Esztergom és Vidéke, 1992

1992-09-10 / 35. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 290 FORRÓ NYÁR Forró nyarat éltünk meg, élünk meg Magyarországon. Néhány napja Szegeden a Nagyáruház előtt 43 Celsius fokot mutatott a tábla. De az újságokat olvasva is forrónak éreztem a világot magam körül. Az természetes, hogy a kormánypárti (kormányhű, kormányelkötelezett, a kormánnyal rokonszenvező stb.) médiák és az ellenzékiek sok kérdésben nem értenek egyet (Az ellenzékinek is van jó pár megfelelője: a kommunistától kezdve a nyugatiig.) Ez természetes. Nekem nagyobb gondot okoznak azok a nem irodalmi alkotások, amelyek mint elfogulatlan látleletek jelennek meg. A kormánypárthoz közelálló újságíró véletlenül olyan emberekkel találkozik, akiknek könnybe borul a szemük, ha egy-egy kormánypárti férfiú nevét említik, a túloldalról hangzó kritikát is objektíven írják le, hallották, hogy ezt beszélik. Amit hallottak, az butaság, ordít belőle az elfogultság. A másik oldalon is találkozunk hasonló objektív látleletekkel: itt ha a kormánypártiakat említik, az egyszerű ember szeme elborul, ha ellenzéki férfiakat felderül. Nekem ez az egész műfaj nem tetszik: egyetlen szerzőtől sem vitatom el, hogy valót írt le, de tudom, hogy nem az igazat Magamban gyomorfordító írásnak titulálom az ilyeneket s jobban haragszom miattuk, mint egy-egy pártvezér meggondolatlan írásainak, őket az írás helyett olvasásra buzdítanám: nem lenne tanulság nélküli, ha nekiállnának és az 1930-as évektől végigolvasnák a népi-urbánus vita anyagát Féját Móriczot Némethet Remenyiket, Zilahyt vagy Fejtőt, Hatvanyt, József Attilát olvasni mindenképpen tanulságos. Márcsak stílusuk miatt is. Három hét a kórházban - hatan összezárva a betegségben és melegben: ha nem tudtam volna, kiderült hogy az „átlag" embert kicsit más problémák izgatják. A beszélgetések során volt, amiben egységesen „kormánypártiak" voltunk, volt amiben „ellenzékiek", s voltak kérdések, melyekben megoszlott a vélemény. De ez így van a társadalomban is. Saját két esettanulmányom is ezt igyekszik bizonyítani. Mint korábban írtam, az ilyen írások felettébb ellenszenvesek nekem, de most vállalom, mert azt hogy mit éreztem, csak én tudom, a tényre, a két eseményre pedig egyként több mint száz tanú van. Családi okokból kerültem fel a Makóról Szeged felé tartó szombat esti buszra. Pontosabban, alig hogy felfértem, mert a csuklós busz tömve volt tizenéves lányokkal és fiúkkal (zömében lányokkal), akik a közeli Kiszomborba mentek diszkóba. Csinos lányok, helyesen öltözve, kis feszültséggel, de jókedvűen-vidám volt az összhangulat Harmincöt évvel korábbi ifjúságomra gondolva jó hangulatban ültem le, amikor Kiszomboron kiürült a busz. Másnap, vasárnap reggel kilenc órakor - ismét családi ok miatt Makón a szép barokk templomban misén voltam. A mise végén (A mise véget ért Távozzatok békével.) a plébános úr kérte az énekkarosokat: „a fiúkat és Balázst is", hogy menjenek be a sekrestyébe, megbeszélni a délutáni misét, amikor a makói római katolikus iskola tanévnyitó miséjét a püspök úr tartja. Tudatosult bennem, hogy a gyerekek miatt volt oly bensőséges a mise, oly szívhez szóló. A zsivalyból lehetett érteni, hogy még a ki prédikált Balázs is megy a megbeszélésre, s ott lesz majd délután, amikor Gyulay Endre püspök úr misézik. Szép volt Kedves olvasóinkat kérem, hogy segítsenek eldönteni, „kormánypártian" avagy „ellenzékien" gondolkodom? Én úgy érzem, hogy normálisan, de a demokrácia érdekében kérem, hogy azt mindkét fél ismerje el, hogy „sajátosan". S ha ez nem zavarja őket nagy baj már nem lehet Ortutay András ^^jjpjP WJ - Képviselő úr, mint ellenzéki politikus, hogyan ítéli meg a kormány elmúlt két évi politikáját? - Veszélyes tendenciákat látok. Gyengének ítélem a kormányt, noha tudom, hogy nehéz feladatot vállalt Főként az a veszélyes, hogy ők is érzik gyengeségüket, s ezért egyre arrogánsabbak. A vitákat pedig ideológiai síkra terelik. A rossz hangulatért is felelősek. Élesedett a szembenállás, s ez, a kezdeti időkhöz képest, rossz érzést váltott ki bennem. Nem tetszik, hogy az ellenzékből ellenséget kreálnak. Ez egy igencsak sebezhető demokráciában aligha használ. Elismerem, hogy a kialakult helyzetért az ellenzék is felelős, de: aggasztónak látom a helyzetet. A költségvetési vita során még az is elhangzott, hogy az ellenzék a nemzet ellensége, noha aggodalmaink megalapozottak voltak. A kormány az előző rendszer utolsó időszakának sémája szerint készítette el a költségvetési törvényt Nem ideológiákkal, hanem praktikummal kell kormányozni. - Hogyan ítéli meg saját képviselői munkáját? - Tudom, hogy sokan a felszólalások száma szerint ítélik meg a képviselő munkáját, de én továbbra is vallom, hogy a lényegi munka a bizottságokban folyik. Szerencsére a mi bizottságunkban, az Egészségügyi, Családvédelmi és Szociális Bizottságban a kormánypárti és az ellenzéki politikusok között jó a kapcsolat. Nálunk érvekkel lehet vitatkozni. Előfordul, hogy a kormány előterjesztését az MDF soraiból élesebben bírálják, mint az ellenzék soraiból. E téren az a fő feladat, hogy a jelenlegi súlyos helyzetben az állam ne vonuljon ki a szociális területekről, illetve ne csökkenjen a részvétele. - A legtöbb időmet e bizottsági munkára való felkészülés viszi el. 1991 -re vonatkozóan - egy MDFes képviselőtársammal együtt - javasoltam, hogy a társadalombiztosítás költségvetéséből mentálhigiénés célokra különítsenek el százötven milliót. E javaslatomat még Surján László is elfogadta. 1992-ben ugyanerre a célra már kettőszázmiirendszerben divatos volt Nekem, úgy érzem, a kisembereket kell segítenem. A hátrányos helyzetű nyugdíjasok és a szociálisan veszélyeztetettek közül nagyon sokan keresnek fel. Az esztergomi életben való jelenlét számomra szinte teljességgel lehetetlen, hiszen ritka kivételtől eltekintve a hét valamennyi napján Pesten vagyok. Reggel a hetes busszal megyek, s legkorábban a tizenkilenc húszassal jövök haza. A sűrű távollétek ellenére egy kicsit panaszhivatallá is váltam; a Suzukinál dolgozó fiataloktól kezdve a megfelelő munkát keresőkig, a kisA kisemberek képviselője Beszélgetés dr. Arató 'Gézával; III országgyűlési képviselőnkkel liót javasoltam. A szavazásnál, Surján László határozott ellenvéleménye ellenére, a plenáris ülés elfogadta javaslatomat. E keretösszegből az ideggondozók, a családsegítők, az iskolai gondozók kaphatnak - pályázat révén. A plenáris ülésekről az a véleményem, hogy a helyhatósági választások idején a kampányok része volt az országgyűlés munkája, s félő, hogy az új választások felé közeledvén ez megint így lesz. - Többen nehezményezik, hogy nem vesz részt a város életében... - Nekem nem kijáró képviselőnek kell lennem, mint az a múlt nyugdíjasoktól a lakásra várókig számosan megkeresnek. Sokan úgy érzik, hogy befolyásolhatom a lakáselosztást holott erre nincs jogosítványom, főként arra nincs, hogy a képviselőtestület mellett-fölött operatív szerepet játszhassak. A megkeresések többsége helyi, önkormányzati intézkedést igényel. Például: hogyan lehetne felgyorsítani a gázprogramot?... Nemrég például a lőtér ügyében kerestek meg. Ott számosan szeretnék visszakapni a földjüket. Tájékozódtam a földművelésügyi minisztériumban, és az érintettekkel a polgármester úrnál is jártunk. Közösen fogalmaztunk egy levelet a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet címére. Kérdés: hogyan nyilatkozik a címzett Esztergomban több földet kérnek vissza, mint amit szétosztásra felajánlott a termelőszövetkezet Az is fölmerült, hogy az érintetteket volt városi földtulajdonból kárpótolják. Én ezeket a kéréseket maximálisan támogattam. Abban is részem volt hogy a kórház kétszázezer dollár értékű egészségügyi berendezést kapott. Igaz, köszönetet csak a sebészettől kaptam... - Mit gondol, hogyan lehetne segíteni az Esztergomot sújtó munkanélküliségen? - Elsősorban az idegenforgalmi adottságok jobb kihasználásával. Itt ne csak átmenő turizmus legyen, hanem maradjon is itt a vendég. Tudomásul kell venni, hogy napjainkban kemény küzdelem folyik a Vendégért, ezért nagyobb befektetésre van szükség, akár pályázati úton is. - Mit vár a közeljövőtől? - Amikor közéleti szerepet vállaltam, azon a ponton voltam, hogy nem lehet kibírni az országban uralkodó állapotokatOptimista vagyok, noha tudom, hogy csoda nem történhet. Az optimizmusom több generációra szól. A felemelkedés csak hosszú és szívós munka eredménye lehet. Sebő József