Esztergom és Vidéke, 1992

1992-12-10 / 48. szám

ESZTERGOM ES VIDEKE Tanácskozás a helyi tévékről Kétnapos konferenciára várt mintegy száz helyi tévést, kábelest Veszprém. Hogyan kezdjünk hozzá? - kérdezi az egyik szervező, a dunaújvárosi Stossek Mátyás, a helyi tévék egyesületének elnöke bevezető előadásában. Valóban, hogyan kezdjünk hozzá? És hogyan folytassuk? - kérdezik azok, akik már évek óta csinálják. így, esztergomi szemmel, esztergomi sajtosként nézve valahol félúton lévőnek éreztem magam. Mi itt két éve tévézünk, nem az út elején tartva, ugyanakkor sok esetben feladatik nekünk is a nagy kérdés: hogyan tovább? Hogyan: előre? Van-e előre? - ez a legáltalánosabb gond. Mert azok, akik most kezdik, vagy még csak álmodoznak róla, nem tudják, mit vállalnak, azért, hogy egyfajta szolgáltatásként képernyőre kerüljenek gondolataikkal, filmjeikkel, ötleteikkel. Mert akik már régen csinálják, az ellehetetlenülés közelében járnak. Ennek anyagi, technikai és szellemi okai vannak. Anyagiak: a tévézés nagyon komoly pénzeket követel. Mind a műsorok létrehozása, mind folyamatos szolgáltatása, a munkatársak honorálása nagyon sokba kerül. Mellé járulnak még a különböző anyagi „vonzatok". Technika: „gyertyával nem lehet tévézni", szoktam mondani. Azzal az otthoni videózáshoz kifejlesztett VHS rendszerrel, vagy a Videó 8-cal közösséget - hosszabb ideig - kiszolgálni nem lehet, nem szabad De ez az elérhető a többség számára, ez a megfizethető, kompormisszumokkal elfogadható. Végeredményben mégsem járható út. Szellemiek: elfogy az erő. Elfogy a lelkesedés, az ingyenmunka bája, a megszólalás szabadsága felett érzett öröm, s jönnek a hétköznapi gondok: szabadidő, család, munkahely - másrészt pedig egyre élesebben ugranak ki a hibák: bizony, nem tudunk beszélni, fogalmazni, forgatni, vágni stb. És mégis: csináljuk. Csináljuk, annak ellenére, hog tudjuk, még nem reménytelen megjelenni a profi műsorok mellett, mert van még valamennyi lendületünk, erőnk. Még úgy is, hogy tudjuk, hamarosan felfal minket a sok különböző kábelhálózat, megemészt az idő. Olyan prózai dolgok is, mint a napsütés: mert bizony Magyarország kábelhálózatai primitívek, a sugárzási rendszerek leggyengébb pontjai - tisztelet az oly ritka kivételnek. Negymellényű rablók építették a hálózatokat, s bizony tömegével sírtak, panaszkodtak a kollégák: a rendszerek rohadnak szét, a szerződésekben pedig ott a buktatók, a műsorcsinálók magukra maradtak. A nézők pedig, akik fizetnek, velük, a jobbára ingyenesen dolgozó műsorgyártókkal veszekednek. Mi sem állunk jobban. Elszorult a szívem, mikor esti fogadásunk közben felmentünk a veszprémi toronyház legfelső szintjére, megnézni, hogyan dolgoznak a helybéliek. Csend, halk beszéd, tisztaság fogadott bennünket Cigaretta: sehol. Hat-hét szerkesztőségi szoba, számítógépekkel, külön vágószobák S-VHS, U-MATIC felvételekhez (Ezek különböző, amatőr-félprofi-profi rögzítési rendszerek). A stúdióba nem lehet bejutni, adás van, Fórum az S zombathelynek, a TV 2-nek. Dyenkor, a Fórum után általában a TVaccsparti jön. Ezen kívül egy csomó telefonos játék, rengeteg jelentkezővel; utcai anyagok, visszhangjaikkal. Valami olyasmi, mint az Ablak. - Anyagiak? - Kevés. Évi húsz millióból gazdálkodunk, önálló vállalatként. Ebben benne van az önkormányzat hatmilliója, a többit mi magunk termeljük. - Technika? -ígéretünk van: a harcrra. Szeretnénk a U-Maticról átállni a már digitalizálható Betacam rendszerre. Ez, kapásból: harminc. Az elnyűhetelen „Jumót" végleg elhasználtuk: adásonként egy-egy hiba mindig becsúszik... Aztán: archiválni csak VHS-re tudunk. Peidg hányszor kértek tőlünk régi dolgokat! Mélyen hallgatok. Egy hiba... Húsz millió... Mellettük lobbyzó alpolgármester, nagyvonalú városvezetés... Szép a függetlenség. De, mint a veszprémi példa mutatja: „kivitelezhető" a normális függés is. Egy Esztergomnál alig nagyobb városban, profi szinten, szakemberkkel lehet tévézni. Amíg nem jön, mert rebesgetik!, az amerikai kábeltulajdonos, amíg az nem kezd diktálni. Hogyan is néz ez ki? Milyen a menyasszony? - erről: legközelebb. Rafael Balázs AIDS-ről. Mindenhol monitor, a képernyők sarkában világít a veszprémiek emblémája. Nyugodt, biztos műsorvezetés, az irányítópult fölött belesünk a stúdióba: az operatőrök váltóruhában, papucsban, tornacipőben, fejükön fülhallgató-mikrofon szett, állandó kapcsolat az adásrendezővel: kicsit le, közel, jó, most te vagy. Kösz. Ennyi. Három-négy reklámblokk, saját munka. Sehol egy rossz kép, remegés, fals hang. Profi. Koltai Andrea felelős szerkesztő: - Hat éve csináljuk. Két adásnapunk van, a hétfői híradós nap, a csütörtöki fórumos, mint most. A többin „konzerv."Tizenegyen vagyunk főállásban, jónéhány bedolgozó, mi is dolgozunk a régiónak, - igen, mert sorozatunkban szándékaink szerint más önkormányzatok munkáját is be akarjuk mutatni olvasóinknak. Két napig Veszprém vendége voltam, a helyi televíziósok tanácskozásán vettem részt. Városházi sajtosként felhasználtam a lehetőséget, hogy Veszprém város vezetőivel, újságíróival megismerkedjem. Mint mindig, az igazi megbeszélések itt is fehér asztal mellett indultak el. Veszprém város polgármestere nyitotta meg azt a fogadást, mellyel első napi munkánkat zártuk. Dióssy László SZDSZ-FIDESZ támogatással lett a város vezetője. A 31 tagú testület a várkapu közvetlen közelében lévő felújított, impozáns Városházára költözött be ez év elején együtt a hivatallal, az irányítói munka javát végző szakemberekkel. - Teljes nálunk a munkamegosztás. Helyettesem nyitja meg a konferenciákat, tekintélyes ember, egyetemi docens, én magam a pohárköszöntők előadója lettem Városháza - kívülről, kezdte tréfásan beszédét Dióssy polgármester. - Kívánok Önöknek jó tanácskozást, ismerjék meg most is, máskor is városunkat! Röviden beszélt arról, hogy végre olyan köntösben fogadja a Királynék Városa vendégeit, amivel nem kell szégyenkeznie. A vár házainak re konstrukciója lassan véget ér, egyre impozánsabb a nívós üzletekkel tel sétálóutca környéke. Pedig gondjaik szépen sorjáznak Magas a munkanélüliek aránya, ná luk 10 % felett jár, egymás utár mennek tönkre a helyi üzemek, í Balaton közelsége sem jelent mái sokat, vészesen fogy a látogatói száma. Vannak szép számmal üre: laktanyáik, felhasználásuk, a laká sok átalakítása - mint nálunk - ha talmas gond. Fogadás közben rövid éjszakai sé ta, pihenés után másnap délelőtt < Városházán találkoztunk újra. kahelyéig, „szolgálati" konyháig. A földszinten, mint egy szálloda re cepcióján, információs stand, az al só szinteken az ügyfeleket fogadc osztályok. A belső téren átvezető lépcsőház ból jutunk az irodákba, a képviselő testület tanácskozótermébe. - Ezzel igazán, bútorzatával nerr vagyok elégedett - mondja Bors al polgármester. - De egy széket k lehet cserélni. A fontosabb az, aho gyan kéviselőink ülnek rajtuk: abcsorrendben. - Ezt hogyan lehette elérni? Világos, jól fűtött, hangulatos belső terű épületben vezetett körbe Bors József MDF színekben indult alpolgármester. A száz éves hivatali épület teljesen átépült. Egységes, harmonikus a belső berendezés, folyosói rézkorláttól a titkárnők mun- Rögtön a legelején így ültünk le. > Talán ezzel is sikerült elejét venni a . máshol szokásos olyan vad összefonódásoknak. - Ezek szerint itt nincs is lobbyzás? - Azért akad. Harcolunk, de első i a város. Persze ezt mindenki a maga j módján értelmezi. Nekem talán a | nyilvánosság a legfontosabb. így én azért „lobbyzok", hogy a sajtónak többjussoa Beszélgetés közben figyelem szobáját. A falon hatalmas térkép Veszprém körzetéről, egészen a Balatonig. Az asztalon a Veszprémi Hét, az önkormányzat ingyenes jói szerkesztett, 24 oldalas lapjának legújabb száma. Benne objektív, jó riportok, sok fotó, hirdetések. A lap minden családhoz eljut, visznek belőle közeli falvakba is: valódi hírforrás. Búcsúzóul elegáns, színes városcímeres névjegykártya: fontos az image, a megjelölés. A szomszéd szobában zümmög a számítógép, sűrűn csörög a telefon. Dolgoznak. R.B.