Esztergom és Vidéke, 1992

1992-04-10 / 13. szám

6 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Március 7-én Párkányban egésznapos programra szóló testvérvárosi meghívást teljesített Esztergom 16 fős küldöttsége. Benne néhány intézmény, hetilapunk és kábeltévénk munkatársai meg az önkormányzati testület képviselői: mindazok együtt, akik a kapcsolatokat már régebben vagy újabban építgetik. A délelőtt a párkányi városházán telt el, kölcsönös bemutatkozással, eszmecserével, közös tervkovácsolással. Az alkalom keretét a két város kulturális bizottságainak együttes - és kibővített - ülése szolgáltatta. Megegyeztünk azokban a feladatokban, amelyek segítik a szellemi „híd" folytonos épülését. Eközben nem mondva le a másik: a valóságos felépítéséről sem, itt, a határfolyó felett, - hogy mindkét híd által kössön össze természetes jó kapcsolat nemzetet nemzetiséggel, két nemzetet egymással. A tervkészítés során kitűztünk közeli és távlatosabb feladatokat. Az előbbieket idén továbbépíteni, „tető alá hozni", - az utóbbiakat megalapozni kell. Az intézmények - több iskola, a városi könyvtárak, művelődési házak - már kialakult együttműködése folytatódik. A tavaly április végi hagyomány-alapításból közösen szeretnénk tartalmas, ugyanakkor látványos-mozgalmas Valéria-napi „hídünnepet" fejleszteni. (Idén április 25-én, szombaton; a bősi vízierőmű hatásainak témájával foglalkozó Duna-konferenciát úgyszintén erre a napra időzítik a rendezői.) Az esztergomi intézmények közül a József Attila Általános iskola vállalt főszerepet a Piktor elnevezésű gyermek alkotótábor megrendezésében, amely augusztus 14-23 között nem csak attól lesz nemzetközi, hogy esztergomi, párkányi - magyar és szlovák -, valamint gyergyószentmiklósi iskolások egyaránt részt vesznek benne, hanem attól is, hogy helytörténeti, képzőművészeti programja mindkét partra kiterjed. Terveink szerint testvérvárosunk méltó helyet kap majd a Szent István-ünnep - ezen belül a Várszínház - rendezvényeinek sorában. Elhatároztuk továbbá, hogy felszámoljuk a két város kapcsolatrendszerének egy komoly hiányosságát: a legközelebbi jövőben a sportegyesületek is belekezdenek folyamatos együttműködésük megtervezésébe. A távlati feladatok valóra váltása érdekében külön együttműködési adva a regionális együttműködés lehetőségeiről, terveiről is. Mindezt közép-európai távlatokkal egészíthetné ki egy - évenként vagy kétévenként megrendezendő szlovák-magyar értelmiségi találkozó: az eszmecsere „hídpilléreként", hol az egyik, hol a másik parton. Pontosabb dátumát leginkább szeptember-október havában lehetne megtalálni, beillesztve akár egy rendezvénysorozat keretébe is. (Esztergom - Párkányi Regionális Hetek?) A két település közös történetének „SZOLGÁLATI" JELENTÉS Egy párkányi nap, múlt és jövő között.. szerződésekben kellene megalapozni a párkányiak segítségnyújtását a pilisszentléleki szlovákság anyanyelvi művelődéséhez, illetve párkányi és környékbeli fiatalok pedagógiai tanulmányainak intézményes támogatását az esztergomi Vitéz János Tanítóképző Főiskolán. (Ehhez a két város ösztöndíjakat alapíthatna.) Nagyon fontos volna - különös tekintettel a világkiállításra - közösen kidolgozni az idegenforgalom fejlesztésének koncepcióját s az ezen alapuló programtervet. Olyan társulásra, szövetségre van szükség, amely a két város és környékének sajátos adottságait egységként kezeli, propagálja és hasznosítja. Egy ilyen turisztikai centrumon belül Esztergom műemléki-kulturális vonzóerejét Párkány-Kovácspatak fürdőhelyi kínálata növelhetné - és viszont. Az érdeklődés felkeltésével, a kapcsolatok tudatosításával jól szolgálná közös céljainkat egy vándorkiállítás is: olyan helytörténeti összeállítás, amelynek anyaga múltunkat a jövő felé ívelhetné, képet eseménynaptára ugyanis ebben a két hónapban mutatja a legjelentősebb („évfordulós") alkalmat, legalábbis a törökkortól a közelmúltig. Szeptember 2-án, 3-án az esztergomi vár 1595. évi visszafoglalásáét, amely után egy évtizedig magyar kézen maradt. (1995-ban lesz 400 éve!) 1683-ban október 8-án és 10-én Sobieski János vezérlete alatt két párkányi csatát vívtak a török sereggel, a várostrom előzményeként, amely a végleges felszabadítást október 28-án hozta meg. Októberben vannak a hagyományos párkányi Simon-Juda vásárok - talán ezeket is érdemes volna s lehetne is „két partivá" bővíteni - ; és tavaly október 17-én került sor a testvérvárosi szerződés okiratának ünnepélyes aláírására. 1994 is tartogat két fontos „kerek" évfordulót: mindkettő Balassi Bálint életútját határolja, s az egyik szintén októberi. E hónap 20-án (1554-ben) született, és 1594 májusában - egy sikert nem termő várvívás hőseként - Esztergomban halt meg a vitéz főúr, a reneszánsz legnagyobb magyar nyelvű poétája. Mindkét városban az ő nevét hordozza egy-egy irodalmi-művelődési társaság. A szép márciusi nap estéjén az idősebb esztergomi „testvér" nevében Horváth István múzeumigazgató köszöntötte az ifjabbat, az éppen 10. születése napját ünneplőt: a párkányi Balassi Bálint Közművelődési Klubot A közös névadóról tartott előadás, majd a budapesti Vagantes együttes és Szabó András nagyszerű műsora (a 16-17. század magyar zenéjéből és költészetéből, főként Balassi verseiből válogatva) már zárómozzanatait jelentette látogatásunk programjának. Ennek második „felvonása" az 1986 óta hagyományos „Balassi Bálint Kulturális Napok" megnyitása - ugyanis délután 5 órakor kezdődött Akik a Művelődési Ház előterében összegyülekeztünk, nem csak a Balassi Klubot, hanem Püski Sándort is ünnepeltük. A 10 évest egyszerre a 81 esztendőssel, aki személyesen is, a könyvkiadói életművét bemutató kiállítással is közöttünk volt ezen az estén. Háromszor - egyszer emigránsként - újrakezdett munkásságával köztünk is marad örökre. Miként elődei és utódai: mindannyian, akik határainkon belül és kívül a magyarság közös szellemi hazáját építették, építik. „Akik egy életet a nemzet csöndes, de konok szolgálatában töltöttek el": Püski Sándor is közülük való, - írta róla egyik méltatója. Állítását hosszabítsuk meg a jövő idővel: - ráillik a 10 éves Balassi Klubra, ennek alapítóira, éltetőire is. Mindazokra, akik csöndes kitartással, konokul újrakezdve teljesítik a szolgálatot: - hogy minden ma és minden holnap között épüljön a tegnapi híd... Nagyfalusi Tibor A HÖLGYLILÍOM (Amaryllis) VIJRÁGZASA Az amarillisz közép- és délamerikai fajok kereszteződéséből származó díszes cserepes, vastag hagymából fejlődő évelő növény. A hengeres, félméternél is magasabb tőkocsány csúcsán kettő-hat elálló, hatalmas, ernyős virág nyílik. A virágok tölcsér alakúak, illatosak, égőpirosak vagy rózsaszínűek; de lehetnek fehérek vagy tarkán csíkosak. Származását tekintve szavannanövény! Ebből következik, hogy teljes kifejlődése után több hónapig tartó száraz időszakra, pihenésre van szüksége. Amikor újra virágoztatni akarjuk, a cserépben lévő földréteg felső részét tápdús talajra cseréljük ki. Vigyük meleg helyre, de ne öntözzük, mivel a kezdeti fejlődéshez elég a hagymában lévő tartalék tápanyag. Amint a meleg hatására a hagyma csúcsán megjelennek a levelek, valamint a virágszár, a növényt öntözzük meg alaposan (vagy cserepét áztassuk vízbe), hogy a föld jól átnedvesedjék. Továbbra is öntözzük rendszeresen, aminek következtében a levelek és a virá§szár erőteljes fejlődésnek indul. Évről évre elérhetjük, hogy tavasszal virágzó amarilliszünk legyen. Mi magunk is szaporíthatjuk a virághagymák leválasztásával, amelyek a harmadik-negyedik év után hoznak virágot. A virág csupán 10-12 napig nyílik, de a növény hagymája 8-10 évig is él és évenként rendszeresen virágzik - természetesen, hajói kezeljük. Ha városunk utcáin sétálunk, egyes lakások ablakában már láthatjuk feltűnni a különféle színekben pompázó, festői szépségű hölgyliliomokat. Klotz József