Esztergom és Vidéke, 1992

1992-05-08 / 17. szám

6 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 \ 11 lllSISISSilll:; a 150 éves tanítóképző ünnepéről Április 29-én eljöttek a régebben végzett diákok, mint ahogy Török József, az öregdiákok egyesületének szervezője mondta, s mindazok, akik szívükhöz közel érezték a másfélszázados képezdét. Az évfordulóra elkészült a régóta hiányzó díszterem. Az egykori tornaterem helyén kialakított reprezentatív csarnok: jól debütált: akusztikája, színei, félköríves erkélyei okán igazán méltó ajándék az évfordulóra. A vendégek sokaságában ott volt dr. Kálmán Attila államtitkár, az iskola egykori növendéke. Mint ünnepi köszöntőjében mondta, igencsak emberpróbáló időkben, az ötvenes évek elején tanult itten, s tankörtársaival nem kisebb művet, mint a Toldit akarták megzenésíteni. A nevelés lényege, szerinte, a KISZ: a Következetesség, az Igényesség és a Szeretet. De eljött Mészáros István, a magyar neveléstörténet mindenes professzora is, aki az állófogadáson elmondta, hogy rendkívül mértéktartónak és elfogultságtól mentesnek ítéli Müllerné Seres Ágotának a képző történetéről írt, s most megjelent kötetét. Külön kiemelte, hogy az itt tanítók - a különböző politikai szélfúvások ellenére - az egyetemes Ember nevelésére törekedtek. Délután négy órakor a Balassa múzeumban nyílt kiállítás. Ott dr. Horváth István régész meleg szavakkal emlékezett meg családjának azon tagjairól, akik a képzőnek vagy tanárai, vagy diákjai voltak. A megsárgult tablók előtt az egyik hölgy megszólított: - Én is ott vagyok a felső soiuan, a negyvenhárom végzettek között! - De Majer István domborműve előtt is sokan megálltak. 1842-ben ő volt az intézet első tanára, később pedig városunk jeles polihisztora. Este a főiskola mai hallgatói - a Színművészeti Főiskolával összefogva - Esztergom és a főiskola történetét elevenítették fel - egy-egy érzékletes epizód segítségével: miért robbant ki az 1903-as diáksztrájk, hogyan lehetett ösztöndíj címen egy faágyhoz jutni, s hány öl fa illette meg a tanárokat. Hunyadi tanár úr és a Monteverdi kórus ez alkalommal is kitett megáért. A német vendégeket különösen elbűvölte a magyarok muzsikája: Kodály Esti dala, Sík Sándor Te Deuma, s az Esztergom sorsáról való ének. Kodály mondja egy helyütt: „A gyermek zenei nevelését az anya Megírni másfél század krónikáját. ...bizony verejtékes, de lélekemelő feladat lehet. Erre válalkozott Müllerné Seres Ágota, amikor évek kutatómunkájának eredményeként megírta az esztergomi tanítóképző másfél évszázadának történetét. A kötet az elmúlt napokban került az olvasók kezébe. A szerző a megsárgult papírlapok segítségével olyan tükröt állít elenk, amelyben bizony kicsinek érezhetjük magunkat. Jeles pedagógusok „Sokkal fontosabb, hogy ki a magyar falu tanítója, mint hogy ki az Operaház igazgatója." (Kodály Zoltán) születése előtt kilenc hónappal kell elkezdeni." Ez bizonyára a pedagógia más területeire is igaz... Vendégek Bambergből A tanítóképző másfélszázados jubileumára Esztergomba érkezett dr. Werner Huss professzor, a bambergi Ottó Friediich Egyetem képviseletében, valamint dr. Manfréd Haidl professzor, a főpolgármester személyes megbízottja, a városi tanács keresztényszocialista frakciójának tagja, szintén egyetemi tanár. Lapunknak a következőket nyilatkozták: - Gárdái Zoltán főigazgató úr meghívta városunk főpolgármesterét és egyetemünk rektorát, de nálunk most egy nagy fesztivál eseményei zajlanak, ezért ők személyesen nem tudtak eljönni, amit a maguk részéről nagyon sajnálnak. Tudjuk, hogy városaink kapcsolatát egy történelmi házasság alapozta meg. Szent István felesége II. Henrik császárunk nővére volt. Másrészt Esztergom is nagy hagyományokkal rendelkező hagyománytisztelő város. És nem utolsósorán, de Magyarországnak a német egység létrejöttében játszott szerepét is meg kell említenünk. A mai látogatás különös értelmét az adja, hogy az Ottó Friedrich Egyetemnek is van teológiai és pedagógiai fakultása, és itt, Esztergomban szintén megtalálható ez a két szak, tehát kétirányú kapcsolatokat tudunk kiépíteni. - Erre számos ponton nyílik lehetőség, hiszen Bambergben minden korosztály számára képeznek pedagógusokat. Haidl professzor urat különösen az itt folyó szociálpedagógiai képzés érdekli - mondotta íHuss professzor. Ez az ünnepélyes alkalom csak az első lépés volt, de nem csupán közvetlen kapcsolatfelvételt jelentett, a későbbiekben pedig közvetlen együttműködésre is sor kerülhet. Végezetül köszönjük azt a meleg vendégszeretetet, mellyel itt találkozhattunk - köszöntek el a szerkesztőtől a bambergi vendégek. tettei sorjáznak a lapokban. S amikor a mai utódok a pénztelenségen keseregnek, hamar kiderül, hogy voltak idők, amikor az emberművelésre vállalkozók hónapokig-félévekig nem kaptak Fizetést. A kötetet lapozgatva számos olyan hagyományra bukkanhatunk, melyek ilyen-olyan formában való felelevenítése hasznos lenne. Anno a diákok a Kovácspatakhoz jártak mulatozni. (Ma „odaát", Szlovákiában található.) Az igazgató nevenapját is ott ülték meg. Az önképzőkör tanárok által írt színdarabokat is előadott. A képző mai épületéről már a tervezéskor 1928 (!) leírta a helyi sajtó, hogy „... az iskolaépületének egy mind sűrűbben használt országút mellé való diszponálása alapjában véve rossz elgondolás, mert a kocsik és az autók forgalma által keletkezett zaj zavarja a tanítás nyugalmát." ó, boldog, szép idők! Az is külön kötet lehetne, hogyan nyomták rá bélyegüket az intézményre a különböző korok. Miért éppen az adott időpontban változott meg a képzés ideje, vagy éppen jellege. A krónika legfőbb érdeme a precizitás és alaposság, az olvasmányosságra törekvés. Kár, hogy az utóbbi két év fejleményeiről keveset olvashatunk, például a hitoktatói képzés megindulásáról. A kötetben közölt tanterv óta pedig újabbak is születtek. A történelmi folyamatok hű ábrázolása ellenére számos részterület vizsgálata maradt el, bár ebben terjedelmi okok is közrejátszottak: a város és a képezde kapcsolata, az egyházi mivolt alaposabb vizsgálata, s talán egyegy jeles pedagógus életművének bemutatása. Néhány anekdota, nevezetes esemény fölvillantása sem ártott volna. A fegyelmezett és logikus gondolatmenet ettől még nem szenvedett volna csorbát. Ezek persze csak apró észrevételek a jeles dolgozatról, s a szerző bizonyára e téma újabb köteteivel fogja megörvendeztetni olvasóit. Az esztergomi kultúra - számítógépen A tanítóképző főiskola új főigazgató-helyettese, Homor Lajos nem kis fába vágta a fejszéjét, amikor az európai felsőoktatási intézmények számára kiírt pályázatra elkészítette az esztergomi kulturális intézmények egységes számítógépes nyilvántartásának modelljét. A több mint negyvenmilliós pályázat révén a Hittudományi Főiskola, a Vitéz János Tanítóképző Főiskola, a Babits Mihály Városi Könyvtár, a Komárom-Esztergom Megyei Levéltár, a Balassa Múzeum, a Bibliotéka, a Keresztény Múzeum, az Érseki Levéltár és a Simor Könyvtár dokumentációja kerülhetne be ebbe az adatbankba. Az informatikai infrasrtuktúra ilyetén fejlesztése révén jelentősen javulhat a költséghatékonyság, a szakemberek képzése is könnyebbé válhat, az eddigi esetleges kapcsolatok pedig háttérbe szorulnának. E rendszer segítségével, mondjuk, a Hittudományi Főiskola hallgatói az ottani számítógépen könnyen meg tudják nézni, hogy az általuk kutatott téma szakirodalma hol található meg a városban. A tanárokra, kutatókra ugyanez érvényes. A modellt az érintett intézmények jónak találták, s egyikőjük sem zárkózott el előle. A rendszer később egy univerzitász alapja is lehet. Reméljük, sikerül... Az oldalt írta Sebő József