Esztergom és Vidéke, 1992

1992-12-10 / 48. szám

ESZTERGOM ES VIDEKE Tanácskozás a helyi tévékről Kétnapos konferenciára várt mintegy száz helyi tévést, kábelest Veszprém. Hogyan kezdjünk hozzá? - kérdezi az egyik szervező, a duna­újvárosi Stossek Mátyás, a helyi té­vék egyesületének elnöke bevezető előadásában. Valóban, hogyan kezdjünk hoz­zá? És hogyan folytassuk? - kérde­zik azok, akik már évek óta csinál­ják. így, esztergomi szemmel, eszter­gomi sajtosként nézve valahol fél­úton lévőnek éreztem magam. Mi itt két éve tévézünk, nem az út elején tartva, ugyanakkor sok esetben fel­adatik nekünk is a nagy kérdés: ho­gyan tovább? Hogyan: előre? Van-e előre? - ez a legáltaláno­sabb gond. Mert azok, akik most kezdik, vagy még csak álmodoznak róla, nem tudják, mit vállalnak, azért, hogy egyfajta szolgáltatás­ként képernyőre kerüljenek gondo­lataikkal, filmjeikkel, ötleteikkel. Mert akik már régen csinálják, az ellehetetlenülés közelében járnak. Ennek anyagi, technikai és szellemi okai vannak. Anyagiak: a tévézés nagyon ko­moly pénzeket követel. Mind a mű­sorok létrehozása, mind folyamatos szolgáltatása, a munkatársak hono­rálása nagyon sokba kerül. Mellé járulnak még a különböző anyagi „vonzatok". Technika: „gyertyával nem lehet tévézni", szoktam mondani. Azzal az otthoni videózáshoz kifejlesztett VHS rendszerrel, vagy a Videó 8-cal közösséget - hosszabb ideig - ki­szolgálni nem lehet, nem szabad De ez az elérhető a többség számára, ez a megfizethető, kompormisszumok­kal elfogadható. Végeredményben mégsem járható út. Szellemiek: elfogy az erő. Elfogy a lelkesedés, az ingyenmunka bája, a megszólalás szabadsága felett ér­zett öröm, s jönnek a hétköznapi gondok: szabadidő, család, munka­hely - másrészt pedig egyre éleseb­ben ugranak ki a hibák: bizony, nem tudunk beszélni, fogalmazni, forgat­ni, vágni stb. És mégis: csináljuk. Csináljuk, annak ellenére, hog tudjuk, még nem reménytelen megjelenni a profi műsorok mellett, mert van még va­lamennyi lendületünk, erőnk. Még úgy is, hogy tudjuk, hamarosan fel­fal minket a sok különböző kábelhá­lózat, megemészt az idő. Olyan pró­zai dolgok is, mint a napsütés: mert bizony Magyarország kábelhálóza­tai primitívek, a sugárzási rend­szerek leggyengébb pontjai - tisz­telet az oly ritka kivételnek. Negy­mellényű rablók építették a hálóza­tokat, s bizony tömegével sírtak, pa­naszkodtak a kollégák: a rendszerek rohadnak szét, a szerződésekben pe­dig ott a buktatók, a műsorcsinálók magukra maradtak. A nézők pedig, akik fizetnek, velük, a jobbára in­gyenesen dolgozó műsorgyártókkal veszekednek. Mi sem állunk jobban. Elszorult a szívem, mikor esti fogadásunk köz­ben felmentünk a veszprémi torony­ház legfelső szintjére, megnézni, hogyan dolgoznak a helybéliek. Csend, halk beszéd, tisztaság fo­gadott bennünket Cigaretta: sehol. Hat-hét szerkesztőségi szoba, számító­gépekkel, külön vágószobák S-VHS, U-MATIC felvételekhez (Ezek kü­lönböző, amatőr-félprofi-profi rög­zítési rendszerek). A stúdióba nem lehet bejutni, adás van, Fórum az S zombathelynek, a TV 2-nek. Dyen­kor, a Fórum után általában a TVaccsparti jön. Ezen kívül egy csomó telefonos játék, rengeteg je­lentkezővel; utcai anyagok, vissz­hangjaikkal. Valami olyasmi, mint az Ablak. - Anyagiak? - Kevés. Évi húsz millióból gaz­dálkodunk, önálló vállalatként. Eb­ben benne van az önkormányzat hat­milliója, a többit mi magunk termel­jük. - Technika? -ígéretünk van: a harcrra. Szeret­nénk a U-Maticról átállni a már di­gitalizálható Betacam rendszerre. Ez, kapásból: harminc. Az elnyűhe­telen „Jumót" végleg elhasználtuk: adásonként egy-egy hiba mindig becsúszik... Aztán: archiválni csak VHS-re tudunk. Peidg hányszor kér­tek tőlünk régi dolgokat! Mélyen hallgatok. Egy hiba... Húsz millió... Mellettük lobbyzó al­polgármester, nagyvonalú városve­zetés... Szép a függetlenség. De, mint a veszprémi példa mutatja: „ki­vitelezhető" a normális függés is. Egy Esztergomnál alig nagyobb vá­rosban, profi szinten, szakem­berkkel lehet tévézni. Amíg nem jön, mert rebesgetik!, az amerikai kábeltulajdonos, amíg az nem kezd diktálni. Hogyan is néz ez ki? Mi­lyen a menyasszony? - erről: legkö­zelebb. Rafael Balázs AIDS-ről. Mindenhol monitor, a ké­pernyők sarkában világít a veszpré­miek emblémája. Nyugodt, biztos műsorvezetés, az irányítópult fölött belesünk a stúdióba: az operatőrök váltóruhában, papucsban, tornaci­pőben, fejükön fülhallgató-mikro­fon szett, állandó kapcsolat az adás­rendezővel: kicsit le, közel, jó, most te vagy. Kösz. Ennyi. Három-négy reklámblokk, saját munka. Sehol egy rossz kép, reme­gés, fals hang. Profi. Koltai Andrea felelős szerkesztő: - Hat éve csináljuk. Két adásna­punk van, a hétfői híradós nap, a csütörtöki fórumos, mint most. A többin „konzerv."Tizenegyen va­gyunk főállásban, jónéhány bedol­gozó, mi is dolgozunk a régiónak, - igen, mert sorozatunkban szán­dékaink szerint más önkormányza­tok munkáját is be akarjuk mutatni olvasóinknak. Két napig Veszprém vendége vol­tam, a helyi televíziósok tanácsko­zásán vettem részt. Városházi saj­tosként felhasználtam a lehetőséget, hogy Veszprém város vezetőivel, új­ságíróival megismerkedjem. Mint mindig, az igazi megbeszé­lések itt is fehér asztal mellett indul­tak el. Veszprém város polgármeste­re nyitotta meg azt a fogadást, mellyel első napi munkánkat zár­tuk. Dióssy László SZDSZ-FIDESZ tá­mogatással lett a város vezetője. A 31 tagú testület a várkapu közvetlen kö­zelében lévő felújított, impozáns Vá­rosházára költözött be ez év elején ­együtt a hivatallal, az irányítói munka javát végző szakemberekkel. - Teljes nálunk a munka­megosztás. Helyettesem nyitja meg a konferenciákat, tekintélyes ember, egyetemi docens, én magam a po­hárköszöntők előadója lettem ­Városháza - kívülről, kezdte tréfásan beszédét Dióssy pol­gármester. - Kívánok Önöknek jó tanácskozást, ismerjék meg most is, máskor is városunkat! Röviden beszélt arról, hogy végre olyan köntösben fogadja a Királynék Városa vendégeit, amivel nem kell szégyenkeznie. A vár házainak re konstrukciója lassan véget ér, egyre impozánsabb a nívós üzletekkel tel sétálóutca környéke. Pedig gondjaik szépen sorjáznak Magas a munkanélüliek aránya, ná luk 10 % felett jár, egymás utár mennek tönkre a helyi üzemek, í Balaton közelsége sem jelent mái sokat, vészesen fogy a látogatói száma. Vannak szép számmal üre: laktanyáik, felhasználásuk, a laká sok átalakítása - mint nálunk - ha talmas gond. Fogadás közben rövid éjszakai sé ta, pihenés után másnap délelőtt < Városházán találkoztunk újra. kahelyéig, „szolgálati" konyháig. A földszinten, mint egy szálloda re cepcióján, információs stand, az al só szinteken az ügyfeleket fogadc osztályok. A belső téren átvezető lépcsőház ból jutunk az irodákba, a képviselő testület tanácskozótermébe. - Ezzel igazán, bútorzatával nerr vagyok elégedett - mondja Bors al polgármester. - De egy széket k lehet cserélni. A fontosabb az, aho gyan kéviselőink ülnek rajtuk: abc­sorrendben. - Ezt hogyan lehette elérni? Világos, jól fűtött, hangulatos bel­ső terű épületben vezetett körbe Bors József MDF színekben indult alpolgármester. A száz éves hivatali épület teljesen átépült. Egységes, harmonikus a belső berendezés, fo­lyosói rézkorláttól a titkárnők mun­- Rögtön a legelején így ültünk le. > Talán ezzel is sikerült elejét venni a . máshol szokásos olyan vad összefo­nódásoknak. - Ezek szerint itt nincs is lobby­zás? - Azért akad. Harcolunk, de első i a város. Persze ezt mindenki a maga j módján értelmezi. Nekem talán a | nyilvánosság a legfontosabb. így én azért „lobbyzok", hogy a sajtónak többjussoa Beszélgetés közben figyelem szo­báját. A falon hatalmas térkép Veszp­rém körzetéről, egészen a Balatonig. Az asztalon a Veszprémi Hét, az ön­kormányzat ingyenes jói szerkesztett, 24 oldalas lapjának legújabb száma. Benne objektív, jó riportok, sok fotó, hirdetések. A lap minden családhoz eljut, visznek belőle közeli falvakba is: valódi hírforrás. Búcsúzóul ele­gáns, színes városcímeres névjegy­kártya: fontos az image, a megjelölés. A szomszéd szobában zümmög a számítógép, sűrűn csörög a telefon. Dolgoznak. R.B.

Next

/
Thumbnails
Contents