Esztergom és Vidéke, 1992

1992-06-12 / 22. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 AZ ELMÚLT HÉT ESEMÉNYEIBŐL A Vármúzeum rondellájában a maintali képzőművészek kiállítását Simon Tibor ajánlotta a nagyérdemű figyelmébe A Deák Ferenc utcában a volt Főreáliskola (ma a levéltár B épülete) falán az öregdiákok emléktáblát lepleztek le. Orbán, népiesen Urbán, családnevekben: Orbók, Orbó, Orba, Orkó, Oros. Középkori hagyomány szerint pápaként ő rendelte el, hogy a miseáldozat kelyhét és tányérkáját (patena) aranyból vagy ezüstből készítsék. Ezért kehellyel, később szőlőfürttel a kezében szokták ábrázolni. Részben ezért választották a szőlőművesek, kádárok, kocsmárosok patrónusuknak. Orbán népi kultuszának forrása alighanem az elzászi szőlővidék. Kialakulását a IX. században Sixtus és Cecília tiszteletére alapított ersteini apácakolostornak Orbán-ereklyéi ihlették. Innen sugárzott Franciaországba, de főleg a Rajnavidékre, illetőleg a Német-római Birodalomba, majd adataink szerint a középkor legvégén hazánkba. Terjedését elősegítette a híres középkori jogkönyv, aSachsenspiegel is, amely Orbán ünnepét a nyár kezdő napjaként tartotta számon. A szőlőhegyeket nyilvánvalóan ezért helyezték - miután a nagyja munkát már elvégezték - az elkövetkezendő viharos nyári időszakokban a szent pápa oltalma alá. Legtöbb nyugat-európai népnél manapság is élnek azok az időjárási szentenciák, amelyeket hazánkban úgyszintén emlegetnek. Egyes nézetek szerint Orbán tisztelete a római Bacchus-kultusz helyére lépett, az összefüggés azonban nehezen tisztázható. Az Orbán napjára annyira jellemző, könyörgő célzatú körmenetek, szőlőbe vonulások ünnepi hangulatában, kedvezőtlen időjárás esetén a szent megszégyenítésének mozzanata is jelenkezik, hogy ezzel is kényszerítsék patrónusi kötelességeinek teljesítésére. Hogy Orbán közbenjárását megnyerjék, a szőlőhegyeken szobrot, kápolnát szoktak emelni a tiszteletére, képét pedig olykor ráfestik, ráfaragják a borsajtóra, hordóra. Ilyen hordóvégeket a soproni és győri múzeumban is láttunk. Kenyérgondt Az egri, 1703-ban alakult kádár céhnek Médárddal, a szegedieknek Szent Annával együtt ő volt a patrónusa. Prokop Péter Bácsszőllős kápolnájában modern Orbán-freskót festett. Az Orbán napja körül elhűvösödö időjárás az éppen virágzó szőlőnek ártalmára szokott lenni: segítsen tehát hívein. Szegedi öreg parasztok ezért szokták tréfás-bosszúsan mondogatni, hogy azt is agyon kellett volna ütni, aki Orbánt beletette a kalendáriumba Nyitraújlak (Ujlok) szlovák-magyar népe körmenetben szokta fölkeresni a szőlőkben álló Orbán-szobrot. Ha az idő jó, akkor megkoszorúzzák, felvirágozzák, ha pedig nem, kövekkel is megdobálják. Részletek Bálint Sándor Ünnepi kalendárium című könyvéből, (Szent István Társulat, 1977). Az Orbán-kápolnánál Paskai László bíboros-prímás celebrált szentmisét Van persze nagyban és kicsiben, de most a kicsiről essék szó! Ez már a harmadik hétvége (június 6-át, szombatot írunk), amikor a belvárosi üzletekben nem lehet kenyeret, péksüteményt kapni. Ha a városlakó reggel 9 óráig nem veszi meg a hét végére szánt „lisztesárut", hát hoppon marad! Bosszankodó emberek tesznek hangos megjegyzéseket a kereskedelmi ellátásra. „Hát már kenyér sincs?" Tanúsítom, hogy 10 óra 40 perctől sem a Széchenyi téri Csemegében, sem a Bástyában már nem lehetett kenyeret kapni. A Bástya hatalmas kenyerespolcai pedig ekkorra oly tisztára voltak súrolva, mintha kenyeret sosem láttak volna. Egyébként is: a Bástya élelmiszer osztályának árukínálata hetek óta az 50-60-as éveket idézi. És a turista? A kispénzű, de akár nagypénzű, aki „csak" kenyeret akar venni? Talán jobb is, ha nem tudjuk, miket gondol - Esztergomról! Szinte hallom a magyarázkodó választ. De itt, meg itt lehetett kenyeret kapni. Bizonyítani tudjuk a visszárujegyzékkel! Kérem, ez nem magyarázat! Kenyeret ott kell árusítani, ahol arra igény van. A turistáknak egyébként is nehéz lenne megmagyarázni, hogy x vagy y téren igenis van kenyér! Ez itt ugyan nem a reklám helye, de a Viktória üzletház francia pékségében 11.40-kor forró, friss sütetű cipók sorjáztak a polcokon. Mi pedig, mintegy 25-en, "az 50-es éveket" idéző módon álltunk csendesen a sorunkra várva. Kenyérért, 1992. június 6-án! (Paulus)