Esztergom és Vidéke, 1991

1991-01-18 / 2. szám

8 ESZTERGOM ES VIDEKE Próbálok európai lenni" - Beszélgetés Barcsay Tiborral ­Sokan ismerik Esztergomban. A legváratlanabb pillanatokban buk­kan föl, ilyenkor hol idegenvezető­ként járja az utcákat, hol pedig egy zsúfolt ülésteremből igyekszik kife­lé, vagy - éppen hétvége lévén - skót juhászkutyáját sétáltatja. Ezúttal ­minthogy festőművész is - a műter­mében „csíptem el" egy rövid be­szélgetésre. - Nemrég tértél haza Esztergom­ba. Most merre jártál? - Észak-Franciaországban, Camb­rai városában voltam öt napig, egy hivatalos küldöttség tagjaként. - Mi volt a látogatás célja ? - Cambrai testvérvárosi kapcsola­tot szeretne kialakítani velünk, és ez egy ilyen előkészítő út volt. Ők mar jártak itt, most rajtunk volt a sor. - Hogyan fogadtak benneteket? - Rendkívül melegen, melegebben mint ahogy én a franciákat elképzel­tem. Rengeteg szívélyesség van ben­nük. És itt nem csupán udvariasságra gondolok, hanem emberi melegség­re is. De iróniára is hajlamosak job­ban mint az olaszok, vagy a spanyo­lok. - Ezt miből gondolod? - A beszédükből! Majd minden új­latin nyelvhez konyítok egy keveset. És állítom, hogy minden nyelvnek más a jellege, a frazeológiája. Mert ha oroszul beszél az ember, akkor ösztönösen mélyíti a hangját. Ha pe­dig olaszul, akkor magasabb fekvés­ben beszél. Ilyenkor nem megy a magyaros tempó, hisz sokkal gyor­sabb, pergőbb a ritmus... Biztosan rám is hatottak a nyelvek... -... és színesebbé tették az egyéni­ségedet! - Úgy érzem, valóban. Ettől in­kább több az ember, mint kevesebb. Én még most „öreg" fejjel is tanulom a nyelveket, így próbálok ezzel is európai lenni. - Te mindenképpen európai vagy: Pécsett születtél, Ungváron nőttél fel, huszonöt éve élsz Esztergom­ban... Az édesapád családja erdélyi, az édesanyadé pedig kárpátaljai. Most Kárpátaljáról kérdeznélek... - Igen, a gyermekkoromat és az ifjúságom nagy részét Kárpátalján éltem le. Nagyon szeretem ezt a he­lyet, gyönyörű hegyvidék, csodás er­dők. Szép várak, műemlékek, pati­nás városok. Tarkaság az etnikum­ban: ruszinok, magyarok, svábok, románok, szlovákok élnek itt. No és persze oroszok, de vannak kirgizek, lettek, grúzok is... - Tárgyilagos embernek ismerlek, véletlenül alakult így, vagy köze van ehhez a kisebbségi sorsnak is, amelyben felnőttél? - Ez a kisebbségi lét okozhatott volna egy olyan lelki traumát is, hogy most én lennék a legvadabb soviniszta, és gyűlölném a ruszino­kat, ukránokat, oroszokat. De úgy érzem, hogy ez nagyon primitív len­ne. Ezért nincs bennem semmiféle gyűlölet. - Ez talán köszönhető a nyelv­tanulásnak és az utazásoknak is. E kettőn kívül még mit szeretsz? - Természetesen szeretek festeni. Azt viszont tudatosan kerülöm, hogy a saját képeimen rágódjak és ele­mezzem őket, tehát, hogy a művé­szettörténész szerepét játszam. De persze beszélhetek azért erről. - De nem ez a feladatod. Te meg­fested azt a képet... - ... Vagy megrajzolom. A többit tegye meg a kritikus, a művé­szettörténész, vagy a közönség. Nézd, amit csinálok, fogjuk rá, hogy az szürrealizmus. Úgy érzem, nevez­hetjük annak. Egyébként az iroda­lomban is az abszurdot, a groteszket kedvelem. Kedvenceim: Ionesco, Beckett, Mrozek. Mindenképpen ez a stílusirányzat áll hozzám a legkö­zelebb... Persze, nem zárkózom el semmitől, ami európai és értéknek számít. Balogh Béni A Prímás-szigetet keresztben átszelő Gőzhajó utca folytatásában 1945-ben egy ideiglenes hidat építettek. A szük­ségből telepített híd több mint tíz évig a helyén maradt és élénk gyalogos forgal­mat bonyolított a hajóállomás és a város központja között. Az 1950-es évek vé­gén, a Műszeripari Művek sporttelepé­nek kiépülése után merült fel az a gondolat, hogy az ideiglenes hidat egy állandó, épített híddal cseréljék fel. A korabeli, mainál sűrűbb gyalogos forga­lom alapos indokokkal szolgált az elképzelés megvalósításához. Ebben az időben a Dunakanyar felé induló lapátkerekes hajók mindig megteltek utasokkal, és a népszerű helyi foci­csapat mérkőzéseire tódult a nép. A híd tervezését és építését a Városi Tanács megbízása alapján a Hídépítő Vállalat végezte el. A tervek már 1958. első felében elkészültek, de az építkezés elhúzódott 1960-ig. A tervezőknek, La­ber Kornélnak és Kenderesy Jánosnak gyakran kellett Esztergomba utazniuk, hol az útban lévő platánok kivágása, hol a hibásan elhelyezett vasbetétek kény­szerű helyreigazítása miatt. Nehézsége­ket okozott a hegesztett toldással tervezett betonacélok varratainak az el­lenőrzése, a hatalmas mennyiségű beton bedolgozása, és a roppant súlyt hordozó állványzat megépítése a Duna medrében. A híd szerkezete lényegében ugyan­úgy működik mint a Kossuth hídé és a Bottyán hídé. A partokon bebetonozott óriási ellensúlyok egyensúlyozzák a víz­tükör fölé ívelő konzolokat, azok pedig a közéjük függesztett részt tartják. A Bé­ke híd a Bottyán hídtól alig különbözik a felületes szemlélő számára, ám az elemző mérnök összehasonlításában a Béke híd tökéletes vereséget szenved. A Bottyán híd üreges szerkezetű, könnyű és könnyed szerkezet, ezzel szemben a Esztergom hidjai A Béke híd Béke híd tömör, nehéz, a könnyedséget csak mímelő, lényegében hazug konst­rukció. Ez az eltérés okozza azt, hogy míg az egyik a napjainkra megsűrűsödött járműforgalmat is jól viseli, addig a má­sik a saját súlya alatt is rogyadozik. Mit jelent ez a rogyadozás? Semmi esetre sem jelenti azt, hogy a híd össze­omlásától kellene tartanunk. A tervező mérnökök a korabeli előírásoknak meg­felelően, korrekt módon számították ki a híd teherbírását. A karcsú és nagy pillér­közű gerendatartók lehajlásával - amit az imént rogyadozásnak neveztem - az épí­tő szakma még elméletében is felülete­sen foglalkozott, és éppen a Béke híd esetéhez hasonló példák irányították az elméleti kutatás figyelmét erre a terület­re. A híd jelenlegi állapota siralmas. A karbantartás elhanyagolása miatt a be­tonban és a felület alatt feszülő betona­célokban oly mértékű korróziós folyamatok mentek végbe, amelyek már a teherbírást veszélyeztetik. Itt nem élhe­tünk azzal a Kossuth hídnál alkalmazott kényelmes megoldással, hogy a felvitt súlyt korlátozzuk, mert a gyalogosok sú­lya elenyészően kicsi a híd saját súlyához képest. Egyetlen meg­oldás marad, rövidesen pénzt kell áldoznunk arra, hogy e hi­dunk megmaradjon. Az utóbbi időben a híd forgal­ma megritkult, ami nem csoda. A foci népszerűsége elszállt a dicsőségével együtt, a hajóforgalom is megritkult, így kevés utas igyekszik a Gőzhajó utca felé. A pihenni vágyók nagyobb része a Bottyán hídon keresztül a szigeti parko­lókig autóval megy, és a komptól érkező városlakók és idegenek is inkább a másik két hidat veszik igénybe. Tömören fogal­mazva: kevés az időnk a sétára és pihe­nésre. A gazdaság megpezsdülése ­amiben hiszünk - megpezsdíti majd a híd forgalmát is. Besey László Kiiment Mihály KOMTERV KRÓNIKA 1921. január 1.: Pilismarót semmiféle más célra, mint a köznyomor enyhítésére adakozni nem fog. A román megszállás ugyanis teljesen tönkretette, a község ki­merült, 186%-os pótadóval küszködik ­állapította meg a helyi képviselő-testület rendkívüli közgyűlése. 1921. január 1.: Az Esztergom és Vi­déke megállapítja: „Nehéz anyagi viszo­nyok között küzdöttük végig az elmúlt évet. Küzdelmünk és áldozatkészsé­günkhöz az anyagi és erkölcsi erőt Esz­tergom város és szűkreszabott környékének megértő közönségéből me­rítettük." 1741. január 2.: Esztergom szabad ki­rályi város tanácsa a katonaság téli elhe­lyezését tárgyalta meg. A parancsnok számára egy mázsa tehénhúst, három szapu búzát és két akó bort ajánlott fel a hadnagynak, lévén, hogy szállását eleve falun jelölték ki, 1 forintot adott. Az aján­dékok célja az volt, hogy a katonákat tisztjeik rendben tartsák, a város lakosa­inak ne okozzanak felesleges problémá­kat. 1791. január 3.: A Helytartótanács az esztergomi xenodochium, szegényház és kórház felülvizsgálatát rendelte el. 1791. január 4.: A városi tanács tagjai felosztották egymás közt a céhek fel­ügyeletét, ahogy ez II. József előtt is szokásban volt. Hersich János bíró fel­ügyelete alá az alábbi céhek kerültek: német szabó, kőműves, mészáros, német kalapos, szíjgyártó. 1441. január 4.: Egy Vitány várával kapcsolatos peres ügyben Esztergom vármegyét hivatalosan Iasath György képviselte a határbeiktatáson. A szom­szédok között tarjániSandrinus Benedek nevével találkozunk. 1841. január 8.: Esztergom város Ta­nácsa gazdasági kérdésekkel foglalko­zott. 1921. január 9.: Az Esztergomi Ipar­testületházalapjajavára a Magyar Király szálló nagytermében tánccal egybekötött színielőadást rendezett. 1961. január 10.: Az Esztergom Vá­rosi Tanács V.B. ülésén az esztergomi Bottyán János Mgtsz megerősítésével foglalkozott, földrendezési kérdések ' mellett döntést hozott az Aranyhegy be­építésével kapcsolatos tervről. 1791. január 11.: Esztergom város Tanácsa a Szloboda Ferenc elleni pert tárgyalta. 1921. január 11.: Az Esztergom és Vidéke jelenti, hogy a múzeum az Einc­zinger házból a Széchenyi téri Kollár házba költözködik át. 1966. január 13.: Pkz Esztergom Vá­rosi Tanács V. B. ülésén a városi kórház fejlesztési tervét fogadták el. 1741. január 14.: A szokásoknak megfelelően a városi magisztrátus előtt polgári esküt tett le Isfán János. 1841. január 14.: Esztergom Várme­gye Nemesi Közgyűlése úgy döntött, hogy nem támogatja Zala vármegye kez­deményezését, hogy ne ítéljék el a ve­gyes házasságokat megáldó római katolikus papokat. Esztergom vármegye örökös főispánja az esztergomi érsek volt ebben az időszakban. 1841. január 17.: Esztergom Város Tanácsa kórházi bizottsági ülést tartott. MEGYEI LEVELTAR

Next

/
Thumbnails
Contents