Esztergom és Vidéke, 1991

1991-12-20 / 43-44. szám

16: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE A jelenlegi városközpont építésekor bontották le a Lőrinc kaputól északra fekvő „Kis Piatz" házait, a Dunáig nyúló Hévíz utcával együtt Ez a kis téglalapalakú szép zárt piactér is a XVni-XIX. században a Királyi városhoz tartozott. Az 1777-i Eperjessy térképen a tér keleti oldalát (a mai mozi mellett) Komáromi László 302 n. öles nagy háza zárta le, amelynek szép kőből faragott kosáríves kapukeretét azért őrizték meg a bontáskor, mert egyetlen hírmondója e XVIII századi térnek. Nyugat felől a Hévíz u. 1-3. számú kettős nagy háza, a Marosi vaskereskedés zárta a teret. Ez az üzlet a város legrangosabb vaskereskedése volt az 1950-i államosításig. Kutatásaink során fény derült az 1826. évi alapításra és 125 éves történetére is. Esztergom királyi város felvallási könyve 214. lapján ezt olvassuk: „1826. március 29. Gábris János felvallotta a Kis Piartzon a maga szomszédságában fekvő és a szeglet formájú házát Trenker Mihálynak és Eintzinger Franciska hüttösének (hitvesének) 11.000 forintért." Az Eperjessy térképen ez az eladott kettős ház a 346-347. számot viselte és megegyezik a későbbi Hévíz utca 1-3 számú házzal. A Trenker névvel már találkoztunk a Széchenyi tér 7. számú un. Gróhháznál, amelyet 1807-ben Trenker Antal vett meg és nyitotta meg ott az akkori nagy piacon, a vaskereskedését. Gyermeke nem volt, ezért behívta a Vas megyei Nagyszentmihályról két unokaöccsét, Mihályt és Jánost. Mihályt vaskereskedésébe fogadta és ki is tanította, de ez hamarosan önállósulni akart és 1826-ban megvette az említett Hévíz utcai házat, és ott nyitotta meg a város második vaskereskedését. Amikor Trenker Mihály az üzletet megnyitotta, két gyermeke volt Ferenc, aki 1823-ban született, és Anna, aki 1825-ben született Ferencről később már nem tudunk, valószínű Szólaljatok még régi A Marosi-féle vaskereskedés háza (volt Hévíz u. 1-3,) korán halt meg. Többet tudunk Annáról (1825-1911), aki - a belvárosi templom anyakönyve szerint - 1846ban a Szent István kápolnában házasságot kötött Hulényi Ferenccel (18161886), a belvárosi templom karnagyával. Az anyakönyvi bejegyzés érdekessége még, hogy az egyik tanú az anyai nagybácsi, Einczinger György volt a másik az apai nagybácsi, Trenker János, akinek Jozefa lányát 1853-ban Prokopp János építész vette feleségül. A Hulényi-Trenker házaspár az üzletet nem vezette tovább, hanem 1864-ben eladta Marosi Józsefnek, aki az esztergomi Marosi család őse volt. Kik voltak a Marosiak? Az államosításkor, a pácéiszekrény teljes tartalmával, a családi okmányokat is elvitték és így néhány okmányból kell a család és az üzlet történetét összeállítani. Ősük, Kobodidész József, Görögországból Ipsilanti herceg kíséretében, 1821-ben, a szabadságharckor menekült Magyarországra és Kismaroson telepedett le, ahol vendéglőt nyitott. Két fia volt: Ferenc, aki Vácot nyitotta meg a „Csillag vendéglő"-t amelyet Mikszáth Kálmán egyik novellájában örökített meg, a másik fia pedig József (1838-1918), aki vaskereskedőnek tanult és 1855-ben vándorútra indult Tanuló éveinek bizonyítványai megmaradtak, ezek szerint Temesvárott Aradon, Grázban majd Pesten volt segéd, egészen 1863-ig. Ekkor szabadult és Esztergomba jőve magyarosította nevét születési helyéről Marosira. Előbb 1863-ban a mai Bajcsy Zs. után, a volt Sas patika házában nyitotta meg vaskereskedését de egy év múlva megvette a régi Trenker-féle vaskereskedést a Hulényi házaspártól. Első felesége halála után, 1873-ban, el is vette Hulényiék lányát Máriát akinek a neve a bombatalálatos családi síremléken olvasható: Hulényi Marosi Mária 1849-1883. Ezzel a házassággal Marosi József a Kerschbaummayer családdal is rokonságba került Kitűnő üzleti érzékéről és a pénzügyekben való jártasságáról bizonyoság az, hogy a Kereskedelmi és Iparbanknak is igazgatóhelyettese volt Ferenc fia (18671932) örökölte az üzletet és fejlesztette azt nagykereskedésé. Apja iránti kegyeletből nevezte el azt „Marosi Jószef és kereskedése az Aranykaszához". A szentgotthárdi nagy kaszagyárból, amely osztrák tulajdonban volt, hozatta a kaszákat és adta tovább az egész országban. Tevékenyen vett részt ő is a bankéletben, mint az Esztergomi Takarékpénztár Felügyelő Bizottságának a tagja. Házasságával méginkább gyökeret vert ő is városunkban, amikor Legény Mariannát vette feleségül, így sógora lett Etter Ödönnek, a Takarékpénztár igazgatójának. A Marosi család utolsó üzlettulajdonossá fia, Marosi József volt (19031943), aki 1932-ben örökölte az üzletet de nem sokáig vezethette azt mert 40 éves korában, 1943-ban agyhártyagyuladásban váratlanul meghalt akkor, amikor kisebbik fia, Miklós 3 hónapos volt. Az üzletet felesége, Lapping Ella, az esztergomi postaigazgató leánya vezette a régi segédekkel, minden erejével és tartotta fenn az üzletet egészen az államosításig, 1950-ig. Ekkor az üzletet megszüntették és annak tartalmát a nagy raktárkészlettel együtt elvitték. Az üzlet helyén Keravil üzletet létesítettek. Ezután a fiatal özvegy hősiesen nevelte két fiát mérte a tejet a kora hajnaltól a Takarékházban sokáig működő tejcsarnokban. József fia Pesten él, de itt maradt közöttünk Marosi Miklós, a városi zeneiskola közkedvelt zongoratanára. - A sorozat vége Prokoppné dr. Stengl Marianna