Esztergom és Vidéke, 1991

1991-12-20 / 43-44. szám

15: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE [l89ls\MÉsstergcm 1941: Az Utunk karácsonyi vérárdkkll Karácsonyfa Esztergom dec. 24. Szeretném a Libánon legrégibb czédrusát fölállítani karácsonyfának szülővárosomba. Ráraknám a remények legszebb csillagait (de meteorok és hullócsillagok nélkül). Beleültetném abba a földbe, melyen valaha Szt. István király járt s körülraknám vértanúk és hősök hamvaival, mert ebben a szent földben szeret leginkább gyökeret verni a dicsőség fája. Angyalfiának aztán alája raknám a négy városrész négy bírói pálcáját, de olyan erősen összekötve, mint a régi római lictorokét, hogy a mesebeli vesszőtördelés ezentúl csak mese maradjon. Az állandó híd modellje is pompás karácsonyi ajándék lenne. De hogy a pékek és mészárosok is örüljenek, liállítanám még a nagy kaszárnya takaros kis tervét is az ezer év óta épülő vágóhíd modelljével. Azután odaállítanám díszmagyarban az egyesült Esztergom új polgárnagyát, amint büszke mozdulattal emeli föl magasra a város új szervezési szabályait. Melléje állítanám az új polgármestert s a város új tisztikarát nemcsak kitűnő vizsgálati diplomákkal a zsebükben, de tisztességes fizetéssel is. A nyugalomba küldendő, fáradt öregúrakat Mikulásnak öltöztetve jól megérdemelt nyugdíj alapjukra állítanám s dekorálnám őket minden csillogó-villogó kitüntetéssel, csak hogy már egyszer ne tartanák vissza a várost fejlődésében és modern szellemű haladásában. A tönkretett esztergomi népnek angyalfia gyanánt pompás gyárakat állítanék a karácsonyfa alá s a természet áldására és átkára utalt parasztosztályból biztos jövőjű, értelmes gyárimunkás osztályt szeretnék teremteni. Az iparos osztálynak szeretnék magasabb képzettséget adni, felsőbb ipari iskola fölállításával, hogy aki már közülök a tanult osztályt is tanítani akarná, legalább tudja a különbséget a visszamutató névmás nyelvtani formái közt. A kereskedő osztálynak szeretnék nagyobb vagyonosodást biztosítani minden forgalmi tényező megteremtésével. Egyúttal azonban eltiltanám őket demosthenesi ambícióktól, mert azokkal csak visszariasztanák a közlét szolgálatától a leghivatottabb elemeket. Villanyos fénnyel világítanám ki hatalmas karácsonyfámat, de olyan ügyesen, hogy azért senki se vegye észre deficitünket és copfjainkat. Ügyvédeink örömére a karácsonyfa tövébe állítanám az új törvénykező palotát, melyben nemcsak törvényszékünk de járásbíróságunk és csendőrségünk is méltó hajlékot találna. Csodálatraméltó ritka ajándékul kiállítanám az esztergomi összetartást és egyetértést is, mely hivatva lenne egészen új társadalmi állapotokat teremteni. Nagyon fogna tetszeni a kultúra embereinek, ha egy újdonatúj főreáliskolát, magasabb fokú kereskedelmi iskolát, újonnan fölszerelt díszes zeneiskolát, új kaszinói házat, pompás redoutot és a milleneum igazi ajándékául állandó színházat is állítanék karácsonyfám alá. De már ezzel a sok ajándékkal is úgy vagyok, mint Hammerling a rendkívüliek hatalmával. Das seltene im haufen wird gemein. Maradok tehát a jó szándéknál. A Libánón cédrusai sem remegnek. Az ország építő művészei nem vakulnak bele a rengeteg sok középület tervelésébe. Mert az én nagyszerű karácsonyfámmal mindössze azt szerettem volna bizonyítani, hogy mi még csak a vágyak virágkorában élünk. Teli vagyunk boldogító, mámorosító szóvirágokkal. De a ritka gyümölcsöket mesebeli karácsonyfámon már csak az unokáink fogják áldani. GASTON A német mondat jelentése kb.: A ritka, ha sok van belőle, közönségessé válik. A Gaston álnevet az Esztergom és Vidéke alapító-főszerkesztője, Kőrösy László használta, aki - mint nemrégiben mi is hírül adtuk - a Martos Flóra Kollégium új névadója lett. A 42. számunkban közölt ismertetés, sajnos, néhány téves adatot tartalmaz. Élve az alkalommal, ezeket most javítjuk. Kőrösy L. nem 1919-ben, hanem 1918-ban halt meg; csakugyan kiadták - 1887-ben - egy Esztergom-ismertető könyvét, de ennek a Panoráma c. útikönyvsorozathoz természetesen semmi köze sincsen. Végül pedig: utcát először Esztergomban neveztek el róla (még 1923-ban), Dömös sokkal később (csak 1976-ban) törlesztette ezt az adósságát. A szerk. Az önök lapját olvasva az a jó érzésen támadt, hogy a vidéki Közösségek komolyan veszik a lelki és testi^újjáépítést, - legalább az Esztergán és vidéke cikkei ezt sugallják. Ttivábbi szép sikereket kívánok a városnak és ölöknek a szerkesztőségben, és amint a Monteverdi Kórusok Világfesztiváljáról újabb híreim lesznek, azonnal jelentkezem. Szívélyes üdvözlettel Kollár Éva karnagy Az 1991. évi leveleinkből Köszönöm az "Esztergom és Vidéke" megküldését, "formális" beszédem ebben teljes egészében bennevan. Gondolom a TV-riport szövegéről lenne szó, ha jól emlékszem ebben van néhány nagyhangú kijelentésem (erre szimbolikus a "tátott szájú" fényképem, normálisan ennyire nem vagyok "szájtáti"). De nem baj, nemi okos szerkesztéssel talán el lehet kerülni, hogy sajtópörbe keveredjem. berger Reiter", amit főleg a nácik, de a németek is mint a jellegzetes germán lovagot próbáltak és próbálnak eladni, valójában Arpádházi Szent Imre, csak ott még hiányoznak a liliomok. Ez is olyasvalami, amit jó tudni, de nem jó mondani. Sajnos politikusaink sem mindig érzékelik, hogy bizonyos igazságokat jobb ha nem a vezető politikusok mondanak ki, hanem kimondatják valami ügyes újságíróval. Tehát, "nihil obstat"! Üdvözöl ^apyon szépen köszönöm Esztergom és Vidéke című lapban Eegjelent rövid,de igen fontos közleményét.

2

1 népi emlékezés fel gyűjtésében néha váratlan meglepeteések érik az enbert,például Szetoihályi I

Ere egy palóc monda feldolgozásakor állapította meg,bogy abban is -"rpád előtti magyar népről esik szó,a honfoglaláskori őslakosságra vonatkozóan/huh,ez nagyon kacifántos fo^almazas volt,de erre vitt

(az írógpp,bocsánat/, ügyetlen kiegeszitéset kérek a Kolléga úrtól,legyen szíves egy levelezőlepon írja meg,hogy Esztergo® és Vidéke melyik évfolyamában,melyik skótban és melyik oldalon jelent meg beszámoló ja.-^nélkül,nné lehet hivatkozni a közleményre. Még egyszer^köszönve szíves figyelmét,maradtam kollégiális üdvözlettel: 1991.*.29.-én /László G;yula/ Az első betlehemi éjtszakában csillagok ragyogtak. Az angyalok glóriás éneke békét, boldogságot, megváltást hirdetett a meggyötört, könnyesszemü emberiségnek. A betlehemi jászol királyi trónná vált, melyen a Princep pacis = a Békekirály ül, és uralmának sohasem lesz vége. Az emberek szívének boldogságkelyhe kicsordult a szent éjtszakán, és a megváltásért rorátézó ember hódolva térdelt az isteni Gyermek jászoltrónja elé, hogy ujjongva megköszönje a békét, a jóakaratú emberek békéjét és örök hűséget fogadjon ennek az emberszívet simogató Istennek. .. . Es azt hittük: Az angyalok glóriás éneke sohasem némul el. .. Reméltük, hogy a Békekirály örökké békében uralkodhatik... És azt gondoltuk, hogy az ember mindig boldog és békés lesz, — és mindig térdreborulva hódol a betlehemi éjtszaka aranyosszívü Jézuskája előtt... ... És ma? Tüzek lobbannak ma is az éjtszakában, de ezek a tüzek otthonokat égetnek fel, és még karácsonyestére is hontalanná teszik az embert, aki hitt a Békekirályban ... ... Az angyalok glóriás énekét ágyúbömbölés és bombarobbanás váltotta fel...