Esztergom és Vidéke, 1992

1992-03-27 / 11. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 5 Hűséges marad-e? Bár nem volt szándékomban, hogy Kertváros leválásáról és a népszavazásról szóló vitákban részt vegyek, de Sebestyén István írása megszólalásra késztetett Mint a Kertvárosért Baráti Egyesület vezetőségének tagja úgy gondolom, hogy a megjelent írás egykét helyreigazításra szorul, annál is inkább, mert az eseményeknek tanúja voltam. - Nem értem, mit ért azon a cikk írója, hogy a „demokrácia nevében kisebb csoportok, vagy egyes személyek öncélú törekvéseik megvalósításához kihasználnak". A környezetükkel, életkörülményeikkel elégedetlen, de ezen változtam akaró lakosok egyesületbe tömörült közösségét aligha lehet „öncélúnak" nevezni. Mint tudjuk, az egyesület azért alakult, hogy kéréseiket, jogos igényeiket felkarolja és istápolja és ezekről informálja a részönkormányzat tagjait, egyben javaslatot téve a megoldás lehetséges alternatíváira is. Az „öncélú" törekvésről csak annyit, hogy ma aligha találni olyan aktív „lokálpatriótát", aki örömmel vállalná magára a képviselő, netán egy polgármester csepet sem háládatos feladatát - A népszavazásról távolmaradók álláspontja is kifejez egyfajta véleményt, de meggyőződésem, hogy ez nem vezet sehova. Nehéz dolga van annak az önkormányzatnak, melynek lakossága közömbös a települést és saját környezetét illetően. A népszavazás, vagyis január 11-e után szerzett aláírásgyűjtés nem nevezhető , jó" időpontnak. A leválást ellenzőknek elég idő állt rendelkezésére, hogy még a népszavazás előtt kifejezzék véleményüket és a lakosságot meggyőzzék a maguk igazáról. Elismerem a „sötétben bujkáló" kifejezés sértő mivoltát, de továbbra is sértőnek és etikátlannak tartom az utólagos aláírási kampány módját és elveit Ha ÖN és a leválást ellenzők a múlt év folyamán eljöttek volna az egyesület minden hónap első hétfőjén tartott beszélgetéseire (netán beléptek volna tagjainak sorába), akkor szem- és fültanúi lehettek volna a lakosság „közösségért tenni akaró" tagjainak egyre erősödő kérdéseinek: mit nyerne, vagy mit veszítene Kertváros egy esetleges kiválás esetén? Az egyesület vezetése felvállalt egy aláírásgyűjtéssel egybekötött felmérést melynek eredménye számunkra is meglepetés volt (A népszavazás eredménye is ezt igazolta.) - Sértő és alaptalan az a vád, miszerint ,kiszedték" a polgármester üzenetét a lakosság postaládájából. (Mennyi felesleges fáradság, minek dobtuk volna be, ha utána meg kivettük?) Éppen ön tudja a legjobban, hogy jártuk az utcákat, üzleteket így hordva szét a népszavazás előestéjén érkezett szórólapokat - Aligha lehetett módunk „viszszautasítani" a részönkormányzatra bízott költségvetést, mivel azt egyáltalán NEM bízták a részönkormányzatra. (Lásd a költségvetés utolsó oldalán a készítő nevét!) A költségvetést az egyesület vezetősége csak a közmeghallgatást követően, a testületi döntés megszületése előtti napokban láthatta. Azóta már önkormányzati rendelet született a város 1992. évi költségvetéséről, amit utólag vitatni ugyan lehet, de nem érdemes. Tisztelt Sebestyén úr! A Mező Árpád írásában foglaltak egy részével magam is egyeértek, (lásd az Esztergom és Vidéke ez évi 5. számában közölt írásom), de nem tudok egyetérteni a „kompromiszszumkészség és a bölcsesség hiányának" vádjával. Nincs kivel és nincs miről kopmromisszumot kötni, ugyanis a város vezetői Kertvá rossal nem állnak szóba! Az általunk - jegyzői felkérésre - létrehozott egyeztető bizottságnak még nincsen párja. Egyedül pedig NEM megy. - Ami a „bölcs hallgatást" illeti sem az egyesület vezetősége, sem jómagam nem kívánunk „izzó gyű lölettől fröcsögő" hangnemben folytatott vádaskodó viták közreműködői és részesei lenni. Csak és kizárólag észérvek felsorakoztatásá val, a kölcsönös tisztelet írott és írat lan szabályai szerint lehet - és kell közös nevezőre jutni - „közös" dolgainkban. - A kertvárosi népszavazás ered ményességét NEM az utólagos aláírásgyűjtés eredménye fogja befolyásolni, hanem az, hogy a népsza vazás kiírása sok olyan előkészítési folyamatot megelőzött, melyet jog szabályok írnak elő, továbbá a Város SZMSZ szabályzatából hiányzó Alkotmánybírósági állásfoglalás vagyis a népszavazás érvényességének megállapításához szükséges rendelet Ezek után elmondhatjuk majd: „a .csatát ugyan megnyertük, de a háborút elvesztettük". Mindezek után az a véleményem, hogy a népszavazás Kertváros la kosságát felrázta közömbösségéből, és ezután majd él a „beleszólás" jogával és a népakarat elve is érvényesül. Ha a jogszabályok engedik, a részönkormányzat 11 főre bővül, és egyszer talán a rendelkezésre álló pénzeket is magunk oszthatjuk fel. Nem hiszem, hogy ezt a vitát to vább kellene folytatni. Inkább arra kellene törekednünk, hogy közös gondjainkat a diplomácia írott és íratlan szabályai szerint tudjuk meg oldani. Mert higgye el, Sebestyén úr munka van, még pedig nem is ke vés! Szóda Tibor A megbékélés szándéka csendül ci Szóda Tibor: Hűséges marad-e? :ímű írásából. December óta sokan is sokszor ragadtak tollat a népszavazás ügyében. Végleges tanulságot ;n sem kívánok megfogalmazni, Szóda Tibor írása azonban mégis egyfajta rész-összegzésre késztet - Kezdetben volt, hogy 1991 november elején a KBE vezetői (Kertváros Barátainak Egyesülete) átadtak a Polgármesteri Hivatalnak egy helyi népszavazást kezdeményező aláírás-köteget Az ok: EsztergomCertváros sem az elmúlt 40 évben, sem a jelenben nem részesül népessége arányában a Város költségvetéséből. Fejlődését jövőjét saját kezébe kívánja venni és ennek népszavazás útján kíván érvényt szerezni. - L)ecember elejéig érdemi, hivatalos választ nem kaptak, bár az azóta lemondott kertvárosi képviselő, Szabó Sándor testületi ülésen hívta felképviselőtársai és a Polgármesteri Hivatal figyelmét a városrész elégedetlenségére. - December 14-én - a végre összehívott lakossági fórum közel 200 résztvevője előtt - Esztergom vezetése nem tudott megnyugtató választ adni az elégedetlen kertvárosiaknak, s ilyen előzmények után került sor a január 10-i népszavazásra. Az elszakadást óhajtók szervezőmunkájáról naponta érkeztek a városba hitelt érdemlő információk. E híreket azonban nem „értékelték" kellő súllyal, mert csak a népszavazást megelőző este jutott el (már ahova e rövid idő alatt eljuthatott) az a polgármester aláírásával hitelesített röplap, amely megígéri Kertvárosnak a költségvetés arányos részhányadát valamint az ingyenes szemétszállítást (bár ez utóbbiról senki sem kérte a városban lakók véleményét). A 24. óra előtt 1 perccel érkezett ígéret azonban a szavazás eredményét már aligha befolyásolhatta. Az eredmény ismert: akik elmentek szavazni, azok többsége az önállóságra voksolt. Igaz, az önállóságot óhajtók a városrész lakosságának felét sem tették ki, de a városi Szervezeti és Működési Szabályzat szerint a 42,6 %-os részvétel akkor még elégségesnek tűnt. Azóta tudjuk, az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint csak az 50 % + 1 fő szavazatos részvétel érvényes. - Január 16-án a képviselőtestület meghallgatta a Választási Bizottság jelentését, mely a szabályzatra hivatkozva kérte a testületet: a 40 %-ot meghaladó részvétel alapján tekintse érvényesnek a népszavazást A testület azonban a kisebbségi érdekek védelmére hivatkozva - bár az általa hozott szabály szerint a 40 %-os részvételt a maga részéről törvényesnek ismerte el - kérte a köztársasági megbízott hivatalát, ne érvényesítse az elszakadást kezdeményező népszavazást E testületi ülésen mondott le Szabó Sándor listás KDNP-s képviselő, míg a szavazáson dr. Ámon György és Vilmos Péter képviselők tartózkodtak. - Áz 1992. évi költségvetés tárgyalásának első írásos előterjesztésében nem került tételes kibontásra a Kertvárost illető rész-hányad. Az eljárás ellen Vilmos Péter határozottan tiltakozott, s ennek eredményeként a következő ülésig külön is nevesítették (és számszerűsítették) a városrészt illető összegeket A még 1990 májusában megalakult részönkormányzat a közös költségvetéseken kívül az összegek felhasználásáról is maga kíván rendelkezni. Egyidejűleg arra is kérte a képviselőtestületet, hogy bővítse ki a részönkormányzat létszámát Ehhez a képviselők hozzájárultak. -És a lakosság is megmozdult! Január második felétől ellen-aláírásgyűjtő akció szerveződött Kertvárosban. Az Esztergomhoz ragaszkodó polgárok néhány nap alatt majdnem annyi aláírást gyűjtöttek, mint az elszakadást támogatók. A városhoz kötődő kertvárosiak erejét megsokszorozta a válás aggodalma. (A kisebbségi véleményt bizonyító aláírásokat az előterjesztéshez csatolták.) A döntés ezt követően a köztársasági elnök, illetve a Parlament kezébe került Együtt vagy külön? A többség (ide értve a hallgatag többséget is) és az anyaváros lakossága (jó volt érezni a polgárok aggódását!) az „ezer éves határok" mellett szavazott. Az „enyhülés" első jelének látom, hogy a március 15-i városi ünnepségen a Szentgyörgymező és Kertváros lovasaiból verbuválódott lovassereg, a Szent György Lovasklub tagjai együtt gyülekeztek a Városháza előtt Talán oldódik a szembenállás feszültsége a város és a városrészek között s ehhez bizonyára a népszavazás „tisztázó indulatai" is hozzájárultak. Talán az elszakadást szorgalmazó kertvárosiak is belátták azóta, hogy „győzelmük" nem lett volna örömteli: saját lakosságukkal kerültek volna szembe, hiszen a többség nem állt mellettük! A „HIVATAL" pedig talán végre rájött: nagyobb együttérzéssel kell közelíteni a lakosság gondjaihoz. Mindig az „erős" nyújtson kezet a „gyengébbnek"! Különben a magukra hagyott gyengék összefogása akár az elszakadáshoz is vezethet. Hiszen esetükben is alig 8 % hiányzott e szomorú „győzelemhez"! Sokan vagyunk, akik lokálpatrióta szívvel, de a város politikai küzdelmeiben részt nem véve szorongtuk végig ezt a megelőzhető „szakítópróbát". Talán csak a Sorsnak adhatunk hálát, hogy ismét együtt tartotta Szent István városát!? SlilSIlll Sokadszor Esztergomról és Kertvárosról