Esztergom és Vidéke, 1992

1992-07-24 / 28. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Dr. Magyar György: Nemzeti Magyar Olimpiai Játékok Néhány gondolat egy reformkori kezdeményezésről játékok jelképe volt a leszálló delphin és a fölemelkedő sas; legyen a mi pályánk jelképe a fölemelkedő galamb a szeretet galambja! Ez terjeszti ki szárnyait oltáraikon, ez lebegjen egyesületeinken, s ez törje el fejünk fölött a szeretetlenség damoklesi tőrét!" (Részlet az 1830 február 25-én gróf Széchenyi Istvánhoz és báró Wesselényi Miklóshoz írt leveléből.) Az egyetmes testnevelés és sporttörténet kutatásaiból ismeretes, hogy külföldön már a reneszánsz korától foglalkoztak az ókori gimnasztika és olimpiai játékok gondolatával és színpadi megörökítésével (Mateo Palmeieri, Pertus Faber, Thomas Kyd, Róbert Dover). Néhány országban még helyi vetélkedőket is rendeztek az olimpia szellemében (Angliában Olimpic Gamest; Svédországban Ramlöse fürdőhelyén Olimpiai Játékokat; Montreálban Olimpic Games-t; Letrinóban felújított antik olimpiai játékokat). Az ókori gimnasztikával és olimpiai gondolattal foglalkozó hazai szakirodalomban 1990-ig nem találtunk adatot arról, hogy már a reformkorban konkrét javaslat született a Nemzeti Magyar Olimpiai Játékok rendezésére. Ezt bizonyítja dr. Deák Antal Andaz öklözés, a fenevedakkal való küzdés. Utal arra, hogy a versenyekre való felkészülés, gyakorlás az ifjakat serénységre és bátor vitézi tettekre szoktatja. A győztesek kellő elismerésben részesültek. A második részben szomorúan idézi azt a gondolatot, amelyet a 14. században egy ázsiai nagykövet mondott Konstantinápolyban a magyar követnek: „Úgy hallom, hogy a magyar nemzeti tűz kezd lassanként kialudni bennetek! Igaz, vágynák sokhelyt jó reménységű, jó erkölcsű, derék ifjak, de nagy a számuk a hibás és már megmegerősítik. Igen figyelemre méltó gondolatok megvalósítását szorgalmazta: „Készítsünk jól megalapítva minden 4. vagy szökő esztendőben Nemzeti Magyar Olimpiai Játékokat úgy mint voltak a régi Görögöknél. Szerezzük meg minden odavaló készületeket, tegyünk meg lelkes erővel minden igyekezetet; most Nemzetünk javára; ennél felségesebb áldozatot, hasznosabb Intézetet nem tehetünk; de előre a Nemzetünk Felséges Királyától, a Haza Attyától, szabadságot s moralizáló rendszabályokat nyerjünk, s osztán a jutalmakról gondoskodjunk. egészségesek. Van Magyar Tudós Társaságunk, vágynák gőzerőműveink; magyar gőz hajóink, vasutaink, van lóverseny, van állatokat nemesítő és tenyésztő intézetünk, készülnek hegyek, s majd egy hidat szülnek Buda-Pesti Dunán. Vágynák gyors futó szerekeink; emelkedik aNemzeti Magyar Amfiteátrum; terjed a Nemzeti Casinók száma; s mindenféle sok közhasznú Intézetek boldogítják Hazánkat, gyámolítják Nemzetünket. Mindezek a nagy új találmányok csak öt - vagy hat évek óta állottak elé a Magyar földön. Nagy előre való haladások. Óriási tettek. Ezek szerint éppen nem kell késlekedni a Magyar Olimpiai Játékok felállításáról." A fenti sorok arról árulkodnak, hogy a levél írója jól ismerte az ókori olimpiai játékokat, a versenyek eszmei és nevelőértékét. Az olimpiai játkékok nemzeti keretek között való megvalósítását annak a férfiúnak ajánlja, akitől számos kezdeményezés indult el. Sajnos, nincs tudomásunk arról, hogy „a legnagyobb magyar", Széchenyi hogyan fogadta és miként reagált a levélre. 1990-ben jelent meg dr. Kutassi László és dr. Niedermann Erwin műve: A magyar és az osztrák olimpiai mozgalom története 1918 előtt. A kiadvány új adatokat közöl az olimpiai gondolat és az olimpiai játékok felelevenítését szorgalmazó írók (Szalka László, Deáky Filip Sámuel, Berzsenyi Dániel, Törös Samu) felfogásáról és törekvéseiről. Ez alkalommal Berzsenyit emelem ki közölük. Berzsenyi Dániel költői programja a hellenizmus, a görög életforma és műveltség újraélesztése volt. Széchenyihez írt levelében a grófnak az angol példa meghonosítását, ugyanakkor a görög ideálok ápolását ajánlotta. A dicsérő szavak mellett felhívta a gróf figyelmét, hogy érdemes lenne a lóversenyek, a „pályanapok" mellett görög olimpiai játékokat és gimnasztikai gyakorlatokat is rendezni. Berzsenyi szép gondolata szerint „ ... az olimpiai rás: Források a vízügy múltjából című művében „A Magyar Vízügyi Múzeumban őrzött Széchenyi iratok Katalógusárban jelzett levél. Nemes Kerekes Mihály, a Zaránd vármegyei Brádban, 1836. december 12-ével keltezett levél írója azt javasolja gróf Széchenyi Istvánnak, hogy a szegény magyar hívekre nehezedő terhek jobb és könnyebb elviselése érdekében rendszeresen tartson Nemzeti Magyar Olimpiai Játékokat. Javaslatát három részben indokolta. Az elsőben hivatkozik a Görögországban 5 évenként megrendezett Olimpiai játékokra, olyan népszerű versenyágakra, mint a futás, a nyilazás, a kődobások, a vívás, a birkózás, romlott haszontalan ifjúknak. Nevelésük, életük, céljaik, munkájuk, mulatságuk nemcsak rendetlen, hanem sokaknak illetlen, siralmas és veszedelmes. Könnyelművé fajul az ifjú a puhaság párnáján, elájulnak, ha semmi már nincs testi tehetségeik kifejlődésére." Szól az erkölcs, a virtus, a vallás, az igazság fogalmáról, a haszontalan mulatságokról. Ostorozza a kártyázókat, a részegeket és a bujaság rabjait Az erő és az ész jobbítását a haza „értelmes nagyjaitól" várja. A harmadik részben a meggyőzést sürgeti. Javasolja az ifjaknak a hasznos és szükséges mulatságokat, melyek az elmét megvidámítják, a testet Virágzó Magyar Hazánk közepében áll a Magyar Athenás, azaz Budapest városa, ennek kies vidékein van a Campus Martius, azaz a dicsőség Rákosmezeje, ahol őseink oly sok nevezetes Országos Gyűléseket tartottak, oly sok véres harcokat folytattak, hogy vérpatakok között megtartották hazánkat, koronánkat. Gyüljünk mi oda ismét, üssük fel nemzeti sátrunkat, társuk kezünkben a békesség olaj ágait. Gyüljünk oda ünnepi módon nagy számmal nagyok és kicsinyek, öregek, ifjak, fér fiak, asszonyok és leányok. Gyüljünk össze nyáron 10 vagy 20 napokig, legyünk szemlélői, bizonyságai, biztatói, elrendezői és megjut almazói ifjaink nemzeti pályafutásaiknak, bajvivásaiknak. Így lészen Honnyunk - igy lészen minden megyék, minden kisebb Magyar Társaságok és igazi Árpád unokáival teljesek,