Esztergom és Vidéke, 1991

1991-12-20 / 43-44. szám

19: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE >>> Dr. Horváth István, a Balassa Bálint Múzeum i gazgatój a - A megyei múzeumok vezetésé­ben kaptam új feladatot, megbíza­tást: tudományos igazgatóhelyettes lettem. Részben ez, részben a képvi­selői, a közéleti megbízatásaim sok új munkát jelentettek számomra 1991-ben. Megkezdhettük a Várban a középkori érseki korábban kirá­lyi-palota részleges rekonstrukció­ját Jelentős átalakulást fog eredmé­nyezni a mintegy tíz évre tervezett munka. Már ennek egyik eredmé­nye, hogy a Várkápolna Árpádkori rózsa-ablaka ami városunk jelképé­nek számít, ma már a Vízivárosból és az Erzsébet parkból, de különö­sen a Dunáról, Párkányból láthatóvá vált. A Balassa Múzeumban az év fo­lyamán négy nagyszabású kiállítást rendeztünk, ezeket sok ezer ember láthatta, elsősorban az idegenforgal­mi szezonban. Remélem, hogy 1992-ben sikerül felgyorsítani a Vi­téz-féle palota további feltárását, il­letve az Árpádok lakótornyának és a várhegyi rekonstrukciós munkák terveinek kialakítását. Célunk, hogy lehetőleg már 1996-ra, de legkésőbb az ezeredfordulóra a Vár lehetséges rekonstrukciós munkálatai megva­lósuljanak! Reményi Károly, a Zenede, a Zenekar, az Énekkar zeneigazgatój a - „Dicsőség a magasságban Is­tennek és békesség a Földön a Jó­akaratú embereknek." Az Esztergom és Vidéke írta a lap november 30-i számában: „Eszter­gom rövidesen zenei nagyhatalom lesz." Mint zenész, aki 26 éve szer­vezem Esztergom zenei életét, való­ban ezt céloztam meg. A sokak által felnagyított nehézségek ellenére, a hangversenyek látogatottsága egyre nő. A Zenede növendéklétszáma, idén a legnagyobb, 380 fő. A humán műveltség után nő az igény. Öröm­mel emlékszem vissza nemcsak az idei, hanem az előző évekre is. Sike­rült a zenei műveltség iránti vágyat felkelteni, elültetni. Lassan beérik a vetés! Az új Zeneiskola a város ze­nei központjává alakult, ahol kitűnő tanári karral közösen 35 hangver­senyt rendeztünk. Ez évente 1200 ember megmozgatását jelenti. A Vá­rosi Szimfonikus Zenekar is itt talált helyet. A város magáénak tartja. Gondolom ezt abból, hogy a 19 hangverseny mindig telt ház előtt zajlott. Évek munkája csúcsosodott ki a bazilikai Mozart-Requiem mo­numentális előadásán. A 300 fős elő­adógárdát ezer ember hallgatta! Számomra óriási siker volt! A városi Zenede építése eredményesen ha­lad. Már az utolsó szint befejezése előtt állunk és a tervezett park meg­valósulása körvonalazódik. Nem csak mint a Zeneiskola igazgatója és építésvezetője, a Balassa Bálint ve­gyeskar karnagya, a Városi Szimfo­nikus Zenekar karmestere, hanem mint a Szt. Tamási választókerület képviselője is boldog örömmel te­kintek vissza az elmúlt esztendőre, mert elkészült a Hegy nagy részének csatomázása, vízvezeték-cseréje és útburkolata. Ezzel kultúrált körül­mények közé kerültek az itt lakók. Természetesen, ezt nem egyedül ér­tem el, hanem a lelkes segítőkész tanári gárdával, a kitartó kórusta­gokkal, a szorgalmas zenekarral, a hűséges hangversenylátogató kö­zönséggel, a zenét kedvelő és hu­mán műveltséget támogató képvise­lőtársakkal. Külön köszönetet mon­dok Dr. Könözsy László polgármes­ter úrnak, aki nagyon sokszor felke­reste Szt Tamást és a jó gazda sze­mével állandóan figyelemmel kísér­te az építkezést. Irodalmi és zenei rendezvényeket is figyelemmel kí­sér. Ez az öröm mellett megnyugvás­sal tölt el, mert olyan városi vezető, aki személyesen győződik meg vá­rosa életének minden eseményéről. Ezért a köszönet mellett úgy ér­zem messzemenőkig támogatnunk is kell, mert csak összefogással, egyetértéssel bízhatunk jövőnk jobbrafordulásában. így valósulhat meg a karácsonyi angyali köszöntés: „Glória is exelsis Deo et terra pax hominubus, bonae voluntatis." Ezt kívánom én is olvasóimnak! (Pálos) mi­December 7-én, szombaton reg­gel sok száz öregdiák, mai diák és hozzátartozók gyülekeztek Eszter­gomban, a Ferences Gimnázium­ban. Reisz Pál igazgató meleg köszön­téssel fogadta az érkezőket: ,yPax et Bonum! Áldást, békessé­get kívánunk jelenlegi és egykori fe­rences diákjainknak, jótevőinknek, barátainknak, és mindazoknak, akik eljöttek, hogy Istennek hálát adva, együtt örüljenek a magyarországi ferences családdal az esztergomi gimnázium alapításának 60. évfor­dulóján. Szolgáljon ez a találkozás alkal­mul, hogy megújuljunk Isten szolgá­latában: növekedjék bennünk a hit, erősödjék a remény, tökéletesedjék a szeretet! Örüljünk a lehetőségnek, hogy egymást viszontláthatjuk és másokat megismerhetünk. Használ­juk fel az alkalmat arra, hogy ösz­szetartozásunkat erősítsük és erőin­ket egyesítsük. Isten hozott!" Hiteles dokumentumokba is be­pillanthattak az érkezők, amiből ki­olvashatták az iskola rövid törté­netét A Szűz Máriáról elnevezett Ferences Rendtartomány vezetősé­ge 1928-ban kapott engedélyt arra, hogy bentlakásos fiú-intemátust nyisson meg az esztergomi rendház­ban. Ekkor még jobbára ferences kispapjelöltek nyertek itt elhelye­zést Később - a harmincas évek ele­jétől kezdődően - kialakultak a ren­den belül a gimnáziumi tanítás fel­tételei: volt elég gimnáziumi tanár, kollégiumi nevelő és sok-sok jelen kező diák. 1931-től az iskola nyil­vános középiskolai rangra emelke­dett: SZENT ANTAL REÁLGIM­NÁZIUM. 1948-ra a rendház a kü­lönböző bővítések, átalakítások eredményeként, a kollégiumi és tor­natermi szárny építésével válik a ta­nuló gyerekek érdekeit szolgáló ok­tatási rendszerré: önálló konyhával, orvosi és fogorvosi rendelővel, isko­lai autóbusszal, hajókkal a Dunán, tribünös, öltözős sportteleppel a Prí­más szigeten... 1948-tól a Temesvári Pelbárt Fe­val. Énekkara, zenekara is van ma az iskolának. Házon belül tornaterem­mel és a szigeten újra saját sportte­leppel rendelkeznek. Á 60. év ünnepségei hálaadó szentmisével kezdődtek a Baziliká­ban, ahol a főcelebráns dr. Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek volt A Szentbeszédet Főtisz­telendő dr. Nagy Imre budapesti helynök, kanonok, az iskola 1951­ben érettségizett öregdiákja mondta. Délután az intézet főbejáratánál felavatták Temesvári Pelbárt emlék­tábláját. Énekkari közreműködés­sel, Temesvári Pelbárt beszédeiből válogatott részletekkel, az alkotó és az emléktábla bemutatásával, a 60 éve alapították a Ferences Gimnáziumot ADVENIENTISALUTÉM! ÜDV AZ ÉRKEZŐNEK! rences Gimnázium nevet viseli. Két évig volt állami intézet, majd 1950­től kezdve a másik ferences rendtar­tomány - a Kapisztrán Szent János­ról nevezett - veszi át az intézet ve­zetését Az elmúlt negyven év nehéz időszakában hihetetlen erőfeszíté­sek és áldozatok árán tudott fent ma­radni. A kor kitaszítottjainak, a meggyőződésük miatt megbélyege­zetteknek lett az iskolája. 1975-től külföldi segítséggel vált lehetővé az épületek korszerűsítése és tervszerű hevítése. Ma már külön gimnáziumi és külön kollégiumi részben tudják elhelyezni a tanulókat A gimnázi­um évfolyamonként két-két osz­tállyal indul. Kötelező német nyelv­tudással, mellette egy újabb kötele­zővel (angollal, vagy franciával, la­tinnal, orosszal). Heti két hittan órá­dombormű leleplezésével, majd ko­szorúzással. Közvetlen utána a tor­natermi szárny második emeletén emlékkiállítást nyitottak meg néhai Páter dr. Kákonyi Imre Asztrik mun­káiból. Továbbá levelezőlap gyűjte­ményt állítottak ki az intézetről és a magyar ferences templomokról. A kiállítást Bánhidy László szaktanár, művészettörténész rendezte. A zsúfolásig megtelt tornaterem­ben nagyszabású ünnepi műsorra került sor. Itt mondta Reisz Péter igazgató: - Rossz időben született az isko­lánk. A 60. év az első, amit jubile­umként ünnepelni tudunk. Nem gondolhattunk korábban arra, hogy ilyen szép számban lehetünk együtt Összegezésül mégis azt mondha­tom, hogy a lehető legjobbkor alapí­tották elődeink az iskolát. Hálát adunk ezért az Istennek! De köszö­netet mondhatunk az egyháznak, a püspököknek, az embereknek, az alapítóknak, mindennek előtt dr. Nagy Arisztid atyának, a szülőknek, a segélyszervezeteknek, a német, a holland ferenceseknek,XXIII. János pápának. Köszönet az ellenségeink­nek, akik akarásra késztettek és re­ményt élesztettek az emberekben. Haza érkeztünk! Elfogadott az ál­lam, a nép. Hűségesen az Egyház­hoz, a Magyar Néphez! Tizenegyen vehették át a Temes­vári Pelbárt emlékplakettet, első­ként dr. Paskai László bíboros, aztán Angelo Acerbi érsek, pápai nuncius - aki meleg hangú köszönetet is mondott -, Szőke János, a külföldi magyarok püspöki helynöke, dr. Nagy Imre főtisztelendő, dr. Bense Imre orvos, dr. Mayer János jótevő, Schlosser Attila építész, és mások. Dr. Farkas László államtitkár, köztársasági megbízott szólt még ­aki maga is itt érettségizett a forra­dalmi 1956-57-es évfolyamban majd énekkari és zenekari műsorral zárult az ünnepség. Az esti órákban karült sor a „Pax et Bonum" ferences diákszövetség ülésére, a Tomori Pál Alapítvány, a Ferences Testnevelés és Sport Ála­pítvány ismertetésére. Dr. Mayer János, 50 éve érettségi­zett mondta: - Dr. P. Nagy Arisztid zseni volt Kora előtt járt 5-10-20 évvel. A mi időnkben 35 érettségizettből 28 fiú az egyetemen folytatta. Valameny­nyien cserkészek voltunk. Ma hazajöttünk a második ottho­nunkba! (Pálos)

Next

/
Thumbnails
Contents