Esztergom és Vidéke, 1992

1992-10-08 / 39. szám

322 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Tisztelt Szerkesztőség! Ki az igazi? címmel két, stílusában és hangvételében egymástól élesen elütő írás olvasható a 36. számban. Sokáig gondolkodtam, írjak-e Önöknek, végül úgy éreztem, reagálnom kell, mert én is érintve érzem magam. Nem először fordul elő, hogy az Esztergom és Vidékében megjelenő olvasói véleményre reagálva olyan válasz jelenik meg, mely nem arról szól, amiről kellene. Erről személyes tapasztalatom is van. Nem helyes pártpolitikát becsempészni a sorok közé, a bíráló sorok ugyanis nem az MSZP helyi szervezetének véleményét tükrözik, mint ahogy a válasz sem MDF színekben jelenik meg. Bár a stílus emlékeztet a „nyugodt erő" kormányzati hangnemére. Elhibázott a cím: az Ez van nem akar rivalizálni a városi lappal, ez nem célja és feladata. A kritilais sorok sem erre irányultak. Már a vastagon szedett három gondolat sem pontos. Először: az Ez van a helyi szocialisták gondozásában megjelenő baloldali kiadvány. A nyolc fős szerkesztőségből két fő párttag, a többiek pártonkívüli szimpatizánsok vagyunk. A második gondolat azt sugallja: ha valakiről tárgyilagos cikk jelenik meg, az ne bírálja a megjelentetőt Harmadszor: a válaszból nem érződik, hogy bármit is megszívlelt volna a leírtakból. Most - a teljesség igénye nélkül lássuk a tényeket: nem a városi médiákról van szó, hanem egy városi lapról, s nem igazságosztásról, hanem egy olvasó véleményéről. Ehhez semmi köze sincsen annak, hogy a bíráló sorokat író munkahelye hol található és kitől örökölte, s besüt-e a nap. A továbbiakban különös állításokat fogalmaz meg a válaszoló: pl. senki sem állította, hogy nehezebb egy havi lapot készíteni, az pedig egyszerűen nem igaz, hogy a megjelenő anyagokat innét-onnét kellene összeollózni. A lap kisszámú, állandó szerzőkkel dolgozik. Az sem felel meg a valóságnak, hogy városunkban csak az egyház meg a kultúra táján történnek dolgok. Sok minden zajlik Esztergomban, csak utána kell menni ezeknek. Ebben valóban élen jár Pálos Imre, kár, hogy nem publikál nálunk is! Személy szerint én is azokat az írásokat keresem a lapban, melyek jelenlegi életünkkel foglalkoznak. A legutóbbi két lapszámban több biztató példát találtam. Ugyanakkor nem lehet nem észrevenni, hogy számos esetben kerülik a kényes kérdéseket Pl. a város aktuális ügyeivel foglalkozó írásban szó sem esik a munkanélküliségről, a közbiztonságról, az úthálózat állapotáról Mindezekben bizony kimutatható az önkormányzat tehetetlensége. Valószínű, hogy nem feledékenységből maradtak el ezek a kérdések. Itt érhető nyomon az a lapszerkesztési probléma, melyet írásában Csemusné kritizált „Aki a kicsit nem becsüli..." jutott eszembe, mikor a városi támogatás mértékéről olvastam Sebő József sorait Mint volt intézményvezető pedig tudom, hogy számos helyi cég részvényesként támogatja a lapot. Egyébként melyik újságnak van ma annyi pénze, hogy abból gond nélkül működhessen? Az pedig nem érdem, hogy valaki évekig ingyen írja a lapot Mások is ugyanezt teszik más lapokban. A lapszerkesztés nem könnyű dolog, sok gonddal küzd az Ez van is, mert alkalmi megjelenése eleve kizáija az aktualitások gyors követését Egy heti rendszerességgel megjelenő lap esetében mindez nem teljesíthetetlen igény. Tény, hogy könnyebb a régmúlt (egyébként igen érdekes) történelmi eseményeivel foglalkozni, mint a hétköznapok témái után járni, s közben esetleg ütközni valakivel, véleményt véleménnyel szembesíteni. Helyszűke miatt nem veszem sorra a válaszcikk többi megállapítását de azokra is jellemző, hogy érvek helyett sérteget vagdalkozik, gúnyolódik a szerző. Mondhatnánk, a stílus maga az ember... Ez az angyalkázás jópofa dolog egy sörözőben, baráti társaságban, de ebben a formában gusztustalan, s nagyfokú modortalanságra vall. Nem hiszem, hogy az ilyen írásoknak helye van az Esztergom és Vidékében, még ha maga a főszerkesztő követi is el. Maradjunk meg az udvariasság elemi szabályait követő, tisztességes újságírás mellett s hagyjuk a sárdobálást a másik becsmérlését Van elég bajunk ebben a városban, amit közösen kell megoldanunk, s ebben a sajtónak óriási feladatai vannak. Száz éve az érintett párbajra hívta volna a „Vakmerő újdondász"-t ma erre (szerencsére) nincs lehetőség. Marad a megkövetés! Kíváncsian várom! Egom, 1992. szept 25. Forró Sándor Megjelent a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltárának évkönyve. Az Ortutay András által szerkesztett kötet 150 Ft-os áron a Gran Tours utazási irodában kapható (Széchenyi tér 25.) Részletes ismertetésére még visszatérünk. Tisztelt Forró Úr! Arról, hogy ki a modortalanabb és faragatlanabb, bizonyára hosszasan elvitatkozgathatnánk. Én elmentem egy párt helyi irodavezetőjéhez és írtam róla, a lehető legtárgyilagosabban, amit a kérdezett úgy hálált meg, hogy még a nyomdafesték megszáradása előtt hátbatámadott És ezek után még bocsánatot is kell(ene) kémem?... Abban teljesen egyetértek önnel, hogy száz évvel ezelőtt - ha nem egy hölgyről lenne szó - bizonyára párbajjal végződött volna a dolog. A gúnyolódásról csak annyit hogy én az MSZP-re nem tettem megjegyzést mint azt ön az MDF kapcsán teszi. Hiába, a stílus maga az ember... Az angyalkázás pedig nem gusztustalan, kocsmabéli dolog, mint azt Ön hiszi, csupán a szatíra egyik eszköze... A sárdobálásról csak annyit: nem én kezdtem... Az olyan általánosságban, homályosan megfogalmazott mondatokkal, mint hogy „Nem először fordul elő.... Erről személyes tapasztalatom is van." - konkrétum híján sajnos nem tudok mit kezdeni. Azért valóban elnézést kell kérnem, hogy az Ez van című, „a helyi szocialisták gondozásában megjelenő baloldali kiadvány"-t az egyszerűség kedvéért „szocialistának" mertem bélyegezni. Az ollózás tényét pedig magától az érintettől hallottam, akkor, amikor még jóban voltunk: „Az ország szocialista lapszerkesztői megállapodtak: egymástól bármikor, bármit átvehetnek. És mi élünk is ezzel a lehetőséggel." Lehet hogy egy kicsit túloztam, de ez megintcsak a szatíra eszköze, ami az előzmények ismeretében részemről, úgy érzem, teljesen jogos. A munkanélküliségről - ha jobban utánanéz, tapasztalhatja - többször írtunk, jómagam is, Pálos Imre is, bár tudom, e témáról sajnos nem lehet elégszer. Az Olvasó joggal váija a kritikus, a leleplező és oknyomozó írásokat Eme ,följelentő" cikkeket azonban a legnehezebb megírni. Rengeteg utánajárást tényanyag-gyűjtést igényel, amit piaci szóbeszéd alapján nem lehet megfogalmazni - és korántsem veszélytelen. Mindez harmad- és negyedállásban dolgozó „újságíróktól" nem igazán elváriutó követelmény- De hadd mondjak egy példát: Az ön által igazgatott Gyermekház (Úttörőház) szomszédságában a nyolcvanas években sokáig „építettek" egy ifjúsági parkot Hírek szerint két és félmilliót öltek bele, s egyes vállalkozók - állítólag százezer forintokat is felvettek úgyahogy (sehogy?) elvégzett munkákért A különböző iskolák diákjai pedig nem győztek ott társadalmi murik ázni. Ma mégis gaztenger borítja az egészet Mujdricza Ferenc tervezőépítész, látván az ügy reménytelenségét engen is többször győzködött: vállalnám el a „befejezést"... Amikor tavaly e témát lapunk hasábjain fölemlegettem, senki sem reagált: sem az önkormányzat sem a pártok - még az igen tisztelt MSZP sem. Tudom, lassan lejár az ötéves elévülési idő... És egy kisvárosi újságírónak azt is tudnia kell, hogy minden kényes ügy mögött olyan embereket talál, akikkel nap mint nap találkozik az utcán. De emlékezetem szerint az Ez van hasábjain se sűrűn fordulnak elő ilyen írások.„ A kicsit én is sokra becsülöm, különben '85 őszén nem kezdtem volna 30-40 helyről összeszedni a pénzt az Esztergom és Vidéke műsorfüzetéhez. Akkor ön is hozzájárult és - ha hiszi, ha nem-ma is hálás vagyok érte. Lehet hogy nem érdem, ha valaki évekig ingyen ír egy újságot?!... Csupán arra hivatkozva, hogy mások is ezt teszik? Miután jól beolvastunk egymásnak, én mégis a megbékélés útját szeretném keresni az Ez van szerkesztőségével, Csernusné Láposi Elzával, Forró Sándorral és mindnyájukkal, hiszen, mint ön is írja, számos teendő vár ránk, s kinek használ a mi vagdalkozásunk?... A két szerkesztőség pedig bizonyára jól tudna együttműködni. És mint tudjuk, a rossz szomszédság török átokMindnyájukat tisztelettelköszöntöm: Sebő József Nem ugratásnak szántuk... A nyomda ördöge már megint betette a lábát.. Múltheti számunkban - mint bizonyára sokan észrevették - a harmadik oldalon fölcserélődtek a képaláírások. Esztergom legforgalmasabb pontja természetesen nem a vároldal, és fénylámpa-rendszert se terveznek oda. Legfeljebb fényjátékot De az utóbbi időben mintha e tervet is ejtették volna... A vár reneszánsz függőfolyosójának maradványait pedig természetesen nem a Kiss János utcában kell keresni. Az eset után a nyomda vezetője felajánlotta, hogy újranyomják az oldalt de addigra már számos páldány közkézen forgott így lemondtunk róla. Az Esztergom és Vidéke szerkesztői