Esztergom és Vidéke, 1991

1991-09-20 / 37. szám

6: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Hazánkban a katolikus és a református temetőkben igen sokféle sírjelet találhatunk. Ezeknek egy-egy változata jellemző lehet egy adott falura, kisebb tájegységre, vagy néprajzi csoportra is. A legtöbb variációt a református temetők változatos formájú és gazdagon díszített fejfái mutatják. Ebbe a körbe tartoznak a pilismaróti oszlopos fejfák is. A pilismaróti református temető a templom körül elhelyezkedő régebbi temetők közé tartozik. A templom a község legmagasabb pontján, a Templomdombon áll. A parókián található feljegyzések szerint 1686-ban épült reneszánsz stílusban, tornyát 1824-ben építették. Más vélemény szerint a templom a török időkben épült a reformátusok részére. A temetőben a piszkei és süttői vörösmészkőből faragott lapos, klasszicista jellegű sírkőforma az uralkodó. A templom közelében helyezkedik el az ún. „pap-sor", ahol az itt eltemetett lelkészek, tanítók nyugszanak. A legrégibb süttői vörösmészkőből, és feltehetően Süttőn készült 1819-ben. A műkőből és mészkőből faragott sírkövek mellett szép számmal találhatók még fából készült síijelek is. Ezek két típustképviselnek; a régebbiek a múlt század végétől az 1950-es évekig készültek és az ún. oszlopos fejfák csoportjába tartoznak, míg az újabb, ún. táblás fej fákat az oszlopos fejfák megszűnésével kezdték el készíteni és készítésük még a mai napig is tart. Ez utóbbi - deszkából kifűrészelt és háztető alakú tetővel ellátott - fej fáknak is forma szerint több alaptípusa különböztethető meg. A pilismaróti oszlopos fejfák a temető legrégibb és legszebb síijelei közé tartoznak. A még meglévő darabok erősen kopottak, töredezettek, pusztulóban vannak. Leghamarabb a földdel érintkező lábrésznél korhadnak el. A kegyelet egyik megnyilvánulása, hogy a korhadt fejfákat nem dobják a szemétgyűjtő helyre, hanem leggyakrabban hozzádrótozzák az újabb fejfákhoz. Ez is mutatja, hogy az ugyanitt található, deszkából készült táblás fejfák későbbiek, mint az oszloposak. Ha a fejfát mégis eltávolítják a sírról, akkor a közelébe lévő bokrokba helyezik el, ben a vízszintes rovátkákat két kötegbe rendezve helyezték el úgy, hogy felülre általában négy rovátka került, majd egy szabadon hagyott szélesebb sáv alatt a rovátkolás tovább folytatódott. Néhány darabon folyamatos rovátkolás is előfordult. Az oszlopos fejfák csúcsa a legtöbb esetben szembetűnően elhatárolódik a fejfa többi részétől. Ennek a fejrésznek két alaptípusa van: az egyiknél a fejet úgy alakították ki, hogy a rovátkák felett az oszlop négy élén egy-egy mély, „V" alakú vésetet készítettek, majd az oszlop felső végét gúla alakúra faragták. Ezáltal a forma antropomorf jellegűvé vált. A másik esetben az oszlop felső végét félgömb alakban vágták ki úgy, hogy csak a négy sarokrészt A pilismaróti református temető oszlopos fejfái ahol végül teljesen elkorhad. A pilismaróti oszlopos fejfák keményfából készült, négyzet átmetszetű, átlagosan kb. 1 m magasságú síijelek. 1990-ben már csak 17 darabot találtunk belőlük, ezek közül is hármat már eltávolítottak a sírról. A fejfák díszítése fűrésszel és vésővel történik. Ez a díszítés vízszintesen körbefutó csipkézett vagy csipkézetlen, mély rovátkákból áll. Mint a magyarországi oszlopos fejfáknál általában, egyformán faragták meg mind a négy oldalukat. A rovátkák közötti távolság általában 2-3 cm. A legtöbb esethagyták meg csúcsosban. Találtak egy olyan fejfát is, amelynek felső végét szintén kivésték, a megmaradt oldallapokat pedig tulipán alakban fűrészelték ki. A pilismaróti oszlopos fejfák jellegzetessége, hogy a feliratot nem magán az oszlopon, hanem külön, egy rászegezett táblán helyezték el. Ez puhafából készült. Elhelyezése többféleképpen történt: az egyik esetben a vízszintes rovátkolás alatt alakítottak ki egy süllyesztett felületet és ebben helyezték el a táblát, a másik esetben a táblát csak rászegezték az oszlopra. Később a fatáblákat bádoggal cserélték ki. A felírat már csak ezeken olvasható. A legjobb állapotban lévő fejfa eszerint 1948-ban készült A hagyományőrzés szép példájaként említhető, hogy egy esetben a fejfák műkőből készült változatát is megtaláltuk. A parókián ill. a Dunántúli Református Egyházkerület gyűjteményében lévő iratokban sajnos éppen csak megemlítik a fejfák létezését, bővebb adatokat nem találtunk. Legutóbbi készítőjük Gőbölös István falubéli ácsmester volt 1880. körül született. Századunk első felében már csak ő foglalkozott fejfakészítéssel a faluban. A visszaemlékezők szerint ,a fejfák közötti különbséget nem a nemek szerinti eltérés határozta meg, hanem az, hogy a megrendelő melyik mintát választotta. A táblákon csak az elhúnyt neve és a „Béke poraira" felírat szerepelt. Ezt szintén a fejfakészítő faragta. Sajnos, sem a fejfák részeinek nevére, sem a rajtuk lévő rovátkák számára, esetleges jelentésére nem sikerült adatokat szereznünk. A pilismaróti oszlopos fejfák még meglévő példányait lefényképeztük. (Hasonlókat a dömösi ref. temetőben is találhatunk.) Néhány pusztulásra ítélt darabot bevittünk a Balassa Múzeumba. Az esetlegesen felmerülő újabb adatokat is igyekszünk megőrizni az utókor számára. Kövecses-Varga Etelka múzeológus