Esztergom és Vidéke, 1992

1992-09-04 / 34. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Legutóbbi két számunk szerkesztését főként az ünnep diktálta, amelynek rangja városunkban nem csak állami, de esztergomi is. Előbb meghirhettük, majd krónikába foglaltuk az Ünnepi Hét eseményeit így maradtunk adósak a városházi tudósítással az augusztus 13-i képviselőtestületi ülésről, amelyet nagyon „terven felül" hívtak össze, de nem volt „rendkívüli", legföljebb hatékonyságát illetően: az 5 napirendi téma tárgyalása ugyanis még két óra hosszat sem tartott, s minden előterjesztés nyomán döntés született. A hétköznapi életkörülményeket hosszú távra meghatározó döntések, ezért most - az ünnep múltán - sem késtünk el rövid ismertetésükkel. Anúért a nyári szünetnek tervezett időben az ülés összehívása halaszthatatlanná vált: a központi céltámogatásokra benyújtható pályázatok előrehozott határideje. A polgármester előterjesztése alapján elfogadott testületi határozat a következő pályázatokat tartalmazza (Cél Igényelt állami támogatás - önkormányzati ráfordítás -ütemezés): Szent Tamás-hegyi szennyvízcsatornahálózat - 4093 eFt 9550 eFT- 1993/94. Kertvárosi szennyvízcsatorna, főgyűjtővezeték - 44400 eFt 44000 eFt -1993/94. Kertvárosi szennyvízcsatornahálózat-53 670 eFt- 125230 eFt -1993/95. Bottyán J. Szakközépisk: Kollégium, férőhelybővítés - 4000 eFt-6000 eFT-1993. Kertváros, Arany J. Ált. Isk., tornaterem-10000eFT -15000 eFt-1993/95. Jónéhány család életkörülményeit fordítja kedvezőbbre két, lakásügyekre vonatkozó javaslat elfogadására. Az egyik 11 családnak juttatott 100-200 eFt közötti összegű kamatmentes kölcsönt, hogy megvásárolhassák azokat a Telegdy Cs. (volt Kartaly) utcai szükséglakásokat, amelyekben eddig bérlőként laktak. A másik határozat 25 családot helyezett el azokban a Dobogókői úti (ún. KECS-) lakásokban, amelyeket a volt szovjet laktanyában alakítottak ki. A ••• * VAROSHAZA: nyári döntések után U. ott, tanteremépítés - 12500 eFT -12500 eFT -1993/95. Vaszary Kolos Kórház orvosi gép-műszer beszerzés - 20000 eFT - 30000 eFT - 1993/95. Olyan célok ezek, amelyek városi intézmények, sőt egész városrészek számára alapvetően fontosak. Megvalósításukhoz azonban szükség van még egy döntésre, amelyet állami szinten hoznak. Reméljük, hogy a tervek többségére nézve kedvezően. Még egy fontos határozat született, amely régóta húzódó, többször is tárgyalt ügyben eredményezett megoldást. A Kulturális és Idegenforgalmi Bizottság a német testvérvárosi kapcsolatok fejlesztéséről készített előterjesztésben hangsúlyozta, hogy hazánk európai kapcsolatrendszerében történelmileg is, aktuálisan is meghatározó a sokoldalú német orientáció, ezért két vagy akár több (más-más szövetségi tartományban fekvő) német várossal is indokoltnak és lehetségesnek tartja a testvérvárosi kapcsolat létrehozását. Minél szélesebb a hivatalos kapcsolatrendszer, - és természetesen, ha megfelelő hatékonysággal működtetik - annál több esélyt ad a különféle egyéni és kollektív kapcsolatok épüléséhez, amelyek a város életének minden területét gazdagítják. A Bizottság előterjesztése alapján a következő - 154/1992. (VÜI.13.) sz. képviselőtestületi határozat született: „A képviselőtestület a Bamberggel 1991-ben kötött testvérvárosi szerződés megvalósítását kiemelkedő fontosságúnak tekinti. Ugyanakkor méltányolni kívánja Ehingen és Maintal régebbi keletű és folyamatosan kitartó kapcsolatépítő törekvéseit. Ezért a testület kinyilvánítja azt a szándékát, hogy ezzel a két német várossal szintén hivatalos testvérvárosi kapcsolatot létesít." Ehingen (Bundesland Baden Württenberg) és Maintal (Bundesland Hessen) bemutatására a testvérvárosi szerződések aláírásakor - valószínűleg október folyamán - fogunk visszatérni. N. T. orenburgi betegek kivizsgálására alakult bizottság elnökének. 198 fő vizsgálatát egy éven át végeztük. Ismerettségünk a közös munkából ered. Itt tanultam meg tisztelni szakmai tudásáért, emberségéért, a szervezőképességéért, a belőle áradó szeretetért. Valamennyi orenburgi beteg nagyon tisztelte. Ha ő nem lett volna e munka élén, aligha érhettük volna el azokat az eredményeket, amelyek lehetővé tették a továbblépést. Dr. Sinka Gábor vizsgálatait napjainkban a Népjóléti Minisztérium az ország négy orvostudományi betegeket. Szerette azokat, akik tanították, szerette azokat, akiket érdemes volt tanítani - és szeretetre is tanította őket. Ő csak szolgálni akart és nem tündökölni. Ezért ebben az értelemben sohasem érte csalódás. Mások kitüntetéseken, külső, mulandó jeleken mérik le saját értéküket. Dr. Sinka Gábor a kollegáinak és a betegeinek a jóváhagyó tekintetét érezte a legnagyobb megbecsülésnek. Igaza volt! Értelmiségi és magyar ember volt, a Németh László-i értelemben is. Szerepe nem egyszer az olyan előőrsé is volt, amelyet Dr. Sinka Gábor kórházigazgató főorvos, a Magyar Üzemegészségügyi Társaság egykori főtitkára augusztus 15-én lett volna 56 éves. Sokan köszöntöttük volna, hiszen születésnapját mindig szívesen töltötte baráti társaságban. Emlékezzünk most rá dr. Mázsa Szabolccsal, a Budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem radiológusával együtt. - Honnan volt az Ismeretség? kérdeztem az orvostudományok kandidátusától. - Dr. Sinka Gábor kórházigazgató főorvossal 1990-ben ismerkedtem meg. Ót választottuk az ÖTVENHAT ÉVES LENNE. .„TISZTELTEM SZAKMAI TUDÁSÁÉRT, / A BELŐLE ÁRADÓ SZERETETÉRT,*," - mondjaaz orvostudós egyetemén folytatja tovább! Barátságunkat az is erősítette, hogy betegsége idején, radiológusként a kapcsolatunk nemcsak hogy megmaradt, hanem még intenzívebbé vált. Nagy kár, hogy dr. Sinka Gábor halálával a magyar üzemorvoslás hanyatlásnak indult. - Milyen ember, milyen orvos volt dr. Sinka Gábor? - Azon kevés emberekhez tartozott, akiknek nemcsak szakmája, hanem hivatása is volt. Mindig úgy érezte, hogy magánál nagyobbat kell szolgálnia: a gondjaira bízott a saját tüzérsége is lőtt. Arra a kérdésre, hogy az értelmes élethez mi kell, tudta a választ is: az, hogy a sorsunkat értve, magunk magunkban érjük el, s szemünk a célt ne vétse. - Mit hagyott ránk szellemi örökségül? - Dr. Sinka Gábor tudta, hogy az eszmék harcában is emberek véreznek. Nehéz helyzetben lévő kollegáinak, amikor csak tehette, mentőkötelet dobott. Tudta, hogy a szellem becsületessége az önmagunkhoz való hűség és az őseink múltjához való következetes ragaszkodás. Hogy semmit sem ér a verseny, ha hamis a pálya. Tüdta, hogy a múló idő egyetlen jutalma az összetartozás érzése. Hogy a lehetőségeket nem feltétlenül kívülről kell várni, hanem belső lehetőségei tartják meg az embert. Kívülről csak minimális segítség kell. Ezek pedig mindig megvannak. Az esetleges kedvezőtlen körülmények senkit sem mentenek fel a kötelesség és a munka alól. Élete példa rá, hogy az értelmiségi létben az embernek legtöbb elszámolni valója mindig önmagával van. Hogy mennyi gond, mennyi keserűség mellett mennyiszer ragyogott fel neki az alkotás gyönyörűsége. Élete a minőségi ember élete volt, sziget-léttel, a hosszútávfutó magányosságával. Vele együtt lenni, vele együtt gondolkodni, vele együtt dolgozni élvezetes volt. Mindannyian éreztük, hogy a teljesítményben, a szellemi erőidfejtésben maga is örömét lelte. Olyan ember volt, mely modell értékű. Akinek sikerült az egyéni és a közösségi lét szabad egyeztetése; a jog és a kötelesség arányának a megtalálása Példa-ember volt így őrizzük meg szívünk mélyén és emlékezetünkben. (Pálos)