindítása. Tudtam, hogy a közszereplés együtt jár a vélemények ütköztetésével. Ebben óhatatlanul sérülések is történnek. Ez természetes. Ennek tudatával vállaltam. Ám van, amikor a sérülés nagysága már nem természetes. Magam is eljutottam eddig. Először akkor, amikor a képviselői díjazás volt napirenden. Magával a díjazás tényével nem értek egyet. A városházára nem dolgozónak szegődtem. Én a város gazdája, a városért tenni akaró képviselő lettem. Ez nem tűri az ellenszolgáltatást. Azért nem, mert a pénz alkalmazkodást jelent. Azokhoz, akiktől a fizetésem függ. Független akartam maradni, és nem hagytam magam. A képviselők többsége mégis megszavazta. Nehezen emésztettem meg. Végül az átvett pénzeket egy fillérig másnak adtam. Egyik részét a második világháborús emlékmű alapítványába, a másik részét azoknak a nyugdíjasoknak, akik a gázprogrammal kapcsolatos munkámban segítettek. Nem borítottam fel az összhangot, a békesség kedvéért tettem. Elérkeztünk az 199l-es év költségvetési értékeléséhez. Ez volt az első év, amikor mi terveztük és mi használtuk fel a pénzt. Ez tiszta év volt. Nem keveredett a tanácsi rendszerrel. Az elmúlt év költségvetését szükséghelyzetben fogadtuk el, a város működése érdekében. Már akkor tudtuk, hogy átcsoportosításokra lesz szükség. Az egész év feszített tempót diktált. Sok minden megvalósult. A szükséges pénzt előteremtettük, el is mados többséghez kellett az én szavazatom. Ám az én felfogásom más. Az év folyamán éjszakába nyúlóan dolgoztunk a bizottságokban, a pénz ésszerű felhasználásán. Észrevételeket tettem. Ezek sorrendben: Tiltakoztam a városháza 22 milliós munkabére és járuléka ellen. Tiltakoztam az 1992-re tervezett 32 milliós ellen. A képviselő díjazás ellen. A magas jegyzői fizetés ellen. AMindszenty-temetésre és a pápalátogatásra kapott 30 millió nem körültekintő felhasználása ellen. Tény, hogy ez utóbbit a szakértők vizsgálták. Tudomásul vettem, de nem fogadtam el. Nehezményeztem az el nem végzett munkákra, vagy az alig kimutatható eredményt hozó munkákra való kifizetést. Ilyenek: a város köztisztasága vagy a parkgondozás. Összeférhetetlenséget jelentettem be a Lemondott Horváth György képviselő ez olyan képviselői hozzászólás, amivel még tartozom..." költöttük. Ezzel szemben számszaki kifogásom nincs. Ez nem az én területem, az ellenőrzés nem rám tartozik. Erre való a Polgármesteri Hivatal személyzete. Remélem, hogy ők ezt elvégezték. Az én feladatom az volt, hogy választókörzetem véleményét magammal vigyem. És az, hogy a takarékos pénzgazdálkodásba beleszóljak. Ezt megtettem. A gazdálkodás terén mindenhez volt véleményem. Elérkeztünk 1992. március 5-höz, amikor számot kellett adni a pénzkeret felhasználásáról. Sokan úgy vélték, hogy ez formai dolog. Én viszont úgy gondoltam, hogy itt meg kell állni. Ez az egész város életét meghatározó ügy. Testületünk számára ez nem „egy" napirendi pont. Jól érezték azok, akik úgy irányították az ülést, hogy ezt azon a napon el kell fogadni. A kell szón van a hangsúly. Ha el kell fogadni, akkor miért szavazunk? Ha pedig szavazunk, akkor miért kellene elfogadni? A kétharVárosháza homlokzati tatarozási munkái miatt. Ez az ötszázezer forint nem szerepelt a költségvetésben. Kifogásoltam, hogy a város 60 milliós befektetése nem jó hatékonysággal működik. Természetesen a magam felelősségét is elfogadom. A gazdálkodás a várostól „profi" munkát igényel. A város ezt oldja meg a magas bérkeretéből. Alkalmazzanak erre alkalmas szakembereket. Észrevételeztem, hogy a vállalkozások visszaélésre adhatnak lehetőséget. Ilyen, hogy áron alul elvállalják a munkát, majd utólagosan többletráfordítás címszóval többet számláznak. Ez tiszta ráfizetés. Ugyancsak a város vesztesége a minőségről, a garanciáról való lemondás. Ráfizetés az erőltetett, nem kellő időben végzett felújítás. Ilyenek mind előfordultak az elmúlt évben. Észrevételeztem, hogy az iskolák, az intézmények pénzfelhasználása valós adatokon alapuljon. Hiszen ezek teszik ki a költségvetés 90 százalékát Ha most nem lépünk, akkor jövőre ugyanezekkel a gondokkal állunk szemben. Ha ennyi kifogásom volt a pénzfelhasználásról, akkor hogyan tudtam volna „igen" szavazatot adni a kölségvetés elfogadásánál?! Ezt nem tehettem. Magammal és választóimmal kerültem volna ellentmondásba. A megszokott módon szavaztunk, véleményemmel egyedül maradtam. Számomra ez a szavazás sokkal több a szokásosnál, mert alapvető kérdésben döntöttünk. Úgy, hogy kizártuk a tanulságok levonását és a jobbítás szándékát is. Ezzel egész évi munkánkat értelmetlennek minősítettük. Mindezt a Városháza díszterméhez méltatlan formában tettük. Ez inkább színielőadáshoz hasonlított, mint a felelős képviselői munkához. Miért minősítem színielőadásnak? Ennek gyakorlati lefolyásáról már a megyei lap írt március 13-án, így nem ismétlem meg. Ám lényegi részét kifejtem. Ha egy valótlanságot én jegyzőkönyvben hitelesítek, akkor kétségtelenül felmerül bennem, hogy azt minden bizonnyal más olvasni is fogja. A húszegynéhány képviselő nem gondolt arra, hogy valakinek erről más a véleménye? Ez az állapot már sértett engem. Felálltam. Látom, hogy a város gazdálkodó szervezetei sorvadnak, egymás után mennek tönkre. Ezzel szemben a Városháza és intézményei mind többet igényelnek a kölségvetésből. A Városházán duzzad a létszám A Városháza elsősorban a közellátásra, a közigazgatásra hivatott. Benne nem terjedhet el a vállalkozáscentrikus felfogás. Ebben a munkában nem érvényesülhet a kufár szellem. Ez a világ nem az én világom. Amíg úgy éreztem, hogy hasznos vagyok, addig maradtam Esztergomot szeretem, és úgy érzem, hogy képességeimmel más területen több hasznot fogok jelenteni a városnak... (Pálos) Tavasz van, visszavonhatatlanul. Március ünnepére néhány órára visszatért a tél, reménytelenül. Kísérlete hiábavaló volt, erősebb a nap, mint az év fordulója óta bármikor. A lusta, vagy éppen sietős városi polgár kocsijába ül, útjára megy. Ezt teszem én is, minden hét végén, szükségből - s egyre nagyobb félelemmel: képtelen vagyok évről évre hozzászokni a tavasz és a nyár riadalmához, a kerékpárosokhoz. Keskenyek útjaink. Beözönlött erre a sok, nem elég széles, elhanyagolt útra mostanság több százezer még éppen használható nyugati kocsi.Tisztelet a kivételnek, mennek, mint a bolondok, mi, „régi motorosok" öreg Ladáinkkal, megmaradt, ránkszáradt Trabantjainkkal félve, már már szégyenlősen baktatunk utánuk. S kinyílván az ég, előjönnek a kerékpárosok. És nem győzünk értük eleget aggódni. Esztergom „külvárosa", üdülője lett a Búbánat-völgye. A Szamárhegy környéke, Basaharc. SokankeMennyivel nyugodtabban engednénk el gyermekeinket is erre a vidékre bringával! Hogyan kell ilyen utat építeni? Mit segíthetnénk? Ha már egészségünkjavulása nem mérhető, vajon AUTÓBÓL AZ ÚT rékpárral vágnak neki az útnak - a maróti vámtól alig három-négy kilométer. Kerékpárút azonban nincs. Pedig egészen addig, amíg meg nem jelennek az első, Dunáig lenyúló hegylábak, elférne. Nagyon nagy szükség lenne rá. Hányan vágnának neki a városból az útnak kerékpárral! mennyi üzemanyag lenne megtakarítható? Este jövök haza Szentendréről. Szinte kilométerenként egy-egy gyanús sziluett, kivilágítatlan kerékpáros. Meddig kísér még a Megúszás Istennője? Ha ezek a felelőtlenek valódi, gépkocsi-pályáról leválasztott úton kerekezhetnének... Ismét: Hollandia? Ahol az autópálya, autóút mellett biztonságosan tekerhet bárki is? Mit jövök mindig ezzel az ócska példával!! A városhatártól egészen a Hideglelőskeresztig megépíthető egy kis teherbírású út. Onnan szélesítéssel, vastag, sárga elválasztással Basaharc határáig, ahol ismét van hely saját útpályára. Pénz, tudom, pénz, nagyon sok pénz. De jó ez a mindenkori indok! Pénz, ami nincs. Persze, mehetünk földúton is. Vagy gyalog. Ezek a tekergők úgyis mindenkor csak megbízhatatlanok. Ha sorról van is szó, rögtön: máshova sorolódnának. Kerékpárúira. Rafael Balázs