Esztergom és Vidéke, 1992

1992-03-27 / 11. szám

6 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 ANTALL JÓZSEF MINISZTERELNÖK résztetek „Bíboros úr, nuncius úr, érsek urak, püspök urak, hölgyeim és uraim! Tisztelt egybegyűltek! Mindszenty József bíboros, hercegprímás születésének centenáriumán vagyunk együtt. Szándékosan mondtam a hercegprímást. Hiszen a magyar történelemben ő ezt a címet viselte. Amelyik azóta, őutána már nem használatos... Élete egységet alkot. Olyan korszakot ível át születésétől, 1092től a magyar történelemben, ami mindenki számára meghatározó volt, aki szembesült saját korával. A milleneum korában született, amikor Magyarország közeledett az európai fejlődés fő vonalához... Századok óta volt különbség Magyarország és Európa élvonala között. Ez a korszak a sikeres gazdasági eredmények mellett egyben súlyos szociális problémákat jelentett... A nagy átalakulások mindig együtt jártak a gazdasági, társadalmi feszültségekkel, politikai ellentétekkel. Ilyen korszakban született Péhm József Csehimindszenten, földműves és szőlőművelő családban... Hű maradt magyarságához, azonosult a földművesekkel. Életében számtalanszor szembesült történelmi fordulók következményeivel, az első világháború utáni átalakulás feszültségeivel. Szembeszállt a nyilas uralommal... A második világháború után a magyar történelemmel együtt, szinte rendeltetésszerűen együttseiül az önkényuralom börtönébe... Mindszenty ünnepén néhány kérdéssel kell foglalkozni. Az egyik a konzervatizmusa. Elérkeztünk ahhoz, hogy ne mondjunk mást, mint aki volt A tények mindig a legegyszerűbbek. A másik a magyarságtudata. Nemzeti érzései szilárd hazafivá tették. Nem ismert ebben megalkuvást Olyan hazafi volt, amilyenre a magyarság évszázadokon át készült. A harmadik a tulajdonról való felfogása. Erről kialakult véleménye volt. A szabadelvű magyar gondolkodás nagyjaihoz, báró Eötvös Józsefhez, Trefort Ágostonhoz hason lított elképzelése... Nem akarunk belőle e századvégi demokratát faragni. De ő mindig szembeszállt az önkényuralommal. Legyen az Kun Béláé, Szálasié vagy Rákosié... Ez az az életmű, amit nekünk történelmi példának kell tekintenünk. Ez az az erkölcsi és politikai helytállás, amit sohasem felejthetünk. Függetlenül attól, hogy tudunk-e vele mindenben azonosulni. De ő ezt életében sohasem kívánta. Mindszenty Józsefről idézem Angelo Rótta, a háború alatti pápai nuncius szavait felfogásában acélakaratú katona, hívei számára, az egyház szolgálatában szelídlelkű pap. Ez volt a minősítés, amivel Angelo Rótta püspöknek, majd hercegprímásnak ajánlotta... Alkotmányos gondolkodású, mélyen szociális érzelmű ember volt aki nemcsak szónokolt erről, hanem áldozott is erre. Örökre beírta magát a magyar történelembe. így emlékezzünk a főpapra, a magyar hazafira, aki mélyen átérezte népe sorsát." Antall József nagy hatású és tetszéssel fogadott beszédét követően került sor a Mindszenty-pályázat eredményhirdetésére. A három-három első, második és harmadik helyezettnek s a tíz különdíjasnak a miniszterelnök személyesen gratulált. Vendégünk Antall József miniszterelnök Még jóval a miniszterelnök látogatása előtt lázas munkába kezdtünk, mivel minden követ meg kellett mozgatni, hogy az interjú sikerüljön. Beszéltünk Pál, Kapisztrán és később József atyával, valamint az önkormányzat részéről Bánhidy László tanár úrral. A miniszterelnöki látogatás előtt 2 nappal szóit József testvér, hogy írjunk össze néhány kérdést, amit a miniszterelnöknek szeretnénk föltenni. Kizárólag politikamentes kérdéseken gondolkodhattunk. Közvetlenül a riport előtt tüzetesen átvizsgáltak a tűzszerészek. Ezután a rendi ebédlő bejáratánál várakoztunk, előttünk vonultak be a díszvendégek, köztük Antall József is. Néhány perc múlva nyílt az ajtó, és a riporthoz szólítottak minket. Miután az emlékkönyvet aláírta, hozzánk fordult. Rövid bemutatkozás után föltettük az első kérdésünket: - Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön szerint milyen szerepet töltenek be a kalolikus iskolák növendékei a jelen és a jövő társadalmában? - A katolikus gimnáziumok és általában az egyházi iskolák növendékei olyan értékeket tudnak továbbvinni és olyan értékeket tudnak továbbadni Magyarországon a magyar társadalomnak, amelyeket az „Alma Materekében magukba szívnak ezekben az esztendőkben. Ezek a keresztény értékek, adott esetben ezek a katolikus értékek olyan magyar és olyan hitbeli elkötelezettséget jelentenek, amelyekre nagy szüksége van a szétrombolt, szétvert magyar társadalomnak. Éppen ezért rendkívüli fontosságúnak tartom, hogy működjenek Magyarországon ezek az egyházi iskolák és a tanítványaik minél több helyen játszhassanak vezető szerepet de ha nem vezetnek, akkor mindenképpen eleget tegyenek a szolgálatnak. - Következő kérdésünk egy kicsit szorosabban kapcsolódna a ferences rendhez. Nevezetesen az, hogy aktuális-e ma Szent Ferencnek az életeszméje, és ha igen, miben látja jelentőségét? - Azt hiszem, hogy a XX. század végén vagy a XX-XXI. század fordulóján is mindig időszerű a másik emberért, az emberekért cselekvő egyházi ember. Adott esetben a ferences eszméknek - az emberekírt, a másik emberért s főleg az elesettekért, a szegényekért való élés, a testi, s nem utolsó sorban a lelki ápolás - jelentősége. Nem véletlen az, hogy a szociális eszmék és a szociálpolitikai törekvések tekintetében a 30-as években, az ún. „egri normával", Páter Oswald-féle magyar normával, olyan jelentőséget adott a szociális gondoskodásnak és a szociálpolitikai szemléletnek a ferences gondolat, ami abban az időben is magyar volt és ma is magyar. - És a harmadik kérdésünk egy kicsitfurcsán hangozhat. Mitkellahhoz nekem vagy bárkinek tenni, hogy 20-25 év múlva miniszterelnök lehessen? - Ez valóban nehéz kérdés. Erre többféle módon lehetne felelni. Én azt hiszem, hogy egészen más körülmények között lesznek miniszterelnökök 25 év múlva ebben az országban, ha az alkotmányos és demokratikus politikai rendszer fennmarad, mint ahogy szeretném remélni és hinni egyértelműen, hogy fennmarad. Ami más politikai pályákat, más politikai utakat fog jelenteni, mint amit a mi utunk jelentett akik elkötelezetten küzdöttünk fiatal korunktól kezdve azért hogy ebben az országban nemzeti függetlenség és egy jobb világ érvényesülhessen. De nyilvánvaló, hogy mi nem gyakorolhattuk a politikai pályán szükséges erényeket és adottságokat, íII_ gyakorolhattuk volna, de akkor fel kellett volna adni elveinket, világszemléletünket. A mi válaszutunk az volt, hogy politikai elkötelezettségünk mellett ne gyakoroljuk a professzionista politikai pályát. Remélem, hogy a 25 év múlva miniszterelnökségre vállalkozó politikusok politikai gyakorlattal, kormányzati, törvényhozói gyakorlattal lesznek miniszterelnökök, nem pedig egyik pillanatról a másikra. Ez nem azt jelenti, hogy magam is nem lettem volna politikai érdeklődésű vagy nem politikai pályára készültem volna ifjú koromban, de az elmúlt esztendők, az elmúlt évtizedek ezt természetesen nem tették lehetővé. Lényeges különbség tehát az, hogy bennünket egy adott történelmi helyzetben erre kötelezett a szolgálat, akik 25 év múlva lesznek miniszterelnökök, azoknak erre fel kell készülniük, mint politikusok. Egyet mondhatok, akár lesz valaki miniszterelnök, akár nem, ismereteket kell szerezni, nagyon sok ismeretet. És - ezt inkább az ész kedvéért mondom -, a mimiszterelnöki pályának van egy nagy előnye, itt minden felületes ismeretnek hasznát veszi az ember. Úgyhogy ez az egyetlen olyan foglalkozási beosztás, ahol az ember minden, az életben valaha megtapasztalt felületes ismeretének, tapasztalatának közvetlen hasznát veszi és ezt értékesíteni tudja. De azért azt az elvet javaslom mindenkinek megtartani, amit Deák Ferenc mondott: „Valamiből mindent kell tudni, és mindenből kell tudni valamit." Ez jó egy miniszterelnöknek is és másnak is. Köszönöm. - Köszönjük szépen! A riport után nem volt könnyű „megemészteni" a hallottakat. Antall József otthonossága, a témában való jártassága (ld. egri norma) minket is meglepett. Személyesen is meggyőződhettünk arról, hogy jó kezekben van az ország irányítása. Az udvaron tartott beszéde is mélységes hazafiságról és felelős magatartásról tanúskodik. Tisztelt miniszterelnök úr! Sok sikert és köszönjük... Inotay Gergely, Kóder György A Ferences Gimnázium diáklapja, a FRANKA+LAP különszámában olvastuk