Esztergom és Vidéke, 1992

1992-11-12 / 44. szám

362 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Egyetértünk... (3) Legutóbb, a nem-szavazásról mint „szabályos kivételről" gondolkodva feltettem egy szónoki kérdést, amely az újságcsinálás folyamatában valahol átalakult, és eképpen jelent meg: „Hogy tiltakozni kellene?" Én viszont ezt írtam: „Hogy tilalmazni kellene?" (Mármint a vitatott „obstrukciós" eszközt.) Ezt az utóbbi igét - feltehetőleg - lapunknál valaki nem találta szabályosnak és/vagy értelmesnek, helyénvalónak. Pedig az ige teljesen szabályos származékszó, a tilalom-ból képezve. (Vö. pl. oltalom - oltalmaz.) Csak éppen ritkábban használjuk. Ami jelentését illeti (tilt, tilalmakkal vesz körül), egyetértünk: én is olyan eszköznek tartom, amelyet korlátozó céllal is csak nagyon meggondoltan, körültekintően szabad alkalmazni. A teljes tiltást pedig a legritkábban, egészen kivételesen, hiszen ilyenkor is kétséges, mennyire lehet értelmes, helyénvaló, célravezető. így súgja nekem liberális szemléletem, amelyet, persze, a másik oldalnak legfeljebb tűrnie illik; elfogadnia nem kötelező. Ám a szabadelvűségnek az is lényegéhez tartozik, hogy világnézeti, hitbéli, morális, etnikai (stb.) előítéletek, indulatok helyett a tények tárgy- és szakszerű vizsgálatát részesíti előnyben. Elvi alapon is praktikus indokokat keres érveléséhez, döntéséhez. Legmélyebb meggyőződése, legbensőbb „sugallatai" sem diktátorként uralkodnak fölötte; hanem éppen ezek d/fctálják, hogy szavait és tetteit a valóságos helyzet-adottságok; igények, lehetőségek - gondos mérlegelése, elemzése irányítsa. Hogy az ilyen „vezérlés" különösen ajánlatos politikusok számára, legyenek bármilyen rendűekrangúak: - ebben talán eltértünk. Csak egyet nem értek: miért kell kereszténydemokratáink helyi elnökségének folyvást azt gondolnia (és sugalmaznia), hogy mi megátalkodottan valamely más (gyanús...) vezért követünk, így neki engedelmeskedtünk abban a bizonyos ügyben is? Lássuk hát - ahogy legutóbb ígértem - kárhozatos összeesküvésünket a ,/élkarú rablók" érdekében... Esztergomi térnyerésüket szolgálva, vajon ki(ke)t szolgál(hat)tunk? - tűnődnek, háborognak tisztelt ellenfeleink. Nincs ebben semmi rejtélyes: elvi útmutatót most is liberális szemléletünk adott, amely gazdag történelmi tapasztalaton alapszik. Ezek - hogy Csurka István legkedvencebb „bizonyítékát" idézzem - „közismert tények", csakhogy ezek tényleg azok. Pusztán emlékeztetőül a hosszú sorból: mi mindent tiltottak be teljesen, ideológiai, erkölcsi parancsok abszolút uralmát érvényesítve. Káros élvezeti cikkek forgalmazása, fogyasztása, eretnekségek, a Föld forgása... prostitúció, abortusz... Minek folytassam? Ok is tudják. Bizonyára azt is, hogy milyen szankciókkal próbálták működőképessé tenni a teljes tiltás rendelkezéseit... Talán egyetérthetünk abban, hogy vajmi kevés eredménynyel. Hogy mindig, mindenhol jóval többet ért az ésszerű - a betartható és ellenőrizhető - korlátozás. Ami pedig ezt a gyakorlatiasan mérlegelő „bölcs belátást" illeti, Antalics Mihály vitát kiváltó „tűnődéseiből" úgy sejlik, hogy tőlük sem egészen idegen. „Valakinek nagyon fontos lehet", , jó üzlet lehet" - gyanítja képviselőtársam a pénznyerő gépezetekkel kapcsolatban. Annyira egyetértünk, hogy meg kell őt erősítenem: bizony, jó üzlet. Mint bármilyen szerencsejáték, mint az alkohol- és nikotinforgalmazás... Ezért is nagyon fontos, - nem csak az egyéni szabadságjogok kedvéért -, hogy helyük legyen a szabadpiacon. Mivel pedig ezeknek az áruknak legnagyobb keresletét a (káros) szenvedélyek teremtik meg, ezért olyan fontos, hogy piaci helyüket korlátozó szabályokkal vegyék körül, amelyek egyszerre oltalmaznak és tilalmaznak is. Az ilyen szerencsejáték-törvények szükségességét a KDNP nyilatkozata is bölcsen „tudomásul veszi". Tökéletesen egyetértünk. Ugyanakkor „nem tartja szükségesnek azt, hogy Esztergomban megjelenjék a ,félkarú rabló

4." Kitiltását „törvényadta lehetőségnek" tekinti. Még mindig egyetértünk. Csak egyet nem értek: miért gondolják, hogy ami szükségtelen, az nem lehetséges, - és mindazt, ami lehetséges, nem szükséges számbavenni? A szerencsejáték-törvény ugyanis éppolyan lehetőséget ad az önkormányzatoknak az engedélyezés teljes elutasítására, mint több-kevesebb helyi korlátozására. Ki mint él, úgy ítél... Igaznak látszik, egyetértek. Ki mint ítél, úgy értelmezi, alkalmazza a törvényt?... Hát bizony, ez nagyon emlékeztet valamire, úgy régebbről, amivel sohasem értettem egyet... Ki(k)nek fontos tehát, hogy a szerencsejátékok nagyon, jó üzletét" szabályozottan engedélyezzék? Mindenkinek. Annak is, aki kisebb-nagyobb „befektetéséből" bizonytalan nyereséget remél. (Elvileg azokat is ideszámíthatjuk, akik hetenként egy-két lottó- vagy totószelvény árát kockáztatják: így talán egyetérthetünk abban, hogy elég óriási kisebbségről van szó.) Azoknak is fontos, akik a játékokból biztos (mert „tisztes") hasznot szeretnének húzni. A játékok szervezőinek, az automaták tulajdonosainak és működtetőinek, a játéktermek bérbeadóinak stb. Legfontosabb pedig az államnak, mert - ha nem vagyunk képmutatók - tudomásul kell vennünk, hogy káros szenvedélyeinknek ő a legnagyobb haszonélvezője. Közvetlenül úgy, hogy maga is részt vesz a játékosok (dohányosok, rendszeres aíkoholfogyasztók stb.) „önkéntes adójának" begyűjtésében; közvetve pedig úgy, hogy nyílt adóztatással igyekszik a többi játékszervező (működtető, gyártó, forgalmazó stb.) hasznát lefölözni. Az egyéni szenvedélyek „szabadságának" gyakorlását így is, úgy is - „törvényadta" módon —közpénzzé változtatja, minden (játszó és nem játszó, hívő és nem hívő stb.) állampolgár javára. Hogy ebből mennyi megy a szenvedélyek-okozta károk enyhítésére, orvoslására - ez más kérdés. Szorosan idetartozik azonban, hogy mérlegeljük:milyen szabályozás segít az állami bevétel - a közpénz - növelésében? A teljes tiltás nyilvánvalóan azt jelenti, hogy minden részesedésről lemondunk. Ennek ellenében bízvást hirdethetjük erkölcsi emelkedettségünket, és akár a felelősséget is elháríthatjuk, hogy a pénznyerő automaták (bögrecsárdák, titkos pálinkafőzdék stb. stb.) mégis üzemelnek. Mert üzemelnek... Természetesen az illegális működtetés akkor sem szűnik meg, ha megadjuk a legalizálás szabályozott lehetőségét A szerencsjáték szervezéséről szóló magyar törvény (XXXTV./1991.) a pénznyerő automaták működésének szabályszerűségét összesen 39 (személyi, tárgyi, gazdasági, igazgatásrendészeti) feltételhez köti. Ezek sorában ott van, hogy ezek a „ félkarúak" csak külön játékteremből állíthatók fel; hogy ezeket a helyeket 18 éven aluliak nem látogathatják; hojgy ifjúsági, oktatási, nevelési, egyházi (stb. stb.) intézmények 200 m-es körzetében ilyen játékterem nem nyitható. (És e feltételek közül csak egy, hogy az engedélyezésről a helyi önkormányzat jegyzőjének és műszaki hatóságának is nyilatkoznia kelL) Mindazok, akik e szigorú szabályozásnak alávetik magzukat, az államkasszát gyarapítják. Nem éppen kevéssel: nyerőgépenként havi 100-150 ezer Ft engedélyezési díjjal és 40 % adóvaL (Szemben a játékgépek 20 %-os adójával.) Az engedélyezetten működő - és adózó játéktermeket, gépeket ellenőrzik. A szabályos kitiltás vagy korlátozás ellenére „feketén" üzemelőket gyakorlatilag egyáltalán nem Az országos napilapokban október elején lehetett olvasni a Szerencsejáték Felügyelet főosztályvezetőjének számvetését Elmondta, hogy 500 játéktermet és ezekben 3000 pénznyerő automatát tartanak nyilván, illetve ellenőriznek. Ugyanakkor - óvatos becslésük szerint - országszerte mintegy 20-30 ezer gép illegálisan működik Ezáltal éves szinten mintegy 6-8 milliárd forint bevételtől esik el a költségvetés. (Tegyük hozzá: megint csak más kérdés, hogy az állam több okossággal közvetlenül is érdekeltté tehetné önkormányzati hatóságait az engedélyezésben és ellenőrzésben...) Ennyit a „félkarú banditák "hazai inváziójáról. Ki-ki döntse el - persze, ne előítéletei, érzelmei, hanem tárgyilagos belátása szerint: ezen a hadszíntéren melyik stratégia vezérelhet el több esellyel a győzelmes vereségig? (Vagyis a jóval sikeresebb adóztatáshoz.) Nagyfalusi Tibor pártonkívüli szabadelvű képviselő Wieszt József grafikus- és festőművész kiállításának megnyitójára november 12-én 16 órakor kerül sor a Sugár Galériában. (Somogyi Béla Általános Iskola, Sugár u. 24.) A tárlatot megnyitja ^Bánhidy László tanár. KDNP-s almavásár Óváriné Furján Rita művésztanár kiállításának megnyitójára november 13-án 16 órakor, a József Attila Altalános Iskola aulájában kerül sor. Az alkotásokat dr. Koós Judith művészettörténész, kandidátus ajánlja