Esztergom és Vidéke, 1992

1992-09-04 / 34. szám

ESZTERGOM ES VIDEKE 4. CSERKÉSZTÖRVÉNY: . \ „A CSERKÉSZ MINDEN CSERKÉSZT TESTVÉRÉNEK TEKINT." A cserkészek Maintalban jártak \ f Az első és második világhábo­rúban vitézzé avatottak jelenlce­zését kérem - levélben. Jóbáné Tóth Anna, Esztergom, Lőrinc utca 17. (x) V / Úgy kezdődött, hogy 1990-ben a testvérvárosi kapcsolatot kereső main­tali delegáció Esztergomban cserkész­fiatalokkal is szeretett volna találkoz­ni. Azóta állandó levélváltásban va­gyunk a maintali „Schwarzer Emden Panther" (Fekete Párduc) cserkészcsa­pat parancsnokával, Klaus von der Em­den úrral. A levelezés során ismertet­tük egymással elképzeléseinket, a cserkészprogramokat, terveinket, cél­jainkat. Egy év elteltével, 1991 októ­berében a Fekete Párduc csapat tagjai meghívásunkra 10 napot töltöttek vá­rosunkban. Elkalauzoltuk őket törté­nelmi városunk legszebb látnivalói­hoz, a Dunakanyarba, túrát szervez­tünk a csodálatos Pilisbe, Dobogókőre és fővárosunkba. Mivel vendégeink kifejezett kérése volt, hogy esetenként a cserkészcsaládok otthonaiba is bete­kinthessenek, erre is lehetőséget ad­tunk, melynek eredményeként levele­zések, cserkészbaráti kapcsolatok ala­kultak ki, mind a fiatalok, mind a két csapat vezetői között. A mindjobban kiépülő kapcsolat érdekében ekkor egyeztettük, hogy 1992 augusztusá­ban csapatunk tagjaival, ugyancsak 10 napra amaintaliak vendégei lehetünk. Augusztus 2-án autóbusszal indul­tunk Münchenig, majd onnan a Fekete Párduc csapat saját mikróbuszával, ­mely magyarországi látogatásuk ide­jén is megoldotta a közlekedést - vit­tek bennünket a Maintal területén lévő saját cserkészparkjukba. A táborhe­lyen vendéglátóink már felverték ré­szünkre a sátrakat, így a hosszú és fárasztó út után gyorsan birtokba ve­hettük új otthonunkat. Még aznap este egyeztettük Emden úrral az elkövetkező napok program­jait, melyet igen nagy gondossággal állítottak össze. Augusztus 3-án reg­gel, a vendéglátó csapat vezetőivel kö­zösen, felvontuk nemzeti lobogóinkat, és ezzel hivatalosan is megnyitottuk a 14-es Hollók táborát. Ezt követően vá­rosnézésre indultunk. A déli órákban pedig dr. Waltér Inger úr, Maintal vá­ros polgármestere ebéddel egybekö­tött fogadást tartott. Ez a találkozás lehetőséget adott arra, hogy bővebben kifejthessük elképzeléseinket a két vá­ros fiatalságának, cserkészeinek to­vábbi kapcsolatbővítéséről. A jó han­gulatban zajlott beszélgetés ebéd után a polgármester úr a csapatnak ajándékozott egy maintali albumot, melynek viszonzásaként különböző cserkészajándékokat, valamint egy Esztergomról szóló német nyelvű vi­deokazettát, illetőleg a magyar ízeket reprezentáló - és Unger úr által ked­velt - paprikás szalámit adtunk át. Er­ről a következő napi városi sajtóban „Szalámi a polgármester részére" cím­mel jelent meg cikk. További programjaink között szere­pelt Maintal négy városrészének meg­tekintése; városi ifjúsági ház, tűzoltó­ság, a Maintal folyó menti jacht-kikö­tő, vadaspark, Hanau város nevezetes­ségeinek megismerése (óváros, újvá­ros, bevásárlóközpont). Ottlétünk ideje alatt állandó belépőt kaptunk a városi strandfürdőbe, ahol enyhítettük a nagy meleg okozta víz utáni vágyunkat, egy alkalommal pe­dig a Groskrotzenburger-tóban furöd­hettünk. Hétközben egy közeli farmot tekintettünk meg, melyben versenylo­vak képzésével foglalkoztak, utána pedig helyi specialitásként szabadtű­zön készült vacsorával kedveskedtek vendéglátóink. Augusztus 9-én, vasárnap a döring­heimi Viking-templomban közös öku­menikus istentiszteleten vettünk rész. Sokunk számára vált maradandó em­lékké, hogy a mise alatt a helybéliek kedves szavakkal, tapssal köszöntöt­tek minket Mivel Németországban ottlétünk ideje alatt már megkezdődött a tanítás, - néhány estét kivéve, ami­kor közös tábortüzeket tartottunk ­igen kevés idő jutott a cserkészekkel való találkozásra. A hét vége adott alkalmat arra, hogy mi is megismer­kedhessünk cserkésztestvéreink ott­honával, családjaival. A vasárnapot mindenki egy-egy családnál töltötte. A vendéglátók gondoskodtak a prog­ramról: strandolásról, városnézésről, közös esti vacsorakészítésről, frank­furti sétáról, állatkerti látogatásról. Ekkor mérhettek fel igazán német tu­dásunkat! Míg fiataljaink a családoknál töltöt­ték a napot, a csapatvezetést Emden úr és felesége saját otthonába látta ven­dégül. Jóleső érzéssel Figyeltünk fel a szoba falait díszítő - magyarországi tartózkodásuk idejéből származó ­emlékekre, csapatunk ajándékaira. Ez a magánlátogatás lehetőséget terem­tett arra, hogy kicserélhessük tapasz­talatainkat illetőleg szóba hozhassuk a Holló Cserkészcsapat 1993. évi 80 éves évfordulójára szóló meghívást valamint a testvércsapat kisvárosának 1200. évi jubileumára tervezett meg­hívásunkat Az utolsó előtti napot vásárolgatás­sal, illetve strandolással töltüttük, majd az esti programhoz készülőd­tünk, közös vidám tábortüzet tartot­tunk. S ez volt a búcsúzás is. A kelle­mesen töltött vidám percek után került sor az otthonról hozott cserkészaján­dékok átadására, melyeket mindenki nagy szeretettel fogadott. A zászlóle­vonás után egymásnak ajándékoztuk országaink lobogóit Másnap már csak a csomagolás ma­radt és délelőtt 11 órakor megjelent a Fekete Párduc emblémát hordozó mikróbusz, mellyel a müncheni pálya­udvarra indultunk. Feltétlenül említést érdemel, hogy a hochstadti városkában a „Zum Neuen Bau" fogadóban minden nap ízletes, jellegzetes német ételekkel kedves­kedtek vendéglátóink. A nyelvi nehézségek megoldásában nagy segítségünkre volt Viktor Rottár és Magdolna Rottár Németországból, akik a Külföldi Magyar Cserkészszö­vetség Európa I. kerületének parancs­nokai, és kapcsolatfelvételünk óta az összekötő szerepet is vállalták és mindvégig segítséget nyújtottak. Kapcsolatunk további elmélyítése érdekében Klaus von der Emden úr jelezte, hogy a jövő évben csapatának nyári kiképzésén szívesen látnak ven­dégül néhány esztergomi cserkészt. Ezen felül magánlátogatásra is lehető­séget adott - családja körében. Németországból, Maintalból ked­ves emlékeket hoztunk magunkkal. Örömmel voltunk együtt azokkal, akik egy számunkra kissé idegennek tűnő országban ugyanolyan elveket vallanak és ugyanolyan cserkésztör­vények szellemében élnek, és lesznek fiatalból felnőttek, mint mi, magyar cserkészek. Ez a tudat rendkívüli mó­don segítette a közösen eltöltött idő jó kihasználását. Ennek bizonyítéka, hogy a szeptember 6-án, a Bazilikában tartandó fél 11 órai évadnyitó szentmi­sén - magánemberként - Klaus úr és családja megtisztel minket látogatásá­val. Végezetül ezúton mondunk köszö­netet mindazoknak, akik hozzásegítet­ték csapatunkat e program végrehajtá­sához és anyagi, illetve tárgyi eszkö­zökkel támogatták utazásainkat Hazaérkezésünk után örömmel ér­tesültünk, hogy városunk Maintallal is hivatalosan felvette a testvérvárosi kapcsolatot. Reméljük, hogy a jövőben még jobb körülmények között láthatjuk vendé­gül a német cserkészeket - városunk­kal karöltve. A cserkészeken nem fog múlni! Rnttár ÍÓ7.<apf rmp«tparanrsnnk Műemléki várotaink - Esztergom, Tata ­sétára csábító utcái ét terei b ejárhatók e könyv segítségével. A magyar, német és angol nyelvű változatban megjelent kény v képeihez kapcso­lódó legfontosabb tudnivalókat a kötet végén található képjegyzék tartalmazza. Könyvismertető Megyénk Ismétszép kötettel lett gazdagabb. Megjelent a Képes körséta Komárom-Eszter­gom megyében című fotóalbum. Ez az ebó olyan könyv, amelyben az érdek­lődd ízelítőt kaphat azokból az értékekből, amelyek a történelem során halmozódtak fel tflrnűl/nlakfii Kl^nlnVflBUll. Az albumban egy képzeletbeli utazás sor­rendjében következnek egymás után a képek, így az utazó Dömflsnét, a Dunakanyar e cso­dálatos szépségű pontjánál belépve végigjár­hatja tájainkat, bepillanthat településeink so­rába.

Next

/
Thumbnails
Contents