Esztergom és Vidéke, 1992

1992-06-12 / 22. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Esztergomi diákok Franciaországban A Vitéz János Tanítóképző Főiskola hallgatóinak egy csoportja nemrég tért haza a franciaországi Niort-ból, ahol az ottani egyetemi szintre emelt tanítóképző vendégei voltak. A látogatás személyes kapcsolatok révén jött létre. Dr. Benis Mária, az esztergomi főiskola tanára még diákkorából ismeri Christiane Pineau-t, aki a budapesti Zeneakadémián tanult. Tavaly már nálunk járt egy niort-i diákcsoport, mely elsősorban a kisiskolások és az óvodások zenei nevelésére volt kíváncsi. S mivel elbűvölte őket a Kodály-módszerre alapozott ének-zene pedagógia, viszontlátogatásra hívták az esztergomiakat. Az idén a tizennégy végzős óvónőt Dévai Jánosné és Fehér László zenepedagógusok kísérték el, akik a csoportot is felkészítették. Diákjaink, akiket Yves Dusart, a niort-i egyetem igazgatója fogadott, óvodákba, iskolákba, pedagógiai konzultációkra és egy zenei konzervatóriumba is ellátogattak, de a környékbeli városokba úgyszintén szerveztek számukra programokat: Poitiers-be, Melle-be, La Rochelle-be. - Mik voltak a legszebb emlékek? - Mivel családoknál laktunk, az ottani fantasztikus vendégszeretet, annak személyessége, amely felülmúlja a magyart. A szakmai élményt pedig az óvodákban a pedagógusok magas szintű szakmai felkészültsége adta. - Mi a különbség a hazai és az ottani pedagógia között? - A legmegkapóbb az a légkör, amely a gyermeket már egészen kiskorától önfegyelemre szoktatja. A nevelés játékossága, a mély érzelmi kapcsolat úgyszintén lebilincselő. A leendő pedagógusok két év egyetemi végzettség után döntenek, hogy óvónői avagy tanítói pályára lépjenek, s csak ezt követi a három-négyéves szakirányú képzés. A pedagógus erkölcsi megbecsülése is nagyobb, mint nálunk. Például nincs vita a szülők és a pedagógusok között. Az óvodai élet egyébként csak fél kilenc-kilenc táján kezdődik. - A franciák nagyon hagyománytisztelők, s ezek átadására fokozottan ügyelnek. És nem csak a nemzeti, hanem a helyi hagyományok is helyet kapnak a tanítási programokban. Az óvodáknak többnyire könyvtáruk is van, egy külön helyiségben, ahova a gyermek bármikor elvonulhat. S ha egy könyv tetszik, egy, e célra rendszeresített vászonzsákban akár haza is viheti. Az esztétikus környezet úgyszintén szívügyük: a színek harmóniája, a bútorok különlegessége „megszokott". A különteremben barkácsolásra, festésre kerülhet sor. Nagyra becsülik a gyerekek munkáit, s azok jelen vannak, láthatók. Az óvónők a gyerekkel együtt válogatják a kiállításra szánt képeket, s egy gyermekrajzkiállításra főiskolai tanárok is meghívót kapnak. Az egyik óvoda udvarán még egy óvóbácsit is láttunk, aki éppen görkorcsolyázni tanította a gyerekeket. Végezetül a niort-iak egy állandó kapcsolatot is felajánlottak. Mi a leendő francia nyelvtanítókat küldhetjük Niort-ba, részképzésre, ők pedig a mi zenei tanszékünkre küldenének hallgatókat. (s.j.) Gyerekekről, egy nagymama szemével Június 2-án a Petőfi általános iskola tanulói egy kis gálaműsoron bizonyították „előadóművészi" képességeiket. Részben a maguk, részben a meghatott szülők örömére táncoltak és színjátszottak. Az alsósok balettbemutatót is tartottak. Jólesett látni a kisgyerekek fegyelmezett és finom mozdulatait, melyeken látszott, hogy a gyermekek örömüket lelik a táncokban. Majd a nagyobbak jazzbalettet táncoltak, bizonyítva, hogy a klasszikus balett modern testvérét is jól meg lehet tanulni. Kántor János tanár úr pedig diákjaival a Jóka ördögét mutatta be. Az előadást érdekesebbé tette, hogy a gyerekek az ókori görög színjátszók mintájára hatalmas álarcokat vettek fel - melyeket saját maguk készítettek. Örömmel mókáztak; a szövegbe belopták a tévéből unos-untalan ismételt reklámszövegeket is: - Használjon Mr. és Mrs. Hairt! - s ezzel külön is sikert arattak. Jó volt látni, hogy mennyire szívesen játszottak a gyerekek. Az előadáson nem látszott a görcsös igyekezet, csupán a felszabadult vidám mókázás - de az is érződött, hogy komolyan vett munka előzte meg a vidám bemutatót. A mindennapi iskolai munka mellett feltétlenül szükség van ilyen színjátszó napokra, mert ez is arra nevel, hogy a művészet örömet ad az embernek. Muzslai Zsitva Jánosné Paestum Hosszú, öt kilométeres, helyenként négy méter magas városfal őriz egy rommezőt: Paestum. Három görög templom, Démétér, (Ceres), Poszeidon, Héra temploma. Az athéni Akropolis után a legépebben maradt görög templomegyüttes. Lélegzetelállítóak. Hatalmas lila fürtű díszfák, virágzó és gyümölcsöt hozó citromok és narancsok, mandarinok, bimbózó leánderek, ciprusok, píneák, mint a folyton megújuló élet jelképei között az örökkévalóság, az Élet em lékm űveiként magasodnak fölénk az időszámítás előtti ötödik századból való épületek. Emberi lépték: szemnek megnyugtató, észnek kiszámíthatd arányosság, harmónia. Esik. Fától fáig, magányos oszloptól valamelyes védelmet adó nyitott oszlpocsarnokig szaladunk. Lábunk alatt a valamikori város főutcája; a Forum hatalmas, gömbölyűre kopott kövei, földből alig kiemelkedő házalapok, kiegészített amfiteátrum, szobortöredékek, csonka oszlopfők a földön, talán eredeti helyükön, csak éppen nem: fenn; ez fürdő volt, amaz tisztviselő háza... Paestum múzeumában, az Archeológiai múzeumban gyönyörű görög vázák, hatalmas amforák, fantasztikus Aphrodité-ábrázolások között a híres sírok feltárt együttesei. A halálon túli élet hite az egyik legszebb ábrázoláson: fiatal férfi ugrik - fejest - a két - a túloldalon - előre tart. Az élet, a sír felé? Rafael Balázs (Belefeledkezve Dél-Olaszország varázsába, szerző félrevezette olvasóit: a múlt számban, ahogy a tévéadásban is Égei-tengerről beszélt, a valódi helyszín, a Tirréntenger helyett. Elnézést kérek.) Itáliai anzix (4.) Minden lépésünk a templomok felé vezet. Az, amit eddig hallottunk, tanultunk, fotókon nézegettünk, itt van, előttünk. S mégis: elmondhatatlan. Megfogalmazhatatlan. Talán csak a reneszánsz emberének volt ennyire fontos a harmónia keresése és megalkotása? - nem tudni. Itt, ezek között a kövek között béke van. Béke volt, addig, míg meg nem jelentek a szarmaták, a görögök hunjai, s fel nem dúlták a tiszta rend, a dór arányosság békeszigetét. „életet" elválasztó-összekötő folyó hullámaiba; a túlparton gyümölccsel terhelt olajfa várja. A sírkamra többi falán hasonló harmóniáról közvetítő életképek: heverésző, poharat emelő férfiak, nők közé érkezik az innen távozó. Az örök élet reménye. Kinn a bazársoron sokáig keresgélek a szép vázamásolatok között. Amit találok, itt áll előttem: lanttal a kezében tógás férfialak, -költő?, filozófus? - néz vissza társára, ki