Esztergom és Vidéke, 1992

1992-03-13 / 9. szám

6 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 „A BIZALMATLANSAG MEGFERTŐZTE iVUKI> X ütJüIíu I UÍNIVE I - mondja a Városgazdálkodás leköszönő igazgatója Engelbrecht József 41 éves gépészés vasbetonszerkezeti mérnök, a Városgazdálkodási Vállalatnak négy évig volt igazgatója, önként állt fel az igazgatói székből, mert úgy látta, hogy szakértelmére, gyakorlati tapasztalatára nincs szükség. NB l-es labdarúgóként tisztán játszott, majd a Dorogi Szénbányáknál a kutatásfejlesztés részlegét vezette. 1988-ban hat pályázó közül ő lett a VGV igazgatója. - Milyen állapotban vette át a VG V-t? - kérdezem a leköszönő igazgatót. - Elődöm, Kékesi Gyula rendezett körülményeket hagyott rám. Több hónapig nagyon üres volt ez az igazgatói szék, átadás-átvétel nem is volt közöttünk. A vállalat hagyományos módon gazdálkodott. Az akkori tanácsi vezetéssel mindig szót tudtunk érteni. Már akkor is több részlegünk volt. Az ingatlanok és a lakóházak ügyintézése; továbbá az építőipari részleg, amely a vállalaton belül a legerősebb volt. De volt még kertészetünk valamint köztisztasági útkarbantartó részlegünk. Vállalatunk akkori létszáma 310 fő volt, árbevételünk 80-90 millió forint. A lakossági és a közületi szemétszállítás és a szeméttelep-kezelés már akkor is kiemelt feladatunk volt. Együtt említem a kettőt, mert a lakossági veszteséges, a közületi pedig nyereséges volt. A kettő kiegyenlítette egymást. Mára ez az egyensúly felborult, mert a közületit nemcsak a VGV, hanem mások is szállítják. Innen eredeztethető a mostani állapot, és ezért szemetes a lakóházak környéke. - Hogyan jellemezhető az esztergomi önkormányzati lakásállomány? - Igazgatóságom idején sokat változott a helyzet. Kezdetben 2500 állami lakás volt, majd az értékesítésekkel ez a szám mostanra 1800-ra csökkent. Az állomány nagy általánosságban kettőszobás komfortos lakásokból áll. Kevés összkomfortos és kevés szükséglakással kiegészülve. 1988-ban még 39 millió forint volt az állami felújítási hozzájárulás, majd ez 17 millióra csökkent, ma már ilyen nincs. S félő, hogy a műemléki lakások állapota tovább romlik. A lakbérekből történt a házak üzemeltetése, a közös költségek fedezése, a hibák javítása. A lakások felújítását a vállalat építő részlege végezte. Jó szakembereink voltak. Tetőtérbeépítésekkel új lakásokat is nyertünk. A felújításokkal elégedettek lehetünk. - Milyen számban vásárolta a lakosság az önkormányzati lakásokat? - Működésem alatt hétszáz lakás értékesítésére került sor. Gyakorlatilag az egész Aranyhegy. Az én feladatom az volt, hogy lehetőség szerint tiszta tulajdonú házak létesüljenek. A vegyes tulajdon működtetése, fenntartása, felújítása mindenkor vitákkal, elégedetlenséggel jár. Lakásvásárlásra jelenleg még további, százas nagyságrendű igény van. Mondanom sem kell, hogy jóformán csak az új, vagy a jó állapotú házakat akarják megvásárolni. Egyetértek Brassai Györgynek azon véleményével (az „Esztergom és Vidéke" ez évi 7. számában olvashatták - a szerk.), hogy az önkormányzat célszerű lakásgazdálkodása érdekében közel kétezer bérlakásra volna szükség. De: mindenképpen meg kell várni az új lakástörvényt. Addig nincs további eladás. A lakástörvény minden bizonnyal 1992-ben lép hatályba. - Hogyan működik most a Városgazdálkodási Vállalat? - Működésem első két éve zökkenőkkel járt, de a jó eredmény nyereséget hozott a vállalat számára. Aztán jött a politikai változás, ami a mi munkánkra is rányomta bélyegét. Azt hiszem, ezeket az éveket később sem fogom a sikeres évek közé sorolni. A vállalat működési feltételei rendkívüli módon megváltoztak. Azt mondom, hogy a bizalom hiánya teljesen megfertőzte környezetünket. Bizalmatlanság vesz körül bennünket. Ez a vállalat külső megítélésére és belső működésére is vonatkozik. Ez a nagyfokú bizalmatlanság napjainkra is jellemző. Bíztam abban, hogy ez az állapot majd csak elmúlik egyszer. De nem így történt. Igyekezetem hiába volt jószándékú. Lehet, hogy ez a bizalmatlanság csak a személyemnek szólt. De a vállalatra is kihatott. Terveimet nem sikerült végrehajtanom. Rájöttem, hogy ezen a területen nincs értelme dolgoznom. Valószínűleg nem értettek meg, pedig teljes változást kívántam végrehajtani a vállalatnál. - Mi most a helyzet? Mondhatnám az építészektől vett hasonlatot: Hagyjuk a házat összedőlni, hogy újat építhessünk. Pedig a régit is fel lehet újítani! És ez olcsóbb és gazdaságosabb megoldás lenne. Most olyan a városi politika, hogy célszerűbb mindent összedönteni, majd újra elkezdeni, esetleg „bontott anyagból" építkezni. Mert ebben a városban új anyagra nincs pénz. - Miként szerette volna átszervezni a vállalatot? - Egész működésünket vállalkozóvá akartam tenni. Úgy gondoltam, hogy a vállalkozásokkal talpon tudunk maradni s versenyképesek leszünk. Munkánkat és kapcsolatainkat is így akartuk kiépíteni. A Városházával a korábbi szóbeli megállapodásokat írásbeli szerződésekké kívántuk változtatni. Komplett, részletes szerződéseket készítettünk, melyekben minden lényeges feltétel benne van. Egyrészt a vállalkozás részéről, másrészt a fizetség a megbízótól. Azért akartuk így, hogy elkerüljük a vitákat - éppen a bizalmatlanság miatt. Gyanakodtak, hogy mi becsapjuk a Városházát, hogy elvégzetlen munkáért is számlát nyújtunk be. Az átszervezéssel az volt a célom, hogy vállalkozzunk és fizetségért dolgozzunk. A vállalaton belül is ennek rendeltem volna alá az egyes szervezetek működését. Erre már voltak példáink. Önálló részleg lett az építőké valamint az út- és parkfenntartóké. Közben a Városházán is erősödött a pályázati rendszer. Ekkor alapítottuk meg a káeftéket. Erre mindenképpen szükség volt, mert az állami támogatás megszűnt. Mindent bevételből kellett megteremtenünk. Ezzel a további önállósítás volt a célom. Az egyéni érdekeltséget akartam bevezetni. Az önkormányzat megalakulása óta erre a részvénytársasági formát tartottam a leginkább gazdaságosnak. Ezzel természetesen a városnak nagyfokú beleszólása lett volna. Négyszer készítettem előterjesztést, de ezek még a bizottságok elé sem kerültek. Külső cégektől ugyan kértek véleményt, de ezek felületes vizsgálódáson alapultak. Ez az ügy több mint egy éve húzódik. Belefáradtam. Megérzik ezt a munkatársak és maga a lakosság is. Nézzék meg, hogy milyen a város. Rendetlen, piszkos, elhanyagolt. Az egész várost 4 fő takarítja! Ilyen összegű szerződést kötött velünk a város. Ha megvan az anyagi háttér, mi rendet tudtunk volna tartani. Mi ezt már bizonyítottuk. Majd a pályázatok beérkezésekor kiderül, hogy kinek van igaza. Részvénytársasági formában, reprezentatív igazgatósági tagokkal jól működtethető lenne ez a város. De nem ez a tendencia. 1991 végén elhatároztam, hogy felállók az igazgatói székből. Gazdálkodásunk mérlege elkészült. 1992. február 29-én átadtam helyemet. így nem volt értelme tovább csinálni. - Mit mondott utódjának útravalóul? - Elmondtam, hogy a Gamesz és a mi vállalatunk egészen más. A vállalat a lakosság részére dolgozik, míg a Gamesz az intézményeket, az iskolákat szolgálja. S ez nagy különbség. A vállalatnál nap inint nap meg kell küzdeni a lakossággal és a városházi vezetőkkel. Itt sokkal inkább reflektorfényben van a vezető. Sokkal nagyobb teher nehezedik rá. Utódomnak azt tanácsoltam, hogy erre készüljön fel. Számítson arra, hogy őrlődni fog a lakosság és a Városháza vezetői között. - Köszönöm a beszélgetést. (Pálos) Szerkesztőségünk a Városháza véleményét is kérte. Szóvivő híján dr. Takács Márta jegyzőtől kaptunk állásfoglalást: - Az elmondottak egy távozó ember szubjektív véleményét tükrözik. Mint minden igazság, ez is részigazság. Természetesen a VGV ügyében előbb kellett volna lépni. A Városháza olyan, mint a menetrend, nem tud mindenkinek a kedvében járni... Tisztelt Rafael Ur! A helyi „világlapban" megjelent glosszájára engedje meg, hogy pár sorban reflektáljak. Ön megállapítja és a helyi TV-ben is elmondta, hogy tavaly csak két nap volt tiszta a város. Hátha nem is kettő napig, de a Mindszenty-temetés időpontjától a pápalátogatás utáni pár napig így volt. Ez szent igaz. De tudni kellene, hogy 1990-ig legalább egy „tucat" kézi úttisztító tudott némi tisztasági szintet fenntartani. Sőt akkoron még a hétvégekre is jutott pénz úttisztítási feladatokra. 91. február 15-től - mondjuk ki „kerek-perec" - a városi költségvetés összege 4 (azaz NÉGY) fő úttisztító foglalkoztatását tette lehetővé! De ők is csak a hét öt munkanapján (mivel ez fért be a városi kasszába) dolgoztak. Viszont az Ön által felvetett két napon - alkalmához illően - nagyobb összeggel alkalmi munkásokkal és 4 célgép üzemeltetésével (bérlésével) a hét hét napján tudott tisztaságot teremteni, illetve fenntartani a VGV. Amikor véget ért az ünnepi rendezvénysorozat, javaslatként elhangzott, hogy 2 db seprőgép és legalább 10 fő kézi úttisztító maradjon „szolgálatban", hogy az elért „szintet" egész évben tartani lehessen. Erre a beadványra - sajnos - visszautasító (nemleges) válasz érkezett. így csak pár nap kellett, hogy az Ön által leírt „szint" visszarendeződjék. A vidám, utcán étkező állampolgárok ott dobták el az „ amerikai" stílusú étkezési szokásaink „földi maradványait", éppen ott, ahol a „béltartalom" elfogyott. A dinnye meg a banán „melléktermékei', a hírhedt „popkom" sárga zacskói a város közterületeinek meghatározói lettek. Hogy ezek a tények miért maradtak háttérben? Ezt én is kérdezhetném a sajtótól. Piacgazdálkodás során meg kellett volna tudakolni, hogy az a „fránya" pénz mire elégséges? (Hát erre volt elég, hogy visszazuhanjon a városi „szint"!) A balkáni állapotok valóban fennállnak. Gondoljunk csak a nemrégi leszerelésre! (Nem a Varsói Szerződésre gondolok.) A virágok kővázái, a postai levélládák, a hulladékgyűjtők, a lakossági kukaedények látták kárát, hogy páran visszajöttek a „seregből" (részegen). Ami a sajtót, illetve a helyi médiát illeti, az bizony már „felértékelte" a pályázat utáni köztisztasági „szintet". De olvasni és hallani: itt 180 fokos fordulat lesz. (Közben azok, akik még elvégzik a dolgukat: „cérnaszálon lógnak'!) Hát legyen 180 fokos javulás! Adja isten! Meg azt is adja, hogy legyen végre pénzügyi fedezet - de ne a város lakossága zsebéből - arra, hogy a megfelelő szintet a vállalkozó biztosítani tudja! De azt is adja isten, hogy hétvégén a városközpont ne legyen szenny góc - rövid 24 óra alatt. És mindehhez kívánom, hogy mindenki találjon rá saját lakása előtt az „európai szintre". Végezetül, de nem utolsósorban: az Ön sorai - amikor nagytakarításról elmélkedik, azzal zárulnak: „Szóval valakiknek: söprés." (?) Értem, mire gondol, és éppen ezért kívánom, hogy egy jó magyar operett „szlogenjével" köszönjem meg értékelését: „ Új műsorhoz, új férfi kell"!!! — beülök a nézőtérre: Mécs László