Esztergom és Vidéke, 1992

1992-11-12 / 44. szám

363 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE TLÍTSTTÁ D A ffiMHIÍI WlWiAKA KOLPING KÉPZÉSI BÁZIS Az Esztergomi Kolping Család Egyesület használatba vette a Kolplngházat (volt Petőfi Művelődési Központ) és a Gyermekházat (Nagy Duna sétány). Mindkét létesítményt „lelakott" állapotban kapták meg. Jelentős felújításra szorulnak. Az Idő pedig sürget Hamarosan, 1993 februárjában hét hónapos rövidített tanfolyamot indítanak. Jövő szeptemberben pedig már indulna az első hagyományos tanév. -Mit oktatnak majd és honnan lesz rá pénzük? -Erről érdeklődtem a legutóbbi Kolping-összejövetelen. - A német szövetségi kormány támogatja a magyarországi szakmai képzést Ennek keretében Esztergomban egy, a hátrányos helyzetű fiatalok felzárkóztatását és képzését szolgáló modellintézményt hoznak létre. Mindezt a munkaügyi minisztériummal egyetértésben, az augsburgiak tapasztalatai alapján. Már hazánkban is beindult a Kolpingképzés: Szekszárdon, Gyöngyösön, Várpalotán, Budapesten, Pécsett A Magyar Kolping Szövetség azért döntött Esztergom mellett, mert az önkormányzat támogatására is számíthat. - Milyen képzések lesznek? - A program első ütemterve szerint nyolc szakmában lesz képzés: fémipari, faipari, textilipari, festő, nyomdász, kertész, gasztronómiai és szállodai munkás. E programokat azoknak szánják, akik iskolai tanulmányaikat még nem fejezték be, vagy valamilyen okból kimaradtak az iskolából. A cél az, hogy a hátrányos helyzetű fiatalokat olyan szintre hozzák, hogy a hagyományos képzési rendszerbe is be tudjanak illeszkedni. A felzárkóztató képzés egy, illetve két éves. A tanulók a szakmák alapjaival ismerkednek meg. Majd alkalmasságuk alapján kerülnek a szakmunkásképzők megfelelő osztályaiba. A gyakorlatra orientált képzésben 15 fős csoportokban 75 fő oktatására lesz mód. Olyanokra is gondolnak, akiket a hagyományos szakmunkásképzőbe nem vesznek fel. Ok három évig itt folytathatják tanulmányaikat. Újszerű lesz a „támogató" képzés. Ennek során a rászorulókat, a gyenge tanulókat fogják oktatni, heti 4-8 órás kiegészítéssel. Azért hogy ne bukjanak ki az iskolából. A munkanélküliek átképzését is szervezik. E célra technikai bázist fognak kialakítani, ahol méréstechnikai, szoftverüzemeltetési ismereteket oktatnak. Ez az oktatási program tanulási lehetőséget nyújt a fiataloknak, de a szakoktatóknak, tanároknak, számítástechnikusoknak, szociálpedagógusoknak is munkaalkalmat jelent A Kolpingházon és a volt Gyermekházon kívül tanműhelyre is szükség lesz. Ez éppen jó alkalom arra, hogy a Szent István Gimnázium megszüntetésre ítélt tanműhelyét átvegyék. Az átvételt több lépésben valósítják meg. Ez év decemberében 200 négyzetmétert a jövő nyáron 570 négyzetmétert, majd 1994 nyarán újabb 350 négyzetmétert kapnak. Akkor már szükség lesz a tanműhely zöldövezeti részére is, ott képezik majd a kertészeket Mindez jelentős anyagiakat emészt föl, amire Németországból kapnak fedezetet 1992-ben: átépítésre, műhelyfelszerelésre, tanárok képzésére, taneszközökre, számítógépekre, nyomdaberendezésekre: 108 ezer márkát Majd 1993ban újabb 662 ezer márkát, 1994-ben 439 ezer márkát A teljes programra a német szövetségi kormány 2,2 millió márkát ad. Az intézmény működési költségét már magyar forrásokból, például a költségvetésből kell előteremteni. A Kolping képzési bázis újabb lehetőség városunk és régiónk gyarapodására - és tanulási lehetőség több száz hátrányos helyzetű fiatal számára. Továbbá szakembereink számára munkaalkalom és a város újabb oktatási intézménnyel bővül. Minden különösebb fejtegetés helyett elég, ha utalok lapunk legutóbbi számában megjelent, a munkanélküliekről szóló írásra. Kérem, hogy azt is olvassák el, és vessék össze a Kolping Család kínálta lehetőségekkelel! (osi) Meghatóan szép volt mindenszentek és halottak napja az esztergomi temetőkben, a Belvárosban, Szentgyörgymezőn és Kertvárosban. Békés, nyugodt polgárok látogatták meg szeretteik sírját, a távolban nyugvókért pedig a közös kereszteknél gyújtottak gyertyát Nem mindig volt ez így Esztergomban. Évek kellettek ahhoz, hogy a belvárosi temető visszanyerje hajdani tisztaságát, hogy a szentgyörgymezői temetőben kitisztítsák az első világháborús sírok környékét és a kertvárosi temetőben rend legyen a kerítések környékén. Mindehhez nagyban hozzájárultak az esztergomi diákok is. - Természetesen, mint lapunk 42. számában arról írtunk is, a Komárom-Esztergom Megyei Temetkezési Vállalat dolgozói és a lakosság úgyszintén jelentős munkát végzett a temetőkben. A diákok közhasznú munkáját Baják István nyugalmazott közgazdasági főosztályvezető szervezi. Osi esztergomi család sarja, ismeri a körülményeket A temetőkhöz különös szállal kötődik, hiszen a bencés gimnáziumban Vértes Zoárd, a nagy temetőkutató volt az osztályfőnöke. Baják Istvántól tudtam meg, hogy az elmúlt évben a város diákjai több mint huszonkétezer óra, két és fél millió forint értékű társadalmi munkát végeztek. A belvárosi temetőben a régi zsidó temetőt a ferences diákok tisztították ki, és az új zsidótemetőben is rendet tettek. Ez a két temető több mint ötezer négyzetméter. Páter Szabó József atya példát mutatott a fiataloknak: fűrésszel, baltával, metszőollóval „vágta a rendet". De a ferencesek voltak azok is, akik a Jó Pásztor-kápolna környékét megtisztították és a Kálvária területét is gondozták. Ezek után természetes, hogy a diákok az egyházi személyek sírjait is rendbe tették. A belvárosi temető Petőfi úti oldalán a Bottyán szakközépiskola tanulói dolgoztak, a hegyre futó oldalon a Petőfi diákjai, a ravatalozó környékén a Baross utcai iskola tanulói, akiket négy napon keresztül Szűcs László tanműhelyvezető irányított A szentgyörgymezői temetőben a tanítóképző főiskola diákjai szorgoskodtak. Szabó Zsuzsa tanárnő szervezésében az első vüágháborús sírokat gondozták A kereskedelmi szakközépiskolások a szentgyörgymezói temető hasonló részében vállaltak kertészkedést takarítást Okét Kurucz László igazgató és Meszes Balázs igazgatóhelyettes irányította. A dobósok is itt serénykedtek, hiszen közel ötezer négyzetméteres temetői területről van szó. Szentgyörgymezőn a „Feltámadunk" főkaputól jobbra eső részen a balassások dolgoztak, a 48-as honvédtemetőben úgyszintén. A szentgyörgymezői temetőben a ravatalozókápolna környékét a József Attüások, a papi temető és a Szatmári Irgalmas Nővérek sírjait az Árpádházi Szent Erzsébet szakközépiskola tanulói tették rendbe. Ez több, mint ezer négyzetmétert jelent A Hell szakközépiskola a kertvárosi temető több mint hétezer négyzetméteres területének gondozását vállalata. Látszik is munkájuk eredménye! A hatalmas erkölcsi és fizikai segítség önmagáért beszéL Ebben természetesen a temetkezési vállalat is közreműködött; Berényi Vilmos kirendeltségvezető, Deák Lászlóné gondnok, Polacsek Sándor sírásó csoportvezető, Drahos István gondnok, Ladányi Sándor megbízott temetőfelügyelő. Halottak napjára tehát megszépültek temetőink. Most már - ha mindnyájan úgy akarjuk - könnyű lesz rendet tartani. Nem a szonszédos sírra kell dobni az elszáradt koszorút és virágot hanem a tárolóba, mert azokat a vállalat emberei rendszeresen ürítik! Természetesen a temetőkapukat, a bejárati ajtókat is zárni kellene. Nem beszélve arról, hogy több helyen még a kerítés is hiányzik. De ez már az önkormányzat feladata. Talán a városnak is marad annyi pénze, hogy tavasszal megépítsék a hiányzó kerítéseket A műeml ékesektől arról értesültem, hogy rövidesen sor kerül a temetők felmérésére, és az arra érdemes részeket védetté nyilvánítják. Úgy tűnik, hogy a temetőink környékén rend lesz Halottaink békében nyugodhatnak. (PL) A József Attila Általános Iskola helytörténeti szakkörösei -MeggyesMiklósné tanítványai - megint hallattak magukról. Legutóbb mint a nyári városvédő tábor résztvevőiről írtunk róluk. Most pedig a Kossuth Alapítvány országos pályázatán értek el egy második és egy negyedik helyezést - kétszáznegyven! versenyző közül. A díjakat Monokon, Kossuth szülőfalujában adták át Elsőként a második helyezést elért pályamű szerzőit, György Erikát és Argyelán Krisztinát kértük, hogy beszéljenek munkájukról. (Erika most a Szent István Gimnázium diákja, Krisztina pedig a Dobóé.) - Dolgozatunkban az 1848-49-es szabadságharc esztergomi eseményeivel és azok utóéletével foglalkoztunk. Az első fejezetben a reformkor nagyjainak esztergomi kapcsolatait tártuk fel. Petőfi például Ruffy Ida és Várady Antal házasságkötése alkalmából járt városunkban. A költő ezen az esküvőn ismerte meg Pató Pál urat. A második fejezetben az 1848-as esztergomi nemzetőrség és a Honvédegylet 1867-ben történt megalakulásáról írtunk. E fejezethez sok segítséget kaptunk Pifkó Pétertől. A harmadik 1949-ben pedig már arról az ifj úságról beszéltek, amelyik ,,... a Komszomol és a szocializmus építésének nagy munkájából veszi ki részét" Az Esztergom és Vidéke negyven évi szünet után, 1986-ban jelent meg újra. : Egy második és egy negyedik hely Az esztergomi diákok síkére fejezetben pedig a szabadságharc emlékezetét mutattuk be, a helyi sajtó tükrében. Hogyan ünnepelték meg március 15-ét - vagy éppen hogyan nem. Száz évvel ezelőtt e napon fényáramban úsztak a város utcái és zenészek járták be a várost És a szesztilalom is érvényben volt. Az esti vacsorákon például a „Kossuth-serleggel" mondtak tósztot az ünnepi szónokok. 1948. március 15-én hétezer ember ment ki a honvédtemetőbe. Az akkori márciusi számban mindössze egy különös programot találtunk: „A KISZ Esztergom Városi Bizottságának március 15-i programját... Este a 100 Fok Celsius együttes műsora." Az 1987-ben, ugyanebben az újságban megjelent cikk önmagáért beszél: „... A szokásos ünnepi beszéd után fellép a Gyakorlóiskola énekkara, a Hell szakközépiskola irodalmi színpada és az ÁFÉSZ néptáncegyüttese. Ez a program már hagyományos. Egyre több szereplővel és egyre kevebb nézővel. Sokan azt tartják, így van ez rendjén." Az áttörés 1989-ben következett be. A negyedik díjat kapott dolgozat szerzői: Madarász Eszter, Földi Brigitta, Gerendás Mária, Herháger Zsolt, Szekeres Zoltán és Szederkényi Miklós. E kis csapat a negyvennyolcas temetőre!, a szabadságharc esztergomi hőseiről, Be sze Jánosról, Pór Antalról, Palkovics Károlyról és Bátori Schulcz Bódogról gyűjtött anyagot Végül a hagyományápolásról, az Esztergom Barátainak Egyesületéről és a városvédő táborról írtak. A fiúk-lányok már most jelezték: jövőre is szeretnének jönni a városvédő táborba. A kutatások értelmét Szekeres Zoltán foglalta össze: A legjobb az egészben, ahogy összeáll a dolgozat A felfedezés, a kutatás öröme... (s.J.) A DIÁKOK IS SZÉPÍTETTÉK A TEMETŐKET