Esztergom és Vidéke, 1992

1992-05-01 / 16. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 E HETI AJANLOTT LEVELEM hiányzó emléktáblákról, hiányos emlékhelyekről 2. Dr. Schweitzer József úrnak, az Országos Rabbiképző Intézet főigazgatójának, Budapest Igen Tisztelt Uram! Levelének, melyre ezúton válaszolok, nem én voltam a címzettje, hanem Ortutay András levéltárigazgató, lapunk rovatvezetője. Az Ön sorait másolatban -ő jutatta el hozzám, mint a helyi képviselőtestület Kulturális és Idegenforgalmi Bizottsága elnökéhez. Ha nem volnék az, akkor is úgy ítélném: levele, bár név szerint nem nekem szólmegszólít engem is. Ahogy Esztergomban mindenkit, akinek számára városi polgárnak lenni: történelmi kötődést is jelent. Ezért bízom a választ e nyílt levélre, Önnek címezve, de minden olyan esztergominak is „ajánlva", akinek számára a hiánytalan emlékőrzés a várost alkotó - szellemi és társadalmi - közösség ügye. Mégpedig a legfontosabbak közül való, mert a jövőt is szolgálja: általa lesz a városépítés - tervében, anyagában egyaránt - szerves folyamat. Válaszom is csak úgy lehet teljes épület, ha a jövőnek szóló tervét a múltra alapozom, azzal kezdve, amire levelében ön is előzményként hivatkozik. Leírja, hogy tavaly május végén városunkban járt az ökumenikus egyháztörténeti kongresszuson, amelynek egyik helyszínéül a Technika Háza szolgált. Amikor pedig eljutott önhöz a Limes c. folyóiratnak (megyénk tudományos szemléjének) szintén egyháztörténeti tematikájú száma, ahogy Ön írja - „nagy tanulsággal" olvasta benne Ortutay Andrásnak „az esztergomi illetve az Esztergom vármegyei zsidósággal foglalkozó kitűnő tanulmányát." (Limes, 1991. l.sz. 3946. p.) E „történeti vázlat" egy részlete adott önnek okot, hogy megjegyezze: „nagyon szomorúan olvastam". Amire utal, a tanulmány 2. bekezdésében található: „Az esztergomi zsidóság múltjának kőbefaragott emlékeire Bodri Ferenc hívta fel a figyelmet az ország nyilvánossága előtt Az egykori és az Esztergom Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának 1990-es döntése után ismét Imaház utcának nevezett Szent Tamás-hegy alatti kis utcában ott áll az egykori zsinagóga, a mai Technika Háza, amelyen évekig hirdette a város szégyenére a felirat: Kein Museum! Ehhez fűzi Ön hozzá: „Talán most itt az idő a jóvátételre. (...) Talán a mostani önkormányzat e tekintetben is pótolhatná a múltbéli dolgokat, mint ahogyan Esztergomban ez más tekintetben is megtörtént." Hogy ebben a tekintetben is történt - legalább részlegesen - hiánypótlás, annak három látható tanújele van. Ön azonban - ahogy leveléből következtethető - ezek közül kettőt nem látott, amikor városunkban a kongresszus résztvevője volt. Csak az előző városvezetés idején (1985-ben) elhelyezett szobrot láthatta (Martsa István auschwitzi emlékművének bronzból öntött másolatát), ezt a jelképes tér^elí^uta^ lást arra a szégyenletes időszakra, amely miatt a zsinagóga nem maradhatott az „ima háza"... E régi nevet visszaadó utcatábla valószínűleg az ön látogatását követő hetekben került csak helyére; az pedig bizonyos, hogy a Technika Háza külső renoválása miatt előzőleg levett emléktáblát akkor még nem helyezték vissza az épület főhomlokzatára. Az emléktábla - eltörölvén „a város szégyenét" - 1989j5szén (tehát még szintén a rendszerváltás előtt) váltotta fel a kurtafurcsa feliratú cédulát. Talán lapunknak is része volt benne: - legalábbis olyan jó hinni, hogy a sajtónak elvétve ennyire közvetlen hatása is lehet... 1988 szeptemberében (akkor még havi „műsorfüzet - kulturális tájékoztató" voltunk) jelentettük meg Gát László írását. Hadd idézzem gondolatmenetének lényegét (egyúttal a szerzőre, lapunknak gyakorta jelentkező, lokálpatrióta munkatársára, az időközben elhúnyt nyugdíjas tanárra is emlékezve): „Nem múzeum - Kein Museum közli szűkszavúan egy alkalmi cédula a Technika Házának bejáratán. Pedig az is: múzeum is lehetne a 100 évvel ezelőtt zsinagógaként felavatott épület. (...) Milyen szép ház! Az idegen értetlenül kérdi: vajon mi lehet? Milyen különlegesség ez ebben az ezeréves városban? Az épület előtt meg egy furcsa szobor alakja áll. Talán múzeum, gondolja a messziről jött idegen. Közelebb lépve a házhoz, látja a szerény feliratot két nyelven, magyarul és németül (...) Lehetséges, hogy többen kíváncsiskodnának az épület belsejében is, ha ez a papírszeletkén álló kétnyelvű felirat nem lenne a be járati ajtó üvegére ragasztva? (...) Ez az épület és a hozzá társult tragédia emlékei tiszteletet követelnek mindenkitől (...) Nem egy alkalmi cédulának kellene tehát eltanácsolnia városunk látogatóit, tagadva, hogy az épület - múzeum. Sokkal inkább egy emléktábla volna ideillő, amely maradandóan állítja a történelem tényeit (...) Ha a feltűnően múzeumszerű külső elkerülhetetlenül kiváltja az érdeklődést, mi indokolhatja, hogy kikerüljük a valóban tartalmas választ? A kielégítő tájékoztatást, ami pusztán a jól végzett idegenforgalmi tevékenységnek is mindenütt elemi követelménye? Esztergomban pedig többről is szó van: a hagyományőrző jelentőségére büszke város nem csupán az innen elhurcolt és meggyilkolt magyar zsidóság emlékezetéhez, de önmagához is csak így lehet méltó." A cikk végéhez szerkesztői javaslatot fűztünk a tábla szövegére és kétnyelvűségére vonatkozóan. Az 1888. augusztus 21-i zsinagóga-avatással záruló szöveg-javaslatunk után már csak jeleztük a folytatás szükségességét: „...És így tovább." Az emléktábla elkészült, és - a felújított homlokzaton - ismét a helyén van. Nagyjából az általunk javasolt szöveggel - és németül is - érdemi tájékoztatást ad az épület történetéről. Az ,jés így tovább" azonban valóban hiányzik. Annál is inkább, mert közben a Mártírok útja is visszakapta régi nevét: újra Lőrinc utcaként őrzi a város történeti helyrajzának kiemelkedően fontos emlékét. Bizottságunk terve szerint Martsa István szobra elé kellene egy olyan emléktáblát elhelyezni, amely - a szoborról is tájékoztatva - méltóképpen megörökíti az 1944. június 5-6-án Esztergomból és környékéről elhurcolt, ötszáznál több zsidó honfitársunk emlékezetét. A felavatás dátuma merthogy ez a leghangsúlyosabb közeli alkalom - az 50. évforduló lehetne. Gondolataink, szándékaink - talán jogosan hihetem - találkoztak. Remélem, hogy legkésőbb az új emléktábla avatóünnepségén személyesen is ta lálkozhatunk. Őszinte tisztelettel: MUEMLEK i964 ÓTA TECHNIKA HÁ£A EGYKORI ZSINAGÓGA ÉPÜLT 1888-BAN BAÜMHORN LIPÓT MŰÉPÍTÉSZ TERVEI SZERINT . ROMANTIKUS MÓR STÍLUSBAN í AZ 1839-BEN EMELT. MEGSÉRÜLT MAJD A LEBONTOTT IMAHÁZ HELYÉRE MTESZ VÁROSI SZERVEZETE BAÜDENKMAL SEJT 1964„HAUS DER TECHNIK'.' EHEMALIGE SYNAGOGE EHRICHTET 1888 VON DEM ARCHITEKTEN LIPÓT BAUMHORN AN STELLE EÍNES VORIGEN, 1859 GESAUTEN, SPÁTER ABGERJSSENEN KÜLTHAUSES. Kiváló társadalmi munkásaink! Esztergom Város Képviselőtestülete 1992. április 23-i ülésén emlékplakett és emléklap kitüntetést adományozott az elmúlt évben végzett kiemelkedő közhasznú társadalmi munkáért a következő iskoláknak, kollektíváknak és személyeknek. Az elismeréseket dr. Könözsy László polgármester adta át aki a testület nevében köszöntötte a kitün,tetettekeL Emlékplakett kitüntetésben részesültek: 1. a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium diákjai és nevelőik, 2. a Hell József Károly Műszaki Szakközépiskola diákjai és nevelői, 3. a Baross Gábor úti Általános Iskola diákjai és nevelői, 4. dr. Gréger Ottflia vezető főorvos (Vaszary Kolos Kórház), 5. Bencze Csaba Attila újságíró, levéltári tudományos munkatárs (az Esztergom és Vidéke korábbi főszerkesztője), 6. Meszes Balázs tanár (az Esztergom Barátai Egyesületének tagja), 7. a Magyar Elektronikai Egyesület esztergomi csoportjának tagjai: - dr. Unk Jánosné (a VÁTI főmérnöke, Budapest, - Könözsy Béla (Elektrotechnikai Egyesület), - Kovács Károly (Elektrotechnikai Egyesület). Emléklap kitüntetésben részesültek: 1. a Bottyán János Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskola diákjai és nevelői, 2. az Arany János Általános Iskola diákjai és nevelői, 3. a Vitéz János Tanítóképző Főiskola Gyakorló Általános Iskolája diákjai és nevelői, 4. a József Attila Általános Iskola diákjai és nevelői, 5. Horváth Istvánné tanárnő (Árpád-házi Szent Erzsébet Egészségügyi Szakközépiskola), 6. Klinda Magdolna tanárnő (Esztergomi Zeneiskola), 7. Gaál József tanár (Szent István Gimnázium és Híradástechnikai Szakközépiskola), 8. Soós István szakoktató (317. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola), 9. Szollár Tibor sportszervező (Városi Tömegsport Bizottság), 10. Szabóné Láng Éva (Esztergomi Televíziós Egyesület), 11. Szederné Pereszlényi Márta (Esztergom Televíziós Egyesület), A kitüntetetteknek az Esztergom és Vidéke Szerkesztőbizottsága nevében gratulálunk! Paulus