Esztergom és Vidéke, 1992

1992-03-27 / 11. szám

6 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 IDŐLAPOZÓ Kastélyok, várak, templomok a régi Esztergom vármegyében Reviczky-kúria Bikolpusztán Süttőtől 5 km-re délre, a Bikol patak fölött egy kis teraszon, parkja­inak roncsai között áll a Reviczky­kúria. Valahol itt lehetett a középkori Bi­kol falu központja. Erre több régé­szeti lelet utal, valamint a közelben egy kis földvár. (Ezt egy későbbi cikkben mutatjuk be.) A török pusztította el a környék több kis településével együtt. A hó­doltság után sem születtek újjá, csak tanyák és majorok őrzik neveiket (Alsóvadács, Felsővadács). A gyakran változó földbirtokos családok közül a Sissayak fogtak je­lentős építkezésbe. 1760 körül épült a ma is látható kis barokk kastély (a szerte heverő korabeli téglákon ezt az évszámot találjuk). A XIX. sz-ban Esztergom közéle­tében is szerepet kapó Reviczky csa­lád tulajdonába kerül, a máig hasz­nált elnevezés is rájuk utal. Utolsó tulajdonosok a Radvánsz­kyak. A földszintes, manzárdtetős kúria rendkívül kiegyensúlyozott kompo­zíciójú homlokzataival szépen il­leszkedik a nagyszerű természeti környezetbe. Külső díszítése, berendezése szinte teljesen elpusztult. Több eredménytelen kísérlet tör­tént megmentéséért, közben nem messze fényűző vadászház épült Az elpusztult parkban viszonylag jó állapotú kápolnát alatta kriptát találunk. Meglepő fordulat történt a kúria életében a 80-as évek végén. A tel­jesen romos épületet a műemlékfe­lügyelőség új födémmel és tetőszer­kezettel látta el. Napjainkban az ország egyik leg­szebb környezetében álló kis barokk alkotás évek óta várja helyreállítá­sának befejezését - vagy az újabb pusztulási folyamatot... Bánhidy László Brenner Júlia a háború befejezté­vel folytatta karitatív tevékenysé­gét. Fennmaradt 1920. március 10­ről Meszlényi Zoltán érseki titkár levele, amelyben a szenttamási sze­gény gyerekek élelmezésére indított akció vezetését köszöni meg Bren­ner Júlia zongoratanárnőnek. Ugyanez a szociális érzés vezette e nehéz években is a városi zeneiskola megalapításáért kezdett nem kis küzdelmre. Eddig ugyanis az 1874 óta működő, Prokopp János által alapított Zenei Kör, később Zene­egylet „csak fél munkát végez", írja Brenner Júlia az Esztergom 1920. május 1-i számában megjelent „A komoly irányú zeneoktatás" című cikkében, majd így folytatja: „mert csak hangversenyeket rendez, de ze­nélő közösséget nem nevel... sürgős feladata Zeneegyletünknek, hogy korunk követelményeinek megfele­lő zeneiskolát létesítsen városunk­ban... amely nyissa meg kapuit a nép gyermekei számára is... a céltudatos és általános zeneoktatás mellett sok tehetséget menthetünk meg a ma­gyar zeneművészet számára." 1926-ban öccse, dr. Brenner An­tal, mint a város főjegyzője, polgár­mesterhelyettese és a város képvise­lőtestületének tagja, akihez a zene­iskola ügye is tartozott az ügy mellé állt. Biztosította a szükséges terme­ket és azok üzemeltetését is. A helyi zeneoktatóknak ekkor is sikerült meghiúsítani a szépen induló kezde­ményezést. 1928. júliusában Bren­ner Júlia ismét felhívást közöl az Esztergom című lapban a szülők­höz, hogy írassák be gyermekeiket a szeptemberben induló városi zene­iskolába. Augusztus 15-ig 47 fő jelentke­zett, zömében Brenner Júlia magán­tanítványai. így 1928. szeptember 12-én megindult Esztergom első vá­rosi zeneiskolája. Igazgatónak Buchner Antal főszékesegyházi kar­nagyot nyerte meg, a zongorát ő ma­ga tanította. Az első év azonban elgondolásom egy nép-zeneiskola, mely gyűjtőhelye lenne a dalt és mu­zsikát művelni akaró minden osz­tály- és nembeli tanulóifjúsápnak és magasabb korosztályoknak is... kö­zönségünk inkább a kevésbé hiva­tottakat pártolja, mert nem akarnak művészt csinálni gyermekeikből... Esztergomnak egyelőre nem igé­nye, hogy iskolája minden tanszé­kén a Zeneművészeti Főiskola tan­Brenner Júlia (1876-1960) IIL A városi zeneiskoiii mdp anyagi veszteséggel zárult. 1929 jú­niusában a tanév végén Brenner Jú­lia fájó szívvel elhagyta tanítványa­ival együtt az iskolát. Ismét nehéz évek következtek Brenner Júlia életében. Otthona, a családi ház még 1915-ben leégett, és az újjáépítésre felvett nagy kölcsönt az infláció miatt 1930-ig sem tudták kifizetni. így azt el kellett adni. Brenner Júlia édesanyjával és 3 test­vérével a szőlőjükbe költözött (Mély-u. 2.) Brenner Júlia, az ünne­pelt zongoratanárnő önállósulni akart, és ezért 1932-től önálló ház építésébe kezdett a Mátyás király u. 29. szám alatt. Zeneiskoláját a Sis­say-u. 1-ből ide tette át és új lendü­lettel készült az újabb, életképesebb városi zeneiskola alapítására. 1937 áprilisában, miután 1936 decembe­rében végleg megsnt a Buchner-ve­zette zeneiskola, újabb tervezetet nyújtott be a városházára. „Az én terve szerint tanítsanak... de vannak és mindig többen lesznek a komoly tanítás hivatott művelői városunk­ban is"..." Dr. Brenner Antal főjegyző, pol­gármesterhelyettes, akihez a zeneis­kola ügye tartozott, felkérte a mi­nisztérium képviselőjét, Kazacsay Tibort, a zeneiskolák országos szak­felügyelőjét, hogy a tanári kart állít­sa össze Brenner Júlia zongorata­nárral. Igazgatónak, ének és zeneel­mélettanárnak megnyerték a buda­pesti dr. Sztarcsevich László opera­énekest, aki éppen 1937-ben szerez­te meg zenetanári oklevelét a Zene­művészeti Főiskolán. A zongorát Brenner Júlia mellett a Dorogon la­kó Vörös Lajosné KürschnerLili ta­nította. Az első év végén, 1938 júniusá­ban megjelent már a Zeneiskola év­könyve, melyben a tanárok és a ta­nulok névsora is szerepelt a polgár­mester előszava után. Itt már a HL osztályban találjuk Kirnsker Márta nevét, aki férje nevén mint Kurtás Márta lett országos hírű zongoramű­vész. Kimagasló teljesítményt elért, Zeneakadémiát végzett tanítványa Brenner Júliának több is volt így Ámon Magdolna, aki ugyancsak Brenner Júlia magániskolájából jött át a zeneiskolába. Azl938-39-es tanévben tíz párká­nyi növendékkel emelkedett a tanu­lok létszáma. Ezek között volt Szkalka Ágoston és Mária, ők is Brenner Júlia tanítványai voltak. Szkalka Ágoston már 1940-ben a Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait Az 1939-40-es zeneiskolai év­könyv bevezetőjében Brenner Júlia elmélyült tanulmányt közöl „Isten, lélek és korszerű zenetanítás" cím­mel. („Mi a zene? Istennek ajándéka... ahol a szó már kevés, ott zenével szárnyal a lélek...") Az ókori és kö­zépkori nagy gondolkodók után az általa annyira tisztelt Liszt Ferencet idézi, aki a zenét az emberiség neve­lőjének vallotta. 1950-ben, 74 éves korában nyug­díjazását kérte, jóllehet teljes szel­lemi és fizikai erejében volt. Az új diktatórikus rend beleszólását a szakmai és nevelőmunkába nem tudta elviselni. Mátyás király utcai kis házában még 10 évig lelkesen tanított A vasút melletti távoli ott­honát szívesen keresték fel tanítvá­nyai. Prokoppné Dr. Stengl Marianna

Next

/
Thumbnails
Contents