Esztergom és Vidéke, 1992

1992-07-24 / 28. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 A Független Kisgazdapárt 342, 1944-1949 közti képviselőjének rövid életrajzát jelentette meg Vida István történész és Vörös Vince, az Országgyűlés alelnöke, aki 1935 óta tagja a pártnak. Az életrajzi lexikon a történeti elitkutatások keretében készült Esztergom és környéke sem az 1930-as években, sem 1945 után nem tartozott a Független Kisgazdapárt bázisterületeihez, de a nagy gonddal szerkesztett kötetben több esztergomi vonatkozást is találunk. Bajcsy-Zsilinszky Endréné, Bende Mária egy évtizeden keresztül volt titkárnője a korábbi esztergomi főispánnak, baráti Huszár Aladárnak, az OTI elnökének. Benkő András pilismaród volt, egy évig kisgazda országgyűlési képviselő. Drózdy Győző első publikációi Prohászka Ottokár lapjában, az Esztergomban jelentek meg. Fiatal költőként Ady Endrével együtt mutatta be a helyi sajtó. Katona Jenőnek 1971-ben jelent meg írása: Babits Mihály és Esztergom címmel. Rab Károly 1946-ban Komárom-Esztergom vármegye főispánja volt Esztergomi szemmel nézve a legfontosabb személy dr. Gróh József, akinek itt olvashatjuk legrészletesebb életrajzát - a köteten belül megfelelő terjedelemben. Vida István és Vörös Vince kötetének ezt a részét szó szerint is közöljük, hiszen kevés helyre jut el a kiadvány. „Gróh József, dr. (Esztergom, 1883. márc. 8. - Esztergom, 1969. okt 1.): ügyvéd, pénzintézeti igazgató, érseki jogtanácsos. Róm. kat Tisztviselő családból származott; apja: G. Samu adóhivatalnok, anyja: Polyánszky Viktória. A kolozsvári egyetemen szerzett 1906-ban jogi játszott Esztergom közéletében, a 20-as évektől 1944-ig a város képviselőtestületének valamint a Komárom-Esztergom vármegyei törvényhatósági bizottság tagja. 1927től 1944-ig a Katolikus Központi Konguatanács résztvevője. 1930ban csatlakozott Bajcsy-Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártjához, részt vett a párt országos vezetőségében. 1931-ben átlépett a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártba, doktorátust, majd ügyvédi vizsgát tett 1908-ban ügyvédi irodát nyitott Esztergomban, s egyúttal tagja lett a győri ügyvédi kamarának. 1908-tól 1944-ig az esztergomi főegyházmegye ügyésze. Az I. vh.-ban katona. 1919-ben nősült: felesége: Komáromi Irén; három gyermekük született: József (1919), Zsuzsanna (1921), György (1923-1986). 1915-től az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank ügyvezető igazgatója, majd elnök igazgatója. 1934-1944-ben elnöke. 1922-ben a Tanácsköztársaság idején működött esztergomi direktórium tagjainak perében dr. Kartaly István védője. Jelentős szerepet s annak nem hivatalos jelöltjeként indult az országgyűlési választásokon, de a közigazgatás által támogatott, erőszakos eszközöktől vissza nem riadó Mátéffy Viktor esperessel szemben alulmaradt. A választás eredménye ellen tüntetőket katonaság oszlatta szét 1943-1944-ben a pest-vidéki ügyvédi kamara elnökhelyettese, 1943-tól helyet foglalt az Egységes Bírói- és Ügyvédi Vizsgálóbizottságban. 1944-ben kiállt az üldözöttek mellett, közreműködött a Serédi Jusztinián hercegprímás által a zsidóüldözést elítélő pásztorlevél kiadásának előkészítésében. A háború után a Független Kisgazdapártba lépett be, 1945. november 4-től nemzetgyűlési képviselő. A párt ún. katolikus szárnyához tartozott Ismét tagja lett Esztergom város képviselőtestületének és a vármegyei törvényhatósági bizottságnak. 1946. október 2-án kizárták a kisgazdapártból, mert ellenezte a házasságon kívül született gyermekek helyzetének jogi rendezését. Pártonkívüli képviselő, majd 1947 február-márciusban a Sulyok féle Magyar Szabadság Párt egyik vezető embere Esztergom vármegyében. 1947 augusztusában csatlakozott a Schlachta Margit vezette Keresztény Női Táborhoz, s 1947. augusztus 31-én annak listáján mandátumhoz jutott 1949. március 11-én mentelmi jogát felfüggesztették, majd két év 3 hónapot internálótáborban töltött. Vagyonát elkobozták. Kiszabadulása után 1953-ban Dömöst jelölték ki kényszerlakhelyéül. 1965-től utolsó éveit ismét Esztergomban töltötte. Mivel nyugdíjat nem kapott, Svájcban élő fia anyagi támogatásával tartotta fenn magát." O.A. 1940-ben a Zeneegylet és a Népművelési Bizottság rendezésében került sor a Zeneegylet utolsó hangversenyére. Ezen a Magyarországra menekült lengyelekből verbuválódott ének és zenekar működött közre Buchner betanításában. Buchnerné Nyárasdi Ilona énekelt, illetőleg Bérezi László játszott hegedűn. A műsorban Mascagni, Buchner, Offenbach és Bizet művei szerepeltek 1942-ben a Budapesti Kamarakórus hangversenyt adott a Kaszinóban a Balassa Bálint Társaság meghívására. Az utolsó jelentős hangversenyt pedig a Dallapicola Luigi (zongora) és Materasai Sandro (hegedű) olasz duó adta. Az említetteken túl még egyetlen olyan hangverseny volt, amelyen élvonalbeli művész működött közre. Ezen 1939-ben a Vízivárosi Plébániatemplomban Szakolczay Riegler Jenő avatta fel a templom új orgonáját A koncerten Riegler mellett közreműködött a Tanítóképző Szent Cecília énekkara is. Az 1937 és 1945 közötti időben Buchner Antal és felesége több dalpályázaton ért el díjakkal jelzett sikert. 1939-ben két szerzeményét, a Vokál rapszódiát és Az anyai szívet énekelte hanglemezre a Vakok Homérosz Kórusa. 1943-ban pedig Cselényi József előadásában készült lemezfelvétel a Hazafelé tart a század című nótájáról. A lemezfelvételek és pályázatok révén gyakori szereplője volt a rádió zenei adásainak. Nem kedvezett az idő a templomi orgonahangversenyeknek. Pedig 1941-ben két új orgonát is avattak a városban. Az egyiket a ferences templomban, a másikat a Bazilika szentélyében. A hangszeres koncertek helyét az énekkarok hangversenyei vették át Ebben bizonnyal szerepet játszott az országos dalosmozgalom átszervezése is. A vármegye kóruséletének irányítását a Törvényhatósági DalosRészben a szervezettel együttműködve, részben pedig ettől függetlenül rendezték hangversenyeiket az esztergomi kórusok A Turista Dalárda a Belvárosi Plébániatemplomban mutatta be 1937ben a Demény Dezső által számukra írt Miseréré-t 1939-ben a tanítóképző énekkara otthonában, a Szent Imre Reálgimnázium a Fürdő Szállóban, míg az ungvári Verhovina énekkar a Legényegyletben adott hangversenyt Az énekkari hangversenyek sora 1940-ben a Szent Imre Zenéművészet, zeneoktatás Esztergomban (19ÍM944) HANGVERSENYÉLET

; :'' szövetségek végezték. Az esztergomi 1937-ben alakult meg a Vármegyeházán, Frey Vilmos alispán elnöklete alatt. A Dalosszövetség karnagya Buchner Antal lett, míg a társkamagyi tisztet Geyer Béla, Amraer József, a vármegye más településem működő karnagyok töltötték be. Ennek a szervezetnek a rendezésében került sor 1938-ban a Szent István év keretében a vármegye valamennyi dalárdáját felvonultató dalosünnep megrendezésére. Gimnázium legényegyleti hangversenyével folytatódott. Új erőként jelentkezett a Petz Bál keretében bemutatott rövid műsorral a Dolovay József vezette gyári dalárda. 1941ben Bárdos Lajos személyes irányításával a Bencés Gimnázium dísztermében került sor Esztergomban az Éneklő Ifjúság mozgalom megjelenésére. Ekkor a város valamennyi iskolájának énekkara együtt énekelte Berzsenyi-Kodály: A magyarokhoz című elementáris hatású kórusművét. 1942-ben a Tanítóképző Intézet Szent Cecília Kórusa a „Gyermekekért" rendezett hangverseny keretében mutatta be Bárdos nekik írt és nekik dedikált női karra út kórusát. Ugyanebben az évben jótékony hangveseny tartására hívta meg a Szent Tamás-Víziváros Polgári Kör a Győri Vagon és Gépgyár 70 tagú énekkarát A Fürdő Szállóban megrendezett koncert csúfosan megbukott. A háborús események hatása mind erőteljesebben érződött, 1942-ben még a Turista Dalárda éledéséről adtak hírt az újságok, 1943-ban már egyetlen városi énekkarba kívánták tömöríteni a megmaradt erőket. Ám az 1943 decemberében megalakult énekkar hiába tűzte ki a célt, miszerint májusban már önálló hangverseny keretében mutatja be műsorát a közönségnek, a légiriadók megzavarták a próbákat, s az előadásból immár semmi sem lehetett Hasonló sorsa jutott az 1944 márciusában már 40 zenészt számláló városi szimfonikus zenekar is. Más idők következtek... (Vége) dr. Bárdos István ID Ő LAP OZÓ OjW^f szerkesztésében